Apróvad gazdálkodás : fácán, fogoly

Szóval ahogy a vadkacsázásnál említettem a szombat már a naményi Hunor Hotelben talált bennünket ahonnan Kiss B. Zoli szervezte és lebonyolította fácánozásra indultunk. Első sorban meg kell jegyezzem, hogy a Zoli bácsi egy angol lord eleganciájával, egy patikus precizitásával és egy utasi őrmester szigorával bonyolította-irányította a vadászatot, ami az ukrajnai vadászatok csürhe módijához képest egy olyan üdítő színfolt volt amit nem hagyhatok szó nélkül. A hajtások egy hadművelet szintjén voltak megszervezve csak nekem nem volt szerencsém. Mivel kakasos puskával nem szívesen talpalok hajtásban Zoli bácsi felajánlotta, hogy ad fegyvert. Ennek okán a kezembe nyomott egy Beretta Gold Pigeont amit Mihály János tagtársam úgy reagált le, hogy tégy már valami kárt abban a puskában és életed végéig mosogathatsz majd a hotelben. Nem mondom vigyáztam rá, de akárki akármit mond kevés olyan kezembe nem illő fegyvert markoltam mint az a gyönyörű és méregdrága beretta. A jobb kezem hüvelykujja egy óra alatt görcsöt kapott, felkapva olyannyira nem feküdt, hogy majd lerúgta a vállam, nehéz volt mint a sár és úgy hibáztam vele, hogy a kacsázáson gyengén muzsikáló srácok kétpofára itták a vérem. El is cseréltem az Ági barátom marochijára amivel végül 1 azaz 1 darab fácántyúkot lőttem. Nem mondom, 145 fácán 2 nyúl és 1 szajkó mellett ez több mint szánalmas. Mentségemre csak annyi legyen mondva, hogy összesen 9 lövést tettem amiből 8-cal elhibáztam 4 vagy 5 madarat, egyet meglőttem és slussz nem volt több lehetőségem. Koromra és fizikai állapotomra való tekintettel ugyanis folyton a hajtások sűrűjében mentem, ahol biztonságosan nem tudtam lövést tenni. No de nem is azért mentem és nem is a teríték mennyisége hagyott nyomot bennem. Sokkal inkább a Kiss B. Zoli szervező tehetsége. Az, hogy az almáskertekben ebédhez felállított fajansz terítékű zöld asztalok és székek, melyek mellett még fegyverállványról is gondoskodott a házigazdánk. Az hogy a Zoli bácsi Tóni nevezetű német vizslájával gyakorlatilag hajtóként talpalta végig a napot és folyamatosan mindenkihez volt egy jó szava, mi több ha kellett simán cipelte a vadász lőtte nyulat fácánt. Az, hogy a vadászati szakszemélyzet olyan fokú alaposságról és szaktudásról tett tanubizonyságot ami mellett én ukrán vadőrként legfeljebb utcaseprő lehetek. Szóval ez is érdekes volt de nagyon.