Tisztelt Fórumtársak!
Ma egy nagyon sikeres és szép vadászaton vagyok túl, gondoltam megosztom veletek:
Reggel nyolckor tizenhárom vadász, tizenkét hajtó és öt kutya várta az indulást a vadászházunknál. Az idő borús, de csapadék nincs, kellemes 7-8 C fokban indulunk az eligazítás után.
Nyúlból a területünk széleit csipegetjük, mert jövő hét közepén kezdődik nálunk a három napra tervezett élőnyúl befogás és az ígéretes részeket természetesen a hálózásra tartogatjuk. Különben sem akar minden vadásztárs nyulat vinni kompetenciába, olyan 10-12 nyúl elég lesz és ebben benne van a jövő hétvégi társasági kaja, az elmaradhatatlan káposztás nyúl is. "Konyhavadászat", mondták volna a régi öregek.
Az első nyulas kör friss szántással indul, jó süppedős a föld, szerencsére nem ragad, de már az első száz méter után mellénycipzár le, kalap tarkóra. Én lövöm az első nyulat, a mellettem járó hajtó nem járt jó velem, hozhatja szinte a kör elejétől a nyulat. Öröm a szántás után a búzavetés, ezen kimondottan jól esik a séta. Nem sok nyúl van a körben, itt-ott azért szól a puska. Az eleje már lezárta a kört, kezdjük szűkíteni, a vadászatvezetőtől elhangzik a "befele nem lövünk!". Szántás ismét, de ez korai, jó hantos, ki is szúrok az egyik hant mögött egy fekvő nyulat. Mintha megérezte volna, hogy észrevettem, abban a pillanatban villámgyorsan ugrik a vacokból, szerencsére a körből kifele, kicsit kiengedem, majd karikára lövöm.
A következő hajtásba 4 puskát kér a vadászatvezető hajtókkal. Jelentkezem. A tábla ismét nyulas, feltárcsázott napraforgóföld, napraforgó árvakeléssel. Szépen feljött benne az árvakelés, itt már nem fogok vacokba fekvő nyulat kiszúrni. Vonalba megyünk végig, négyünknek nincs értelme kört csinálni, a többieket előreviszi a traktor, addig a dűlő két végén lévő árkokat és egy csatornát hajtanak össze. Alig indulunk el, mikor a zöldből felpattan előttem egy nyúl. El voltam mélázva, itt még nem számítottam nyúlra, kapkodok, de sikerül elsőből felbuktatni. Megyünk tovább, kakasok gyalogolnak előttünk, a csatorna felé veszik az irányt, jó fele mennek! A tábla közepén egy visszatörő nyúl felénk veszi az irányt, a bal szomszédom-jó barátom és köztem mértani pontossággal félúton fog kitörni. Barátom kiabál, hogy lőjem, én visszakiabálok, hogy én már ma lőttem, lőjed te! Lövi is, látszik hogy fogja a sörét, de a nyúl fut tovább. Nincs mese, sebzett, hátrafelé nekem is lőnöm kell. Sajnos én is csak piszkolom, de szomszédom jó kutyája nem engedi elveszni a nyulat, rövid üldözés után hozza.
A hajtás végén gyülekezünk a traktornál, rövid számvetés, a nyúl elég, megyünk fácánozni.
Következik a Kisházi lapos, ígéretes vadföld, cirokkal bevetve, középen vízállásos, sűrű nádas résszel. Elállónak osztanak, jó helyre kerülök, egy csatorna mellé, előttem egy kis gát, ez megemeli a fácánokat, a csatorna mellett meg szeret a róka elsunnyogni. Jön a hajtás, szépen kelnek is a fácánok, de javarészük tyúk. Néhány kakas is próbálkozik, az egész leállósoron szól a puska. Én egy szép hosszúfarkút hibázok. Aztán jön egy lógó lábú tyúk, már messziről kiabálnak, hogy lóg a lába, de én is látom, alig bír repülni. Persze, hogy felém jön, egy kicsit tétovázok, aztán hátra utánanyúlok szerencsétlen tyúknak, ne szenvedjen tovább. A hajtás végén érte megyek, felemelem a földről, nincs húsz deka a tyúk, nem bánom a lövést. Vadásztársaim konzíliumot tartanak a tyúk felett, mindenki a lábát vizsgálja, kapom is a baszogatást tőlük: Nem volt ennek semmi baja! meg Ki látta hogy lógott a lába? vagy a Napba néztél? meg Biztos nekirepült a drótnak! és Ez egy liter pálinka lesz a vadászat végén! Jól van, semmi gond, legközelebbi vadászaton úgy is névnapom lesz, hozom a liter pálinkát, meg mást is!
Következő hajtásunk egy keskeny de hosszú erdősáv akáccal és ezüstfával, középen pár méter széles nyiladék beültetve cirokkal. Társaságunké az erdő, igazi fácánparadicsom. A traktor ismét elviszi az elállókat előre, a vadászatvezető öt puskát kér a hajtásba az összes hajtóval. Csendben várakozunk, hogy az elállók elfoglalják a helyüket, közben szépen "beszélgetnek" a kakasok benn a sűrűben. Engem a vadászmester az erdő jobb szélére oszt be oldalazónak, az oldalra és a visszatörőt lőhetem. Ő a nyiladékon fog jönni, a maradék három puska balra húzódik, mert az erdő bal szélén is van egy két hektáros cirkos vadföldünk. Indul a hajtás, az első egyharmadában nem nagyon történik semmi, őzek és nyulak ugranak ki, a fácánok gyalogolnak előre. A túloldalon a cirokba szépen szól a puska, úgy látszik, inkább odahúzodtak a madarak. De mégse, kb. a hajtás felénél most már az erdőből is kelnek. Mindjárt szárnyazok is egy kakast, mérges vagyok a bénaságomon, mert beesik a sűrű ezüstfásba, szerencsére az egyik kutyás hajtó elé, aki hangosan kikiabál nekem: Megvan a szárnyazott! Megnyugszom, megyünk tovább. Az elálló oldalazó puska szembe gyalogolt velem, most olyan hetven méterre van tőlem, amikor két kakas kerekedik fel a sűrű széléből, kettéválnak, az egyik pont felé veszi az irányt, úgy nézem a másik jó lesz nekem, arcomnál a puska, miközben kiabálok a szomszédnak. Szinte egyszerre lövünk, mindkét kakas is szinte egyszerre ér földet. Most már szorul a madár, az elállók is dolgoznak, nekem is jönnek a madarak. Már három kakas van az aggatékomon, és a szélső hajtó is kijött a sűrűből, ő négy kakast hoz. Fogy a muníció, riadtan konstatálom, hogy mindjárt vége az öv patronnak és még messze a hajtás vége. Próbálok megfontoltan lőni, hogy egy patron-egy madár, persze hogy nem megy, minél jobban célozgatom, annál inkább elbaltázom. A kapáslövések az igaziak, amikor nem kell gondolkozni, csak kapod a puskát és durr. Az utolsó két lőszeremmel még lövök egy hátracsavarodó kakast, utána a megtört puskámat a vállamra veszem. Hirtelen a kisördög belém bújik, hogy szaladjak a szomszédhoz egy marék patronért, aztán gyorsan le is hűtöm magam. Nem számoltam, de biztos hogy lőttem itt vagy tíz kakast, hát nem volt elég? Ne legyek már telhetetlen! Úgyhogy megtört puskával sétálok tovább. Az utolsó ötven méteren három gyönyörű kakast küld fölém Diana, kalapot emelek nekik. Kiabálnak az elállók, hogy miért nem lövöd, szélesen mosolygok nekik és legyintek, majd legközelebb.
Vége a hajtásnak, vége a vadászatnak. Teríték a vadászháznál, az eredmény 11 nyúl, 59 fácánkakas és egy árva tyúk, melyet én mint elejtő kaptam kompetenciába, úgy hogy a pálinkáról majd ne felejtkezzek meg. Utána eszem-iszom, a menü babgulyás csülökkel. Sajnos én nem maradhattam most sokáig és vezetnem is kellett, pedig a nap úgy lett volna teljes ha a vadásztársakkal méltón meg tudom ünnepelni
ezt a szép vadásznapot. Sebaj, majd legközelebb.
Kívánok mindenkinek hasonló szép vadászélményeket.
Íme egy kép a terítékről, sajnos kicsit kapkodva készítettem:
