Balkáni és örvös

[godena]

Köszönöm mindannyiótoknak! 

[rozsits]

Üdv mindenkinek.Eljött az idő,hogy beszámoljak a fórumtalálkozón történt skeet kategóriában nyert gerlézésemről.Rövid egyeztetést követően érkeztem meg édesapám kiséretével Erdőjáróhoz péntek reggel.Az út Sopronból Vecsésig zavartalan volt.Az időjárás kicsit borús és ködös volt,de volt kilátás napsütésre is.A begbeszélt helyen történő találkozás és üdvözlés után egyből indultunk is a területre Erdőjáró vezetésével.Egy gyors és bőséges reggeli után már kinnt is voltunk az ominózus napraforgó táblánál.Ugyan csak néhány gerle és pár db örvös muttakozott bizakodóan vártunk.Majd beszélgettünk és vártunk.Apám és Attila hamar megtalálták az öszhangot és a sok közös témát.A gerlék valószínüleg az időjárás miatt kissé kedvtelenül mozogtak de azért egy kisebb csapat megérkezett ezek közül egyet sikerült is meglőnöm .Ezután ujabb várakozás kezdődött majd megjelent egy nagyobb csapat gerle és örvös is amik kissé távolabb foglaltak helyet tőlünk és becserkészhetetlennek bizonyultak.A nap végén visszatértünk a vadászházba ahol nagyon jót beszélgettünk kb éjjfélig valamint Attila álltal készített halászlé vacsorát fogyasztottunk és szerintem minden alkoholistának jó példát mutatva italoztunk (3 an egész este 1 dl pálinkát és 5 dl fehérbort fogyasztottunk ;)Ez aztán az alkoholizmus!Szóval eljött a reggel és Attila igazán fenséges tojásos gombát varázsolt az asztalra az előző nap szedett rizikéből.Indulás a napraforgóhoz,de gerle nem igazán mutatkozott a falunn kívül,de semmi baj.Nem kell mindenáron lőni!!Visszatértünk a vadászházba ahol szintén Attila álltal készített "bobákos"féle kápostával degeszre tömtük magunkat.Nehezzen de fel birtunk állni és ujra a tett szinhelyén voltunk.Hát a vadászok Istennője valamiért megorrolt ránk és a gerlék csak nem jelentkeztek.Szegény Attila mindent megtet amit lehetett és bánkódott.A gerlék hiánya engem egyáltalán nem aggasztott mivel nagyon élveztem Attila társaságát,történeteit és közvetlenségét.Többet ért számomra akárhány gerle lövésénél a vele és apámmal töltött hétvége.Nagyon örülök,hogy lehetőségem adódott mégjobban megismerni erdőjárót.Egy igazán szimpatikus és becsületes embert,kiválló szakmai tudással rendelkező vadászt ismertem meg.A zárás ként még beugrottunk Attiláékhoz és egy rövid beszélgetés és hosszú búcsuzkodást követően utnakindultunk.Mindenkinek kivánom,hogy ilyen IGAZ ÉS BECSÜLETES vadászal járhasson Hunor s Magor nyomán.Köszönöm Attila.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Szervusz Karcsi!

Ne csináld már!  Ég az arcom a sok dicsérettől!
Én is nagyon jól éreztem magam veletek, de azért az igazi az lett volna, ha vadászunk is egy jót.
Remélem legközelebb jobban sikerül!

Vadászbaráti Üdvözlettel:  Attila 



Nem tudom mi lehetett az oka, de valóban a galamboknak eszük ágában sem volt mozogni.
A tábla 25 ha volt, (nagyobb része a szomszéd társaság területén) ami felett több nagyfeszültségi vezeték húzódott. A legfelső vezetékre felültek, de a táblára az Istennek sem szálltak le, mintha ciánozva lenne. Pedig rendesen találtunk kivert napraforgó fejeket, és az a terület még vadászva sem volt az idén. Nálunk a tagság nem vadászik gerlére.(SEM) Nem tudom mire vélni, mert három nappal előtte ezernél több - főleg örvös - volt ott, bár akkor is inkább a vezetéken üldögéltek, de azért mozogtak rendesen. Ezek meg csak gubbasztottak a drótokon. Balkáni gerléből az idén véleményem szerint sokkal kevesebb van mint szokott, igazából a falvakban, a gyümölcsösökben sem látni annyit mint más években. (Valószínűleg a tavaszi időjárás következménye.)

[Voldi]

Gratula a vadásznak, vadásztatónak!    

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Mihez Voldi? Az egy gerléhez, vagy a két ellőtt lőszerhez? : : : :

[Voldi]

Mihez Voldi? Az egy gerléhez, vagy a két ellőtt lőszerhez? : : : :

Sose azt nézd, a hangulat a fontos!!!

[godena]

Balkáni gerléből az idén véleményem szerint sokkal kevesebb van mint szokott, igazából a falvakban, a gyümölcsösökben sem látni annyit mint más években. (Valószínűleg a tavaszi időjárás következménye.)

Igazad van, Attila. Sajnos nálunk is tapasztalható volt az észrevételed. Ilyenkor örülök valahol, hogy az idei vadásztatásunk nem sikerült olyan jól, mint terveztük. Megettük volna az aranytojást tojó tyúkot. Gyakorlatilag szinte az összes lőtt gerle és galamb öreg madár volt. Saját tapasztalat: jóval tovább kellett őket főzni. De a mostani tavasz és nyár nagyon nem kedvezett az utódnevelésnek.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Igazad van, Attila. Sajnos nálunk is tapasztalható volt az észrevételed. Ilyenkor örülök valahol, hogy az idei vadásztatásunk nem sikerült olyan jól, mint terveztük. Megettük volna az aranytojást tojó tyúkot. Gyakorlatilag szinte az összes lőtt gerle és galamb öreg madár volt. Saját tapasztalat: jóval tovább kellett őket főzni. De a mostani tavasz és nyár nagyon nem kedvezett az utódnevelésnek.

Hát igaz ami igaz nálam a fenyőn sem kelt ki egyetlen fészekalj sem. Pedig szerencsétlenek még augusztus elején is próbálkoztak, de a szél kilökte a két tojást.  

Ez is nagy baj, de még nagyobb, hogy nálunk az 5000 ha területen összesen 5-6 gidáról tudunk!
Tavasszal nagyon sok elhullott pár napos gidát találtunk.  

[Forend]

Tudooooóóóómmmm nem nagy fészeképítő, nálunk is kipotyogott tojások, és lefújt fészkek, mutatták ezt...

 

[Kama]

Sokat gondolkodtam rajta, de csak-csak leírom első (és szerintem ilyen formában az utolsó) bérgerlézésem történetét. Hisz nem muszály mindig egymás hátát lapogatni.

Szóval internetes szervezés, október 23.-a, Székesfehérvár.

A találkozóhelyen összejöttünk tizenvalahányan, ahogy néztem hármas-négyes-ötös baráti klikkek. Köszöntő, eligazítás, aztán indulás. Kiautóztunk a város szomszédságába, majd egy kukoricás takarásában megállt a konvoj, és vártunk. Sokat.
Hisz – ahogy a helyiek elmondták – a gerlék olyan fél három körül kezdenek kihúzni a városból a kukoricák közti napraforgótarlókra.
Úgyhogy ettünk, ittunk, beszélgettünk türelmesen, kevésbé türelmesen – ki-ki vérmérséklete szerint.

Aztán – tényleg fél három körül – megjelentek a gerlék is, úgyhogy mondták a helyi erők, hogy lassacskán el kéne helyezkednünk: Álljunk fel az út hosszatt, pár méterre bele a kukoricába, egymástól 15 (!!!) méterre.
Így is lett, majd – most már tényleg – megindultak a gerlék.

Tulajdonképpen jól mozogtak; jót lehetett volna vadászni.
Csak:
Ez a placc maximum (!) fele ennyi embernek lett volna alkalmas. Engem nagyon zavart, hogy „egymásba ért a farkunk”.
És ugye mi következik abból, ha idegen puskásokat állítunk jó közel egymáshoz?
Nem nehéz kitalálni.
Tutira van a csapatban egy-két távlövő. Aki már az egekben kezdi lőni a csapatot, ahelyett, hogy megvárná, hogy forduljanak még egyet, és alacsonyabbra jöjjenek. Mit csinál erre a többi (tisztelet a kivételnek)? Lövi ő is, hisz úgyse kapja alacsonyabbra.

Úgyhogy fogyott a patron büdösül, nem mondom, láttunk néhány parádés lövést is, de olyan is volt, mikor egy vánkosra való tollfelhő maradt a gerle után, az pedig „vígan”, látszólag egészségesen elrepült.
Így aztán hamar megállapítotam, hogy a csapattal nem szívesen mennék vadrécehúzásra…

Aztán úgy fél öt körül szép lassan visszahúzódtak a gerlék a városba, úgyhogy összeszedtük a motyónkat, és visszaautóztunk a találkozóhelyre. Itt még volt pár protokollmondat a vendéglátók részéről, aztán ki-ki bepakolt a kocsijába, és irány haza.

Azért egy teríték csak-csak megjárta volna, még akkor is ha – minden jóakarat ellenére – nem minden gerlét sikerült összeszedni.
Nem csak azzal kellett volna elválni, hogy aki akar gerlét vinni, az válogasson a fekete zsákból…
Szerintem.

Szóval számomra ismét bebizonyosodott Csathó Kálmán örökérvényű mondata: Nem az a lényeg hol vadászik az ember, hanem hogy kikkel.

Mindezek ellenére nem bántam meg, hogy részt vettem ezen a vadászaton; szép idő volt, tudtam pár kedvemre való lövést tenni, egy tapasztalattal gazdagabb lettem – meg kicsit bepillanthattam a vadásztársadalom egy másik bugyrába is.

Persze a fentiek a magánvéleményemet tükrözik, lehet, hogy lesz(nek) aki(k) meg akar(nak) majd kövezni érte, de nem baj.
Beszélgessünk, vitatkozzunk róla.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Köszönöm a tájékoztatást!
Mindég tanulunk belőle valamicskét!
Ha pedig egy társaságnál így megy a dolog, az sokszor _szerintem- név szerint is le lehetne írni. Ezért is jó egy fórum! 

[Kama]

Akkor félreértettél.

Alapvetően nem a társasággal volt bajom (már a társaság alatt a Vt-t értve, akinek a területén vadásztunk) - bár a teríték "elfelejtése" enyhén szólva is igénytelenségre vall.

Inkább a megjelent vadászok egy részével.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Szia Kama!
Szerintem ott a vadásztatóval is baj van, ahol 15 méterenként állítják fel a vadászokat egy gerlézésen!
Nem kell annyi vendéget fogadni, ha kicsi a hely!  A fekete nejlon zacsi pedig nem csak igénytelenség!
Hogy vadásznak saját maguk, ha a vendégeket így tisztelik?

 

[Lacus]

  Fehér nejlon zacsi 

[Steve]

Sokat gondolkodtam rajta, de csak-csak leírom első (és szerintem ilyen formában az utolsó) bérgerlézésem történetét. Hisz nem muszály mindig egymás hátát lapogatni.

Szóval internetes szervezés, október 23.-a, Székesfehérvár.

A találkozóhelyen összejöttünk tizenvalahányan, ahogy néztem hármas-négyes-ötös baráti klikkek. Köszöntő, eligazítás, aztán indulás. Kiautóztunk a város szomszédságába, majd egy kukoricás takarásában megállt a konvoj, és vártunk. Sokat.
Hisz – ahogy a helyiek elmondták – a gerlék olyan fél három körül kezdenek kihúzni a városból a kukoricák közti napraforgótarlókra.
Úgyhogy ettünk, ittunk, beszélgettünk türelmesen, kevésbé türelmesen – ki-ki vérmérséklete szerint.

Aztán – tényleg fél három körül – megjelentek a gerlék is, úgyhogy mondták a helyi erők, hogy lassacskán el kéne helyezkednünk: Álljunk fel az út hosszatt, pár méterre bele a kukoricába, egymástól 15 (!!!) méterre.
Így is lett, majd – most már tényleg – megindultak a gerlék.

Tulajdonképpen jól mozogtak; jót lehetett volna vadászni.
Csak:
Ez a placc maximum (!) fele ennyi embernek lett volna alkalmas. Engem nagyon zavart, hogy „egymásba ért a farkunk”.
És ugye mi következik abból, ha idegen puskásokat állítunk jó közel egymáshoz?
Nem nehéz kitalálni.
Tutira van a csapatban egy-két távlövő. Aki már az egekben kezdi lőni a csapatot, ahelyett, hogy megvárná, hogy forduljanak még egyet, és alacsonyabbra jöjjenek. Mit csinál erre a többi (tisztelet a kivételnek)? Lövi ő is, hisz úgyse kapja alacsonyabbra.

Úgyhogy fogyott a patron büdösül, nem mondom, láttunk néhány parádés lövést is, de olyan is volt, mikor egy vánkosra való tollfelhő maradt a gerle után, az pedig „vígan”, látszólag egészségesen elrepült.
Így aztán hamar megállapítotam, hogy a csapattal nem szívesen mennék vadrécehúzásra…

Aztán úgy fél öt körül szép lassan visszahúzódtak a gerlék a városba, úgyhogy összeszedtük a motyónkat, és visszaautóztunk a találkozóhelyre. Itt még volt pár protokollmondat a vendéglátók részéről, aztán ki-ki bepakolt a kocsijába, és irány haza.

Azért egy teríték csak-csak megjárta volna, még akkor is ha – minden jóakarat ellenére – nem minden gerlét sikerült összeszedni.
Nem csak azzal kellett volna elválni, hogy aki akar gerlét vinni, az válogasson a fekete zsákból…
Szerintem.

Szóval számomra ismét bebizonyosodott Csathó Kálmán örökérvényű mondata: Nem az a lényeg hol vadászik az ember, hanem hogy kikkel.

Mindezek ellenére nem bántam meg, hogy részt vettem ezen a vadászaton; szép idő volt, tudtam pár kedvemre való lövést tenni, egy tapasztalattal gazdagabb lettem – meg kicsit bepillanthattam a vadásztársadalom egy másik bugyrába is.

Persze a fentiek a magánvéleményemet tükrözik, lehet, hogy lesz(nek) aki(k) meg akar(nak) majd kövezni érte, de nem baj.
Beszélgessünk, vitatkozzunk róla.