Hát, Uraim!
Bár a fonyódi szódavizeket nem kutattam fel, azonban a helyi vásárba szombaton (és a jó időre tekintettel előtte szerdán is) elnéztünk. Az ilyenkor szokásos és feltètlenül szükségtelen dolgok, eszközök megvásárlása után természetesen - mint minden évben háromszor - meg kellett nézni a kisállatvásárt is. Amíg elcsattogtam a szerzeményekkel a kocsihoz, hogy lefoglaljam az asszonyt, mondtam Neki, kérdezgessen.
Mire visszatértem, komoly tárgyalásban állt egy eladóval. A választ hallottam csak: "ha vadászatra kell, ezt ajánlom, az alomban a többit mindig lerendezte. Püff. Summa summarum, a tegnapi naptól családilag (!) tulajdonosai vagyunk egy 3 hónapos trikolor simaszőrű foxterrier kan kutyinak. Természetesen a másiknak. A mottó: van egy családi es vadászkutyánk, ebben a sorrendben.
Holnaptól otthon leszek, teszek fel képeket.
Üdv: Balázs
Fotó nélkül nem hisszük el!