Apróvad az Alpokalján!
Tegnapi nap rendeztük meg az első apróvadvadászatunkat. Nyilván nem erről szól főként a mi életünk itt a hegyekben, de azért gondját viseljük intenzíven a nyúlnak fácánnak! Ugyanakkor barátias, sőt családias, válogatott vendégekkel kiegészített, környezetben tudunk apróvadra vadászni, ami a legfontosabb…
Négy vadászatunk van összesen, nem szoktuk terhelni az állományt, meg amúgy sem az a lődühös csapat vagyunk. Mindezek mellett szép az állományunk, különösképpen, hogy a vadászidény novemberig terjedő időszaka alatt az apróvadas területünkről (1000 Ha) lehozunk rendszerint 30-40 disznót is.
Mára össze is jött vagy nyolc tagunk (a 12-ből) és néhány idevaló és visszajáró igazi törzsvendégünk. Összességében 12 puska állt fel, féltucat hajtó, három kutya. Fórumosok a harmadparitást hoztuk vastagon!
Nálunk mindig olyan kényelmesen – kellemes vadászatok zajlanak. Jövünk, megyünk beszélgetünk, néha duplázunk, rendszerint egymásra várunk a lövéssel és a későn látott, elbóklászott, de még abszolút lőhető nyulat is nagy meggyőződéssel magyarázni tudó társaság lettünk…..
Első hajtás egy mezőben beékelődő rudas erdő, a Kőrises ez a neve, bár nem sok kőris van benne.
Elálló lettem, a rossz lábamra való tekintettel. Bár már jobb a térdszalag, az kétségtelen, de hoztam vadászattól fertőzött kísérőt is, nevezzük az egyszerűség kedvéért N-nek, így inkább beleálltam a leállósorba. Sarokhelyet is kaptam, előttem vetés, a hajtás irányából sűrű jágerkender.
Lövés jelzi, hogy indultak a hajtók, mint kiderült később, hajtásba berepülő kakast hibáztak….
Halkan ér el hozzánk a hopp-hopp, majd megint dirr-durr-durr, a másik oldalon. Nyilván nyúlhalál… Előttünk a jágerkender lassan recseg, majd alig 8 méterre előttem ott egy nyúl….. N- kezét megszorítom, szeme csillogásán látom, hogy észrevette, ugyanakkor a következő pillanatban már látom a kérdést is benne, „Hogy, miért nem lövöd?”
Azért nem, mert közel van és ül, ugyanakkor már indultában azért nem, mert a szélső puska talán nincsen olyan messze. No meg első hajtásban egyből tüzelni? Nem is szoktam…. Míg ezt mérlegeltem a nyulunk visszapattant a hajtásba.
Közben a szélső leálló felkapja a Merkeljét és durr….. egyes lövés, feltehetően nyúlhalál. Jönnek a hajtók tovább, egy kakas kipattan, felreppen, belőhetetlen helyen megy tovább, közben a felém közeledő flank kettőt is dupláz. Eredmény nélkül, mint később kiderült nyúlra, hiába. Hirtelen nagy lövöldözés a hajtósorban! Nyúl előre! Balra! Nem is, vissza! Kakas előre….durr-megvan, hopp kakas még egy dirr-durr-engedd ki, durr! Des szép volt, gratulálok! Jön a hajtás, előttünk zörögnek, visszajön az előbbi nyulunk ugyanott, most már végképp nem lőhetek rá…. Elindul jobbra! Sanyibá nyúl balra!! kiáltom,nekem nem az igazi, piff-puff az öreg montekarlóból és megy tovább az alig kinigli nagyságú idei szerencse fia…
Hirtelen nagy berregés előttem!! Két kakas is kel! Egyig felcsavarodik a nyárak felé és gyönyörű lövésre végighúz a leálló sor előtt, nem lövik, mert „Befelé nem lövünk volt!”….Később megbeszéljük, hogy 45 fok felett mehetett volna… Másik nyílegyenesen húz ki félmagasan, nekem nincs közel, Sakac szomszédra bízom, mégiscsak Ő a vendég, ő ugyanígy gondolja és rám vár, így a kakasunk elégedetten vitorlázik tovább. Ennyi….
Vége a hajtásnak, két nyúl, két kakas.
Következő egy hosszú tárcsázott tarló. Végigmegyünk becsülettel, de csak a sok disznónyom, ami van rajta, az okoz izgalmat, no meg egy kakas, mely bevitorlázott a hajtásba az isten tudja honnan és a bal teljes leálló sor (mindkét ) tagja ráduplázott eredmény nélkül.
Újrarendeződtünk és egy legelős gazost hajtottunk előre. Rendszerint semmit sem szokott adni ez a remiz, csak belefér a vonulási irányunkba, így megmozgatjuk. Leállók lettünk megint N-el, kicsit lecsúszva az U szárába. Volt is a hajtósorban dirr-durr (gerlére mint kiderült utána) majd egy határozott 12-es lövés, mely után hangos lett a ködös remiz! Itt a nyúl! Kapott!!! Fogd a kutyát, had lőjek!!!! Hajtás áll!!!
Pick!!! Droooooppppp! Gyereide (szól a síp!!!! )))Indul! Dirr-durr!!!! Nem ment át az úton!!! Akkor hova lett? Engedd a kutyát!!! Gyere már ide…..
Messziről nézzük az eseményeket, N már majd szétpattan az izgalomtól…. mikor látom ám, hogy jön a tapsifüles egyenesen nekünk. Előttünk egy remiz, balra út, a remiz mögött jön a nyulam gyönyörűen, egészségesen.
Sanyi Bácsi megint a szomszédom, már az imént intett, hogy neki nem jó….. Nyulunk meglapul a remízben, bújik át az úton és begyújtja a rakétáit…..
Átlépek az árkon, ráfordítom a huszast és elé fogva szokásosat (2 nyúl) odalövök a nyolcas sréttel! Buckázik szépen, majd dobálja magát néhányszor, tanújeleként a fejlövésnek és elcsendesedik. Sanyi Bácsi megemeli a kalapját, N- kezd higgadni és az a legnagyobb gondja, mi lesz a nyúllal… Szerencsére jön egy hajtósrác és összeszedi…..
Ez a hajtás nem ad többet, megyünk tovább. Felállás alatt egy galambászbázis mellett megyünk el, ott is a tulaj és meg is szólít bennünket, azzal, hogy „Akkor most ki se engedje a galambjait?” Megbeszéltük, hogy sem most és sem máskor nem bántjuk a galambjait, engedje ki őket nyugodtan. Így is tett.
Ebben a hajtásban megint leálltunk N-el egy kerítés mellett. Vagyis én álltam Ő pedig a hátizsákon üldögélt…. Elég hosszadalmas hajtás volt, de ettünk bokorról csipkét és fáról naspolyát, hívtunk be és adtuk át a gazdájának német juhászt! A hajtásban egy kakas volt, az is visszatört először alacsonyan, majd nagy sebesen…. Az utána küldött ólom összesített tömege feltehetően több volt az aktuális súlyánál.
Újabb hajtás, megint leállónak neveznek, már kezdem felvenni a hadirokkant státuszt…. Repcét hajtanak, oldalt állunk gyönyörű gazosok, remizek és elhanyagolt szőlők mellett. Alig 80 méterre a vasút és a falu. Mondom N-nek, hogy ezek olyan ígéretes helyek, melyeket sohasem hajtunk meg…. Jó-jó macerás, de itt lapul szerintem az apróvad nagy része. Egy sok száz hektáros repcéhez kacsolódó hosszanti, változatosan szőlővel, szántással, gazossal, elhanyagolt akármivel tarkított terep. Kánaán….
Miután lent a fenében, kukutyinban elkezdték gázolni a repcét, be is léptünk a mellettünk lévő remizbe N-el. Alig tettünk meg 20 métert, máris csavarodott egy hosszútollú kakas fel a levegőbe…
Sajnos a falu felé és bármire is fedte a huszas célgömbje, amikor leborított, el kellett engedni….mégse kopogjon a srét a vasárnapi asztalon….
A repcén ekkor indult meg a haddelhadd! Két nyúl előre lövéssel, majd Dirr-durr, holtából ébredő cibernyúl, átfolyásban lapuló vizinyúl, srétet számolatlanul nyelő acélnyúl – az utána meséltek alapján minden volt. A lényeg, hogy kihoztak hármat…..
Tovább a vasútpart! Főleg nyulas, de kakasos rész is. Hosszas beszélgetés, majd oldalt megyek flankban. Közben N elveszti a kalapját….a KALAPOT !!! 30 éve szolgált engem, mindenhol meglett, most meg? Eltűnt…. Körülbelül tudjuk, hol van és nem szakítjuk meg a vadászatot… Rossz érzéssel előre. Disznónyom és túrás mindenhol ahova nézünk!! Kicsik-nagyok, frissek – régiek, maiak. Mind a következő hajtásunkba vezet…..
No de ebben a hajtásban is szól ám a puska, hozzák is elő a nyulakat! Szám szerint kettőt!
Megy a csapat a következő hajtásba, egy bekerített hatalmas tölgyesbe. Rettenetesen nehezen vadászható ez a hely, mert közvetlen az államhatáron van. Ez amúgy sem egyszerű… Hajtod innen, átfut és repül oda! Hajtod onnan visszatör minden ide. Szóval nem egyszerű és rendszerint van benne disznó is. Most sem volt ez másként, mert alig indult meg a hajtás, a középső puskásnak máris jött szembe egy közel 80-as kan…. Közben nyulak mentek előre, kakasok szaladtak vissza, majd még három süldő is ott tétovázott, mielőtt visszatört volna a már meghajtott területre.
Mi leállók kívül álltuk körbe az egészet, jött is a sarokba a kerítésig egyszer egy süldő, meg is céloztam vagy 5 méterről, feltehetően nem lépett volna egyet sem a 8-as kosártól……komótosan visszaporoszkált, majd egy nyúl, mely nem tudott átbújni a 12x12-es hálón (nem tudom hogyan fért be…) majd a hajtósor megszorított egy nyulat mely visszatört. A hajtásban lévők sem tudtak rá lőni, mint kiderült ez vot az 5-ik a hajtásban. Bent is maradt….
Megyünk tovább egy szántásra. Régi, porózus és száraz. Most kemény vagyok, minden mindegy alapon – márpedig vadászunk – és szakadjon, aminek szakadni kell a térdben, és a szántásban megyek, N is jól bírja. Megyünk vagy 200 métert, amikor pattanik a nyúl középen! Jön felém balra iszonyú tempóban, rá eső puska nem lő, van idő készülni, három nyúlnyit eléje, durrr… és már bukfenszezik is! Meg sem mozdul, fejlövés! Huhhhh… Beletuszkolom a következő zöld patront a vékony bockba, majd megyünk tovább…
Friss trágya jön és mai szántás, ebben biztos nincsen semmi, ki is jövünk csoportosan, no de mégis a délelőtti trágya mellett, a lábunk alól ugrik egy hatalmas baknyúl….. Tóni az első ki pillanat alatt, töltényt tuszkol és bepattintja a duplát, majd kupán lövi a merész öreg nyulat. A” szar” nem mindig hoz szerencsét.
Gyülekezés és nagy tanakodás…. Alig van dél és nagyon szép a teríték. Döntés! Kihagyjuk a nagy fácános és vegyes területeket, hazafelé hajtunk! Magam is támogatom ezt az eljárást, ugyanakkor ha ma végigmennénk, mindenhol rekordot lehetne lőni ezen a területen. De mivel ilyen kényszer nincsen és nem is kell, beállunk az utolsó hajtásba. De milyen hajtásba???!!!
Száraz szántást hajtunk előre, tényleg csak a levezetés képpen. Első métereken vizes is, nevetünk nagyokat a képzeletbeli vízi és yakuzzinyulakon, hiányos öltözetű nyullányokon….
Aztán ugrott az első…..
Meg is lett! Össze is szedték hamarjában és indult a hajtás….csak addig míg a jobb oldalon ugrott és bukott egy következő tapsifüles. Ezzel párhuzamosan jelzett és ugrott a levegőbe az évek óta jelenlévő fogolyláncunk kakasa a tábla közepéből.
Rendeztük a sorokat, majd ugrott egy nyúl előttünk közel 25-30-ra…..mire ráfogtam a puskát harmincötre volt, de nem lőttem…… valahogy nem volt ok. Szomszéd puska is elengedte, neki jobban jött, de nem volt ideális mondja…. Hát nem az a sisszer társaság az biztos…
Közben jobbra szól a puska és karikázik a nyúl, majd mégegyszer….. Kiegyenesedünk és megyünk tovább. Mélyszántás, de a teteje porzik! És ugrik a nyúl! Előttünk és fordul is vissza balra, ami jó, mivel befelé már nem lövünk és én vagyok a sarokpuska…. Kiengedem 20-ra és az elmenő nyúl feje elé fogva fél nyulat odalövök…. Bukik gyönyörűen és elcsendesedik.
Örülni és tölteni alig van idő, amikor újabb nyúl ugrik és szintén balra menekül!!! Mire újratöltöm a 20-as bockot, már 35<-ra van! Kiáltják, hogy sebzett, eléje fogok három-nyulat durr…. semmi sem történik, utána a hosszú cső hatos sörétje megfogja, de felugrik és megy tovább. Ekkor oldalról nagy távolságról megporolja egy csodatölténnyel a vadászmesterünk! Ettől lelassul, hajtás állj, utána sietek, egészen jól megy a szakadt térdszalagokkal, N a nyomomban…..közben betuszkolok két örökölt 6-os Eley töltényt a bockba….
Nyúl megy előre törött lábakkal, én utána…, ha nyúl megáll én futok, ha nyúl fut én megállok…. Nem semmi cirkusz….de szerencsétlen pára kezd fáradni…. 40 méterre megközelítem és odalövök az örökséggel…. Az Eley nagyot tuszkol, de elkaszálta a nyulat és a mellette ágaskodó repceszálakat is. Megvan…..
Visszarendeződünk a hajtásba, alig indulunk, szinte N lába alól kel egy hatalmas baknyúl….. Természetesen azonnal visszatört és alig 20 méterről sikerült is karikára lőni….
Ekkor fejezte be vadászmesterünk a vadászatot. Elég is. Visszafelé, még megpörköltünk néhány balkáni csapatot, sikerült is a köd által alkotott látóhatárból lehozni kettőt.
Gyönyörű napnak és szép vadászatnak ugyanakkor N személyében egy új vadászszív születésének lehettünk tanúi!
Terítéken 15 nyúl 2 kakas és két balkáni. A kalap is meglett.
Soha rosszabbat!!!
Üdv a vadásznak!
