Ilyen idős kutyánál a behívás nem lesz egyszerű feladat, de persze nem reménytelen
Jómagam ennek úgy állnék neki, hogy egy nyugodt helyre kitennék valami nagyon érdekes állatot (pl. mint az előzőekben már említettem) ketrecben és pórázon odavezetném az ebet. Itt hagynám, had tomboljon egyet, majd jön a felszólítás, hogy legyen szíves velem együtt eljönni onnan. Ha olyan ahogy mondtad, akkor erre valószínűleg nem fog reagálni semmit, de a pórázzal rásegítesz és elvezeted néhány métert ahol nagyon megdicséred (akár jutalom falat) majd közvetlenül a dicséret után visszaengeded egyedül a ketrechez, had dolgozzon ott tovább. Első alkalommal én nem is mennek tovább, néhány perc elteltével a kutyát ölbe venném és elvinném a helyére (kennel- ahol lenyugszik, addig a ketrecet el lehet pakolni a segéd-állatkát is meg lehet dicsérni, megetetni, megitatni stb.) majd folytatódhat a nap a neki megszokott menetben. Naponta egyre többször, más-más helyeken, időben, állatokon gyakorolnám ezt, hogy ne csak egy valamit szokjon meg, mint engedelmességi teret - szükséges minél változatosabban szituációk beállítása. A póráz végén, ha nagyon kemény a kutyus lehet akár méretéhez való szöges nyakörv (én nem tagadom le hogy ha kell ilyet is használok, márpedig a vadászkutyák esetében elég gyakran kell!) is, azonban arra ügyelj, hogy az erőszakot nem szabad túlzásba vinni
!!! Vannak olyan kutyák amik, kő-kemények, de már a bőrnyakörvhöz csatolt póráz enyhe rángatására is "letiltanak"- a későbbiekben ez a munkát valamint a gazda/vezető iránti bizalmat nagyon negatív irányba mozdítja- egyszerűen szólva fosni fog tőled is és a vadtól is.
Ha jól csinálod, akkor idővel már nem kell rángatni a pórázt csak szólni (sípolni, kürtölni) és a kutya követni fog. ekkor engedd el a pórázt, de még maradjon rajta és úgy is gyakorolj, ha ez is megy akkor lehet levenni és úgy folytatni a gyakorlást. Majd, már csak a kutya van a ketrecnél, és úgy hívod be egyre hosszabb távokra (1 m- 5 m ... x m). Ha kitartó vagy menni fog, ha nem a kutya fog menni
.
Az ugrálásról úgy tudod leszoktatni, hogy egyszerűen ne enged meg se te se bárki hogy felugráljon, ha felugrik ne dicsérd meg, ne simogasd, csak egyszerűen, de határozottan told el, lökd le magadról és mikor a földön van minden lába akkor kap nagy dicséretet és juti-falit, idővel rá fog jönni, hogy nem kell ahhoz ugrálni, hogy szeressék! A pofozkodást és durvább módszereket (lábra-lépés és egyéb nyalánkságok) nem javaslom, mert ugyancsak félni fog.
