Sziasztok!
Tegnap reggel kinéztem az utolsó még álló napraforgó táblák egyikére. Reménykedtem, hogy sikerül még pár örvöst elcsípnem.
Már jó nagy csapatokban járnak, a szemük mint a sasé, a napraforgó elszáradt, így a takarás is minimális.
Azért elég jól lapulhattam, mert kezdetnek négy dolmányos érkezett. Az első persze észrevett, és kifordult, pedig a kutyával egy szintben lapítottam.
A mögötte jövő meg olyan lehetett, mint a viccben a cigány lova / nem vak hanem bátor/, ugyanis jött egyenesen tovább felém.
Na, mikor beért lőtávolban megkapta az alsó csőből az áldást, erre a harmadik meg utána a leeső cimborának, így övé volt a következő lövés.
Erre persze a negyedik, már behúzta a féket és elkanyarodott. Jól kezdődött a vadászat!
Az első.
Menne már a másikért, arra figyel.
Megérkezett a másodikkal.
Majd megindultak az örvösök és a gerlék is. Nem olyan nagy számban mint reménykedtem, de azért jöttek, sok ment a környező tarlókra is.
Volt néhány 20-30 perces szünet, mikor semmilyen madár sem volt a környéken.
Végül délre sikerült a két dolmányos mellé 14 örvös galambot, és 23 balkáni gerlét lőnöm. Ja és most mielőtt otthon a kukába borítottam volna a táskámból az üres hüvelyeket megszámoltam.
83 lövésből lett meg a teríték.
Ezzel a napraforgón való vadászatoknak valószínűleg erre az évre vége. Még soha nem volt ilyen sokáig álló napraforgó a területünkön, és ezt jól ki is használtam.
