Igaz hogy nem csak fácánvadászatról van szó, de mivel egy napon történtekről számolok be, hát ide írom mind.
Kedden már hajnalban kint voltam a területen. Egy ígéretes kukoricatarlón vártam a napkeltét reménykedve disznóék látogatásában is, de mint már számtalan esetekben, maradt az őszi pirkadat élménye. Vissza a kocsihoz, gondoltam teszek egy vargabetűt az közelben húzódó erdő szélén, hátha a szerencse összehoz valami lőhető vaddal. A golyóst vállra akasztva, kezemben a sörétessel, halkan haladtam a nedves avaron. Egy kanyar után, 100-150 m-e kint a tarlón, megpillantottam egy egerésző rókát. Behúzottan egy fatörzs mögé, és cincogtam vagy hármat. A koma rögtön felfigyelt majd szapora léptekkel közeledett. Mikor lő távba ért, füttyentésemre megtorpant, de már nem volt ideje menekülni, a 8-s raj átröpítette az örök mezőkre.
Megreggeliztem, a faluba ittam egy jó kávét, majd átmentem a szőlőbe apróvadra. A 15-20 m széles és 2-300 m hosszú elhagyatott parcellákban hangulatos az egyéni vadászat. Lehet ábrándozni, ottfelejtett fürtöket csipegetni, néha még vadat is lőni…
Elég messze felröppen egy kakas, habozok, de mikor egy másik is követi, jó élébe tartva, elengedem bal csőből a lövést, és félbeszakad a madár röpte. Aggatékra teszem a kakast, elégedetten ballagok a következő bozótos felé. Már a harmadik parlagon hagyott parcellát faggatom, mikor felröppen egy kakas, vállhoz kapom a puskát, de lábam alól kiugrik egy nyúl, pillanatig tétovázom, inkább a nyúl, és sikeresen elbaltázom. Se baj, majd legközelebb.
Delet harangoznak a faluba, visszafele veszem az utat. Közel a kocsihoz, egy tenyérnyi gazosból, megint felröppen két kakas, egyet sikerül terítékre hozni. Hát, az apróvadból ennyi elég.
Ebéd után elszundítottam a napon, három körül beiratkoztam ismét a reggel látogatott tarlóra. A tarló északi oldalán húzódik kelet irányban egy keskeny, fákkal, cserjékkel benőtt völgy, innét várhatók az éjszakai látogatók. Jó a hold, felhőtlen az ég, csak köd ne legyen. Ötre mentem ki, és mivel dél felől fujt a szél, a tarló északi csücskében, helyezkedtem el. Teltek az órák, a Hold már magasan járt az égi utakon, csak disznóék hiányoztak a porondról. Enyhe köd kezdte beborítani a tájat rontva a látási viszonyokat. Kilenc óra tájt reccsenéseket hallottam a völgyben, majd kis idő múlva a tarlón megjelent a konda: három megtermett koca meg vagy tizenöt malac, csak sajnos, vagy 150-170 m-re tőlem. Telihold ide, telihold oda, a ködfátyol miatt nem kockáztattam lövést. Gondoltam megpróbálom belopni az eszegetve távolodó kondát, de a tarlón szétszórt kukoricakórók miatt hamar feladtam. Maradtam a negyedórányi adrenalin bombával, meg a reménnyel hogy legközelebb. Vártam még éjfélig, aztán hazafelé vettem az utat. Összegezve, egy szép, késő őszi, élményekben gazdag napot zártam.