|
Fegbock
|
 |
« Új üzenet #686 Dátum: 2012. Július 26. - 21:17:50 » |
|
2012. július 21.
Reggel már a vadásztársaság társadalmi munkájához készülődtem, mikor megcsörrent a telefonom.
A szomszéd társaságból hívott Péter barátom, hogy meglőtt egy ünőt 30 méterről, de elszaladt a rudlival és átjöttek a mi területünkre! A kaszálón bő kétoldali vérzést talált és már a fiatal kutyájával megnézte, de a kis tacsi, amint kiértek a gazosból a tarlóra, nem folytatta a keresést!
Az ünő után még elejtett egy süldőrókát, tehát a puskával nincs probléma!
Megbeszéltük, hogy igyekszek kifelé, ő pedig megvár a területhatáron.
A lövés 8x57-es kaliberrel és 14,26 grammos cseh Sierra lőszerrel történt, ami valahol lapocka mögött átütötte a szarvast. (Többen mondják, hogy túl kemény lőszer, csak átszúrja a vadat, ha nem ér csontot!) A lövés óta már jó két óra eltelt és az elmondása alapján úgy tűnt, hogy valószínűleg valahol a határ menti nádasban fekszik kimúlva. Ezért fegyvert nem is vittem magammal, csak hívtam az idősebb kutyát és már indultunk a területre.
Jó fél órával a hívás után rákanyarodtam a nagy tarlóra és a nád széléből egy róka jött ki az UAZ elé, alig 100 méterre. Persze azonnal észrevett és elugrott! A túloldalon már láttam a Petit és párszáz méter zötykölődés után találkoztunk. Szerencsére ma nem túl meleg, enyhén szeles, száraz idő volt, ideális egy rövid utánkereséshez.
Először megnéztem a vérnyomot, ami valóban kétoldali világos és sötét vér váltakozva, de elég bőségesnek tűnt. Ekkor visszasétáltam a tacskóért és kerülővel átmentünk a határárkon a szomszéd területen lévő kaszálóra. A 11 tagú tarvadrudli a kukoricából jött és itt kapta a kiválasztott ünő a lövést. Azonnal bekeveredett a rudliba, végigrohantak a kaszálón és eltűntek a határárok sűrű növényzetében.
A kutyám, Molly, azonnal felvette a nyomot és kényelmesen ballagva végigmentünk addig, amíg Peti barátom is eljutott, a tegnap feltárcsázott, csontszáraz búzatarlóig. Itt jobbra-balra szimatolgatott, de nem vett határozott irányt, ezért először balra néztünk meg egy jó 150 méteres szakaszt. Semmit nem találtunk, de a távolban, a tarló szélén észrevettünk valami rőt színű, fekvő alakot. Mondtam, hogy azért nézzük meg közelebbről, de kiderült, hogy egy őzbak és a suta is ott volt vele nem messze! Na, mindegy, folytassuk a másik irányba! Arra is megnéztünk egy nagy szakaszt, de ott sem találtunk semmi érdemlegeset! Jöhet tehát a tarló!
Olyan 20-30 méteres félkörben elkezdtünk keresni és itt bizony már találtunk vért, de csak kicsi cseppeket, aztán semmit. Így hát a kutyára bíztuk magunkat!
Szép lassan haladtunk a hatalmas tarlón és úgy 150 méter után ismét egy csepp vér jelezte, hogy jó nyomon járunk. Majd újabb 100 méter után ismét egy csepp, de aztán semmi több! Ballagtunk a kutya után, aki szép komótosan szimatolgatva haladt. Végül kiértünk a nagy tarló szélén egy kimarkolt árok száraz földkupacaihoz és láss csodát, a porban vagy 6-8 vércsepp beszáradt foltja látszott!
Amint felléptünk a földkupacra, átláttunk az árokban lévő nád fölött és a túlsó jágerkenderes parlagföldön megláttuk egy szarvas füleit, meg a feje tetejét. Szinte biztos voltam benne, hogy a sebzett, mert már egy jó kilométert jöttünk a nyomán. Innen lőni nem lehetett, mert takarták a nádszálak és mire a 10 méterrel arrébb lévő földkupacra átmentünk, a vad újra eltűnt. Mondja a Peti, hogy ő ottmarad a földkupacon, mert ott legalább lát valamit, én pedig megkerülve a parlagot, rossz széllel próbáljam kimozdítani az ünőt!
Úgy is lett! Némi kerülővel, csendben megindultam a kutyával, de semmi nem mozdult a nagy növényzetben, csak egy suta ugrott ki Peti mellett. Azt hittük, a sebzett visszafelé elosont az árokban, vagy az mellett a nagy növényzet között. Ezért arrafelé kerültem a kutyával, de semmi nyomot nem találtunk. Mikor visszaértem a barátomhoz, mondtam neki, hogy figyeljen, én pedig a beváltás nyomán mentem a kutyával. A távolban egy őzet vettünk észre, amiről úgy gondoltuk, hogy suta.
A földkupac utáni beváltás helyén, a nádon szépen volt kenés, de már csak a kilövési oldalon és pár méter után megtaláltuk az első sebágyat, viszonylag kevés vérrel. Pár méterrel arrébb újabb sebágy még kevesebb vérrel, majd 20 métert megtettünk úgy, hogy csak pici kenést találtunk. Ekkor újabb sebágy következett, amiben alig-alig láttam vért. Továbbhaladtunk ismét vagy 30 métert a közel embermagas növényzetben vér nélkül, mikor nem messze egy kis bakot vettem észre, ami valószínűleg a korábban látott őz lehetett, csak már bejött elénk 50-60 méterre. Szerencsére a közepes erősségű északi szél miatt –ami felőle fújt- nem vett észre, így nyugodtan mentünk tovább és ismét sebágyat találtunk. Immár a negyediket, de ebben is alig volt vér! Ahogy továbbléptünk, talán 10 méterre előttünk felugrott a sebzett ünő és vad rohanással a határcsatorna felé szaladt! Én eleinte csak a fejét láttam a nagy jágerkenderben, de aztán kiért egy 20 méter széles, alacsony növényzetű részre, ahol már esetleg hátulról rálőhettem volna, ha van nálam fegyver! A Peti viszont lőtt, úgy 70-80 méterről, csak sajnos elhibázta! A szarvas úgy futott, mintha semmi baja sem lenne, pedig ahol felugrott, ott - az ötödik sebágyban- szépen volt vér, de utána a nádasig lévő 40-50 méteres nyomon semmi!
A Molly nagyon ment volna utána, de kicsit megálltunk szuszogni, aztán még vagy 200 métert mentünk a csatornaparton, de sem vért, sem a szarvast nem találtuk! Megbeszéltük hát, hogy ebből a lövésből valószínűleg kigyógyul, de azért ezt a területrészt majd jobban figyeljük. (Barátom szerint azért ezt az ünőt egy véreb utolérte volna!)
Hogy milyen lövése lehetett? Talány!!!
A Peti mondja, hogy a kutyám ma őelőtte ledoktorált, hogy ilyen hosszú, szinte vér nélküli csapán, a száraz, poros, tárcsázott tarlón eljutottunk a sebzettig! Hogy nem kerület terítékre, az már inkább rajtunk múlt, nem a kutyán!
Neki eddig hajszás keresése még nem volt, csak dermedtre vezetés, de az többször disznóra is, szarvasra is. Ezért nem engedtem el, mikor láttam, hogy mennyire tempósan rohan a szarvas, mintha semmi baja sem lenne. Egyébként mire a szarvast utolértük, a lövéstől számítva több mint 4 óra eltelt!
A társadalmi munka pedig elmaradt…
|
