Ma egy csodaszép vadászaton vehettem részt Bács-Kiskun megyében, Csontmetsző szomszédságában.
Eredetileg dec. 30-ára szólt a meghívónk nyúl-fácán vadászatra, de a munka úgy hozta, hogy akkor nem tudtunk ott lenni.
A terület gazdája volt olyan nemes lelkű, hogy a kedvünkért rendezett egy kiscsoportos fácánozást (mivel nyulat már nem lehet lőni).
Így reggel 10 puskásnak szólt az eligazítás.
Az első felállásban az elálló sorba kerültem és ez egész napra így is maradt, mert a riszrossz derekam sajnos nem sarkalt gyaloglásra
Itt már a felállítástól kiszállt vagy 25 fácán, a felénk hajtó sor által felkeltett madarak pedig nem felém repültek.
Azért esett vagy 2 kakas, bemelegítésnek nagyon jól esett. Az idei szezonban amúgy is igen ritkán került ki a szekrényből a sörétes puska.
A hajtók haladtak tovább a nádas-bokros vonulaton, mi pedig előrébb elálltuk a menekülő vad útját.
Itt végre rám is repült egy kakas, amit második lövéssel sikerült is leszólítanom.
Eredeti, hamisítatlan vadmadarakról beszélek, amik nem elgondolkodva küzdenek a levegőben, mint az agyonhizlalt, volierben nevelt fajtársaik, ezért igen csak jó tempóban közlekedtek.
Jobb szomszédom hibázott egyet, a baloldali pedig egy, a hajtók által már lelassított szajkóval bővítette a terítéket és a hajtásból is hoztak lőtt fácánt.
Tovább álltunk, ahol rám újból egy kakas jött több tyúk után, de nem tudtam élni a lehetőséggel és duplára elhibáztam a sörétlövés határán repülő vadat.
A hajtásban azért esett egy kakas itt is.
Ezután egy hosszabb ráhajtáshoz foglaltam helyet a kisszékemen.
Nagyon szép élményben volt részem.
A hajtók zajától előre gyalogló fácánok előttem tartottak kupaktanácsot, majd mintegy vezényszóra kifutottak arra a sarokra ahol nem állt senki és ott szárnyra keltek.
Isten bizony mondom, hogy az adott helyzetnek megfelelően alakított taktikával kimenekültek a veszélyes zónából
Ezt követte egy erdei ebéd, amit életem végéig a legkedvesebb vadászati emlékeim között fogok őrizni.
Vendéglátóink ripsz-ropsz összeraktak egy faasztalt, előkerült egy aggregátor, a hozzá való hosszabbítóval, két kenyérpirító, szarvas bélszínből készült pástétom, mindenféle hideg ételek, zöldségek, lilahagyma, tea, üdítő, stb....
Kiváló hangulatban, jó társaságban elköltöttük ebédünket.....számomra ez adja a jó társas vadászat sava-borsát, nem a terítéken fekvő vad mennyisége.
A minősége az igen, de azzal sem volt probléma
Miután végére értünk a lukulluszi lakomának és még szivarjainkat is elszívtuk, felálltunk a következő hajtásra.
Itt is egy kakas jött rám, de nem elég, hogy a Napba nézve kellett lőnöm, hozzá kb. fénysebességgel húzott át a nyiladék felett, így az esélytelenek nyugalmával hibáztam el duplára
Szomszédomnak is csak a közelébe sikerült lőnie egy másik kakasnak, aminek következtében 3 kis tollpihét fújt felém a szél....
Az ezt követő fogásban a hajtás oldalára telepedtem, kb 2/3 úton.
Előttem a hajtandó akácos, mögöttem egy 40-50 m2-es sűrű bokor állott.
Alig foglaltam el a helyemet, amikor ebből a bokorból egyszerre felkelt vagy 20 fácán.
Egy csokorban 4 kakasra lettem figyelmes közöttük.
Aztán az helyett, hogy egyet tisztességgel megcéloztam volna, mint valami zöldfülű újonc vadászpalánta, elkezdtem lőni őket, csak úgy, gondolomformán
Persze egyet sem találtam el, pedig szégyenszemre még a harmadik lövést is utánuk eresztettem a tárból.....
Szégyenkeztem is, hogy elhagyott a gyerekszobám, de hát gyarlók és ragadozók vagyunk...legfeljebb nem mindenki ismeri be
Ez után jött a nap fénypontja, az utolsó hajtás. Ebben igen nagy eséllyel számíthattunk sakálra és fokozta az izgalmat, hogy szoktak itt lapítani disznók is.
Szépen csendben foglaltam el a helyemet egy fiatal rudas akácos és egy idősebb szálas között az út partján.
Jobb szomszédom tőlem kb. 50 méterrel állt.
Kivettem a tárból a 10-es söréteket és a helyükbe 8-ast raktam, mert ha sakál jönne, akkor jobbnak láttam azt. (bár ne tettem volna......)
Alig indult meg a hajtás, nagy ropogás előttem, hát egy fura konda jött rám.
Elől egy 3 éves forma kancsi, őt követve pedig 5 jóképű kövér süldő szaporázott.
Megcéloztam a bandagazdát és gondolatban meg is lőttem......persze a valóságban ez nem történhetett meg, de szép volt a szituáció
A disznók elropogtak, amikor megláttam jó messze bent az akácban a szemből érkező sakált.
De nem felém vette az irányt, hanem az átellenes sarok felé.
Vártam, mikor szól már a puska, de csak csendben maradtak a vadásztársak.
Utóbb kiderült, hogy a sakker észre vehette őket, mert nem ment át a nyiladékon, hanem azzal párhuzamosan elindult vissza felém.
Egyik szomszédnak sem volt tiszta lehetősége, így nem is lőttek rá.
Aztán egyszer csak megláttam, hogy felém lopakodik, lassú kocogással.
A távolság egyre csökkent, míg elém nem ért.
Ekkor már célra tartott puskával vártam a széken ülve......rápisszentettem, erre megállt.
Feje egy akác mögött takarásban, de az egész teste fedetlenül tárult elém, az utóbb lelépett 16 méteres távolságban.
Gondosan megcéloztam a blattját és már nyomtam is a ravaszt......csettttttt......csütörtök......
Persze a szokatlan zajra azonnal felém nézett és már inalt is vissza a hajtók felé.......én meg értetlenül néztem ki a fejemből és legszívesebben földhöz vágtam volna a Browningot
Aztán hallottam a hajtósorból, hogy "Vigyázzatok, sakál balra"...aztán egy lövés, majd kisvártatva még kettő.
És már jött is a jó hír "Megvan!!!".
Ekkor feszültségem kicsit kiengedett.
Kivettem a bedöglött lőszert (megütötte a kapszlit az ütőszeg, de annyira mélyen volt beültetve az RC hüvelybe, hogy nem érte el rendesen) és a felém repülő két kakasból úgy leemeltem
"idegből" az egyiket, hogy azt tanítani kellene
A másik is meglett a hajtás végén, ahhoz viszont még kutya kellett és egy terítékre hozó lövés a kutya gazdájától, de legalább előkerült az is.
Amikor megjelentek a hajtók és megláttam, hogy az egyik fiatal vadásztárs hozza nagy boldogan a kinőtt, gyönyörű kan sakált, már minden mérgem elszállt.
Látva örömét és boldogságát, felrémlett előttem a két és fél évtizeddel ezelőtti önmagam.
Mindenki őszinte örömmel gratulált neki az első sakáljához, amit a terítékceremónia után kiadós, "rendes" avatás is követett
Tőlem megkapta ajándékba a csütörtökös lőszert annak jeleként, hogy a vadászatban a sors és a szerencse útjai mennyire kifürkészhetetlenek.
Mert az nyugodtan ki merem jelenteni hogy ha az az RC4-es lőszer a többihez hasonlóan, annak rendje és módja szerint teszi a dolgát, akkor ő nem lövi meg ma az első sakálját.
De ez is szép a vadászatban, hogy mindig csak az a biztos, ami már megtörtént.
Ettől olyan izgalmas és megunhatatlan
Végül 12 vad kakas, két szajkó és a sakál mellett szólt a kürt, lobogott a máglya és örültünk mi is.
Örültünk a szép terítéknek, az együtt eltöltött időnek ami nem jön vissza már soha sem, de örültünk a barátságnak is, ami úgy hiszem örök marad......
