VadászFórum

Itt megoszthatjuk utánkereséseinket, hogy mindenki tanulhasson belőle.

Egy számomra nem-mindenapi utánkeresésnél szerzett élményeimet szeretném megosztani veletek.

A minap idős vadászbarátommal mentünk vaddisznó lesre, s a szerencse neki kedvezett, fél 9-kor rálőtt egy süldőre. Mentem a lövés után, a szórón s környékén semmi. A becsapódást a pár száz méterre ülve tisztán hallottam, ezért ez erdőbe való beváltást kerestem meg, s miután megtaláltam, beljebb mintegy 5 m-re már találtam gyenge vérnyomot. Próbáltam a véren menni, de kb 10 m után megszünt. A vér élénk piros színű, s elég gyenge volt. Hazamentem a kutyámért, hosszúszőrű kétéves tacskó kan. Szépen indult a nyomon, de ~ 25-30 m után minden indok nélkül lefordult róla. A fűben látszott, hogy nem csapán megyünk. Mégegyszer megpróbáltuk, de az eredmény ugyan az.
Másnap reggel a hivatásos vadász hozta a vérebet, s ekkor ért a meglepetés. A véreb az első vérnyomot levizelte, egy méter után a következő vérnyomot szintén, s ez így ment jópárszor. A hivatásos szerint azért, mert este a tacskóval ott voltam. Távolabb, ahol előző este a tacskóval nem jártam, ott sem vette fel a nyomot a véreb.
Szeretném kérni véleményeteket, hogy a fentieket miért produkálták az ebek?

A diszó nyomát később megtaláltuk, visszaállt a kondába, s együtt mentek tovább. Elfekvést, sebágyat nem találtunk.

ui. A hivatásos mesélte, hogy a mult héten sebzett bakokat kerestetett a vérebbel. Én azt hallottam, hogy fiatal vérebbel kerülni kell az őz utánkeresést. Erről mi a véleményetek? ???

Köszönettel: M.I.

Tegnap este történt nálunk egy sebzés.
A rálövés helyén csak egy körömnyi bördarabot találtak se vér-se szőr, a beváltás helyén se volt semmi, a süldők a váltón mentek vissza a sebzett is, és utánna a kutya se vette fel a nyomot.
Mi valami horzs lövésre gondoltunk egyből... (a bőrdarad véres volt)

Valaki????????? ???

Az őz utánkeresés a vérebnek olyan macska-egér játék, a sebzett bakkal elbír a fizikuma révén és ez olyan sikerélmény neki, hogy utána igencsak "húzogatja a száját", ha szarvast kellene keresni.
Kiss Kornél bácsi (volt Sasréti fővadász,  Homoki Nagy Istvánnal is dolgozott)szerint még a három-négyéves vérebnél is komoly gondok lehetnek ha őzet csapáztatnak vele.

Még gyakorolni kell a hozzászólást?!

Tehát, én is valami hasonlóra gondoltam, ill. az őz viszonylagosan erős szaga, ami ronthatja a fiatal véreb orrát.

Az biztos... egy kedves ismerősöm is azzal rontotta el a vérebet...

A vérebet őzre használni nem nagyon ajánlják. Az erősebb szag csak az egyik probléma, a másik az, hogy esetleges hajsza után a kutya könnyedén lerántja, ez pedig komoly sikerélmény számára, ami később is motiválja. Egy kollégám külön kutyát tart az őz utánkeresésre, na persze ő profi.

Hello Mindenkinek! Az őzes témához kapcsolódva Van egy jó ismerősöm már jó pár éve vérebezik és véleménye szerint az őz utánkeresésést a vérebekenke 6 éves koruktól lehetne engedni, mert akkora válnak eléggé tapasztaltá: Addig egy kutyát nagyon el lehet még rontani, ha fiatal korába őzre alkalmazzuk. Erre példa, hogy 2 éves kannal kerestek őzre és a kutya 300 m-es hajsza után könnyedén lerántotta a bakot. Ez meghatározó élménnyé vált számára és késöbb mikor bikára kerestek vele, egy őz csapája keresztezte a sebzett bikáét és az elvitte a helyes irányról. Csak a nyomokból jöttek rá, hogy a kutya mi után is ment el.

Nem vagyok kutyaszakértő, de érdekel, hogyan dolgoznak. Néhány vadat segítettek már megkeresni.
Fabrigo! Nagyon jó, hogy ezeket leírtad, mert ennek fényében sokminden érthetővé vált számomra. pl. hogy miért csinál a kutya olyant, hogy a  vérnyom szemmel láthatóan megy egyenesen, a kutya meg letér róla balra. Valami más eltereli a figyelmét, ami jobban érdekli őt. Azt is megfigyeltem, hogy könnyebben megtalálják a kutyák a puskával meglőtt vadat, mint az íjjal meglőttet. Valószínűleg azért, mert a puskalövéstől sokkos állapotba kerül a vad, jobban is fáj neki, stresszhormonokat termel, és valószínűleg az izzadtsága más szagú, mint a többié. Könnyebb kiválasztani a nyomát.
Az íjjal meglőtt vad nem tudja, mi történt vele, nincs sokkos állapotban (bizonyítja, hogy szív-tüdőlövéssel is elindul futva hegynek fölfelé) ezért a szaga valószínűleg nem tér el az egészségesekétől, (amíg seblázat nem kap), ezért sokszor nehezen találják meg a kutyák. A kutya nem csak a vért keresi, inkább a seb, a gyulladás, az izzadtság szagát.( Ezt egy vérebes mondta.) Láttam vérebet, amelyik légszimattal találta meg a sebzett disznót. Nem volt vér, amin mehetett volna, de a kitartóan addig keresett, míg ki nem szagolta a melegben begyulladt sebet.

Hát nem nagyon tudom hová is írjam, "na ez itt a kert"

Este cimbivel közösen ültünk fel a "kertbe", ritkán cinálunk ilennt, de jól kiegészítjük egymást.
A lövilág határán léptek ki a disznyók a kukoricából, vagy..., gyorsan szöszentek neki, az utólsó keresztben áll. Durr...
Hallgatózunk egy kicsit, látni persze semit, előrefelé törtettek el, talán egy helyről jó messziről jött egy kis rugdosós csörgés... :fejv
Rálövés helyén egy kis világossas vér, 10 perc körzés nincs meg a beugrás helye... :fejv, na ez megint jól kezdődik... :-\
Kavargunk össze-vissza még egy 3/4 órát körözve befelé egyre jobban, de nincs vér egy csepp sem. A cimbi már lélekben feledtta (kutya az csak reggel let volna, és hát felénk nincsenek igazán jó kutyák, sajna)
Minden minegy alapon, elindúltam a váltónak nézett alaguton, mentem vagy 80-100 métert, de semmi miután kijötem már én is feladttam majdnem, de egy cigi után még feljebb mentem , és beáltam egy merőleges sorra, és lám van vér :) a rálövéstől kb 120 m-re meg visszafelé 5 m-re na akkor végre van valami irány, a disznó a váltón szaladtt, és a kukoricán fújt vér van, de nem tüdő vér, ezekután lementem tacsiba, egy kb 30m volt még vér, és husss sehova-tova, ez már megint megtanúlt repülni :fejv
Mégeggy cigi, és a középső kitaposott részen elidúltam vakon, kavargok, és  egyszer csak disznószag , de abban a pilanatban szinte ráléptem a disznóra...
Nagy lett az öröm... :T
A disznót (40 kg zsigerelve) 270W 9,7 Norma Sp lett meglőve, belövés a lapocka mögött, a golyó a szívet szabályossan ledarálta, plusz kapott még a máj is csontszilánkot (bordából), a másik oldalon állt meg a lapoka mögött a bőr alatt, bordán kívűl mást nem tört, de nem verte át. A lőtáv kb 30 m.
A menekülési táv: hát vissza nézve, kb 130-160 méter között lehetett, és hihetetlen milyen lövést vitt el szív nélkül, és a bent lévő kavarodással, ami azt jelenti, hogy csak a tüdő maratt ép. :fejv  :Vvon

Nem  bántani akarom se a töltény se a cal.-t, de most eléggé leszerepelt az összeálítás, (másodjára)
Ilyen súlyos lövéssel, sokáig vér nélkül, utánna egy kis fújt vérrel (ahogy a szív ami megmaradt belőle, kipumpálta a bemeneten a vért) elmegy egy ekkora süldő ráadásúl a váltóján..., hát semmi más csak kitartás és szerencse volt, hogy megtaláltuk/tam
 :WA

Elnézést a hibákért, csak álmos vagyok.
Maradványtest a löszereknél.

Hát ez szerencse volt.
Mi lesz, ha a nagy kerti kan áll ki elétek.  :nyes Hetente hízik öt kilót, most, hogy bezártátok az éléskamrába. :Q

Én ezért szerettem ehhez a kaliberhez a Fail Safe-t, mert az úgy vitte volna keresztűl, még hosszába is, hogy csak úgy locsólta volna a vért.
Egyébként a vadőrünk is a Norma 9,7 grammos SP lőszerét lövi és igen sok disznót, szarvast lő vele, nagy megelégedéssel.

Gratula az utánkereséshez! :OKO
A többit a lőszereknél... :WA

Zoli!

"Én ezért szerettem ehhez a kaliberhez a Fail Safe-t, mert az úgy vitte volna keresztűl, még hosszába is, hogy csak úgy locsólta volna a vért."

 :OKO :T :V

Gratulálok Endre az utánkereséshez! :OKO
Jó véreb lenne belőled! :nyes

End!  :OKO :OKO :OKO

No, hát ezt szoktam volt emlegetni én is. Szétlőtt szív, oszt mégis elmegy...nyista tűzberogyás...

Igen, Te vagy a példa arra, hogy szív nélkül egy komplett életet le lehet élni... :TAPSol

Hát ez az! Szívlövéssel nekem még semmi nem maradt helyben!

Akkor inkább jobb volt, mikor egy kan szívet tartó nagy ereit találtam el és szó szerint leszakadt a szíve. Helyben ez se maradt, de csak 3-at lépett. Ezután csak oda fogok célozni...  ;D ;D ;D

Három pálesz után, már kiskutyám voltam  :KA

Hát keresés közben, ismét megálapítottuk, hogy nappal nem szabad bemenni szétnézni... :fejv
Amúgy meg a fene eszi ezt a pásztort, tegnap lábbal lenyomtuk hogy majd gyorsan átrántjuk rajta a sügencet, mire levettük a lábunkat 3-rom olyat kaptunk.. :CR :FAL, pedig gumitalpú cipő, csak kicsit vizes volt. :epl
Tegnap elött azért bement rajta egy malacos koca, meg egy nagyobb disznyó, meg kis is mentek :Vvon
Úgyhogy szép az élet.....
 :WA

Hát bakker láttam már pár szívlövés, de ilent mint tegnap... csak a felső 1 cm maradt valamenyire ép a többi mint a tubarózsa...
Oszt mégis mennyit ...tunk.
Én magam részéről nem igazán szeret amúgy sem, mert kevésbé vérzik mint a tüdő, meg meszebbre kell menni utána, és szerintem kevesebb is a stop hatása.
De ez csak az én véleményem. :WA

Az tény, hogy ha szét lövöd a pumpát nincs mi nyomja a vér kifelé(is)... :Vvon

A szívlövést elviheti a vad komoly távolságra, és általában el is viszi. Nekem egyetlen ellentétes tapasztalatom volt, de az nem 9,7g os lövedék volt, hanem 17,5g-os.

Egyik ismerősöm íjjal lőtt szíven egy süldőt. Leszakadt a szíve. Így is ment vagy 4-5 métert.

A múltkori szívlövésemnél a kannak jobb pitvaron át ment a nyílvessző bal kamrába. Futott vagy 20-30 métert, mire eldőlt. Váltón ment, bár íjjal meglőve általában váltón megy. A rálövés helyén legyező alakban fújta a vért, és erős vérnyomon tudtunk menni. Könnyű volt megtalálni.

Nekem érdekes, hogy a lőszer szétvágta a szívet, mégis ilyen sokat ment vele a disznó. Mint ha az izmok addig hajtanák, amíg van elég oxigénjük. 130 métert néhány másodperc alatt meg tud tenni futva. Addig van oxigén tartalék?

 :MEGH :ROH

Üdv!

Ha már a vérebvezetők fukarkodnak a szóval, én "görbelábú-vezető" megszólalnék, hiszen kutyavezető életem egyik legszebb eseménye történt meg velem tegnap. Sebzett bikát kerestem tacskómmal Limpivel és a vezetékmunkát követő hajsza és állítás után sikerült megadnom a kegyelemlövéseket egy bikának.

A bikát 375 -össel (RWS TUG) lőtték meg...Kicsit srégen állt háttal. A lövedék magasan a lap mögött pontosan hatolt a testbe, és feltehetően a lapockacsont által megvezetve a nyakban állt meg. A mellüregbe nem tudott behatolni. A rálövésnél semmi, később is ritkán volt vér, de akkor rendesen. Mialatt elmentem a tacsival vagy 120-140 métert a sebzett nyomán, jelzett a vadász, Aki egy dombtetőről figyelt, hogy látja a bikát, egy műúton túl a réten fekszik a szomszéd területen.

A formaságok lebeszélése után átmentünk, de a vadász elől felkelt a bika, átment három lábon egy meredek vasúti töltésen és eltűnt a sűrűben- nem tudta megadni a vadász a kegyelemlövést.

Jeleztem, hogy mindenképpen kell hagyni a bikának lebetegedési időt.

Bő 3 óra múlva egy hiv. vadásszal karöltve (Aki ismeri a területet velem ellentétben) felvettük a sebzett nyomát a töltésen.

Ment a blöki ment, de egyszer- egyszer vissza kellett menni az utolsó vérig...Vérzés ugyan úgy, mint korábban, 100 méteren egyszer, de akkor sok, tenyérnyi-féltenyérnyi. Láttuk, hogy csak egy oldalon vérzik. Kb. 300-350 méter után látom ott fekszik szépen a bika.

Gyanús volt, hogy feje lent nyugodott ugyan az orrán, de egyenesen...szól a kísérő kollega, hogy vigyázz!...él. Ebben a pillanatban már ugrott is...elb.sztam a lövést....nem lőttem, mert a vezeték a kezemben volt, és gyorsan próbáltam rátaposni, fixálni, nehogy a kutya elszaladjon a vezetékkel.

Bika el, kutyát eresztettem rögtön.

Futottunk a bika elé, közben hallottam, hogy Limpike már a bikát csaholja. Egyszer megállt a bika, de messze volt még, takarásban, majd továbbszaladt. Aztán kb. 200 méter futás után megállt, szembefordult a kutyával, és "bólogatott" felé. Kutyám folyamatosan hevesen ugatta, egy helyről, nem kerülgette, mint a disznót...

Mire jó széllel rájukcserkeltem, a nagybeteg bika lefeküdt a kutyával szemben és úgy bólogatott a kutyára. 25-30 méterről is csak a csípőjét és hátvonalát láttam.

Csípőnlőttem.

Erre elfeküdt, de rugdalózott még szegény, Limpike már fogta. Közelebb menve még mellkason lőttem (Limpi hátul fogta, így volt helyem).

Így történt. Nagyon boldogok voltunk.

A bikla egy szép villás, jégágas 5,5-6 kilós középkorú bika szép sötét szárakkal.

Végül megjegyzem, melőtt megköveznek páran, hogy tudom hogy felelőtlenség tacskóval bikát keresni, komolyabb hajsza esetén nem tudta volna apró lábaival követni a bikát, de láttuk, hogy a bika nagybeteg, nehezen és lassan megy, ezért mertem megkockáztatni a keresést.

Szerencsére sikerült!

 :OKO

Anti! :OKO
Limpi :OKO

Anti, itt is gratulálok Neked és a kis kedvencemnek Limpinek a sikeres kereséshez és a tegnapihoz is! :OKO :WA

Anti, gratulálok a szép munkához mindkettőtöknek! :OKO

Anti és Limpi  :OKO

Köszönjük szépen Nektek!  :WA

Tegnap ismét bika keresésre hívtak.A lövés a vadász és kísérője szerint nagyot puffant a bika oldalán, viszont egy csepp vért, egy szál szőrt se találtak a rálövésnél (7 mm Magnum, RWS TIG). Haslövést gyanítottak. A bika a lövésre erősen "megnyúlt" az elugráskor.

Kiskutyám hevesen keresett a 2 órás nyomon. Egy füves oldalban haladtunk felfelé, amikor a vadász szólt, hogy a bika nem arra ment a lövés után.

Mondom mindjárt visszamegyünk, de egy darabig követem még a kutyát. Jó száz méterre találtuk az első vért. Kb. egy evőkanálnyi felületen, világos húsvérnek tűnt.

Most már biztos volt, hogy Limpike jó irányba megy.

Nagyon keresett a kiskutya. A következő 200 méteren egy csepp vér sem volt, de a kutya viselkedése azt árulta el számomra, hogy jó nyomon megyünk.

Egyszer csak hallom, hogy felugrik egy bika elég dinamikusan tőlünk vagy 60-80 méterre. Rögtön csatoltam Limpit és telefonáltam a vadászoknak, hogy figyeljenek, mert megugrott a bika. A terep sok kis sűrűvel borított katlanokból áll, ezért viszonylag jól le lehet állni. Tudtam, hogy hajsza esetén tacsim nem képes követni a bikát...

Vártam-vártam, hogy mikor kezdi már csaholni a meleg nyomot a kiskutya, már rég oda kellett érnie...de csend volt.

Nem értettem, mi lehet...

Mondom lejjebb sétálok egy kicsit, hátha hallok valamit. Mintha valami szöszölést hallanék. Elmentem vagy 50 métert és egy sűrű árokban a kutya már tépte a dermedt bikát.

Egy másik egészséges bika ugrott fel előlünk, de Limpike a sebzett nyomán ment szépen.

Örültem a pozitív fordulatnak, megkönnyebbültem.

A lövés magas vállaplövés. A gerinc alatti húst is roncsolta egy kicsit, átütötte a túloldali bordát, lapockát is, és a bőr alatt állt meg a lövedék, onnan piszkáltam ki. Az egyik tüdőlebeny is erősen sérült, bevérzett, a mellüreg tele volt vérrel, befelé vérzett el.

350 m vezetékmunka, pár perc alatt, a kutyát most nem kellett egyszer sem visszavinni az utolsó vérig.

Örülök a sikeres keresésnek.

 :WA

Anzi, Limpi!
Csak így tovább!
Sok sikeres keresést kívánok. :WA

Szép! :OKO

 :OKO :OKO

Anti!

 :OKO :OKO :WA

A profi csapat.  :OKO

Üdvözletem!

Tegnap tanulságos utánkeresésben volt részem. Sajnos az utóbbi idők sikeres keresései után (talán kicsit el is kényeztetett a sors) tegnap sikertelenség követett utamon.

Egy heti szabadság után a szállásra autózás után ért a telefon, hogy süldő sebzés történt hajnalban, valószínűleg lágylövés. Mivel sötéttel érkeztem meg, már csak másnap reggel érkezhettem a sebzés helyszínére. Izgultam, mit fog csinálni ebem a 25 órás nyomon!

Kétkedésem rögtöm elmúlt a rálövés utáni pár méteren, mert Limpi úgy elkezdett húzni, és olyan kedvvel dolgozott, mintha egy 4-6 órás csapán dolgoznánk.

Vér volt vagy 300 méteren át, kenés is.

Mondom magamban, nem fog ez a disznó messzire menni, dermedten mindjárt megtaláljuk. Már örültem is, hogy új kis digitális gépemmel végre normális fényképeket készíthetek.

Igen ám, de ekkor jöttek a bajok. Miközben négykézláb toltam előre magam a kökényben elengedtem a vezetéket, látva hogy kutyám úgyis korrigál. De mire kimásztam a sűrűből, addigra ebem eltűnt, motoszkálását se hallottam. Irtó mérges lettem magamra hatalmas hülyeségem miatt...

Ott köröztem addig, míg meghallottam ebem ugatását jó messziről. Futottam a hang irányába.

Aztán megint ugatás, megint hosszú csend.

Mi lesz ha felakad a kutya és megfogja a disznó, vagy csak egyszerűen felakad valahol és nem fogom találni...

Reméltem, hogy kihúzza fejét a kevésbé szoros nyakörvből.

Elvesztettem, nem hallom...Körözök a környéken. A rálövéstől kb. 1,5 km re. Találtam egy agancsot (ck. 1 kg, 3. agancs, villás). Reméltem nem ezzel akar kiengesztelni a Nagy Szellem a sikertelenség miatt...

Bikákat keltek fel. Ezek szerint erre nem jöttek. Vissza. Két órával azután, hogy hallottam a kutyámat, ismét megüti a fülemet egy távoli gyenge ugatás, egy helyről. Futok fel a dombnak, le a völgynek. Az egyheti henyélés és folyamatos kajálás után a megerőltetéstől a hányás kerülget...Fülelek, kerülök, de semmi...11 óra elmúlt, a keresést 7-20 - kor kezdtem. De jó lenne egy helymeghatározó most!

Visszamentem a több kilométerre lévő autóhoz, mellyel visszasiettem a terület szélén lévő faluban lévő szállásra, felvettem a másik ebet (aki erőteljesen képes keresni anyja nyomát) és irány vissza.

De már jön szembe drága kiskutyám, húzva maga után a vezetéket. 100 %, hogy hazajött volna, hiszen tökéletesen ismeri már a járást.

Itt elkövettem egy alapvető hibát (más megint! ). Nem az utolsó vérről indultunk, mivel nagyon messze volt, hanem szabadon keresve próbáltam a kutyákkal megtalálni a csapát, keresve folyamatosan a vért.

De nem találtam. Du. kettőkor feladtam.

De nem nyugodhattam. Gyors átöltözés és egy kis evés után 3 órakor már ismét a rálövésnál voltunk.

Indulunk. A kutya jó kedvvel megy. De érdekes, az előbb nem erre mentünk. Még egy disznó lett sebezve. A kutya húz a 32 órás csapán. Ledarálunk vagy 1 kilométert, megmásztunk egy dombot, a túloldalon lementünk egy szálasban (de jó volt a szálasban sétálni) a völgy aljába, keresztül egy árkon. Majd egy olyan meredeken kapaszkodtunk fel, hogy majd' visszacsúsztam. Következett egy sűrű luccos. Alaposan megfésülködtem. Már nagyon elfáradtam. Néha letérdeltem és pihentem. De még volt vér, tovább-tovább! Aztán elfogyott a vér, a kutya is egyre többet körözött és a végén ránksötétedett. Haza kell menni. Ha a disznó ezen a távon meg se feküdt, nem lehet túl komoly baja.

Kutyám nem akar visszaindulni. Makacsan ellenáll. Bocsánatot kérve ölembe veszem, és viszem egy darabig a fáradt kiskutyát...

Ma reggel ott kezdtünk megint.

Az első keresést kezdtem megint. De elfogyott a vér. Kétszer is ugyanarra mentünk vér nélkül vagy 500 métert, de aztán nem láttam már értelmét tovább keresni.

Visszafelé a kutyámat úgy kellett visszatartani a másik nyomtól. Ment volna az 50 ! órás nyomon. Rászóltam. Leült háttal nekem és úgy nézett vissza rám. Azt már megnéztük kiskutyám. Bocsáss meg, de megyünk haza.

Fel kell nőni a kutyámhoz...

Anti! :MEGH :OKO

Anti! Örülök, hogy megint olvashattam Tőled! :kalapemel :kalapemel :kalapemel

Mi lenne velünk kutyák nélkül !?

Sziasztok!
A januári Magaslesben van egy érdekes cikk,melyben egy utánkeresésről szól.
A lényege az ,hogy a sebzet bika átment a másik Vt területére és ott állitóta a kutya.Az utánkereső és a helyiek értesiti aszomszéd Vt elnőkét hivatásos vadászát és engedélyt kér a keresés folytatásához és a vad teritékre hozásához.Amit a szomszéd NEM engedi(nem járul hozzá).Igy fegyver nélkül indulnak a kutyaért.Ekkor ér oda a Vt enőke aki ahoz sem járult hozzá,hogy a kutyát elhozzák ?????.
Azzal az indokkal,hogy vadászathoz készülnek és majd az Ő hivatásos vadászuk meg adja a kegyelem lövést(a kutya hallótávolságon belűll állitja a vadat)E közben lővés dördűl a bika felől és utána csend.Az utánkeresők nincsmit tenni alapon elvonulnak(de miért???)és ott hagynak egy kabátott a csapán.Még aznap este a kutya a kabátnál várta a gazdit.Aztán hirjőn,hogy aszomszéd leadott egy (hasonló)bikát.Az sajnos nem tudni milyen trauma érte a kutyát(mert a véreb csak a gazdáját szokta odaengedni a vadhoz)de azóta a kutya jól láthatoan tartózkodika közvetlen kontaktustol a szarvassal való találkozáskor.(lehet,hogy megverték??).
Ezt csak azért irtam le,hogy ilyen is előfordul a kis hazánkban.A másik fél érveit nem ismerem.
Üdv HSanyi

Szia Sanyi!

Azért ez a történet megérne egy levelet a kamara etikai bizottságához!!!!

Szia Attila!
Nem az én kompetenciám az Űgy.
Én csak azért irtam meg,hogy ilyenis előfordúlhat kis hazánkban.A húst leadták a trófea meg valakinek a falán virit.
Mikor olvastam a cikket akkor már borsodzott a hátam mert azt hittem,hogy az a vége,hogy a kutyát lelőtték.
De szerencsére nem igy tőrtént.Üdv HSanyi

Az el sem jutott az agyamig, hogy ez megjelent cikk!
Mostanában nagyon figyelmetlen (fáradt) vagyok! :( :fejv

Én is olvastam, a gyomrom még mindig forog :WO.

Nem értem, hogy a kutya gazdája miért hallgatott rájuk. Engem tuti nem tartóztatott volna fel senki azért, hogy a kutyámat visszahozzam.

Ha ez igaz, akkor sz@r van a palacsintában.

Igen ez érdekes. Ahhoz le kellett volna lőnie a hivatásosnak, hogy ne menjek a kutyámért. Szerintem a kutya gazdája részéről sántít valahol a történet. Főleg ahogy eddig láttam, hogy milyen kapcsolat van egy Vérebes és Kutyája között. Nem hiszem el, hogy csak úgy otthagyta és hagyta, hogy egy idegen lője ki a kutya mellől a bikát.

Nekem ez az egész sztori olyan egyoldalú. És kicsit büdös is.

Anti! Ne keseredj el a sikertelenségen, lényeg az, hogy a kutyádnak semmi baja, épségben megkerült! Ahogy olvastam  a történetet, féltem közben, hogy valami rossz történt vele.

Nekem is itt sántít a dolog.
Mert kérdezem én mi lett volna, ha a vérebvezető azt mondja nem érdekel és elindul a kutyájáért, ami az ő jogos tulajdona?
Megverik, vagy mit csinálnak vele???
Feljelentik??? Miért, mit követ el azzal, ha saját kutyáját egyszerűen hazaviszi???
Nem tudom kik voltak jelen, de azt hiszem egy kicsit több vér kellett volna a pucájukba... ::)

Szia Roli!
Nem tudom,hogy kit mi motivált.Azért is irtam meg egy ilyen országos Fórumon,hogy hátha valaki többet tud az esetről.Az én vérebes ismerőseim a pokol kéköves tüzén is át mennének a kutyájuk ért.A történet a Bakonyban zajlotle.Üdv HSanyi

Én is olvastam a cikket, szvsz ez az érem egyik oldala. Meg kellene hallgatni a másik felet is ahhoz ,hogy véleményt mondhassunk az ügyben.

Vagy nagyon gyanús a történet, vagy egy egyszerű ügy, csak bután van leírva.  :Vvon

Üdv Mindenkinek!


Hát igen, egyet értek az előttem szólókkal! Ebben a történetben is "kilóg a lóláb"!
Ugyanis, egy vérbeli vérebes tűzbe tenné a kezés a kutyájáért, és nem hagyná csak ott, "majd lesz vele" valami alapon! Főleg, ha képzett és értékes kutya!
Én személy szerint biztos elmentem volna a kutyáért, ha ütnek vernek! Saját tulajdonom, nem akadályozhatnak meg benne, elvigyem!

Üdvözlettel:Fabrigo

Én letettem volna a puskát, és JAJJ lett volna annak, aki megpróbált volna távoltartani a kutyámtól...

Ebben egyetértünk.

Szervusz Péter!

Szerencsére nem történt kiskutyámmal baj. De valahogy, ahogy telik az idő, annak ellenére, hogy tudom, hogy vigyáz magára ebem, mégis egyre jobban féltem....Főleg félálomban jönnek elő olykor -olykor szorongó érzések, hogy szegény kutyám, abban a szűk levegőtlen kotorékban...vagy szinte hallom a sírását ahogy a nagy disznó ropogtatja a csontjait....olyankor nagyon -nagyon féltem kiskutyámat. De aztán reggelre ahogy elindul az élet, valahogy az ész elnyomja az érzéseket...

Remélem nem terheltelek ezzel.

 :WA

Az biztos, hogy jajj lett volna annak az embernek, mert ahhoz Limpinek is lett volna egy-két szava, főleg a vad mellett! :Q

Nem tudom milyen hatalom tudna visszatartani...szerintem semmilyen.

Szervusz Zoli!

És gondold el komolyan, hogy éppen ezért meg kellett volna verjék a kutyámat (mint ahogyan az nagy valószínűséggel szegény vérebbel is történt), hogy odaférjenek a vadhoz.

Erre tényleg csak egy bibliai idézet jut eszembe: "Bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekednek"....

Szegény véreb, kapott biztos....de kapnia kellett volna a degenerált szomszédoknak is, itt kevés a lelki ráhatás.

Bizony, szegény eb...

De ilyenkor jogosan merül fel a kérdés, hogy valami előzménye csak lehetett az esetnek.
Nem valószínű, hogy a kutya csak úgy hoci-nesze átengedte a bikát...

Szervusztok!

Szombaton tanulságos keresében volt részem. A szomszéd vadőr hívott, hogy este 8-kor arconlőttek egy nagy kant, a rálövésnél fogdarabokat találtak és szegény disznó nyelvéből egy 8 centis darabot.

Szerencsére este nem mentek a nyomon sokat.

Másnap 9-kor kezdtük a keresést. A vadőr egyáltalán nem bízott a dologban, de -mint mondta- keressünk becsületből. A sebző vadász is kint volt.
Ilyen pofalövéses disznót még nem kerestem, de azt tudtam, hogy nem lesz egyszerű. A többiek szemébe nézve mondtam, hogy lőjenek, ha látják a disznót, de a kutyámra nagyon-nagyon figyeljenek, mert disznót lőhetnek még jópárat, de nekem nem lesz több Limpim...

A vezetékmunka kellemes csalódás volt. A 13 órás nyomon játszva ment az eb, vér pedig bőséggel volt. Csak mennem kellett Limpike után. A hegyes vidéken kacskaringókat leírva, árkon, szálason, fiataloson keresztül elértünk egy nagy cseres-szedres fiatalost. Nem is mentünk sokat eddig, egy jó kilométert. A tőlem 10-15 méterre jövő vadőrnek mondtam, hogy szerintem itt lesz a disznó. A szedres cseresben kinlódás volt a vezetékmunka, mert nagyon nehezen tudtam csak követni ebem, Aki több-kevesebb türelemmel meg-megállva várta, hogy tovább tudjam küzdeni magam.
Kb. 300 méteren belül találtunk is 2 sebágyat. Aztán nemsokára megtaláltuk a meleg otthagyott sebágyat is, kutyám vakkantott is egyet, valószínűleg Ő látta a kiugró disznót. Gyorsan elengedtem. Hallottam amint nagy hévvel csaholni kezdi a disznót, aztán pedig azt, hogy a disznó, mint az ördög, nagy zörgés - "morgás" kíséretében ront neki a kutyámnak. Limpike mentette a kis kabátját, egy darabig csöndben is volt.
Én megállva figyeltem, hátha jön a disznó, mozogni nem mertem, mert akkor nem hallottam volna a disznó mozgását és könnyen bajba kerülhettem volna. Aztán az eb megint ugatni kezdte a Disznót. A kan megindult pont a vadőr irányába. Hallom a gyors duplát, majd még egy lövést. Kiáltok rögtön, megvan -e a disznó? Nincs...Elhibázta az 50 méterre keresztben szaladó disznót a bock sörétessel.

Sajnos a vadőr nem úgy tett, agogy korábban mondotta volt. A sűrűt elválasztotta egy meghagyott szálas sáv, azt mondta abban fog jönni, de nem így tett, hanem a sűrűben jött 50-60 méterre tőlem. A sűrűből pedig nagyon nehézkes volt lőni.

Én már csak a gerincen pillantottam meg a disznót, jó 150 méterre. Nyílt irányzékkal futó disznóra (horizontra) nem lőttem...

Még láttuk a disznót vagy 400 méterre, ahogy fut az oldalban, és hallottuk a kutyát, amint hangja a disznó nyomán halad.

Ezután két órát kerestük őket, de ki tudja meddig szaladtak. Utolérte -e eben a disznót, vagy sem...

Aztán az 12-30 kor megérkezett ebem az autóhoz, igen csalódott állapotban, rám se nézett...

Én is nagyon szomorú voltam. Szerintem ezt a disznót egyedül egy agilis rámenős legalább 3 példányból álló erdélyi kopó falka tudta volna csak megállítani...

 :Vvon

Szia Anti!

Azért gratulálhatunk neked és limpinek is, mert ezek az esetek ritkán végződnek sikerrel.
 :kalapemel :kalapemel

Le a kalappal előtted és a kicsi Limpike előtt is! :kalapemel

Ügyesek voltatok, nem rajtatok múlott, hogy elmaradt a teríték!!! :OKO :kalapemel

Anti!  :kalapemel

Szerintem Te nem hibáztál sehol, meg a kutyád is jól dolgozott!
Egy kis szerencsével meg lett volna!

Legyen annak lelkiismeretfurdalása, aki elengedte a lövést!
Gondolom, nem szemből lőtt rá, hanem fejbe akarta lőni a sokkal biztosabb váll-lap helyett!

 :kalapemel

Szervusz Csaba!

Kikérdeztem a vendéget! Ő egy sportlövő, tehát igazából biztosan átlagon felül képes jól lőni. De rosszak voltak a látási viszonyok, és a disznó már kifigyelte őket. Lapon szerette volna lőni a disznót, nem fejbe, de így sikerült. Sürgette a kísérő....

Mondtam is neki a hiv. vadász előtt, hogy legközelebb ne hagyja magát befolyásolni senkitől...ő érzi, tudja, hogy mit lát, nem a kísérő. Inkább engedték volna el a disznót és mentek volna ki másnap is rá. Rendszeresen járt a szóróra a hivatásos elmondása szerint.

Biztos legközelebb megfontoltabb lesz a vendég!

Kár hogy nem értétek el, csúnya sorsa lesz.  Bár nem rajtatok múlt, mindent megtettetek. :OKO

Az élet produkál néha fura véletleneket is. Magam is megéltem, hogy keresztben álló disznó hirtelen befordult és a kamrára szánt lövésem álkapcson találta, szerencse a lövedékrészek még értek életet is, így egy rövid, gyomorszorongató keresés után meglett.
Bármennyire is jól lövünk, ezek a helyzetek azok, ahol előjönnek a vastag kaliber előnyei. Azt, hogy ez a sebzés jóra fordult, egyértelműen a 9,3-asnak köszönhetem.
Üdv, H

Szervusztok!

Tegnap ismét nagy élmény volt!

Vasárnap este 7-8 körül 7-es Magnummal (RWS TIG) 8 méterről rálőtt egy vadász egy egyes nagy disznóra. A lövésre a disznó ordított, a rálövésnél hájdarabot találtak, a disznó magasan kétoldalt kent. Veselövésre gondoltam (amikor elmesélték). Este esett 2-3 centi friss hó. Másnap délelőtt 11-ig keresték hárman a vadsertést, szétrugdosták a nyomokat, hogy felleljék a vért. El is mentek jó 5-600 métert, míg elértek egy égereshez, ahol elvesztették a nyomokat. Ekkor hívtak. Én halaszthatatlan dolgomat intéztem otthon, kétórás autózás után du. 3-ra értem vissza a szállásra. Fél 4 kor, 20 órás nyomon kezdük a keresést Limpi Őfőméltóságával, és a területrész gazdájával, Aki szintén vad. társasági tag.

Kellett vagy 3-4 perc, amíg a kiskutya azonosította a sok lábnyom között a disznószagot, leírt jópár kört, aztán megindult, mintha húznák, és én csak mentem utána. Ritkán volt már csak vér, azt is nagyrészt csak ott láttam, ahol a kiskutya beletaposott, és átolvadt a havon.

Mentünk egy sűrű kökényes cseresben, majd egy tisztáson áthaladva egy kefesűrű fagyalosban, kökényesben. A kutyát közel tartottam magamhoz, hogy az esetlegesen támadó disznónak ne legyen kiszolgáltatva a vezetéken haladó kiskutya.

Sokszor szólnom kellett a kutyának, hogy álljon meg, várjon. Megtette.

Aztán elértünk a sebágyhoz. Onnét fogva látom ám, hogy friss nyomok vannak a hóban, egy-egy vércsepp. De nem csahol a kutya, nem rángat... :fejv Akkor talán mégse olyan friss? Aztán szépen egy kört írtunk le és visszaértünk a sebágyhoz...Megyünk tovább. Egyszer csak disznószagot érzek!!! A hét szentségit, ez a disznó itt lopakodik közöttünk. A segítőm ck. 50 méterre srég előttem volt, ahonnét jöttünk.
Felé haladt a disznó, de ő nem hallotta, nem látta!

Nosza engedem is el a kiskutyát, "fogd meg a disznóóót!" felkiáltással.

Pár másodpercre rá már fogta is a disznót.

Elvoltak vagy 10-15 percet ide -oda mozogva a cseres sűrűben, mire határozottam megindultak lefelé kis sűrűből, vissza arrafelé, ahonnét a disznó jött a lövés után. A gerincről csodálatos látványban volt részem. Ahogy lenéztem a legelőt elválasztó patak irányába, látom ám, hogy a siskanádasban forgatja görbelábú kiskutyám a nagy disznót. Láttam a disznó mozgásán különben, hogy nagyon beteg.

Átcsörtettem a sűrűn, és mire kiértem, láttam, hogy a disznó már majd' elérte azt a cseres sűrűt, ahol a sebzés történt. Rohantam utánuk. Majd' kiköptem a tüdőmet, hiába no, fogyni kéne legalább 10 kilót...

Aztán a disznó belépett a cseresbe, nyomában az ebbel. Óvatosan mentem utánuk vagy 150 métert, mire végre hallom, hogy felém ugat a kiskutya, megállt a disznó. A disznó fejét lehajtva állt velem szemben, szerintem filózott már, hogy nekemjön. 4-5 méterről sütöttem el a begyorsított vegyescsövűt. Jót szólt...A kutya már tépi a disznót, de a disznó még rugdalózik. Na mondom, adok Neki még a sörétes csőből is a kutyát a hátuljához zavarva, de hiba húzom a billentyűt, semmi. Nyitom a puskát, és látom, hogy leányos zavaromban a sörétes csövet sütöttem el, mire elment a begyorstott golyós cső is...Kapott ck. 40 grammot hirtelen a disznót.

Új skulót betolva megadom a Vadnak még az utolsó kegyelemlövést.

Különben a disznó egy 75-80 kg zsigerelt testtömegű koca volt.

Ölben vittem a kiskutyát vissza az autóhoz, mivel a szombati keresés óta sántított, mert a jeges hó felrepesztette a mancsát.

Azóta úgy mászkál a házban, mint egy gróf... :)

Gratulálok Anti!
Fantasztikus kutyád van, hihetetlen élmény lehet vele dolgozni! :kalapemel :kalapemel :kalapemel

Gratulálok Nektek Anti! :kalapemel
Jó olvasni! :OKO
 :WA

Anti, ügyesek vagytok, nagyon! :OKO :kalapemel :WA
Tegnap este, mikor mesélted, mert úgy azért részletesebb volt, a hátamon szaladgált a hideg! ;D

Üdv Horrido!

Kár hogy nem értétek el, csúnya sorsa lesz.  Bár nem rajtatok múlt, mindent megtettetek.

Hát nagyon elkeserítő volt, hogy az ujjaink közül csúszott ki. De tanultam (remélem) az esetből. Ha lesz még ilyen alkalom az életemben, hogy ilyen sebzett vadat kell keresni, akkor neki se indulok segítő kutyák (kopók, foxik, jagdok) nélkül.

Bár sajnos őket nem lehet elérni. Jó lenne egy olyan lista a disznóskutyák gazdáiról, mint amilyen a vérebvezetőkről van!

Különben ennek a kannak nem volt ellőve az állkapcsa, nem lógott! Láttuk. Úgy talán egy kicsit jobban lebetegedett volna. :Vvon

Sajnos, mint Te is írod, nagyon szomorú sors vár szerencsétlenre...

 :WA

Köszönjük szépen Nektek!  :WA

Anti!

Gratulálok Nektek!  :TAPSol

Milyen lövése volt?

Szia Anti!  Nagyon ügyesek vagytok.  :kalapemel :kalapemel :kalapemel  Utólag is köszöntelek névnapod alkalmával. :PP

Hát Anti...!

Én csak tátom a számat a történetetiden! :o
Gratula Limpinek és neked! :OKO :kalapemel

Köszönöm Mezőjáró!

Szia Csaba! A vese vonalában, de alatta volt a lövés. Sajnos zsigereléskor nem néztem meg a veséket ( a vesepecsnyék épek voltak, azt láttam ::)). Szerintem azért valamennyi repesz érhette valamelyik vesét, de akkor meg az a kérdés, hogy hogyan bírta eddig... :Vvon

 :WA

 :kalapemel :kalapemel :OKO
Nagyon jó munka volt.... :AA

Nekünk is nagy élmény volt olvasni! Gratula!  :kalapemel
A Gróf Úrnak is!  

Anti gratulálok az újabb sikerhez, és külön gratuláció ennek a csodálatos kutyának is!  :kalapemel :kalapemel :kalapemel

Anti!
Minden elismerésem Nektek... :OKO :kalapemel

Anti király volt a történet, gratula Nektek!  :T :OKO

 :kalapemel :WA :aladdin2

Gratulálok Anti!  :TAPSol  :kalapemel Limpi kisasszonynak is!

Cseres a gerincen? Legelőt elválasztó patak? Égerfák és kökényes?
Remélem, nem az én kedvenc, nagy kocámat lőtték meg.  :'(

Szia Anti!
Gratulálok a sikeres múnkátokhoz.A limpi lábara a patikában lehet kapni szarvasfagyut ami vissza puhitja a bört és nem repedki neki.
De lehet,hogy jó a norvég Neutrogéna is.
Üdv:HSanyi

Szia Judit!
Ha nem haragszol, én válaszolnék Anti helyett, nem, ez nem a Te kedvenc kocád volt, mert nem ott történt az utánkeresés. ;) :WA

Kedves Zoli!
Ismerem azt a területet is  ;), és remélem, az öreg, ravasz kocának nem lett baja. Szeretnék még találkozni vele, ahogy malacokat vezetget a patak partján.

Akkor nem szóltam! De ettől függetlenül remélem, hogy nem az ismerős kocát lőtték meg.

Szervusztok!

Judit. A területrész, ahol a disznó átváltott a Tógát névre hallgat. Itt volt régen egy ún. mocsolya, ahol a kendert áztatták a kötélkészítés előtt. Ahol a disznó megfeküdt, az a mogyorósdra vezető műút melletti Nagyerdő, vagy másnéven dögkúti erdő. Nem tudom, vajon ez a területrész -e az, amire gondoltál. A koca remélem nem az általad ismert, malaca még nem volt, most lett volna az első alom. Különben a mérleg 92 kilogrammot mutatott pontosan...

Zoli. Remélem nem árulok el azzal titkot, hogy Juditék itt kezdtek el vadászni ezen a területen, csak akkor még más területhatárok voltak, más társaságok működtek. Kicsi a világ. :)

Sándor. Köszönöm szépen! Kézkrémmel kezeltem a lábát, de most, hogy írod, a neutrogéna biztosan jobb lenne. Veszek is a patikában.

A Többieknek is nagyon szépen köszönöm az elismerést, elsősorban Limpike nevében, hiszen Ő végezte a munka javát, és végre én se csesztem el semmit...

 :WA

Huh. Ez igen derék munka volt!
Gratulálok nektek!
(Nesze neked véreb :Q tacskó is tud!)

Sziaasztok utánkeresők!
Alpesi tacskókopó vásárlás előtt állok és infókat,tapasztalatokat gyűjtök erről a fajtáról.Érdekelne,hogy utánkeresésben általánosan milyen kutya?Domb vidéken lakom és vadászom,főleg disznó utánkeresésre kellene,de egy-két őz is szokott a társaságnak "fejfájást" okozni.
Előre is köszönök minden hozászólást.

Tavaly felvezettek 3 alpesit képességvizsgára, amit én láttam. Abból kettő egész jól muzsikált. Kertben is.

Szia gomba!

Rövid történeti áttekintés:

Már az ókorban is használtak olyan kutyákat, amelyek megjelenésükben hasonlítottak a tacskókopóhoz.

Habsburg Rudolf már 1881 és 1885-ben hivatásos vadászaival tacskókopókat hozatott törökországi vadászataihoz. Az osztrák kinológiai csúcsszerv 1975-ben ismerte el harmadik véreb fajtának a hannoveri és a bajor hegyi véreb mellett. Ekkor kapta az alpesi tacskókopó elnevezést (Alpenlandische Dachsbracke), az FCI pedig Ausztriát fogadta el származási országnak és a vérebek csoportjába osztotta be. FCI Standard Nr. 254/18
A fajta alkalmazása:

Robosztus, időjárásnak ellenálló munkakutya a hegyi vadászok számára, véreb utánkereső munkára, kopózásra és vaddisznóhajtásra.
Szín:

Az ideális szőrszín a sötét szarvasbarna, fekete tűzéssel vagy anélkül, illetve  fekete, vörösbarna tűzés a fejen és a lábakon. A lábakon, a mancsokon és a farok alsó részén fehér folt megengedett.
Nagyság:

Ideális méret: 34-42 cm. Kanok: 37-38, szukák: 36-37 cm.
A fajta át tekintése után a tények : A barátom egy tacskókopo párral dolgozik (kan,szuka)de inkáb a szukával 60 db főlött van a keresések száma.Bella a szuka 8 hónaposan csapázta az első szarvasát.A kissebb termeténél fogva hamarabb meg áll neki a vad,kitartó jól csapázó kutya.A www.tacskokopo.atw.hu talász képeket a keresésekről.
Gyorsabban éles bevetésre fogható mint a véreb.De hozzá is sokk türlem idő és eszántság kell.Üdv HSanyi

Szervusz Sándor!

Örömmel nézegettem a képeket és olvastam a kutyák munkájáról a leírást! Kicsi a világ, a Balázs is itt végzett Gödöllőn, látásból ismerem.

Gratulálok a kutyáihoz! :OKO

Sanyi! :kalapemel

A korábban megjelent hírtől függetlenül, még egy hannoveri véreb tűnt el munka közben. Az eltűnés helye Császártöltés (Bácskiskun megye). A kutya hajszát követően nem tért vissza, nyaklót, vagy vezetéket nem vitt magával, viszont munka közben elhagyta a vérebvezető adatait tartalmazó narancssárga figyelemfelkeltő pántot, amit később megtaláltak. A véreb Sherlock névre hallgat. MET HV. 2407/06 tetoválás található a három éves, szarvasvörös kankutya fülében. Arcorri része fekete.
Ha valaki talált vagy látott ilyen kutyát Császártöltés szélesebb körzetében, kérem hívja Garai Gábort a 06 70 / 239 78 30-as mobilszámon.

Eltűnt a Gabi Sherlock-ja? A KEFAG-nak vagy a Hubertus Vt-nek keresett után?

Én egyébként Császártöltési vagyok. Ha látom feltétlenül jelzem-segítek. Egyébként mikor történt az eset?

Csak most ültem gép elé, bár ettől függetlenül, nem tudom a választ.
Szerdán veszett el, ha jól emlékszem.
Ma délelőtt azonban már jó hírrel keresett Gabi; meglett a kutyája, Imrehegynél. Aztuán átterelődött a szó a kutya kondijára, meg másra, így semmi részletet nem tudok arra nézve, hogy ki és hogyan találta meg Sherlockot.

Utánaérdeklődtem, és úgy tudom hogy a KEFAG-nál keresett egy bikát amikor disznókba botlott -hajsza közben- és elment velük. Ha jól tudom akkor a foxi is közre működött a dologban.

Akkor ezek szerint hazafelé tartott a kutya! Nem buta jószág! Még szerencse, hogy valaki megtalálta és nem Halason a városban egy kocsi kapja el!

Az este sikerült egy süldőnek becsült röfit megsettenkedni. Másfél éves erdélyi kopóval eredtünk a nyomába.
A sebző szólt a lövést követő néhány percen belül, hogy rálőtt, jó becsapódást hallott, de a disznók, köztük a vélhetően sebzett is elugrott, s jó sokáig (relatíve persze) hallani lehetett a menekülést. A rálövés helyén vágott szőr, háj és csövescsont darababokat talált. Nem is ment utána az erdőbe. Mondtam neki, hogy nagyon jó, reggel napfölkeltével találkozzunk náluk. Addig győzködött, hogy próbáljuk meg most, meg kicsi a disznó, meg jól esik az eső, ami reggelre mindent elmos, hogy végül is megegyeztünk, kezdtem pakolászni és indulni, no persze csak vacsora után.
Kb 2 órával a lövés eldördülése után inudltunk neki a keresésnek. A kopóm szépen fel is vette a csapát. Be az erdőbe, majd egy szép, nagy hurokkal visszajutottunk majdnem a rálövés helyére. Közben vér-vérecske. Mivel komoly este volt már, az erdő pedig nem az a túl sűrű, de puskával, kutyával, lámpával nem egészen kellemes, a sebzőnek a kezére bíztam a jelölést, meg az esetleges aprólékosabb terepszemlét egyes pontokon, ahol jelzem, mert a kutyám az elején  általában erős tempót vesz fel, ekkor elég utána törnöm magam a póráz végén. A kolléga nem jelölt papírral semmit, ezért még gondolkodnunk is kellett, hogy most milyen nyomon is jöttünk vissza; ahol bementünk, vagy másikon. Azután kis keresgélés követően ellenőrizük az irányokat. Találtunk ismét beváltó vért. A kutyát megint rátettem a csapára és a harci menet harcra készen állt. Megbeszéltem a sebzővel, hogy a vért ezetúl jelölje, illetve az alkalmas részeken próbálja megállapítani, hogy milyen magasan ken a disznó, hol lehet meglőve. Nos, mentünk mendegéltünk. Néhol én is láttam a vért leveleken (közben minden csupa víz volt körülöttünk), de sokkal többször hallottam a sebzőt, aki elég szorosan járt mögöttem és mondogatta, hogy: vér. Néha hosszab darabon szótlanul jött - ilyenkor egy idő után már elkezdtem gondolkodni az irányról és az esetleges tévesztésről. Azután megint felhangzott: vér. Biztos vagyok benne, hogy napvilágnál még ettől is többet láthattunk volna, de sötét volt és az eső is esett, néha rendesen. Két alkalommal is már hangosan megkérdeztem magamtól (de a kolléga is hallotta rendesen), hogy menjünk-e vissza a jelöléshez, vagy bízzam a kutya orrában, dolgában? Aztán mindig az lett, hogy bíztam, majd: vér. Meg ha vissza is akartam volna menni a jelöléshez,... hát elég sötét volt ahhoz, hogy ne találjuk meg. Kb másfél kilométert mentünk már. Kiértünk abból az erdőból, átvágtunk magas, de egyéves gyommal benőtt nemtudom min (kaszálló, legelő másként szokott kinézni), közben sok pocsolya, Potenciális dagonyázó hely. Be a másik erdőbe. Néhány túrás. Nem volt egy sebágy sem, illetve olyan hely, ahol bármi oknál fogva icipicvel több vért találtuk volna. Vártam egyfolytában azt a bizonyos rángatást a póráz másik végéről. Egyszer csak azt látom, hogy a kutyám elkezd haladni egy sebzett disznó által nem preferált szabásmintán, majd elkezd szabálytalanul körözni. Visszagondolunk mikor is volt az utolsó vér jelölés és onnan merre is kellene visszamenni hozzá, de nem tudjuk az irányt. Közben a túrások száma megsokszorozódik. Megállapítom, hogy itt és most fel kell adnunk. Biztos ponthoz nem találunk vissza, a disznó nem mutatta a nagybetegsének a jeleit; a lövéstől már négy óra is eltelt, de még nem feküdt el. E mellett még csak utol sem értük ennyi idő alatt, mert a kutya nem jelezte a vad közleségét, vagy nem volt képes elkülöníteni a klasszikus csapamunkát ( a nagyon-közel-a-disznó helyzettől, hisz még meleg nyomra tettük rá és ilyenkor más a helyzet, mint amikor az előző nepi csapán ér oda a friss sebágyhoz. Számunkra az a verzió maradt szinpatikus, hogy nem értük utol. Valószinüleg egyvégtében mehetett végig azon a szakaszon.
Kiverekedtük magunkat az erdőből, megkerestük a kocsi irányába vezető hadiösvényt, s csendesen ballagtunk a Nivához. Abban maradtunk, hogy itt most nem tudtunk többet, ennyire voltunk képesek, meg hogy fájhat a süldönek alaposan.
A sebzőnek úgyszintén. Az első meglőtt és megnemkerült disznóját hagytuk tegnap este bent az erdőben.
Kocsmazárás után, visszaérve az én kocsimhoz, még megittunk egy CC-t, 11 előtt egy picivel már haza is érkeztem.
Én sem repestem az örömtől. Kicsit könyebbé tette a hazautat és az ébren maradást a sebző utolsó néhány mondata, amiben megköszönte és megdícsérte a kutyám munkáját, még ha nem is értünk az ügy végére. Elmondta, hogy ő is gondolkodott magában azon bent keresés közben, hogy biztos jól megyünk-e (mint én), de mivel mindig ott volt a vér, mint bizonyíték, eldöntötte, hogy bízni kell a kutyában, s ő bízott is. "Jó kutya válik belőle." Zárta a mondandóját, kezetráztunk és hazaindultunk.

Emelem :kalapemel a kitartásotok és a kutya munkájára is, még akkor is ha nincsen teritéken a vad.
Valószínűleg horzsolta a lábszárcsontot a lövés??? legalább is szerintem, de nem törte.
 :WA

Szervusz Kikinda!

Gratulálok ebedhez, még ha sikertelen is maradt sajnos a munka.  :OKO

De viszont remélem nem veszed kötekedésnek, netán okoskodásnak, de én sajnálom, hogy nem hajnalban indultatok. Nappal nyugodtan, ráérősen dolgozhattatok volna, jobban fel tudtad volna mérni a sebzett vad által okozott jelekből, hogy milyen sérülése van, és nem utolsósorban már egy belázasodott legyengült vad lett volna a csapa végén.

Kár hallgatni másra. Igaz tudom milyen nehéz betartani a szabályokat (nappali keresés), de a végén mindig rájön az ember, hogy nem véletlenül alakultak ki azok.

 :kalapemel

Volt egy nem jó éjszakám. A tegnapi nap már rosszul kezdődött, mert hajnalban, vagyis már jó világosban kikocogott előttem a szálasból, majd bekocogott a sűrű lucosba egy igen tekintélyes kandisznó. Nem tudtam lőni, olyan gyorsan ment minden, de aztán kapcsoltam, hogy van egy lénia a fenyvesben azon át kell neki jönni! Odébb léptem néhány métert és máris ráláttam az elfelé húzódó nyiladékra. Még nem mehetett át rajta.
Lövésre készen vártam és csak nem jön. Csak nem jön, csak nem jön…..Leeresztettem a puskát a hideg gémberítette a kezem, mégsem jött.
Közel fél órát álltam mozdulatlanul, akkorra bebizonyosodott bennem, hogy valószínűleg mégis átért, mielőtt odaértem. Vállra vettem a puskát és továbbléptem, amikor tőlem vagy 10 méterre, megugrik valami és az én kanom elég kényelmesen átkocogott a lénián.  
Majd szétrobbantam a méregtől!
Mondom is a tacskónak – Majd este jön ez vissza is.

Még világosban ott  ültem a váltó mellett, de nem mutatkozott semmi.. Vagyis lentről a völgyből éles rókaugatást hallottam folyamatosan. Megindult Reineke úr a mezők felé.  Aztán hirtelen a váltón is mozgás keletkezett és jött két másik vörös frakkos jómadár, szemmel láthatóan jókedvben és bőségben. Semmi rüh semmi kínlódás, kövéren és jó szőrben, úgy játszottak ott előttem, mint a tacskóm szokott a negyedik szomszéd szukatacskójával. Az egyik lefeküdt, bevárta a másikat, odaugrott- visszafutott, meghempergett, aztán hosszasan jelölt az egyik, a másik nagy élvezettel zabálta fel a fűcsomót a jelöléssel együtt és loholt a haver után. Nem bántottam őket.
A nagy disznó nem jön, pedig már teljesen besötétedett, bár látni a város fényeitől egy keveset. A lucosban valami mozgást hallani, sőt egyre jobban egy kis nyikkanás, csámcsogás, zizegés, morgás mintha az ember gyomra korogna. Na, mondom magamnak, jön a konda. Jött is csak nem akartak kiváltani, hanem megindultak csigatempóban az úttal párhuzamosan. Bent a sűrű fenyvesben turkálnak folyamatosan el nem tudtam képzelni mit találtak abban a sivár tűszőnyegben.
Az úton lassan lopakodtam utánuk, szél abszolút nem volt, bezzeg tegnap ilyenkor… Egy jó órás bujkálás után, hirtelen alig 20 méterre, kiállt a világos útra egy nagy disznó. Nem időzött, belépett a szomszéd, szintén beláthatatlan tagba. Mögötte még egy, ezt már célra tartott puskával figyeltem, de még zörögnek a fenyvesben és nyilván koca ez is. Had menjen, nyomában egy kisebb ment át, és máris a következő, hasonlóan a kisebb kategóriából, áll az úton. Ez nem megy be egyből, elfordul és az út szélén kezd turkálni. Alig bírom kivárni, hogy beforduljon fél keresztbe és odalövök a 7x65R-el.

 Disznó be a szemközti rudasba, nagy rohangálás, ágtörés, aztán semmi, mind eltűntek. Szidom magam, mert nem jól állt még, várni kellett volna, meg alacsonyra is sikeredett a lövés érzésem szerint, sőt az alig 15 méter távról még alacsonyabbra, a cső és a céltávcső tengelye miatt.
A rálövés helyén vér, majd bent a rudasban az egyik ágon egy béldarab, tovább gyenge vérzés, sötét vérrel. Na, jól nézünk ki!
Nem is megyek tovább utána, mert ha ezt felkeltem a sebágyból, kimegy a világból. Hagyni kell megbetegedni és várni reggelig.
Nem jó éjszaka után már sötétben ott voltam és körbenéztem a tag körül hátha van valami mozgás, de teljes csend. Igazi gyönyörű hajnal, ha nem nyomasztana a disznó, nem is kellene más. Mire teljesen kivilágosodik elindulok a tacskóval a nyomon. A béldarab már nincsen meg, a vérnyom mellett meg friss rókaürülék. Remélem nem kezdték ki, jut egyből az eszembe. Milyen gyarló is az ember…..Még birtokba sem vettem, lehet meg sincs, de már sajnálom a rókáktól..

Hiába van már teljesen világos a homályos rudasban lámpa kell. A kutya határozottan megy a nyomon és is jól látom a kis, de folyamatos vércseppeket, kenéseket. Egyenesen megyünk fel a hegynek, nem leszek boldogabb tőle és nem a mászás miatt….
Közel 150 méter után a vérnyom kezd erősebb lenni, a vörös fagyott cseppek határozottan piroslanak, sőt mintha világosabbak is lennének.
(http://imagerz.com/QENCCktvAwIDBFxKQAVR)

Felérve a gerincre már egyre többet állt meg a disznó pihenni, egész vértócsákat találunk, majd egy helyet ahol talán elfeküdt vagy elesett.
(http://imagerz.com/QENCCktvAwIDBFxKQwVR)

Onnantól nem találunk vért, de nem is kellett már, mert egy fenyő tövének támaszkodva, mintha csak aludna, ott feküdt a disznónk.
(http://imagerz.com/QENCCktvAwIDBFxKQgVR)

Tacskót elengedem, legyen meg a jutalom. Óvatosan közelít feltartott farokkal, még óvatosabban megcsipkedi hátul, majd őrült módon kezdi megdolgozni.
Szegény pára egy igazán rosszul sikerült lövést kapott. Bal hátsó láb mellett ment be a  6,7 grammos KJG, majd a tüdő alsó kis lebenyét roncsolva a bal lapockából ment ki. A repeszek, főleg a lőcsatorna első harmadában, iszonyú roncsolást végeztek. Ennek ellenére még teljesen meleg a disznó, nincs megdermedve.
Jó döntésnek bizonyult az utánkeresést reggelre hagyni.

Üdv a Vadásznak és ebének!  :kalapemel

De jó volt olvasni Horrido!  :OKO

No így mán kerek a történet!  :Q
 :OKO

Elhiszem, hogy nem érezted jól Magad, amíg meg nem lett!

Gratulálok, izgalmas olvasmány volt . A tacsinak is :OKO :OKO

Ismerős érzések... jó egy kutya a háznál.  :kalapemel :OKO

Horrido!

Waidmannsheil und Weißtannenbruch aus dem Schwarzwald!


Üdv    Gyuri :kalapemel :OKO

 :OKO :buba


 :Q

Ez nagyon tetszett...  :OKO :TAPSol :kalapemel A tacsinak külön gratulálok  :T

Igazán jó volt olvasni, így kerek a vadászat. Betyár nehéz egy ilyen bizonytalan éjszaka és sajnos nem mindíg sikerülnek tökéletesen a dolgok, de törekednünk kell rá. Gratulálok! :kalapemel

Gratulálok Horrido!

Horrido!

 :OKO :OKO :kalapemel

 :kalapemel :kalapemel

Horrido gratulálok! :kalapemel

"Puszi"Kutya forrónyomos bevetésen.

Betyár jó pillanat! :OKO :OKO :OKO

 :OKO

Nagyon jó képek!

Végül terítékre sikerült hozni a disznót? -gondolom igen.
Milyen sebzése volt?

Üdv. Sebipeti

Jánosom!

Gratulálok! :OKO :TAPSol :kalapemel

Deréktájon, gerinc alatt. A gerinc nem törött el, de sérülhetett, mert meg-meg rogyott és "félrehordta" a farát. Úgy 200m után talált rá a kutya.

Utánkeresési gyakorlatok!!! :nyes :nyes :nyes

Így jár aki pálinkás kenyérrel próbál desznyót fogni. :epl

Ez afrikai Krav Maga.

Maga...?
Én hát ...! :nyes

Vagy pálinkás lehellettel???  :Vvon  :Vvon  :Vvon

 ;D ;D ;D

Ez csak valami fotómontázs lehet, mert, ha jól megnézitek, könyöktől felfelé fehér ember van a képen. :epl :epl :epl

Régi fundi fogás! Rálehelsz és elpusztul...! :kalapemel ;D

Hát azt a múmiát mi lelte? Mitől lett ily aszott?
A desznyóval meg te birkózol? Micsoda perverzió... :Q

Ki más is lehetne, aki ilyen halált megvető bátorsággal küzd utolsó csepp véréig, mint Ő maga? Mondjuk létezett még egy kevésbé jelentős személyiség, akit nagyon hasonló fizimiskával áldott meg a sors, valami Hemingway nevezetű. Mondjuk ő whisky-vel csalizott! :nyes :nyes :nyes

Sziju! Túl sokáig tartott az utánkeresés abban a forró, száraz környezetben a kudunál. A másodiknál meg én nem akartam...! ;D A keselyűk meg "mutatták az utat a szegénylegénynek!
Robi! Még utóbb, a csalizás végén , olyan whiskysen tartom majd a puskát... :riii
Üdv Nekteknek!

Károly!
Nem akartad, de hagytad.  :Q A disznó meg rád vetette magát. Hun a foga? :Vvon Vagy ő vitte el a tiedet?

A bal oldali, az alsó!! :nyes

Jól le vannak "nyomva" a betonra a fogak, engem a frász kerülgetne.

Azért megérte véghezvinni azt a disznótort, felemelő érzés ha a fogánál fogva hazahúzhatja az ember a kanját! :OKO (legalább is a platóig)
Érdekesség  :o ami nem fért az alsó kép aljára. Lesz folytatás? :WA

A csapázás vége... :epl :Q ;D
(http://imagerz.com/QEMVXktvAwJWBQhNEAVR)

Folytatás az őzhívásból:

A kocsiban a kutya már-már önkívületi hangulatban várt. Hallotta a lövést és nagyon jól tudta, hogy én voltam…
Közben eltelt vagy félóra, de a nap még magasan áll. Elmegyünk a rálövés helyére, tacskó vezetéken, de nem találunk semmi lőjelet. Előttünk a nagy égerbokor, körben derékig érő fű, mely szigetszerűen válik ki a Nemzetipark által nyírásra engedélyezett kaszálóból.
Sehol semmi vér, hiába megyünk végig sokadszor a rét szélén. Tacskó menne be a gazba, elengedem. Nem ott megy, ahol én gondolnám, de magasakat ugrálva próbál légszimatot fogni.
Rövidesen bebújik az égeresbe, sőt locsogni és nyűszíteni kezd…. Aggódok!!! Nehogy baja essék… elakad és ott fullad meg…mit mondok a csajoknak otthon…
Életszerűtlen szerencsére és a tacskóm máris a kaszálatlan réten ugat.
Megkerülöm az égerest, nem látom a kutyámat…. Amikor észreveszem, megugrik előtte a  bak és látszólag egészségesen fut ki  a rétre, egyenesen az államhatár irányába, bár  a jobb hátsó lábát kíméli erősen….
Olcsi utána!
Rákiáltok, hogy „Dropp-Lass” és láss csodát az én tökfejem lehasal!!! Olyan büszke vagyok hogy IHAJ.
A problémánkat ez az érzelmi túltengés nem oldja meg. Várunk!
Ahova a bak beszaladt, az egy alig húsz méter széles gazos. Amennyiben átmegy az osztrákokhoz újra át kell kelnie egy vagy 500 méteres tarlón.
Fél óra után indulunk. Nagyságrendileg láttuk, hol bújt be a bak a sávba, találunk is egy kis kenést egy fűszálon.  A várakozásnak megfelelően és szerencsére a bak nem ment át  a sávon, hanem abban elindult északi irányba felénk.  Vér nincsen, csak a kutyára tudok hagyatkozni. Immár legalább 400 métert megyünk a határsávban, néha vért is találunk, de csak kent vérnyomot, tacskó büszkén és nagy fontoskodva, farokcsóválva mutatja.
Még mindig határvonal és közel fél kilométer után találunk egy sebágyat tele vérrel és egy kis béldarabbal. A bak persze már előttünk kiugrott és továbbállt.
Ekkor úgy döntöttem, hogy megállunk és várunk. A határt képező patakból igazán jót ittunk, jobban esett bármi hamvas hosszúlépésnél…. Tacskómat alig bírtam fogni, de hamar rájött, hogy technikai szünet és meg is mártózott a határpatakban.
Fél órán belül mennünk kellet, mert a napnak kezdett vége lenni. Olcsi nagyon biztosan tartotta a nyomot, mely továbbra is az „éles”-el párhuzamosan haladt.  Nem mertem hinni benne, de mintha egyre gyakrabban mutatott volna a tacskó vért, sőt egy csalánon egyenesen vérfröccsenést találtunk. Most kellett volna megállni és reggel a bakot dermedten összeszedni, de mivel a saját sebzésem és hamarosan sötétedik tovább mentünk.
Iszonyú sűrű szedres….fenyves fiatalos… vér… egyre több…sőt mintha főér szakadt volna!
Megmondom őszintén, abban bíztam, hogy  a bak ellőttünk fekszik már kivérezve ezért elengedtem a tajtékzó tacskómat.

Pillanatok alatt felveszi a nyomot és máris nyomja az állóra ugatást!!! Bejött! Gondoltam és elkezdtem bemászni a sűrű fenyvesbe. Alig húsz méter után már látom kutyámat, ahogy ugat és előtte látom a vörös foltot is, a fejszegett bakot.
Valahogy olyan egyértelmű, hogy megvan, nem gondolok semmi másra. Odaküzdöm magam, a hasig érő aljnövényzetben és nézem az agancsot, valójában olyan-e mint amit ígért. Nem látszik, mert fűben a fő, tacskó is rajta.
Próbálok mögé állni, amikor a bakom hirtelen felhörög, majdhogynem artikulátlanul riaszt egyet (eszembe is jut Karl!!!) majd elég flott tempóban elindul, hátsó fertálya félig hűdve.
Magam ledermedek a hang hallatán, majd kapom  a Steyert, hogy lőjek….nincs lehetőség…. Az én hűséges barátom rajtavan a bakon, folyamatosan ugatja és próbálja fordítani. Nem lehet tőle lőni.
Körbefutok…nem megy…kiabálok a tacskónak, hogy Dropp!!!...magam sem hiszem, hogy bejön…
Közben a bak elindul és lassan a jobb hátsó lábat kímélve elindul újra. Tacskó rajta, sőt,  a bak futni kezd, Olcsi utána és ráfog  a hátára! Sohasem hittem volna, hogy a tacskóm ilyet tud! A helyzet nem egyszerű! Előttem megy a bak lépésben, kutyám a marján szorításban én meg nem tudok lőni, mert féltem a tacskómat. A bak nyaka szabad, de nem akarok odalőni a kutyám elé vagy húsz centimétert….Futok utánuk én is, kilazítom a kést…nem tudom mit akarok vele….közben a bak lerázza a tacsit, oldalt ugrik, a kutya elém kerül elkapom a bolhanyakörvet….hátrafogom ballal és jobbal a nagybeteg bakot három méterről a 6,5-essel nyakon lövöm!
Vége mindennek!
Jegesedő szemek, remegő pupillák, menekülő szarvaslégy; őrjöngő- büszke elégtétel, diadal; megnyugvás,tisztelet, alázat, könnyek…
Waidmannsheil!


(http://up.picr.de/4964612.jpg)

(http://s1.up.picr.de/4964615.jpg)

(http://s2.up.picr.de/4964618.jpg)

(http://s3.up.picr.de/4964620.jpg)

 :OKO :Emel

Gratulálok! :Emel

Szépen végig jöttem a nyomont, egészen a képekig. ;D

 :Emel :OKO

 :kalapemel  :OKO

 :buba

Izgalmas volt olvasni is! :Emel

Ha vendég lennél nálam, én bizony nem kísérgetnélek, legfeljebb csak ha beszélgetni is szeretnél !
Egyébként meg mehetnél szabadon vadászni . Még bikára is ! Nem kell ide segéderő !!  :Emel
Weidmannsheil !
Karl  :WA :kalapemel

 :OKO :OKO :OKO

Horrido!  :OKO  :Emel

Jánosom!
Gratulálok! :kalapemel :OKO
Az írás pedig a már Tőled megszokott "minőség"! :OKO

Waidmannsheil! :OKO :Emel


Üdv                             Gyuri

 :OKO :OKO :Emel

Szia Jani!
Ezt végig vadásztuk veled.
Becsületedre, a hibáidat is meg osztod velünk, és lám ebből is győztesen keveredtél ki.
Szeretnek az Istenek téged.
Gratulálok a sikeres munkádhoz és a különleges trófeának.
Üdv a vadásznak Tisztelet a Vadnak.
Üdv:HSanyi

Üdv a Vadásznak!!!
 :kalapemel
Rendkívül izgalmas történet!

 :Emel
Izgalmas történet!

 :Emel Tanulságokkal teli jó történet! A gratulációt a kutyád legalább annyira megérdemli mint te! Igazi vadásztárs,ki jön ha baj van! Még sok szép közös vadászatot kívánok nektek.

Hansi, szépen leírtad, kalandos, szomorú - mégis örömteli, jó... Waidmannsheil!  :OKO :Emel

Üdv Horrido!

Ez a baktrófea biztos azok közé tartozik, amin kicsit tovább elmélázol majd a szobában szemlélődve.

Gratulálok Nektek, ügyesek voltatok nagyon, annak ellenére, hogy sok minden ellenetek volt.

Üdv a Vadásznak!  :kalapemel

Silvestris!

A tapasztalat azt mutatja, hogy a vérebnek kell a folyamatos munka...
A tacskónak meg nem.
Nem hiszem, hogy Harido Olcsija két-három havonta nem tudna megtalálni valamit...vagy a két szőrös autóriasztód.   :Q
Viszont egy évben egy vérebnek három-négy munka kevés szerintem...
Persze megint más egy bevezetett kutyával keveset dolgozni, mint egy tapasztalatlan fiatal kutyával nekiállni gyakran keresgélni...
Vitathatatlan előnyei vannak a vérebnek a tacskóval szemben, de akkor is fenntartom azon állításom, hogy a vérebnek sokkal több munka kell.


 :S.Peti

Szia Peti!

A saját tapasztalatom nem az, amit Te állítasz.

Életemben többször váltották egymást a hivatásos vadász - sportvadász időszakok. Ennek megfelelően ebem is hol több-hol kevesebb munkához és kintléthez jutott. Hatalmas különbség van a két időszakban dolgozó kutya között. A különbség persze a nehéz munkáknál jön elő, ahol öreg nyomon, gyengébb sebzésen és nem csak pár száz métert kell keresni.

Persze lehet, hogy csak én fogtam ki ilyen kutyát...de nem hiszem.

A vérebet meg ne dicsérjük már annyira, mert jóból is megárt a sok!  :Q 

Mikor ugraszt rókát, vagy nyestet, és fér el az ülés alatt!  :Q  :Q

Vadászüdv!  :Emel   :WA

Szia Silvesrtis!

Most jutottam idáig. :Q

Volt-van itt egy olyan ember, akinek nem okozott gondot jól dolgozó véreb beszerzése...nem kevés pénzért jutott hozzá, de nem ez a lényeg.
Jól tartatta a kutyát, de nagyon ritkán jutott munkához, általában bőgéskor sebzett bikákra kerestek vele...egy-két bikáról beszélek...esetleg gím tarvad...évente jó esetben volt 5-6 munka...ami nem volt minden esetben sikeres...ami nem feltétlenül a kutya hibája.
Disznót nem igazán kerestek vele, mert arra volt foxi, tacskó, meg jagd...
Pedig jó kutya volt.
Nem volt "edzésben".
A "kutyák" 2-3 havonta azért dolgoztak...
Nagyjából azonos munka mellett, a foxi jobban teljesített...használhatóbb volt, mint a véreb.
Vett itt a környéken egy vérebet egy hivatásos...nem kellett volna...szerintem.
Munka nem sok, sikerélmény még kevesebb.  :fejv

 :S.Peti

Nem annyira emlékezetes utánkeresés, de már régen írtatok ide. Tegnap este végre sikerült felavatni az új bőr vezetéket és nyaklót. Este hatkor hívott egy kedves barátom, hogy nagyon érdekel-e az X faktor, vagy inkább segítek neki megkeresni a disznóját. Egy kis testű kant sebzett. A találat jónak tűnt, de a disznó elugrott a szóróról és a bokrokról lehulló porhó minden nyomot betakart. Sajnos kevés a vér, mert az apró cseppek azonnal megfagytak, így nem olvasztják meg a ráhulló havat. Nem szeretem az esti kereséseket, de kivételt tettem neki. Egyrészt a hold fény és a mindent befedő fehér hótakaró majdnem nappali világosságot adott. A területrészt is ismerem elég jól. Másrészt ma egész nap dolgozok, ismét csak késő este érnék ki. Azért abban előre megegyeztünk, hogy csak addig megyünk, amíg ki nem derül, hogy él-e még a kan. Somát igazán nem akartam bajba sodorni.

Nem siettem túlságosan, úgy két és fél órával a lövést követően értünk ki. Soma képbe is került azonnal a szórón és egy tiszteletkör után elindult a csapán. Vért tényleg alig láttunk, de az erős fejlámpámmal felfedeztünk azért pár habos tüdővér foltot a fatörzseken. Végig kúsztunk Somával a szórót szegélyező kökényesen, itt-ott kevés kenés jelezte a jó irányt. A disznó nyomait szinte ki sem lehetett venni, úgy összefolyt a finom porhó a menekülés nyomán. A kiérve a bozótból, már könnyebb dolgunk volt.  Nem hullott folyton a nyakunkba a hó, csak az elszórt csipkebokrokat, erdei fenyőket kellett kerülgetni. A disznó menekülése is meglassulhatott erre felé, egy nagy kanyart leírva már csak rétegvonal mentén menekült. Rövidesen meg is csapta az orromat a jellegzetes disznószag. A puskát megmarkolva lassan lépkedtem Soma mögött. Ő már nagyon ment volna, vakkantott is néhányat, de nem akartam, hogy baj legyen, nem csatoltam le. Egy kis árkon átmászva megtaláltam a kan sebágyát, majd úgy tizenöt méterre az árokban a kimúlt disznót is észrevettem. Somát elvitte a lendület, ledobtam a vezetéket, de addigra lefutott a csapáról a kis dilis. Tett vagy két-három kört a nagy biztatásra, mire végre szél alá került. Na akkor megmutatta micsoda kemény gyerek ő - a kimúlt disznóval. Átadtam a töretet a barátomnak, nagyon örült, hogy ilyen simán megtaláltuk a kant. Igen derék agyarai voltak.

Kötélért vissza kellett menni az UAZ-hoz. Soma is ott kotnyeleskedett körülöttünk. Amikor visszaindultunk, hogy lehúzzuk a disznót, Ő már futott előre. Messziről lehetett hallani, ahogy dermedtre csaholja a kant. Igazán jó esténk volt.



Remélem sikerül a képfeltöltés is.

Szia Dani!
Gratulálok Nektek a kereséshez! :OKO
A leírtak alapján tényleg nem volt nagy kihívás, de gyakorlásnak lényegesen jobb, mint a mesterséges csapa.
Milyen kaliberrel, milyen lőszerrel, hány méterről, hány métert ment... ;) :Q  ?
 :Emel

Dani! 

Gratulálok nektek! :Emel

Köszönöm!
Tényleg nem volt egy nagy kaland, de most egyáltalán nem bántam. Kicsit hátra csúszott a lövés, de még így is érte a tüdőcsúcsot. Legfeljebb 150m lehetett a menekülés. 375HH kaliberű a fegyver, KJG a lőszer, kb 60m lőtáv. Így is elment az idő, mire becsomagoltuk a tízórait másnapra az állatorvosoknak (zsiger, vér innen, vér onnan, mandula, meg egy kis zacc a másik végéről...)

 :OKO :OKO :Emel

 :Emel :OKO

Szia Danikám.
Örülök,hogy rá találtál erre a fórumra és meg osztod velünk a közös élményeket,munkákat,sikertelenségeket,őrőmőket,bánatott.
Gratulálok a munkádhoz,még ha kicsit könnyebb is volt a szókotnál.
Krisztiánnak is ad át az üdvözletemet,remélem egyszer meg adatik,hogy személyesen is meg ismerjem.
Üdv:HSanyi

Dani!
 :TAPSol :OKO

Dani!  Soma! :Emel

 :OKO :PP


 :S.Peti

Szia Dani!

Gratulálok Nektek! :Emel

Üdv: Csaba

Gratulálok Dani!   :OKO   :Emel

Köszönöm Nektek!  :WA

Ez a legjobb szoba a fórumon, még még még utánkereséses történeteket!:D:D:D

Sziasztok!

Ne merüljön már feledésbe a téma. Bár csak olyan idény végi levezetés, de mégis csak keresés:

Egy tehén. Semmi különös, alig 100m csapa, meg lett volna Soma nélkül is, de nem hagyhattam ki a gyakorlást. Még fotózni is volt idő, bár közben besötétedett, de vakuval még elment.






Belövés lapocka mögött, tüdőcsúcsot roncsolva, kilövés a gyomrot átütve.

A másik egy ünő. Késő délutáni sebzés. Sötétig keresték, kevés sötét vér, májlövés gyanús. Lámpa lemerülve. Hívtak. Soma negyed óra alatt odavezetett az ünőhöz. Kb 200m, kevés csöpögő májvér.Pár órás bóklászást megspóroltunk. A belövés alacsony, testközepe táján, máj egyharmadát roncsolta, kilövés a gyomron keresztül.

Üdv
Dani

:OKO :Emel

 :OKO

 :OKO :Emel


 :S.Peti

 :TAPSol :TAPSol :TAPSol :Emel

Szia Dani.
Gratulálok nektek a sikeres munkákhoz.
Üdv:HSanyi

Köszönöm mindenkinek  :Emel

 :OKO :OKO :Emel :Emel

 :OKO :OKO :Emel

Gratula Somának!
A héten ismét fektettem csapát Csipesznek (szálkás tacsi) hogy gyakoroljon egy kicsit. Disznó láb botra erősítve és lépéseket imitálva.
Szépen kidolgozta, bár még egy kicsit szeles és többször leszalad a nyomról, de nagy köröket téve korrigál.
Sajnos igazi éles utánkeresése még mindig nem volt...

 :OKO :OKO :OKO

Őzet kellene lőni. Mint minden évben ilyenkor..... Ki is ültem egy ígéretes helyre még napsütésben, aztán ahogy lenni szokott, jó szürkületben hallom ám a szálásból a jellegzetes folyamatos zörgést és nyúltam is a puskáért.
Mire felvettem fekete volt a rét elöttem. Legalább 40 feketeszoknyás araszolt keresztbe, tömött sorban, valamely cél felé.
A szomszéd állami erdőkben a héten két hajtás is volt. Itt ragadtak a kondák a mi csendes sűrűinkben.
Erős tavalyi malacok és a sor végén lemaradva 5 nagy szekrény, a kocák.

Amikor a sor megállt egy szépen állót a kicsik közül megcéloztam és ment is a jó öreg 18,5 grammos Teilmantel. Konda el, egy közülük vissza a szálasba ahonnan jöttek. Zörgés-zörgés csattanás, ropogás, csend...
Öszepakoltam a kisszéket, cuccot és elmentem a kocsiért. Már messziről hallom a követelező ugatást-acsarkodást.....
Rálövés helye nagy placc, rövid keresgélés után ezt találjuk:
(http://up.picr.de/6147293.jpg)
majd ezt:
(http://up.picr.de/6147294.jpg)

(http://up.picr.de/6147295.jpg)
Ekkor már tudtam, hogy Waidmannsheil! :SL
Tacskó szépen tartja  a nyomot, jó 30 méter után megszűnik a vérzés, el is bizonytalanodom, de Olcsi nem. Nyílegyenesen megy tovább a szálasban, vért is találunk, majd jó 60 méter után ez:
(http://up.picr.de/6147296.jpg)

Innen már csak néhány métert tudott megtenni a kis süldő:

(http://up.picr.de/6147297.jpg)

Terítéken:
(http://up.picr.de/6147326.jpg)

Újabb példa a nagygolyóval minden helyben marad cáfolatára. Az alig 35 kg-os disznó elment vagy 70 métert úgy, hogy ilyen lövést kapott 9,3x74R kaliberrel, benne a szerintem leghatásosabb tölténnyel, az RWS Teilmantel Rundkopffal.

Belövés:
(http://up.picr.de/6147332.jpg)

Kilövés:
(http://up.picr.de/6147333.jpg)


Tacskó szempontjából klasszikus Totsuche. Sosem legyen bonyolultabb!!
Üdv a Vadásznak!

Waidmannsheil! :Emel :OKO

Üdv                 Gyuri

Hansi!  :OKO  :Emel

Gratulálok! :Emel
Miért kínzod,szegény tacsit azzal,hogy az autóban hagyod? ::) Képzelem miket gondol rólad egymagában. :Q

 :Emel

 Horrido
 Waidmannsheil! :Emel

Szia Horrido!

Örülök, hogy Olcsi meggyógyult ;) és gratulálok a süldőhöz!

Üdv
Dani :Emel

"Újabb példa a nagygolyóval minden helyben marad cáfolatára. Az alig 35 kg-os disznó elment vagy 70 métert úgy, hogy ilyen lövést kapott 9,3x74R kaliberrel, benne a szerintem leghatásosabb tölténnyel, az RWS Teilmantel Rundkopffal."

 :OKO :Emel
És természetesen a  :tacs :OKO :Emel

Gratulálok Mindkettőtöknek!  :OKO :Emel

Történt még az elmúlt hónál, hogy etetni indultunk a tacskóval. A szóró letaposva vastagon, minden takarmány eltűnt. A kocsiból kiszállva, míg én a zsákokkal bíbelődtem a tacskó fejest ugrott az anyósülésről és már ellenőrizte is a placcot.
Nagy zsákot odavonszolva, tettem vettem, majd látom csak, hogy vér! Nem is kevés. A szórómon, úgy hogy egy hete a közelében sem jártam. A jó k.a, gondoltam.
Nézem tovább, vonszolást nem találok, csak bőven vérzést és fenemód frissnek is tűnik, bár -10-ben minden frissnek tűnik. Odahívom a tacskót és körözünk, megpróbáljuk megtalálni hol váltott be vagy ki a sebzett. Egyre nagyobb köröket írunk és a  körökön is vér. Hát nem hiszem el! Mondom magamnak. Aztán egyszer csak az én párperces nyomomban is vér! Akkor esik le, odahívom a havert és látom egyből, hogy a bal hátsó tacskófutómű szép vörös. Nem akar jönni, azt hiszi bűnben van, legugolok (ilyenkor tudja, hogy nem bántom) odajön és megnézem.
Az egyik körme tőben hiányzik, vérzik mint a szivenlőtt őzbak. Valozínű amikor a kocsiból ész nélkül kiugrott elakadhatott az ülés vasalatában.
Hazamegyünk, lemosom, majd elintézi ő.  Reggelre szép lepedékes a seb, nem is sántít, mára már el is felejtette.

Ilyen vérnyom is van. :Q

Jánosom!

Nem sokat egrecíroztatod azt a tacsit? :fejv
Talán ezért szívatott meg ennyire! :rohog

A következő történetet elrettentésnek szánom. Sok dologgal szembesíti az embert, akad benne tanulság bőven.
Reggel hívott telefonon az egyik barátom, hogy a társaságuk területén két sebzett bakot kellene keresni. Mivel dolgoztam, abban maradtunk, hogy ha nem találják meg őket délelőtt, akkor munka után megnézem mindkettőt. Két órával később jött a hír, hogy az egyik bak megkerült, de a másik nem. Sőt nem is bakról van szó, hanem disznóról. Nem is reggel sebezték, hanem még előző este. Béllövéses süldőről van szó. Mindegy, akkor is megyünk délután, annak meg kell lenni – válaszoltam.
Aztán napközben lassan csorogtak az információk. Állítólag egy nagyobb kan a sebzett. Este keresték, béldarabot és sebágyat is találtak, de a disznó elment. Másnap kiderült, hogy még egy kutya is jelen volt ezen az esti keresésen, és egy disznót láttak, jó sok malaccal a keresés közben.
Dél körül, mint mostanában minden nap, elsötétedett az ég, és kiadós felhőszakadás kerekedett. Nem mondom, hogy nagyon örültem neki.
Délutánra aztán az is kiderült, hogy reggel a második körben egy újabb különítmény indult a sebzett kan felderítésére. Még egy elcsavargott tacskót is magukkal vittek a biztonság kedvéért (Soma húga vagy öccse egyébként). Akkor reggel az eső előtt még elég jól követhető volt a vérnyom, és a segítségül hívott tapasztaltabb helyi vadász tudta követni. Nagyjából azonos irányba haladva több sebágyra leltek és hétszáz-nyolcszáz méterre lehettek a rálövéstől, amikor megmozdult a sűrű előttük. Elengedték a tacskót, a kutya hamarosan állított, majd néhány száz méter hajsza után visszafelé haladva elmentek a keresők mellett és távolodni kezdett az ugatás. A hajsza hangját követve a keresők megtettek még két-háromszáz métert, amikor a kutya teljesen elfáradva visszajött hozzájuk. Ekkor kezdett el szakadni az eső, ami a keresés befejezésére kényszerítette őket. A disznóról lemondtak.
Mivel a barátom tudta, hogy még ezek ellenére is hajlandó vagyok keresni, újra felhívott, és megbeszéltük, hogy délután találkozunk, és megnézzük, mit tehetünk még. Már ő is kíváncsi volt a dologra. Egy bélen lövött disznónak meg kell lennie.
A fent említett információ halmazzal a fejemben érkeztem késő délután a helyszínre. Mivel hosszabb keresésre és hajszára számítottam azt kértem, hogy oda vezessenek, ahol az utolsó sebágyat megtalálták. Onnan biztosan felveszi a csapát Soma. Egy kilométer bolyongás után már láttam, hogy nem nagyon lesz meg a hely, amit persze nem jelöltek meg. Ekkor, mivel nagyon haladt az idő, azt kértem, hogy menjünk a rálövés helyére. Igaz, hogy az legalább plusz egy km vezeték munkával jár, ami sok idő is lehet, de legalább egy biztos pontról indulunk.
Visszafelé haladva egy olajfűz bokor mellett, aztán a kísérő megtalálta azt a váltót, ahol a disznó követve elhaladt reggel. Még sem kellett a rálövésig visszamenni. Soma azonnal szagot fogott. A bokor alatt aztán találtam végre sebágyat. Csodával határos módon pár elmosódott vércsepp is volt benne. Megkezdődött a nem túl kellemes kúszás-mászás. A talaj jól fel volt ázva, így ismét átélhettem a sárban négykézláb kúszás kellemes élményét. Rövidesen fel kellett venni még a bőrkesztyűt is, mert az olajfűz igen hegyes és nagy tüskékkel megáldott rusnya növény. Sikerült is átszúrni a tenyeremet.
Több sebágyat is találtam, de vér persze már nem volt, összesen egy fűszálon lecsorgó vércsepp egy milliméteres foltját találtam meg a fű levelének tövében. Soma tudományos szakértelemmel vizsgálta a szövevényes csapát. Mélyen tartott orral magabiztosan választotta ki a nagy fűben a szerteágazó csapák közül a helyeset. Nagyon szeretem, amikor ilyen nyugodtan, de határozott tempóban megy. Időnként megáll, egy-egy behajló fűszálnál, gallynál, felemelt orral, aprólékosan megszaglássza, és én tudom, hogy ott a disznó végig súrolta a növényt, hátrahagyva a szagát. Háromszáz méter bujkálós bokorkerülgetés után ismét egy nagyobb olajfüzeshez értünk. A bokrok alatt fekvés nyomaira bukkantam. Persze az eső jól eláztatta ezt a helyet is. Itt Soma tovább elidőzött. Újra és újra visszakeresett, mire megtalálta a kivezető csapát. Ötször bújtunk vissza a tüskés bozótba, minden váltót végig jártunk. Gyanítottam, hogy itt engedhették el a kis tacskót reggel. Azért ilyen sok a szag, mert itt forogtak a disznóval. Ezt a kísérő meg is erősítette. Végre aztán kikeveredtünk erről a bonyolult helyről, és mintegy 200 métert haladtunk a combig érő fűben, ill. ritka nádban. A váltó, amin a sebzett haladt egy sűrűbb nádas felé tartott. Állítólag valahol itt fordult vissza a reggeli hajsza során a disznó és a kutya. Ehhez képest egy balra kanyarodó váltón befordulva egy nyárfa tövében sebágyszerű fekvést találtam, majd ugyan abban a pillanatban megláttam Soma előtt a fa túloldalán fekvő kimúlt kocát. A mögöttem jövő kísérő látta az elugró malacokat is. Így lett a hosszú sebzett kan hajszából ötszáz méteres vezetékmunkával megtalált koca. A béllövés igaz volt. A látvány siralmas, döglegyek hada tanyázott a kifordult beleken. A disznó szerintem már reggel is ott feküdt kimúlva, a kis tacskó pedig csak a malacokat hajkurászta.

Dani!
Gratulálok Nektek! :OKO :Emel

 :TAPSol :OKO :Emel

Ezz igen! Gratulálok Dani és Soma!  ;D Minden elismerésem! Ilyen kesze kusza keresést ilyen jól befejezni! Somának add át "Üdvözletem" nagyon ügyes kutya lehet. Egyetértek abban hogy ez a disznó már szerintem hajnalban kimúlt. Bak-süldő-kan-koca... hát ilyet...

Üdv: Levente  :Emel

Pedig mennyi van.... ;)

Dani!

Gratulálok nektek!  :Emel Ügyesek vagytok! :OKO

Gratulálok mindkettőtöknek!  :OKO :Emel

Szervusz Dani.
Ez egy szomorú történet,abból eredően is,hogy a kanból koca lett és ahogy nézem a képen ez még szoptatott.
A dilettantizmus magas iskolája amit műveltek a részt vevők.
Jól lenne már meg érteni azt,hogy az után keresést tanulni a kutyát pedig képezni kell.Képzetlen kutya és kereső csak több gondot okoz mind az utánkeresönek mind a sebzett vadnak.
Üdv:HSanyi

Köszönöm Nektek!

Igen, igazad van Sanyi. Elég nehezítő körülmény adódik magától is, pl egy felhőszakadás. Nem hiányzik hozzá, hogy a saját dolgunkat nehezítsük butaságokkal.

Üdv, Dani

Dani Gratulálok Soma munkájához!!

 :OKO :OKO :Emel :Emel

Manipulus, Forend!  :Emel

Szép munka!  :OKO

Szia Dani!

Gratulálok a munkátokhoz!
Micsoda öröm is egy megfontoltan, higgadtan kereső eb után menni!  :OKO  :kutyalsz

Mondjuk az olajfűz az cefet lehetett...

Vadászüdv!  :Emel

Horrido, Silvestris! :Emel köszönjük

Hiányolom az érdekesebbnél érdekesebb történeteket, valaki légyszi!:D:D

Élvezettel olvastam végig a történeteket, gratulálok az írásokhoz. Magam előtt láttam, hallottam, éreztem mindent. Úgy döntöttem én is leírok egyet.
Hajnalban indultunk édesapámmal és cserekelés helyett a lest választottuk, amiről nagy területet lehetett belátni és tudtuk, hogy több lőhető bak is van rajta. Sokat nem is kellett várni, mikor velünk majdnem épp szemben, egy bokros árok túloldalán az erdő tövében megjelent az első bak. A takarás miatt könnyen meg lehetett volna cserkelni, ám ezt az élvezetet meghagyjuk a majdani vendégnek, mivel egy koros, hatos bakról van szó, szépen gyöngyözött, hosszú szárral és ágakkal, bár nem túl vastag trófeával. Közben tőlünk jobbra a messzi távolban megjelent egy másik bak, sajnos bírálni lehetetlen volt a távolság miatt, s mert távolodott. A harmadik bak szintén jobbra, de egészen közel egy búzatáblában tűnt fel, de hamar tovatűnt, valószínűleg szagot kapott. A másodikra felfedezett bak elérte a kaszáló szélét és az árok mentén a bokrok tövében felénk indult. Egy jó óra alatt, miközben többször eltűnt a bokrokban, végül elért velünk egy vonalba, bírálat és édesapám engedélye után lőttem is volna, ha ügetésbe nem kezdett volna az erdő felé. Na, gondoltam, ez elment. De még be sem ért az erdőbe, máris visszaugrott és elindult egyenesen a les felé. útközben megállt, tétován figyelt jobbra balra. Azt hiszem, valamiért nem mert az erdőbe menni, viszont a mi szagunk is elérte már. Rövid lépéseket tett erre-arra, a távolság megfelelő volt, de nem akartam sebzést, ezért vártam. Különben is szeretem elengedni a vadat, ha nem érzem biztosnak a lövést, utána ez napokig jó érzéssel tölt el. Na de beállt keresztbe a bak, szólt a puska. Apám halkan szól; "hova lőttél?" érzékeltetve, hogy szerinte ez nem talált. Mondtam neki, hogy nézzük meg a rálövés helyét, meglesz az. Sajnos én láttam, hogy lövés után megrogyott és a bal hátsó lábát húzza maga után. Rálövés helyén sok vér, csontszilánkok. Hajnali fél hat lévén már világos volt, de rámenni nem akartunk, ezért hazamentünk és 11 óra körül visszatértünk. A vetésen végig bő vérnyom, majd az erdőben ugyanez látszik a dús aljnövényzeten. A bokrosba érve vér a talajon, kenés semmi, ekkor már rosszat sejtettem. Egyszer csak hirtelen eltűnt a vérnyom. Szerencsére egy barátom is kijött velünk, így hárman vizslattuk a nyomokat. Természetesen egy kutyás ismerős sem volt elérhető. Barátommal nagy nehezen találtunk egy-egy vércseppet hosszas keresgélés után, így az irány megvolt, de sebágy sehol. A bak, ahogy beugrott az erdőbe, kb 20 m után jobbra fordult és takarásban igyekezett arra venni az irányt, amerről közeledett. Az első sebágyában, a bokrokkal jól takart árokban találtuk meg. Az előtte megtett 15-20m-en ismét erős vérnyomokat fedeztünk fel. Valószínűleg a lövés pillanatában is bemozdult, mert a lesről biztos támasztékkal a blattra tartottam de a hátsó combon hatolt be a 11.2g L&B lőszer. Erős roncsolást végezve távozott a jobb comb mellett a hasfalon. Töret és végtisztesség megadása után próbáltam megtalálni az örömöt az ürömben; legalább meglett a bak és kb. 150 m-re vitte csak a lövést. Lelkiismeretemet azzal nyugtattam, hogy nem lőttem amíg sűrűn mozgott, igyekeztem kivárni a legmegfelelőbb pillanatot, ami végül is nem sikerült. Az önbizalmamat csak az adta vissza, hogy azóta két disznót sikerült helyben marasztalnom cserkelés közben. Ha megtalálom a megfelelő topicot, megosztom azokat a történeteket is.

Néhány utánkeresés az utóbbi időből. Sajnos nem volt mindegyik eredményes, de a körülmények miatt szerintem érdekes a történetük.

2011.05.16. Kisnána kan
Ez egy 22 órás sebzés volt. Időközben 12 órán át szakadt az eső is, hogy még nehezebb legyen a dolog. Tüskelövésre gyanakodtam, mivel a rálövéskor hangtalanul hasra feküdt a disznó, aztán először az egyik, majd a másik oldalra zörögve elugrott, végül még egy helyről törés, rugdosás hallatszott, utána csend. Magas tüdőt akart lőni a sebző, hogy meneküljön kicsit a vad, mert egy tanuló vadász volt vele. Be akarta mutatni az utánkeresést. (Egyébként jó lövő, ügyes vadász.) Ő üres kamralövésre gyanakodott.
A rálövés helyén pár szál – nem vágott - sörtét, illetve a második rugdalózás feltételezett helyén kis zsíros szőrös bőrdarabot talált. Ezt én már nem láttam, elmosta az eső. Egyébként is alaposan össze volt akkor már járva a környék.
Elsőre egy ünő friss nyomát vette fel Soma, de láttam, hogy rossz irányba megy, ezért tovább erőltettük a dolgot a rálövés környékén. A második rugdalódzás helyén aztán végre megértette mit akarok, szagot fogott. Lassan, letett orral, minden behajló gallyat alaposan megszimatolva haladt. Ötszáz méter vezeték munkát csináltunk így lefelé egy patak mentén, hol váltókon, hol a meder szélén haladva. Talán ezért nem hallották a menekülés zaját este, mert a puha földön ment a sebzett, világosan látszott a nyoma.
Végig hátszelünk volt, így meglepett, hogy szinte a lábunk alól, a fűből ugrott ki egy disznó, amire ráillett a méret. A sebet nem láttam rajta, mert egy pillanat alatt eltűnt a bozótban, de furán, szinte szédelegve ment, ami a gerinctüske lövésre utalt. Somát lecsatoltam. Úgy száz méter után megállította a disznót. A nehezen járható ártéri gazos, száraz ágas terepen nem tudtam megközelíteni őket, csak pillanatokra láttam hol mozognak, végül egészen eltávolodtak. Kb 2,5km hajsza következett, már a szomszédos erdészeti területen. Egy domboldalon felfelé haladva futottam utánuk, ahogy tudtam, persze minél halkabban. Éppen csak a távolságot tudtam így tartani, hogy ne veszítsem el őket. Egy dobtetőn aztán a közelükbe kerültem, ott Soma kitartóan állította a disznót. Egy régi, kivájt kocsiúton próbáltam eléjük kerülni, de mire úgy ötvenméternyire kerültem átment a disznó az úton. Soma közvetlen a nyomában, nem lőttem, nem lőhettem. Ez nagy kár volt, de nem akartam Somát megsebezni.
A disznó ezután bevette magát egy akácsarjas, galagonyás, iszalagos kb 30x30 méteres sűrűbe. Kerülgettem őket óvatosan, csendben, de Soma hiába támadta, csak éppen a bokrok rezgéséből látszott, hogy merre mozognak, a disznó kitartóan tartotta a helyét. Körbe kerültem, de mindig a túloldalra húzódott a kis kan. Még egy szőrszálat se láttam belőle. A sebző a másik domboldalról próbált irányítani, de hiába.
Soma többször visszajött, szinte kérlelt, hogy valamit csináljak. Mindig visszaküldtem és támadta is a disznót. Aztán ahogy próbáltam még közelebb menni, a disznó átment egy nagyon meredek vízmosáson a következő még sűrűbb újjulatba, ami kb 50x50 méter áthatolhatatlan valami volt. Én meg pont azelőtt másztam ki abból az árokból, sajnos ismét elszalasztottam a lövés lehetőségét. Követtem őket, és próbáltam valamiféle lyukat találni a lövéshez, de nem volt. Vaktában nem akartam belelőni a bozótba. Soma már csökkenő intenzitással, de még ugatott, támadott. Néha mikor hozzám jött láttam, hogy már nagyon ki van fáradva. Még a sárga nyakszalagját is elhagyta valahol. Közben hallottam néha a disznó morgását, és mintha a fogát csattogtatta volna, mikor ugatta Soma. Már kezdett szürkülni. Még egyszer bement hozzá a kutya, megtámadta, de úgy sejtem, hogy a disznó oldalba vágta, mert nagy morgás, fújás és vicsorgó üvöltés hallatszott. Én meg ott álltam 8-10 méterre és semmit nem láttam az egészből. Soma ez után már csak kerülgette a bozótost, nem ment közel a disznóhoz, csak ímmel-ámmal tett úgy, mint akit érdekel, amikor előre küldtem. Inkább beállt a hátam mögé, hogy most már én is mutassak valamit. Ő megtette, amit lehetett, többet is azt hiszem.
Próbáltam óvatosan beljebb férkőzni, de a bokrok alján teljes sötétség volt már. Pár száraz ágat, követ behajítottam, de csend volt. Nem vagyok ijedős, de akkor úgy véltem, hogy nincs értelme vaktában beljebb bújni. Talán néhányan meg is vetnek érte, hogy így tettem. Másként látom már én is, és ha még egyszer úgy esne, hogy Soma nem bír a disznóval, tétovázás nélkül bújnék utána. Nem húznám az időt, mint akkor. Talán ki is szökött közben a disznó, mert nem éreztem már a szagát sem, pedig közel kellet volna lennie. Erősen sötétedett, a sebzőnek is menni kellett dolgozni, hát nehéz szívvel otthagytuk. Másnap már nem volt lehetőség újra kimenni. Én úgy gondolom, hogy biztosan gerinctüske lövés volt, és túléli a kis kan.
Soma végtelenül csalódott volt nagyon elfáradt. Nem tudom, hogy a fáradtság, vagy a disznó agresszív viselkedése miatt nem támadott tovább? Talán látta, hogy hiábavaló a küzdelme. Minden esetre jobb, mintha szétvágatta volna magát. Nagyon megérdemelte volna, hogy a terítékre hozott disznón kiélje magát. Reggel alig éledt fel a kosarából, olyan fáradt volt. Én meg a szemébe se tudtam nézni…


2011.07.04. Kisnána sérült kan
Előző este Kisnánán, a faluban láttak egy kódorgó vaddisznót, egy kant. Elemlámpás üldözéssel végül sikerült a faluból kiűzni a disznót, hogy ne riogassa a járókelőket. Közben feltűnt, hogy a disznó vérzik, sérült lehet, mert amerre járt, látható vércsapát hagyott maga után az aszfalton. Talán ez is közrejátszott a furcsa viselkedésben, de mostanában egyébként is sok disznó bejár a faluba.
Másnap napközben Somával megérkeztünk a helyszínre, hogy hátha a közelben tartózkodik még a kan és talán kézre tudjuk keríteni, bár elég reménytelennek tűnt a dolog.
Az aszfalton a lehullott nagyobb eső ellenére jól kivehető volt a vérnyom. Soma fel is vette a csapát és megkezdtük a nyomozást. A disznó hol az út egyik, hol a másik oldalán ballagott, útba ejtve a termő gyümölcsfákat. Szépen szedegette a lehullott gyümölcsöt a nyomok tanulsága szerint. Soma jól követte a nyomot, és megtettünk vagy ötszáz métert is a falusiak igen nagy ámulatára. A kutyák ugattak minket rendesen, ahogy egy-egy kerítés mellett elhaladtunk, de Soma, aki különben nagyon szeret a kerítésen keresztül vagánykodni, most rájuk se hederített. Még az út közepén tisztálkodó macskára is csak egy pillantást vetett. Szóval az első ötszáz méter jól ment, de aztán egy olyan helyre értünk, ahol a sok lehullott meggy és fekete eper között elveszett a vérnyom. Innen kontroll nélkül haladtunk, már csak Somában bízhattam. Az aszfaltról lekanyarodva egy gyalogúton elhagytuk a falut. Itt magamhoz vettem a puskát és úgy folytattuk a keresést.
Számtalan friss disznó nyomot és túrást kereszteztünk. Soma hamarosan húzni kezdte a vezetéket és nyifogva hajtott volna valami előttünk haladó vadat. Mivel nem hallottam semmit kelni, elugrani, nem engedtem el. Nem akartam, hogy más vad után elmenjen, ha esetleg eltévesztettük a nyomot. Így mentünk vezetéken vagy másfél kilométert igen erős tempóban egy borzasztó szabdalt, bozótos terepen. Soma igen nagy hévvel ment és néha éreztem is a disznó szagot, láttam a friss disznónyomot, amin megyünk, de nem voltam benne biztos, hogy jó nyomon jövünk. Már igencsak elfáradtunk a nagy melegben, de gondoltam, hogy még vagy kétszáz métert megyünk, aztán visszamegyünk és kezdjük elölről.
Egy kisebb réten átvágva beértünk egy sűrű galagonyásba, ahol négykézláb kúszva két dagonya mellett is elhaladtunk. Na, mondom, ennek itt lenne jó helye valahol, erre vagy tíz méterre feltűnt előttünk egy disznó és egy pillanat alatt balról kanyarodva nekünk rontott. Csak a körvonala látszódott, ahogy csörtetett felénk a bozótban. Az első lövés úgy öt méterről érte, arra megrogyott, de még kellett a második, így két méterre terült el előttem. Soma egyből rajta termett és jól megdolgozta. Szerencsénk volt, mert a vezeték alaposan feltekeredett, nem tudtunk volna elugrani előle.
Ahogy kihámoztam a gallyak alól láttam, hogy sajnos nem a keresett az, hanem egy rossz lábú, korábbi sebzés miatt nyomorék disznó. A bal első lábán jókora forradás és gumó. A körme is deformálódva nőtt. Igen sajnáltam az esetet, mert ez utánkeresés szempontjából teljes csőd egy másik vadat terítékre hozni, de nem volt idő mérlegelni, különben felborított volna bennünket.
Ezt követően újra megpróbáltuk felvenni a csapát a falu szélén, de a tikkasztó melegben Soma már nem mutatott kedvet a kereséshez, így nem derült ki, hogy mitől vérzett a kan.


2011.07.16. Kisnána kansüldő
Mióta az ikreink megszülettek a vadászat átmenetileg háttérbe szorult. Igyekeztem ellenállni minden meghívásnak és lehetőségnek, de amikor sebzett vadról van szó, akkor túl nagy a kísértés. Na meg Soma kutyára is ráfér a tréningezés, nehogy berozsdásodjon a végén. Így estek az alábbi csapázások is, két babaetetés közé beszorítva.

Megérkezett a hivatalos engedély az elszemtelenedett kisnánai vaddisznók elejtésére. Elsőként egy régóta odajáró társaság lett kiszemelve. Az illetékes vadőr, Karcsi bá’, igyekezett is mielőbb kiemelni a falu szélén, és igen gyakran a faluban is ólálkodó kondából egy kis kan süldőt. A kocát és a csíkos malacokat mégse illik bántani. Talán elég lesz – gondolta – ha a konda egy tagja odaveszik. Ezt az elhatározást megvalósítani bizony nehéznek bizonyult. A kondát igen otthonosan vezetgette a hírekben is szereplő öreg koca. Gond nélkül bujkáltak az elhagyott és gondozott kiskertek kerítéseinek lyukain. A kis süldő már többször került a céltávcső szálkeresztjébe, de a lövésnek számos akadálya akadt. Hol a falu házai adták a hátteret, hol a krumpli szár, szőlőkaró takarták, nem lehetet lőni. Aztán egyik este magukba feledkezve eszegették a lehullott szilvát, sárgabarackot a faluszéli kiskertben. A konda lassan közeledett a kerítés felé, és egy alkalmas pillanatban, mikor éppen semmi nem takarta a süldő oldalát, gyorsan odalőtt a lesben álló Karcsi bá’. A disznó a lövésre megremegett, inogva elszaladt a kert túlsó végéig, majd a megszokott lyukon kibújva eltűnt a kondával együtt a sűrűben. Ismétlésre nem volt lehetőség. Karcsi bá’ megpróbálta megkeresni, de a süldő a bozótból rámordulva elugrott, jobbnak látta reggelre halasztani a dolgot.
Reggel korán érkeztünk Somával a tetthelyre. A kerítés sarkától indultunk. Mindjárt találtunk is kevés, sötét kent vért. Soma nagy tempóval elindult. Nem csoda, jól kipihente magát az utóbbi időben.
Váltók szövevénye borította az elhagyott kertet, a kifeszített kerítés- és szőlődrótokon kívül nem utalt már semmi arra, hogy valaha művelték ezt a rész is. Egy-két gyenge kenést mutatott Soma, de olyan hevesen keresett, hogy csakhamar lefutottunk a csapáról. Nagy félkört megtéve visszamentünk a kerítés sarkához, hogy aztán szépen lassan méterről-méterre kidolgozzuk újra a csapát. A vér most is csak az első ötven méterig volt, utána át bujkáltunk a kifeszített drótok között a régi szőlőn keresztül és egy kis akácosba értünk. Abban az akácosban kanyarogva aránylag hamar egy nagyobb kerítéshez értünk, ahol megbizonyosodhattam, hogy jó nyomon vagyunk. A kis süldő átgyűrte magát egy labdányi résen, ahol kéttenyérnyi foltot hagyott a kipréselődő vér a leveleken és a földön. Megcsapott a jellegzetes gyomor szag is. Nyilván azért nem volt vér, mert a háj eltömte a sebet.
Soma éppen ki tudott ugrani az említett lyukon, de nekem kerülni kellett néhány métert, hogy követhessem. Kereszteztünk egy murvás földutat, amelynek a túloldalán egy szétterülő szederbokor alatt megtaláltuk a kimúlt disznót. Kissé hátra csúszott a lövés, a gyomrát érte valóban. Százötven métert jött el a rálövés helyétől.



2011.07.16. Kisnána koca
Alig rendeztem el a dolgokat, miután a süldő kereséséből haza érkeztünk, újra csöngött a telefonom. Első láb lövött süldőt kellene keresni – szól a készülékbe egy kutyás barátom. Sajnos tőlem kissé messze esett a helyszín, a hőmérséklet is bőven 30 fok felett volt már, - és nem utolsó sorban kis családomon végig nézve - udvariasan elhárítottam a minden bizonnyal hosszú, nehéz hajszás keresés lehetőségét. Éppen megnyugodtunk, Soma is elfogyasztotta a megérdemelt reggelijét, amikor ismét csöngött a telefonom. Délelőtt fél tizenegykor, fényes napsütésben kódorgott egy nagy disznó az egyik kisnánai ház kertjében. Az ott lakók hívták a Karcsi bá’-t, a vadőrt. Ő az akkora már a bozót szélébe húzódó és eléggé támadólag fellépő disznót a kerítésen keresztül két és fél méterről meglőtte. A disznó hangos morgással elcsörtetett a kefesűrű szilva sarjadékban. Vér volt a csapán, de a disznó nagy volt, a sűrűség még nagyobb, jobbnak látták, ha kutyával keressük. Ezt a disznót még igazán meg kellett keresnünk.
Két órával a sebzést követően ott is voltam, mert a nagy melegben nem akartam az időt húzni. Reméltem, hogy a disznó még a közelben lesz, és Soma könnyen megtalálja, én pedig hamar meg tudom lőni.
Az érintett ház előtt leparkoltunk és a kert végében lévő kerítéshez mentünk. Onnan kezdődött a disznók birodalma, a sűrűség. Na, ez a kerítés se jelenthetett nagy akadályt a serte vadnak, csak a mi dolgunkat volt jó nehezíteni. Átmásztam valahogy, Soma pedig átbújt alatta. Betöltöttem és nekiindultunk volna, de igen nehezen lehetett haladni a bozótban. Somának csak a hátrányára voltam, meg aztán ha a disznó él, a vezeték is csak veszélyezteti a kutyát, hát lecsatoltam. – Keresd kiskutyám, de nagyon vigyázz ám magadra! – azzal útnak engedtem. (Ilyenkor elgondolkodok rajta, hogy milyen is az ember? A nála tízszer kisebb kiskutyát küldi maga előtt lőre. Az meg szemrebbenés nélkül megy és keresi a nála tízszer nagyobb testű disznót… Vajon a kutyánk kedvéért megtennénk-e ilyen dolgot? Mondjuk egy tonnás sebzett vadat keresni…)
Nagy meglepetésemre Soma nem vágtázott el, mint máskor, hanem lassan szimatolva ballagott csak. Úgy tűnik, hogy kezdi respektálni a nagyobb disznókat, mióta a kan oldalba vágta. Azért így is lemaradtam tőle, de elég jól lehetett követni a vérnyomot. Vártam, hogy hamarosan felcseng Soma ugatása, de csak egy vakkantás jött felőle néhány perc múlva. Ahogy a közelébe kúsztam, látom ám, hogy előtte van egy jókora sötét halmaz, amit óvatosan kerülget és néha rávakkant. A sűrűség miatt nem lehetett rendesen látni. Gondoltam, hogy a disznó az, és mintha felénk fordulva állna. Az orra a levegőben. Óvatosan, a puskát célra tartva a háta felé kerültem. Közeledtemre Soma is felbátorodott és neki-nekiugrott a disznónak. Akkor, láttam meg, hogy ez a disznó bizony már nem fog riogatni senki a faluban. Jól sikerült tüdőlövése volt, és a lövedék bár nem ütötte át csak a fél tüdőt, ez alatt a száz méter alatt kivette belőle az életet. Sűrűséget talán segít elképzelni az, hogy a disznó még eldőlni se tudott, az orra felakadt és csak előre csuklott. Megfogta a szederinda, meg a csipke. Ez aztán jól meg forgatott volna bennünket, ha még életben találjuk, az biztos. Főként, hogy a lövéssel is nagyon vigyázni kellett volna a házak közelsége miatt. Közben utolért a Karcsi bá’ is, a bozótban guggolva adtam át neki a töretet. Sajnáltuk a vadat, mert egy derék öreg koca feküdt előttünk, de most „csak az számít”, hogy nem garázdálkodik tovább a faluban.
Nagy nehezen levagdostam róla az indákat, kiszabadítottam és a közeli parányi tisztásra vonszoltam, hogy készítsek néhány képet, amíg megérkezik a segítség. Aztán a szomszéd utcára húztuk egy másikház portáján keresztül és terepjáróra kerül. Megnyugodhatnak a lakók.

Dániel!  :OKO :Emel Köszönöm!

 :OKO :Emel

Danikám nélküled kihalna ez  a topick.
Gratulálok az elhivatottságodhoz a kitartásodhoz,és a sikeres munkátokhoz.  :Emel
Üdv:HSanyi

Dániel! Nagyon jó volt olvasni! Gratulálok nektek,és még sok eredményes után keresést kívánok (már csak a mi érdekünkben is ;D) :Emel

Dani! :OKO
Gratulálok Neked és Somának! Jól "összenőttetek" már Somával, ügyesek vagytok!


 :Emel

 :OKO :Emel

Uraim  :Emel

Szívesen olvasnék én is a tanonc kutyákról (persze a többiről is). Ha jól emlékszem van itt néhány újdonsült kutyatulajdonos, aki utánkeresésre is okítja kiskutyáját. Üdv, Dani

Sziasztok!

Egy igen fárasztó keresésünk volt a hétvégén egy nagyon rafinált vaddal szemben. Hajnali cserkelés alkalmával sebzett íjjal egy disznót egy ismerősöm, P. A disznó váratlanul bukkant fel és oldalát félig mutatva hátulról kapta lövést. Sajnos éppen az oldás pillanatában lépett előre, így láthatóan hátracsúszott a lövés, valahová a comb elé. A nyílvessző átütötte a testet, és egy akáchajtás tövében meg is találták. Jellegzetes gyomor és bélszag áradt róla. A pengék épek voltak, így sejthető volt, hogy lágy részeken keresztül, esetleg a túloldali bordákat érve távozott a vad testén keresztül. Néhány méterig volt csak vér, így a keresést igen okosan abbahagyták. A disznó egyébként nem volt egyedül, körülötte az elugráskor több felől is hallatszott zörgés, bár látni csak a sebzettet látták.

Valamivel tizenegy óra előtt érünk a sebzés helyére. Egy nagyjából 100 méter széles és 1200 méter hosszú akácos felső harmadának közepén állunk. A sorok méternyi távolságra vannak egymástól, a két-három méter magas fák komoly sűrűsséget alkotnak, amit csak néhol szakít meg néhány kisebb tisztás és keresztnyiladék.
A rálövés helyén valóban van kevés sötét vér, ami néhány méter után már csak cseppenként látható, majd úgyse. Soma megszimatolja a terepet, majd a nyílvesszőt és jó tempóban elindul a csapán. Néhány méter után balra kanyarodik és kivezetett az akácosból. Ez persze nem ment ilyen simán. Somának könnyű dolga volt, mert az akácos alja viszonylag tiszta, de én csak négykézláb tudok közlekedni, az is leginkább hosszában a sorok mentén. Minden felé friss hullaték, vackok, látszik, hogy sok szarvas és disznó tanyázik itt. Vért sehol nem találok, így amikor a sűrűt elhagyva két elfekvésre alkalmas sással benőtt dagonyát is elhagyunk gyanús lesz a dolog. Bár Soma felfrissítheti magát, de semmi biztató nyomot nem látok. Két kilométer kitérő után visszaballagunk a rálövéshez és kezdjük elölről az egészet, csak sokkal lassabban, alaposabban.
Már fél tizenkettő van és a hőmérséklet közel lehet a harminc fokhoz. Újra átvizsgálom a helyet, és kiderül, hogy ahol elkanyarodtunk, ott még akad néhány vércsepp az elhajló fűszálakon. Sőt ebből az irányból hallottak is valami zörgést még reggel. Soma újra hozzákezd a dologhoz, és simán megy tovább ott, ahol az előbb elkanyarodott. Talán a konda többi tagja ugrott el arra reggel, nem tudom. Minden esetre százméternyi kúszást követően egy sebágyra akadunk, ahol az egyik száraz akáckaró tövében találok egy csepp vért. Végre irányban vagyunk. Soma egyre jobban húz, és több friss disznótrágyát is találok. Minden felé jól érezhető disznószag leng. Haladunk lassan az ültetvény északi vége felé, de csak visszakanyarodik Soma és ismét dél felé fordul, kúszhatok utána. Olyan érzésem van, mintha előttünk menne a disznó, bár nem hallani semmi neszt, csak egy-egy rigó rebben előttünk. Soma viszont érzi, mert belefeszül a vezetékbe és el kezd csaholni. Leveszem a nyaklót hagy menjen. Nyifogva elviharzik, én pedig utat török a sűrű szélére, hogy ott futhassak utána. A többiek eddig a sűrű szélén várakoztak, és biztatnak, hogy szedjem a lábam, mert előttük száguldott el a sűrű szélében a disznó meg a kutya. Hirtelen lefutok vagy 800 métert mire utolérem őket. Mire a közelbe kerülök, Soma elhallgat. Gondolom fáradt ebben a melegben, spórol az erővel. Keresztülvágok egy ritkásabb részen a sűrű nyugati oldalára, mert onnan hallottam utoljára az ugatást. A sűrű és a szálerdő határán osonok, mikor rám fúj egy disznó a szélső sorok közül és Soma is vakkant egyet. Nagy kavarodás támad, mintha több disznó lenne bent. Gyorsan bújok befelé, a szél éppen jó. Soma ugatása hirtelen nyüszítésbe csap át, üldözőből üldözött lett, ahogy hallom. Azért nem hagyja magát, ismét fogja a disznót. Talán egy konda közé szaladt a sebzett és egy koca megkergette?
A sorok között hosszában vagy tíz métert is ellátok, de keresztben csak két-három métert enged a sűrű. A kúszás is elég nagy hanggal jár így többször is megugranak előlem. Közben biztatom Somát, már úgyis mindegy, tudja a disznó, hogy itt vagyok. Soma oda is jön hozzám, legalább megitatom. Tiszta bogáncs a feje, a nyelve a földön, de újra elfut a disznó után, én meg utánuk. Már egészen az akácos alsó végénél járok, mikor elhalkul az ugatás. Megyek még a sűrű szélén egy darabig, de semmi. Gy. szól rám telefonon, hogy menjek visszafelé, mert ott ugat a kutya.
Szaladok, ahogy csak tudok, és csakhamar a közelükben vagyok megint. Somát meg is látom egy akácfolt szélén, a disznó pedig bentről fúj. Mire odaérek, ismét eltűnnek. Megint csend van. Végre Soma előbukkan a szélen várakozóknál. Odamegyek én is. Somának megint adok vizet és visszamegyünk oda, ahol utoljára láttam a disznót. Keresésre biztatom, és teszi is a dolgát. Kajtat én meg megyek utána. Elmegyünk lefelé megint egy jó darabig, de semmi érdekes szag nem üti meg az orrát. Elfogy a víz, még a földre hullott cseppeket is felnyalja. Én is ki vagyok száradva, de én még bírom valahogy, meg aztán víz sincs már. Újra visszamegyek a többiekhez. Somának víz kell még és pihenni se ártana. Az akácostól nem messze jókora gödör, az alján fél méter vízzel. Soma beleveti magát, és igen meglepődik mikor nem ér le a lába. Nem egy nagy úszó, és most még a sulyom meg a hínár is nehezíti a dolgát. Már majdnem utána ugrok, mire csak kievickél valahogy. Hiába na, az úszás a halaknak való.
Tanácskozunk, hogy mi legyen, Soma közben a fűben hempereg. Addig-addig, hogy belegurul a vízbe. Soha nem fog benőni a feje lágya.
A többieknek már fogy az idő, menni kell hamarosan dolgozni, nem is nagyon bíznak már a dologban. Abban azonban egyetértünk, hogy a disznó még a sűrűben lehet, de egy tizenkét hektárnyi területen megtalálni nem könnyű. Javaslom, hogy a sűrű két oldalán menjük visszafelé az autóhoz. Az alsó részben nem volt a disznó. Ha még a felső felében ott van, azt Soma úgy is megérzi. Ha kiment, akkor nem tudunk mit tenni, Soma fáradt egy újabb hosszú csapázáshoz.
Vezetékre veszem a kutyát és Gy.-vel átmegyünk a túloldalra. P. és a srác aki vele van maradnak ezen az oldalon. Náluk van egy sörétes, ha mégis a nyílt parlag felé ugrana ki a disznó.
Somával a sűrű szélében botladozunk, de folyton elakad a vezeték, úgyhogy végül leveszem. Előttem megy néhány méterre, amikor egyszer csak felélénkülve keresni kezd. A bal szélre figyel, de ott csak Gy. zörög. Soma rám néz, hogy én is látom-e, aztán tovább keres, majd pár méter múlva nagy zörgés és kettőnk közül kiugrik a disznó. Még egy szőrszálat se láttunk belőle, de Soma már csaholva a nyomában van. Rohanok utánuk az akác szélén. Nem hiányzott már ez a futás, soha nem szerettem futni. Mondjuk a terep már ismerős.
Nagy nehezen megint beérem őket, Soma most kitartóbban ugat, jót tett neki a pihenő. Halkan próbálok bebújni hozzá, de húsz méterről megint észrevesz a disznó. Soma se ugat, hanem visszajön hozzám. Egybe van, úgyhogy visszaküldöm a disznó után. Fogja ismét, de a változatosság kedvéért most fölfelé távolodnak. Felállok az egyik ritkásabb sorban és rohanok a kezemet magam elé tartva. Tiszta pókháló már az arcom, a karcolásokkal is elég jól állok, de már nem érdekel. Az izmaim tiltakoznak, a fejem majd szétrobban a melegtől, de ki kell bírni valahogy. Az egyik nyiladékon kifutok a sűrű szélére és még nagyobb sebességre kapcsolok. A többiek integetnek, hogy menjek, ott megy a kutya, hallják. P. fut elől a sörétessel, de nem bírja sokáig, átadja a puskát Gy-nek. Most már ő az első a váltófutásban. Na, még ez kellett nekem. Utolsó erőmet is összeszedve beérem a társaságot és Gy.-nek elmagyarázom, hogy mit tegyen. A gyors terv szerint átmegy a túloldalra, én meg erről megyek. Így van esély csak, hogy a disznót valamelyikünk meglője. Közben a disznó visszafordult, de majdnem szemben velünk megálltak. Egy helyből hallatszik az ugatás. Szél alá kerülve sietek feléjük. Már ötven méter csak, csendben lopom a távolságot, húsz méter, durr, Gy. Előbb ért oda. A disznó hörög, a kutya nem különben. Oda ugrok, a még fetrengő disznóhoz, Soma erősen fogja a hátsólábát. Célzom a disznó fejét, de már halványul a tekintete, néhány másodperc és ernyedten engedelmeskednek az izmok Soma rángatásának. Észreveszi ő is, hogy kimúlt az ellenfél, leheveredik mellé. Levegő után kapkod. Odaérnek a többiek is. Gy. Elmondja, hogy mikor belopta a disznót és a kutyát, a kan, merthogy kan volt, már csak hason feküdt, Soma pedig előtte állt két méterre és ugatta. Egy ritkásabb részen belőve sikerült ilyen szerencsésen terítékre hozni.
Átadom a töretet P.-nek és kihúzzuk a disznót. Míg rendbe teszik, elviszem Somát egy jókora pocsolyához, ahol beleveti magát a vízbe. Úgy lépek utána, hogy el ne merüljön, mert felakad a gyékényben. Nem kell most erőltetni az úszást úgy látom, bár legszívesebben én is beleugornék a vízbe, úgyis vizes még a nadrágszíjam is. Közben rendbe teszik a disznót. A nyílvessző pont úgy ejtett sebet, ahogy mondták. A bal combja előtt repült be és a test közepén távozott a túloldalon.
A telefonom rögzítette a csapázás nyomvonalát, így könnyedén visszaidézhetem az eseményeket. Felteszem érdekességként.  2000m volt a kezdeti kitérő, 300 m az érdemi vezeték munka, majd 5500m hajsza. Soma valószínű még valamivel többet szaladhatott. Jól elfáradtunk, de a disznó szerencsére még jobban.

Üdv, Dani

Dani, minden elismerésem a Tiétek!  :OKO :OKO :OKO  :Emel

Dani!

Le a  :Emel előttetek!  :OKO

Dani férfias küzdelem volt egyenlő esélyekkel! :Emel Jó volt olvasni is!

Szia Dani.
Megint nagyot "alkottatok"és a kitartó munka meghozta az eredményt.
Gratulálok nektek.
Üdv:HSanyi

Erre tényleg nem lehet jelzóket találni!
 :Emel  :Emel  :Emel

Dani!
Le a kalappal előtted és Soma előtt! :Emel

Úgy látszik Soma nem csak pálinkát főz, de disznót is tud keresni :epl :rohog

Dani! Le a kalappal előttetek!  :Emel :WA

Elismerésem!

Csak azttat nem értem miért kanyarogtatok annyit, mikor az 1-es és a 12-es pont között nincs is akkor távolság. :epl

Derék munka, komoly kitartás...  :OKO :OKO :Emel :Emel

Biztos nem találták egyből a 12-es pontot. :WA

Köszönöm Gyerekek!

Forend! Igazadvan, egyből oda kellett volna menni a 12-eshez  :epl. Leültünk volna és bevártuk volna a disznót  :vad.

Üdv
Dani

Gratulalok,szep munka!

De ha korabban mentek,mindjart az 1-es pontnal meglett volna.

Meghajlok a teljesitmény elött, Gratula Somának és persze Neked is :Emel :Emel :Emel

Dani  :OKO  Ez igazán szép munka volt !
Ez ám :tacs :Wildboar :ebavadasz  az utánkeresés csízíója !!!!!!!!  :Emel
Mit tud a vadászatról az akinek az egész akkor kezdődik mikor a kísérő kimondja "Tessék lőni" és az elsüzőbillentyű érintésekor már vége is az Ő nagy vadászatának?
(Ha vége van?)
Nekem a hatodik tacskóm lett jó utánkeresésre. Mivel mindig velem van a lesen vagy az autóba mindent megkerestetek vele. Valószínű ez hiba is mert úgy veszem észre hogy az 5-6 órán túli un."hideg nyomot" nehezen dolgozza ki,de arra nincs időm és persze türelmem se hogy a lövés után órákat várjak a kereséssel.
Érdekelne hogy Te milyen külömbséget látsz a kutyád munkájában a friss és a hideg csapa között ? 
Üdv és Gratulálok     Stefi

Szia!
Köszönöm szépen.

Soma nekem az első vadászatra használt tacskóm, kutyám. Együtt tanulgatjuk a csíziót, és meg kell mondjam, Soma messze előttem jár ezen tudományok terén. Ennek megfelelően csekély a tapasztalatom, de a kérdésedre szívesen válaszolok. Én is mindent megkerestetek vele, amit lehet. Hideg és meleg csapán is jól dolgozik. 24 órán belül általában nem a csapa "öregségén" szokott múlni a siker vagy sikertelenség.
A meleg csapán jóval izgatottabb, ami köszönhető az intenzívebb szagoknak. Ha már eltelik 2-3 óra, akkor a légmozgás elviszi az illatok egy részét, és kénytelen a talajon illetve annak közelében szimatolva keresni. Olyankor sokkal nyugodtabban keres. Megesik az is, hogy egy rálövést követően sok idő teli el, mire odaérünk. Addig, főként ha szórón esett a lövés, odavetődhet más vad is. Soma ilyenkor néha tesz egy tiszteletkört a friss csapán, de aztán egyrészt látszik, hogy elveszti az érdeklődését, másrészt sokszor magától visszatér, és tudom, hogy ez csak amolyan "bemelegítés" volt. Egyébként is az első 100 méter szokott kritikus lenni. Ha ott nem téveszt, utána már eléggé benne van az orrában a szag és megbízhatóan követi a csapát.

A meleg csapák egyébként valóban nem sokat fejlesztenek egy kutyán szerintem, de erre is van módszer. Én több esetben megtettem a következőt saját vagy barátaim által elejtett vad esetében. Esett egy vad, ami elment legalább 100 méterre. A meleg, vagy egyéb körülmények miatt nem volt tanácsos várakozni, ezért a menekülés útvonalát lehetőleg nem összetaposva a vadat kizsigereltük, elszállítottuk. A csapa végén, ahol a vad feküdt, otthagytuk a fejet, vagy lábakat. Somával pedig visszamentem 12-24-stb órával később. Ez majdnem valósághű keresés, bár a végén nem fekszik ott a vad. Ezt mindig megtettem, amikor csak az időm engedte. Volt, hogy időhiány miatt csak 62 órával később mentünk ki. Soma simán kidolgozta azt is, csak egy róka elvitte a fejet addigra... Ezek jó alkalmak voltak a gyakorlásra, így nem okoz gondot egy 24 órás vagy öregebb csapa sem. Legalábbis, ha nem tapossák össze nagyon mire odaérünk.

Üdv
Dani

 Szia Dani!
 Köszönöm a választ. Azért nem priviben írok mert másokat is érdekelhet a dolog. Szóval az én kis szuka tacsim valóban ezidáig a kezemalatt dolgozó 6 tacskó közül kimagaslóan a legjobb ! Mégis tudok sorolni a hibáiból. A dögön talált vadat nem ugatja nagy előszeretettel tépkedi ezért kizárólag vezetéken kerestetek. Ha a sebzett él azt a közelébe érve ugatással jelzi, A sebzettet leugatja akármekkora is az. A disznót ugatja, kitartóan fogja az özet nyifogó hangon üldözi. Élő sebzett szarvast még nem talált. Kilenc hónaposan volt az első igazi és eredményes keresése (kb.100m) egy általam lőtt érmes bika. Azóta amire lövést tettem vagy a vadásztársak hívtak és néhány órán belül indítottam Csipetkét és a vad néhány száz méteren belül feküdt az meg is lett. Ebböl is látszik hogy az esetek 90% -ban éjszaka keresek. Teljesen igazad van hogy ez egy nagy kan vs koca esetében nem veszélytelen. De mit lehet csinálni? ( Volt is egy-két meleg helyzetem )  :WO :riii Egy dologban bizok -ha él ugatja. Kivéve a legutóbbi meleg helyzetet amikor szerintem megütötte a kan de szerencsére semmi baja nem esett. A bokor mozgása figyelmeztetett hogy itt a sebzett - a puskalámpát felkapcsoltam de már a feje ott is volt előttem 2-3 méterre . Mivel távcsőves puskával vadászom éjszaka oda lőtem csípőböl ahova a fénycsóva világított . Megúsztam a kutyát sem lőtem meg és se benne se bennem nem tett kárt a 117 kg.-os kan. :S.Peti. Nagy szerencséd van hogy elsőre ilyen kutyát fogtál ki ! Van egy kanom is ami nagyon fogós de talán a hevessége miatt közel sem ilyen jó utánkereső. Volt hogy Csipetkének 4 hetesek voltak a kölykei ezért a kant vittem magammal. A 7x64 es műanyaghegyű Sako lövedék egész biztosan talált de vér  :-X. Kétszer indítottam a kutyát mindkétszer tévesztett. Hazamantem és a kiskutyák mellöl vittem ki a szukát ami 5 perc alatt megoldotta a feledatot. Egyetértek veled - itt az is segített hogy 2-3 óra eltelt és szépen megült a szag . A döglött ösztönös ugatása egyébként a tapasztaltabbak szerint is nagyon értékes tulajdonság megtanítani szinte lehetetlen.  Most megint jön egy kis szünet mert napokon belül új alom fog születni. Ma már nem is viszem magammal Csipikét.

Üdv Mindenkinek.
Aki kijut vadászni egy nagy kalappal :Emel a kapitális bikához!

Nincs senkinek valami jó bika utánkereséses története, szívesen olvasgatnám most! :D

Sajnos a bika keresés terén nem jeleskedtünk. Volt ugyan két keresésünk, és igazán nem rajtunk múlott, de egyik bika sem került meg. Tegnap délután volt viszont egy egyszerű keresésünk:

Délután fél kettőkor jött a hívás, hogy egy disznót kellene keresni. Nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot. Arra gondoltam, hogy talán kukoricaaratás közben sebezték a disznót, azért ez a szokatlan időpont.
A fél órával később aztán a helyszínre érve kiderült, hogy előző esti sebzésről van szó. Este semmit nem találtak, sőt még reggel sem. Délelőtt akadtak rá csak a vérre. A csapán haladva a disznó egy félkört leírva átvágott egy sűrű bokros részen, keresztezve két vízfolyást is. Két helyen megállt, annyi látszott a tenyérnyi csöpögő vérfoltokból. A vér elég sűrűn csepegett, jól követhető volt, de a rálövéstől úgy 8-900 méter távolságra a sebzett átváltott egy műúton, aminek a túloldalán már nem folytatták a keresést. A terület egyébként egy régi rekultivált szénbánya.
Nem láttam értelmét, hogy újra végig kússzunk az első szakaszon, ezért a műút túloldalán kezdtünk, ott ahol befejezték a keresést. Soma azonnal ráállt a mintegy 18 órás csapára. Én meg kesztyűvel felvértezve bebújtam a kökény-galagonya egyvelegből álló sűrűbe. Szerencsére csak egy 50 méteres kis folyosót kellett leküzdeni. Ott derékszögben csatlakoztunk egy keresztben haladó váltóra. Egy szimat balra és már kanyarodtunk is jobbra. Kellemes combig érő fűben sétáltunk előre. Közben folyamatosan volt vér. Csak az volt aggasztó, hogy lábszár magasságban, tehát elég alacsonyan és csak baloldalon, a belövés oldalán kente a disznó a vért. Eléggé sötét vér volt egyébként, persze már mindenhol felszáradva.
150 méter táján egy ipszilon alakú elágazáshoz értünk. Soma simán ment a jobb száron, de pár méter után átszökkent a bal szárra és igaza volt. Ott folytatódott a vércsapa. Beértünk egy ritkás akácosba, majd egy alkalmi földutat kereszteztünk. A disznó ott is csalt egy kicsit, mert nem egyenesen ment tovább, hanem az úton elment balra néhány métert, és ott lépett be a túloldali akácerdőbe. Az erdőben viszont nem vágott neki a domboldalnak, hanem balra kanyarodva az erdő szélével párhuzamosan haladt. Itt már sebágyakat is találtunk, hat helyen is megfeküdt a disznó. Néhol az volt az érzésem, hogy talán az orra is vérzik, mert bele-bele túrt az avarba és ott körben véres volt a lehullott akáclevél. A sebágyakban viszont egyértelműen látszott, hogy baloldalon a hasa van meglőve, sőt az egyikben gyufaszálnyi hájdarabot is találtam.
A disznó azon a részen már kereste a helyét. Jobbra-balra kanyarogva haladt, de valószínű a ritka aljnövényzet miatt minden sebágyból felkelt. 5-600 méternél kikanyarodott az erdőből és ismét kereszteztük az előbb említett utat. Innen már nem nagyon cifrázta. Ment egyenesen mindenen keresztül. Átment egy fekete, süppedős porkupacon. Mint később kiderült, szénpor volt. Soma jól prüszkölt tőle, de igen erős iramban haladt, nagyon nagy kedve volt keresni, nem zavarta a dolog. Továbbra is találtam időnként vért, ami megerősített abban, hogy jó irányba haladtunk. Nemsokára következett egy balos derékszögű törés, majd kereszteztünk egy árkot és egy kis rétet. Újabb szénporos placc következett. Ez volt vagy 50 méter átmérőjű. Akár egy cirkuszi porond, ahol a szarvasok, disznók és rókák az est sztárvendégei. Soma elballagott a porond közepéig, majd jobbra kanyarodva sorra vette a váltókat. Szépen körbekerültünk a szénpor szélén. Egy helyen megtorpant, de csak egy döglött pocok volt az, szimatolt tovább. Éppen körbekerültük, amikor az egyik váltón belépett a fűbe és ismét találtam vért. Onnan még 30 métert mentünk, amikor egy kis csatornához értünk. Soma bele is vetette magát, de mivel elég mélynek tűnt a víz, visszahívtam. Gondoltam megvárom a „koronát” és megbeszéljük, hol menjük át. A disznó nyomát sehol nem láttam a vízparton.
Amíg odaértek a kísérőim Somát nyugtatgattam, közben a túlpartot méregettem. Éppen velünk szemben megütötte a szemem egy földkupac, amiről kis szemlélődés után kiderült, hogy a disznó az. Annyi ereje volt, hogy a vízen átkelt, de a túlparton el is dőlt. Néhány méterrel feljebb a víz jóval keskenyebb volt, ott mentünk át a túloldalra és végre Soma birtokba vehette a kis kancsit. A lövedék alacsonyan érte a hasát, és alul ökölnyi lyukat tépve teljesen kinyitotta a hasüreget.

 :OKO
Ügyesek vagytok, hogy ez Nektek egyszerű keresésnek számít!

Szia Dani Barátom.
Látod meg tört a jég és egy szép tartalmas munkát csináltatok meg Somával.Gratulálok hozzá :Emel
A disznót akkor már kimúlva találtad meg ,ha jól értem.Nem fülled be ?
Üdv:HSanyi

Gratulálok Dani és Soma! :Emel
Ügyesek vagytok! :OKO

Sziasztok!

Köszönjük a gratulációt. Ez valóban elég sima "ügy" volt. Kevesebb mint 20 percig tartott és kerek 1000m volt. A disznónak szerencsére semmi baj nem lett, köszönhető a hűvös időnek és valószínűleg a hasán tátongó jókora nyílásnak. Valószínű egyébként, hogy valamikor reggel múlt ki.

Üdv
Dani

 Dani,Soma !  :Emel Gratulálok nem volt ez azért olyan egyszerű. Én a Csipetkével tartok a másnapi utánkereséstől (nem ahoz van szokva) de néha van ilyen is és azt figyeltem meg hogy a gyomorlövött nyomán még akkor is nagyon jól megy. Nyilván ez "bukhallósabb" azért.  Üdv  Stefi    (köszönöm a telefonszámot)   :Emel

 :Emel

 :OKO :OKO :Emel :Emel

Sziasztok!

Azért nem maradtunk "bika nélkül" az idén. Íme egy kellemes kis keresés.

Kicsi kutya, kicsi bika, kicsi munka. ;D

Az esti telefonhívás alapján elég nehéz keresésre számítottam, de szerencsére nem úgy történt…
Egy vadföld sarkán lőttek rá a bikára. A keresés során csak néhány csepp világos piros vér volt. Egy helyen mintha kicsit habos lett volna. Mivel csak harminc méterig jutottak a néhány csepp vért követve, értesítették a hivatásos vadászt, aki szólt nekem. Tanácsomra abbahagyták a nyomozást, és ellenkező irányban elmentek haza, hogy reggel együtt folytassuk majd a keresést.
Aztán a helyszínre érve kellemes meglepetések értek. A sebző, vagyis elejtő pontosan el tudta mondani, hogy miként esett a lövés, melyik oldalát lőtte a bikának, merre ment el, és a többi. Szóval a bika a lövésre kirúgott, majd zörögve elrobogott az erdőben a szemben lévő domboldalon, ahol egy erős törést követően, mintha összeesett volna. Sőt, mintha ki is fújta volna az utolsó párát. Ez igazán jó hír volt, de a sebző tel volt kétségekkel.
Reggel fél nyolc felé a tetthelyen voltunk. A rálövés helyén semmit nem találtunk. Aztán a szépen megjelölt vércseppeket megszemlélve kiderült, hogy nem is olyan világos az a vér. Soma szépen felvette a csapát, és határozottan elindult. Onnantól mi sem találtunk vért, de alig haladtunk vagy száz métert, amikor az akác szálerdőben egy világos folt ütötte meg a szemem messze előttünk. A bika oldalára dőlve várta, hogy megtaláljuk. Odahívtam a sebzőt, hagy menjen ő először a bikájához, Somát pedig lecsatoltam, hogy vegye birtokba ő is a zsákmányt. Nagy volt az öröm. Idén először találkoztam olyan vadásszal, aki töretet adott a kutyámnak!
A vezeték munka százötven méter lehetett. A bikát hátul érte a lövés, de szerencsésen elől, valószínűleg a tüdő csúcsát érve, a lapockánál távozott a lövedék. Ha este felugrasztják, biztosan mehettünk volna utána még elég sokat.

Üdv, Dani

Azért kijár nektek a gratuláció! :OKO :Emel

De azért nagy öröm! Gratulálok!  :OKO  :Emel 

A vadásznak is kijár egy:  :Emel

Gratulálok Nektek, Dani! :OKO :Emel

Gratulálok Dani!  :OKO

 :Emel

Danikám gratulálok az új sikeres munkátokhoz. Annak is őrülők,hogy még akad olyan vadász aki tudja mit kell tenni az után keresés során és ápolja a hagyományokat.
Üdv:HSanyi

 :OKO :OKO :Emel :Emel

Dani!  :OKO  :Emel

Gratulálok Nektek !  :Emel   Remélem Te is megkaptad a töretet ?   :vb  Kicsi töret  :pezsg

Köszönjük nektek! Dani, Soma  :Emel :tacs

Stefi! Persze én is kaptam "töretet". Számomra a töret a tacskóm öröme. Na meg persze a sebző elégedettsége.

Egyre jobbak vagytok Dani! Soma már-már megyehírű specialistává válik!  :OKO :OKO ;)

Köszönöm!  :WA Inkább csak kistérségi a "hírünk", de igyekszünk. :Emel

Kicsi kutya, nagy munka…

Váratlan telefoncsöngés zökkentett ki a késő esti bevásárlás monotonságából. Sebzett szarvas ügyében érkezett a hívás. Sötét is volt, késő is volt, próbáltam tussolni a kérést, de a hívó hajthatatlan maradt. - Legalább nézzem meg a rálövés környékét. Rengeteg a vér, ott kell feküdnie valahol, csak hát a vér fogyott el hamarabb, minthogy a szarvast megtalálták volna. – kérlelt. Végül megegyeztünk, hogy kimegyek, megnézem az a sok vért, ami olyan hirtelen elfogyott, és majd másnap megkeressük a sebzettet, ha érdemes.

Útközben a sebző mesélni kezdi a történetet. Valahogy a meglőtt szarvasborjú mögé keveredett még egy szarvas, és azt is megsebesítette, mert a már fekvő borjú mellett a vércsapa bizony tovább folytatódott. Némi fejvakarást követően megpróbálták a vadat megkeresni, ám a leszálló sötétség és a megszűnő vérzés megakadályozta őket ebben.
Érdekes fordulat volt ez, de ha már ott voltunk közelebbről is látni szerettem volna a dolgokat. Soma, amint szél alatt kiszálltunk a terepjáróból, azonnal megérezte a fekvő szarvasborjút. Rövid nyugtatást követően vezetékre vettem és a rálövés helyétől elindultunk a kezdetben közös vércsapán. Persze a nem messze szélirányban fekvő borjúhoz húzott volna. Mondtam neki, hogy mi most nem azért jöttünk. Ráirányítottam a másik vércsapára. Valóban sok vér volt, de tisztán világos piros húsvér. Jeleztem is is, hogy ez elég kétes kimenetelű dolog lesz. Kiváltképp, hogy talán csak a maradványtest egy darabja sebesítette meg a szarvast.
Na de csapázzuk ki azt a szakaszt, amit előttünk még végig tudtak követni, hátha találunk valami jelet. A vér kezdetben bőséges és jól követhető volt. Száz méter után egy helyben több négyzetméternyi területen szinte fel volt locsolva az avar. A szarvas valószínű megállhatott ezen a helyen. Onnan kezdve azonban hirtelen fogyni kezdett a vér. Már a folytatást megtalálni sem volt egyszerű. Tipikus húslövés jelei voltak ezek, bár helyenként elég sűrű, valamelyest sötétebb vért is találtam, ami lehetett akár más is.
Soma néhány kör után azért ráállt a derékszögben jobbra kanyarodó csapára és hamarosan elértünk ahhoz az úthoz, ahol feljöttünk. A szarvas átváltott rajta. Innen még mintegy ötven méterig tudták követni a csapát, aztán már nem találtak semmit. Állítólag itt hallották megugrani a szarvast, sőt az egyikük látni is vélte a lámpafénynél előtte lábra kapó szarvasünőt…
Na, mondom, mehetünk is haza, de legalább legyen meg a csapa folytatása. Soma megtett néhány kört és csakhamar meglett a vér. Gondoltam, hogy elmegyünk még egy darabig, aztán másnap majd folytatjuk, ha a sebző is úgy akarja.
A szarvas lefelé vette az irány egy völgy felé, de végig váltókon haladt az öreg lábas erdőben. A rálövéstől számítva valamivel több, mint két kilométernyi vezeték munkával elértünk egy sűrűhöz. A valóságban úgy hét-nyolcszáz méterre lehettünk a rálövés helyétől. Már ez is bőven túl volt az ésszerűség határain, és végre mindenki belátta, hogy teljesen felesleges tovább menni.
Megjelöltem a helyet és megbeszéltük, hogy majd holnap folytatjuk. Somát ölbe véve csendben elhagytuk a helyet, hátha a közelben fekszik a szarvas. Hazafelé menet némi egyezkedés után arra jutottunk, hogy másnap délután munka után tudunk hozzákezdeni a kereséshez.
A sebzővel közöltem, hogy szerintem a szarvas első vagy hátsó lába sérülhetett, mégpedig magasan, úgy, hogy csontot nem érhetett a lövedék. Szerettem volna segítséget hívni, mert komoly hajszára számítottam, ám a sebző ettől elzárkózott.

Másnap elég nehezen értünk ki a tett helyre. Már izgultam is kicsit, hogy kevés lesz a bő két és félórányi idő, ami sötétedésig még hátra van, de végre ott voltunk a megjelölt pontnál. Tulajdon képen akkor kezdődött a valódi munka:

Somát odavezetem a vérhez, és mintha tegnap abba se hagyta volna, úgy ment tovább a húsz órás nyomon. A szarvas áttörte magát néhány bokron és egy erős váltót keresztezve befurakodott egy sűrű, szederindával átszőtt tölgy fiatalosba. Az indulástól számítva száz méterre találok is egy sebágyat, tehát este valóban a közelében voltunk már. Még az is lehet, hogy mi vertük fel…
Onnan tovább haladva csak igen ritkán látok egy-egy vércseppet. Persze gondosan megjelölöm őket, hátha vissza kell még jönni ide. A sebzőt is odaállítom az utolsó csepp mellé, várjon ott, amíg szólok.
A sűrűből kiérve a szarvas egy szálerdőn keresztül elért egy villanyoszlop sor alatt húzódó tölgy újulathoz. Sajnos a vér itt már teljesen elfogyott, csak abban bízhat ilyenkor az ember, hogy a kutya orra elég lesz a csapa követéséhez. Ebben sűrűben köröz Soma rendesen, keresi a sok váltó között a helyeset. Végre kiválaszt egyet és azon haladunk tovább vagy kétszáz métert, de teljesen vér nélkül. Gyanús kezd lenni a dolog, A kutya kedve is lanyhul, hát visszafordulunk. Megkeresem az utolsó jelölést, és újra kezdjük a nyomozást. Persze a sebző már nem volt ott. Hamarosan a villanyoszlopok alatt vagyunk Somával ismét, de most egy másik váltón megyünk ki belőle. A sűrű szélén találok is egy sebágyat. Ezt is megjelölöm. Nagy gonddal folytatjuk a keresést, de vért mégsem találunk. Soma majdnem egyenesen keresztül vezet a szálerdőn, éppen a sebzőhöz, akinek ott kellett volna maradni az utolsó vér közelében, ahogy kértem. Amikor a helyét elhagyta, és éppen a sebágy mellett elhaladva indult vissza az autó irányába. Soma őt követte. Mondom is neki, hogy ne mászkáljon össze-vissza, hanem maradjon ott ahol mondom, azzal tud a legtöbbet segíteni.
Visszamegyünk az utolsó sebágyhoz, és újra nekikezd Soma, a sebző pedig ott várja, hogy újabb vért találjunk. Egy gyertyános kis sűrűn áttörve magunkat egy váltóra térünk, ahol a vadkörtefák alatt bujkálva elérünk egy sűrű galagonyáshoz. Vér egy szál se, hát visszamegyünk megint a vérhez, de Soma centire ugyan úgy megteszi a nagyjából nyolcszáz méteres szakaszt a galagonyásig. Be is bújunk, és ott keresünk tovább. Rengeteg váltó, szarvas és disznó hullaték minden felé. Ahogy mászok négy kézláb Soma után, a lenyomott fűben, egy vacokban megüti a szemem néhány elmosódott vércsepp. Ez az! Helyben vagyunk. Megújult erővel mászok tovább kiskutyám után. Milyen könnyű is neki a bokrok alatt haladni. Szinte hihetetlen, hogy egy szarvas milyen helyeken elbujkál. A sapkám folyton lerántja egy-egy akadékoskodó vadrózsaág, a tenyerem tele tüskével, az ingem cafatokban, de sebaj, mert újabb vércseppet pillantok meg. Végre, vagy száz méter kúszás után kijövünk a sűrűből, bár titkon reméltem, hogy benne fekszik majd az ünő. Újabb vércseppet lelek egy vadkörtefa tövében. Megjelölöm és keresünk tovább. A sebzőt odaállítom ez utóbbi vércsepphez.
Soma ismét köröz, keresi a helyes irányt. Elmegyünk jobbra egy váltón, de vagy kétszáz méter után visszamegy a saját nyomán. Egy másik váltót is leellenőriz, de az se az igazi. A harmadik irányban haladva egy kis zörgést hallok balról. Gyorsan arra sietünk, hátha a sebzett az, de már semmit nem látni a meredek hegyoldalon. Eltűnt a zaj okozója. Gyerünk vissza.
Újra a vérnél vagyunk, és Soma negyedszer is ugyan ott megy el a kis tölgy mellett, majd az elsőként megvizsgált váltóra kanyarodik, de félúton most bevált derékszögben jobbra a galagonyásba. Hamar ott vagyunk az egyik vérnél. Na, ne bolondozz te kutya! De a kutya nem bolondozik. Sorra végigmegyünk az előző helyeken, néhány hurok, majd ott vagyunk ismét az utolsó vérnél. Tovább megyünk kicsit, és visszamegyünk a saját nyomunkon vagy száz métert. Soma olyan hévvel megy, hogy nincs okom kételkedni benne. Haladunk visszafelé és egy valószínűtlen helyen átbújik a galagonyák alatt. Kesztyűt fel és utána. Még vagy száz métert bújunk, amikor halk nesz üti meg a fülem. Talán a sebzett kelt fel, de még nem engedem Somát. Felállok, és kétrét görnyedve szaladok Soma után, kesztyűs kezemet az arcom elé tartva. Soma nyifogni kezd és tudom, hogy engednem kell. Elvágtat. Sok előnye lett a szarvasnak. Még látom, hogy vagy nyolcvan méterre előttem megtorpan Soma, keresi az irányt, aztán nyifogva elvágtat balra. Gyorsan leellenőrzöm szelet, kiváló. Átfutok a szálerdő túloldalán haladó földtúra és szaladok utánuk.
Soma csahol, talán állítja a szarvast. Aztán ismét távolodnak. Ötszáz méter után az út elkanyarodik, ezért átvágok egy csipkebokros zsombékos réten, egyenesen az ugatás felé. Mintha balról közelednének, talán eléjük lehet vágni, de nem, ismét távolodnak. Mire átérek a túloldalra, teljesen elhalkul az ugatás. Futok a szálerdőben utánuk, az irány megvan. A közelben valahol kutyák vannak, előző este hallottam. Most is nagyon ugatnak, egész biztos arra mentek
. Ahogy közeledek, a földön váratlanul friss vért találok. Friss és nagyon sok piros vért. Mintha locsolnák. Soma talán itt állította a szarvast. Könnyen, majdnem futva követem. Már több mint egy kilométert futottam mióta Somát lecsatoltam, amikor elfogy a vér. Keresem az irányt, mire zörgés hallatszik és Soma fut felém vissza. Csupa víz a szőre, a pofája meg véres. Gyorsan ráteszem a vezetéket és már indulunk is. Futva húz az erre már jóval ritkább, de azért néhol látható véren. Párszáz méter után egy nagyon meredek hegyoldal szélére érünk. Alattunk egy leengedett kis tó medre, a szélén kis patakkal. Talán itt lett Soma vizes…  Megyünk még pár métert a véren, de közben már a medret kutatja a tekintetem. Talán még benne is van a sebzett.
Ahogy a hegyoldal peremén lenézek, a patakmederben, közvetlenül alattam meglátom a vízben fekvő szarvast. Még él. Gyorsan egy fa mellé lépek, és ötven méterről megadom a kegyelemlövést. Oldalára dől. Somát lecsatolom, és előre küldöm, bár nem kell küldeni, szinte repül lefelé. Elkapja a borjú hátsólábát és rázza, tépi, merthogy egy szarvasborjú a sebzett.
Lefutok, vagy inkább ugrok hozzájuk én is. Nem látok a borjú oldalán csak egy lyukat. Az pedig az én lövésemtől származik. Kihúzom a vízpartra és átfordítva látszik, hogy a bal combját érte a másik borjút átütő lövedék. A combot nem ütötte át, a belső oldalon csak egy repesz vágott egy kis sebet. Csak a hús sérült. Aztán látom, hogy a bal hátsó lába is eltört. Teljesen friss törés, a lövés alatt vagy harminc centivel. A kettőnek nincs köze egymáshoz. Valószínű, hogy a leugráskor törte el itt a mederben. Talán ez volt a mi szerencsénk.
Leülök Soma mellé és kifújjuk magunkat, amíg megérkezik a segítség. A munka 2 + 6 km vezetékmunkából és 1,5km hajszából állt. Kicsit el is fáradtunk.



Üdv
Dani :Emel

Dani, Soma!  :Emel :Emel :Emel

Dániel!
Gratulálok! :OKO :TAPS
Üdv a Vadásznak és Kutyájának! :Emel

Íme az 1-2 vérebes által oly annyira lebecsült tacskó!
Szuper dolgokat csináltok Ti ketten!!!  :OKO :OKO

Üdv ! Pont erre gondoltam én is  :OKO :OKO :OKO Szép munka ! 
Megérne egy ilyen keresést videóra venni  :OKO  :Emel

Dani, gratulálok Nektek!  :OKO :Emel

Szervusz Dani.
Telnek a lapok sorról sorra,gyűlnek az élmények,tapasztalatok,aztán ki tudja egyszer meg íródik egy új könyv Után keresések Vadász Tacskóval.
Tapasztalatok és Élmények egy Vadász Tacskó életéből.Na adtam elég inspirációt szeretném az első dedikált példányt mi hamarabb a kezemben tartani. :Emel
Vadászbarátsággal:HSanyi

Gratulálok!  :Emel ;)

Dani! Minden tiszteletem a Tiétek!
 :Emel

Dani ez szép volt! :OKO :Emel

Jó lenne ha minél többen olvasnák az ilyen történeteket mert sok vadászban az él hogy a kutya az első csepp vérnél leteszi az orrát és a vad nyomán végigmenve már csak akkor néz fel mikor meg van a sebzett. Mikor jobbra balra kileng elbizonytalanodik, újra vissza kell térni az utolsó vérhez, stb. látni a hozzá nemértők fejcsóválását,elbizonytalanodását , jó hogy még megjegyzést nem tesznek.  :OO   

Dani!
Minden elismerésem!  :Emel

A munka és az írás is kiváló, gratulálok mindkettőtöknek! :Emel

Jó!!!
Gratulálok!

Dani, még egyszer gratulálok!  :OKO  :Emel

Köszönöm mindenkinek! :Emel

Stefi! Én úgy gondolom, hogy a Kutyámtól tanultam a legtöbbet ebből a mesterségből. A legfontosabb, hogy rá figyeljek, és lehetőleg próbáljam meg "megérteni".  :WA

Sanyi Barátom! Kevesek vagyunk mi egy könyvhöz, de a gondolat nagyon jó. Ismerek is olyan embert, aki bőven megtölthetne egy könyvet a tacskójával véghezvitt dolgokról. Kár, hogy nincs ilyen ambíciója.
Üdv
Dani

Üdv, Dani :Emel

Dani, Soma! :OKO :OKO :OKO :Emel

Dani !   :OKO :Emel

Szerintem a sakálok szaporodásával egyre többet fog jelenteni az ilyen "kis" segítség. Nem tudom igaz e az a hír hogy egyes helyeken ha az éjszaka meglőtt vadat nem találod meg akkor reggel már megmarcangolt tetemet találsz és ugrik a hús vagy a hús ára.  :WA

Ehhez nem kell a sakál, elég a disznó is!
Szerintem a disznó az első aki kikezdi!

Kikezdeni még csak róka kezdte ki a vadamat de egyszer este egy helyen jöttünk össze és egymást segítve zsigereltünk három szarvast  és a csánkok fejek is ott maradtak és a jó drága Mag Lite  lámpám is . Reggel korán kirongyoltam érte alig tudtam beazonosítani a zsigerelő placcot . A disznók mindent felzabáltak azt hittem a lámpát is mert nem találtam.  :fejv  Aztán kiderült hogy a kollégám tette el mert neki is pont olyan volt.  :o

Igaz a hír sajnos - de ahogy Attila írja, nálunk legalábbis disznóra. Ami este még nincs meg, az reggel már nincs meg, ha egy éhes konda arra téved... "Kikezdett farú" szarvast és őzet láttam már sajnos :(

 :Emel :S.Peti

Ha nem falka az a konda Balázs  ::) . Sajnos a "szomszédban" (is) előfordulnak, januártól megaztán  :fejv

Találtam már bakot is, ünőt is amit éjszaka félig megettek a disznók.

Nem, tele volt disznónyommal a "tetthely". A falkából meg csak jó lenne megcsípni egyet :)

Igazad van, a nyomok árulkodnak... 

Egy ismerősöm kapott egy "kész" vérebet . Állítólag jól keres csak egy baj van vele ha megtalálja a vadat az az "Övé" és mindenkit megharap aki hozzá akar nyúlni.  :rohog
Most gazdaváltással szerintem ez még rosszabb lesz ! Mit lehet csinálni ? ( Vegyen láncoskesztyűt ?  :rohog )
Egy mondás jut eszembe : Azért jó a pit bull  -  labrador keverék mert ha letépi a kezed legalább visszahozza !       

Bocs ! Kérem áttenni a vérebes topikba az előzőt !

Szervusztok.
Ezt az idézetet a másik fórumomról adaptáltam.
Nekem tetszett gondoltam meg osztom veletek.:Valamikor régen a Nimródban jelent meg ez a kis vers:
Véreb megy a vad nyomán, elcseppent vére bíborán.
Deres avaron szimatol, a gödörágban felcsahol.
Sűrűknek csendjét felveri, elkezd az erdő zengeni.
Fegyver csattan, szól a kürt, az elveszett vad megkerült!
Szekér viszi, már nem szalad, az erdő lassan elmarad...

Üdv:HSanyi

Dani gratulálok az ismét sikeres keresésedhez, most vettem csak észre, hogy újra van pár hozzászólás ebben a topikban.
Kezd alakulni az én kis tacsim is a gyakorló keresések már magyon jól mennek, a tacskós topikban írogatom is a fejleményeket, két helyre nem akarom ugyan azt, szerintem az inkább oda való.
Remélem egyszer az én kutyám is Soma nyomdokaiba lép, és nemsoká én is írhatok pár megtalált vadról.

A felzabálós témához kapcsolódva....
Én úgy tudom sokkal nagyobb problémát jelent az, hogy a disznó befülled, még télen is, onnantól kezdve meg elég nagy százalékban használhatatlan a hús.
Nálunk ez nagyobb problémának mutatkozik, mint az hogy megkezdi valami. Bár sajnos szerintem amelyik disznó este nincs meg az már másnap se lesz (kutya hiányában).
Ezen a dolgon szándékozok majd változtatni.

Ez azért messze nem így van, de az sajnos tény, hogy reggelre befülled.

Szia Bence!

Sok olyan eset van, amikor az utánkeresést másnap reggelre kell halasztani. Le kell betegedjen a vad, le kell feküdnie a sebágyba. Ha este megzavarod (akár kutyával, akár nélküle), akkor messzire szaladhat. A kutya is kisebb eséllyel lesz sikeres egy hajsza esetén, pláne egy rövidlábú tacskó. Persze nagy élmény egy holdvilágos éjszakán récserkelni egy állóra csaholó kutyára, és elejteni a sebzett vadat, de ez semmiképpen nem mondható szakszerűnek. Arról nem is beszélve, hogy rossz látási körülmények között, lámpával, mennyie macerás dolog ez, és a kutyát is veszélyeztethetjük a lövéssel, ha nem halljuk/látjuk pontosan honnét ugat.
Esti utánkeresésnek leginkább egy jó lövés esetén van értelme, ha tudjuk a jelek alapján, hogy a vad jó eséllyel már dermedt és meg akarjuk óvni a lőtt vadat a befülledéstől.
Persze biztos lesz iccakai keresésed, magadtól fogsz rájönni a lényegre, az ember már csak ilyen.

A Kárpátokban, ahol a nagyragadozók hamar megtalálják a lőtt vadat (és a nagy disznósűrűségű területeken), persze nagyobb létjogosultsága van az esti keresésnek.
Nagy kalappal Nektek!  :Emel

Nem úgy nagy általánosságba gondoltam, erre felé ha este nincs meg akkor nagyon kevesen (tisztelet a kivételnek) mennek vissza másnap reggel keresni. A közelben kutya nincsen, ha meg nem bika máshonnan se nagyon akarnak hívni.

Nekem feltrett szándékom, hgoy csak világosba keressek nagyon extrém esetek kivételével. Ha nem vagyok a helyszínen, hanem hívnak segíteni akkor midnenképpen kitartok a reggeli keresés mellett.
Sajnos este kutyára is rám is sokkal nagyobb veszély leselkedik. Napközben szerintem a vad elé kerülni is több esélyem van mint, hogy este hallgatom a zörgést ugatást, esek kelek a lámpás puklával mindenen keresztül.
Este volt a területen egy béllövött disznó, abban bíztam, hogy reggel ki tudom próbálni a kis szörnyetegem, de végülis az elejtő nem nyugodott bele és még esete megkeresték, kb 300m után adták le a kegyelemlövést az addig is jól vérző (ez volt a keresés folytatásának fő indoka) disznóra.

Sokszor van az ember olyan helyzetben, hogy reggel dolgozni kell menni és nincs kibúvó, ezért is erőlteti az esti keresést, aztán több kárt csinál, mint hasznot. Annakidején többször kaptam a pofámra, hogy befülledt vadat vittem a kamrához. Az vigasztalt, hogy én utánamentem másnap is a sebzettnek, utánam nem igazán találtak dögöt...én viszont találtam mások után, volt, hogy az erdő szélétől három méterre feküdt a kukoricavetésen meglőtt süldő... :NON

Régebben is érdekelt az utánkeresés. Aztán rálőttem egy disznóra minden nyom nélkül meglépett, nem gyúrtuk össze a csapát.  Egy tacsit raktunk a csapára, 30m-t ment és ott feküdt a disznó egy teljesen jó lövéssel, én abban a 1,5 órában még vártunk a kutyára, annyit rágódtam, emésztettem magam. Úgy döntöttem, hogy kell mellém, mellénk egy ilyen kutya, ami sok álmatlan éjszakától ment majd meg.
Aztán annyira belekeveredtem ebbe a műfajba, bár egyenlőre nagyrészt még csak elméletben, hogy remélem azért nem csak a saját disznóimat fogom megkeresni ezzel a kutyával.

Bence éles bevetésre illetve ha valószínű még él a sebzett ne vidd a kiskutyát! Nagyon fiatal hozzá és ha lesz egy rossz élménye elronthatod nagyon ha egyáltalán túléli.
Gondolom még a lövéshez se szoktattad ! Pedig élő sebzettnél az elengedhetetlen. Lehet hogy a lövés miatt lesz kellemetlen élménye.  Lassabban egy kicsit még csak négy hónapos !
Láthatod hogy jó anyag , ne rontsd el!      Vadászbarátsággal      :Emel    Stefi

Szia Stefi!

Sebzett disznó közelébe még semmiképp nem engedném.
Viszont a lövés hanggal született a kiskutya, egyszer kacsázás után lőttem neki egyet sörétessel.
Aztán a múltkor kipróbáltuk, hogy a puskám, hogy viszi a gyöngygolyót. Legalább 15 lövés dördült, a kiskutya úgy sétálgatott fel-alá mintha semmi se történt volna.
Ma nagyon szépen elment 200m-es 4 órás csapán.

Vigyázok rá!

 :Emel

Ilyen éjszakai kalandom nekem is volt, sebzett kannal, nekünk is fordult, talán a tacsinak köszönhetem, hogy meg nem szabott..... Megírtam a történetet, de lehet itt még nem, megkeresem, Ti fiatalok nem ismerhetitek... :Q

No meg is találtam:

Emlékezetes vadászélmények közé kívánkozik ez a történet!
Talán az eddigi legemlékezetesebb vadászélményemet éltem át két napja, azon az egy heti esőt követő, tiszta égboltú és mellesleg teliholdtól megvilágított péntek este-éjszaka. Vaddisznóról szól ez is, mint a legtöbb vadászélményem, hiszen a kiszámíthatatlan és mellesleg rafináltan okos, feketeruhás társaság, állandó vadászizgalomban tart. Igyekszem is a családomtól a lehető legkevesebb időt elrabolva a nyomukban járni.

Pénteken is készülődtem kifelé, az ablakon csalogatóan világított be a  telihold, Olcsi, a szálkásszőrű tacskóm kérdően állt az alagsori lépcsőfordulóban, kedvesem pedig kezembe nyomta a teával töltött termoszt és waidmannsheilt kívánt.

Ideális előfeltételek, annak ellenére, hogy feleségem sok szerencsét kívánt. Nem hiszek már a babonában, amióta, dacára annak lőttem egy jó bakot, hogy indulás előtt szerencsét kívántak nekem, továbbá széttapostam egy pókot is aznap a gyerekszobában, sőt öregasszonyt is láttam - majdnem el is csaptam a biciglivel elém kanyarodó részeg szipirtyóját….
Mindezek után 21,30-kor elindultam, sokak szerint későn, magam tapasztalatai szerint disznóra – nem éppen beállóhely mellé – éppen időben. Pár perc autózás és még pár perc izgalmas, folyamatos távcsövezés melletti séta után ki is értem. 

Mostanság favorizált kedvenc leskelődő helyemre indultam, ahol a bőgést követő hetekben már sikerült lőnöm fél tucat disznót, a nyomok szerint ennek ellenére továbbra is járnak arra szorgalmasan.
Ez a hely egy alátelepült éger szálerdő és egy elhanyagolt, karácsonyfásnak telepített, de kefesűrűvé vált lucfenyves közötti jókora kaszáló, melyet tölgy szálerdő is határol és ahova rendszeresen járnak ki a disznók turkálni. Nem messze van néhány almafa is, melyek nagy része még tele van, időközben aranysárgává érett almával.
 „Musanszki”-nek mondják felénk, nem szedi senkinek, pedig kicsit kemény héja ellenére ilyenkor október végén már kitűnő íze van. A disznók, őzek, gímek persze köszönik szépen és valósággal versenyeznek a lehulló gyümölcsért.

Nos, eme kaszáló melletti lesre ültem fel újra, az ablakokat kiszedtem, puskát, távcsövet a helyére tettem kényelmesen elhelyezkedtem és kihallgatóztam az ablak helyén.
 Sokszor ültem már ezen a lesen, bőgés alatt és utána is, több kondát figyeltem meg errefelé, reménykedem, hogy sikerül valamelyik csapatot ma is meglátnom. Úgy gondolom, hogy a hűvösre fordult időjárás már meghozta a búgás előszelét és bízom abban, hogy a kondák mozgáskörzetét egyre intenzívebben ellenőrző kanok egyike elém téved, ide, erre a disznóktól intenzíven látogatott helyre.
Egyenlőre, egy suta és egy jól ismert  selejt  bakon kívül nem látni semmit, pedig a hold jól világít, annak ellenére, hogy vékony felhőtakaró állja az útját.
Az almafa alatt álló bakot így is jól látom, nyáron és szeptemberben is itt tanyázott, állandóan és kórosan köhögő,  4-5 éves ághiányos, igazi erdei bak, füle fölé 2-3 cm-re nyúlik az agancsa, jövőre valószínűleg le fogja spórolni a vezérágakat is.

Jó másfél órás várakozás után, a felénk általában csapadékot hozó főnszél ellenére, a szemben lévő tölgyesből érkező határozott nyikkanásra leszek figyelmes.
Talán közeledik a konda?
Fokozottan figyelem a távcsővel a tölgyes és a rét határát, sőt a tölgyes melletti kis gazos is reményteljesnek tűnik.
Tíz percig semmi sem történik, de ezután sorban telik meg a keresőtávcsövem látómezeje fekete foltokkal. A malacok már jönnek ki a rétre. Néhány erősebb, olyan 30-35 kg-os gömbölyű példány és legalább tíz 10-15 kg körüli, vöröses-világosabb gyengébb darab, minden bizonnyal nyári fialásból.
A malacok turkálni kezdenek és néhány perc múlva megjelenik az erdőszélen két, majd kicsit később egy harmadik árnyék is.
Gyönyörűen kövér és egészséges, mázsa feletti kocáknak bírálom el őket, igazi törzsállomány.
Utánuk nem sokkal, kisebb árnyékok is előtűnnek, szám szerint  két darab, melyeket miután a holdsütötte részre érnek, erős süldőkocáknak nézek.
Mellettük 3-4 darab semmilyen korosztályba sem sorolható disznó. Ők a legkisebb kocánál is kisebbek és a legnagyobb malacnál is nagyobbak, ezeket szoktuk „évveszteseknek” nevezni és ha lehet először ellőni a kondából.
Persze általában nőivarúak ők is, de malacot ritkán vezetnek. A konda szépen lassan elözönli a kaszálót, az élelmesebb malacok már az almafák alatt ropogtatnak.

Próbálkozok megcélozni egy „évvesztes” süldőt, de nehezen megy, hol koca takarja, hol malac áll mögötte, nem akar működni.
A konda nyugodt, így leteszem a puskát és keresőn keresztül nézem őket. Malacok szanaszét, a kocák is turkálnak, a hold felhők mögött, így viszonylag biztonságban érzik magukat. Egy általam is lőhetőnek ítélt süldő  külön is állt, de mire ráfogtam a puskát ismét az almafa homálya takarta. Meg tudtam célozni, de nagy volt a tömörülés körülötte – mögötte, így inkább vártam még.
Távcsöveztem tovább a rét másik oldalára is, ahol a gazos erdőszél előtt hatalmas fekete árnyékot találtam. Hirtelen az ötlött fel bennem, hogy az egyik koca lépett vissza abba az irányba, de a rét közepén megtaláltam mind a hármat.
Az erdőszélen egy hosszúlábú, a három kocánál láthatóan nagyobb disznó állt.
Marja magas, feje vaskos és csuhája ezüstösen csillog a felhőrésen kivillanó holdfényben.

Be is párásodik a távcsövem a hirtelen jött izgalomtól, kicsit homályosan látom, hogy a disznó földre szegezett orral, féloldalasan elindul az almafák felé. Tudom, hogy kan érkezett a kondához, előtte már hej de sokszor odaképzeltem látványát a holdfényben ragyogó rétre.

Puska után kotorászok magam mögött, elővarázsolom és feltámasztom a les ablakbevágására.
Keresem a nagy feketeséget, nem kell kereső sem, ott áll előttem a rét közepén a hatalmas disznó.
Megcélzom, nagyon biztos vagyok a dolgomban, sőt már látom az agyarát a zöld posztón. A lehető legnagyobb nyugalommal engedem el a lövést…. de már húznám is vissza!! A nyugodtan álló disznó a lövés pillanatában fordult egy nagyot.
Lövésre hatalmas huppanásszerű becsapódás, disznóm fut egy kis kört és ezt követően felpúpozott háttal, de szélsebesen berohan a tölgyes szálerdőbe….
Mindezek alatt, a céltávcsövön, 80 méteren  keresztül követtem, máig sem tudom miért nem lőttem ki a láthatóan rosszul eltalált disznóra a másik csövet.
Nem voltam valami vidám. Összepakoltam a lesen és mint erős exdohányos, gondolatban rágyújtottam egy cigarettára.
Nem esett jól, valószínű az igazit sem élveztem volna.

Jó fél óra múlva lekászálódtam a lesről, lecipeltem a tacskót és elindultunk oda, ahol úgy gondolom rálőttem a kanra.
Hosszas lámpázás után megtaláltam a rálövés helyét, de semmi vért. A tacskóm is össze vissza kevert, megzavarta a sok friss disznónyom.
Miután jól láttam a kanom hol jött ki a rétre Olcsit rátettem arra a nyomra és a kutya azon a csapán szépen el is indult, a rálövés után futott kört megtette és el is vezetett oda, ahova a sebzett berohant a szálerdőbe, abban rövidesen elfordult és beváltott a sokat emlegetett lucos karácsonyfásba.

Ez egy elég csúnya terep, ahol csak kúszva, vagy négykézláb mászva lehet haladni. Semmi esetre sem éjszakai lámpás, tacskós után keresésre való.
Vér nem volt!
Megjelöltem a beváltás helyét és úgy döntöttem, hogy reggelre halasztom a keresést.


Úgy tűnt, hogy vége a mai kalandnak, de a java még csak akkor kezdődött.  Az autóhoz készülvén a karácsonyfás és a szálas közötti lénián mentem vissza.
 Közel ötven méter után a tacskóm igen aktív lesz, nyikkan kettőt és mutatja is a lucosból a tölgyesbe kiváltó friss disznónyomot, mellette a vért.
Sötét húsvér, nem is kevés, csak a megvérzett disznómtól eredhet. A sebzés már közel 2 órája történt, volt idő hogy megbetegedjen, ezért a tacskó két méteres vezetékét kicsit rövidebbre fogva az övemhez rögzítettem, puskát (távcső nélkül) a hónom alatt tartva óvatosan elindultunk a vércsapán.

A nem túl bőséges, de kutyával jól követhető vérnyomon közel hatvan métert haladtunk, amikor kiértünk egy friss, alig kétszobányi vágásra. Ezután felgyorsultak az események.

Előttünk szanaszét fenyőkoronák, bozót, magas gaz….
A vágáson körbevilágítottam, semmi….hirtelen a tacskó nagyot ugrik és tajtékzik a két méterre mellettem lévő luckorona felé.
Odavilágítok, abban a pillanatban kiugrik a disznó, csattogtatja agyarát…..tacskó ráront, amíg a vezeték engedi, disznó vág egyet, valami elröpül, ráfordulok és rálövök a közvetlen előttem szemben álló kanra.
Disznó átugrik a fenyőágakon és lépésben távolodik tőlem. Tacskó rángat, menne utána, én meg megcélzom a srégen mozgó disznót blatt mögött és meghúzom a hátsó ravaszt…..
Semmi!  Nem tudom, mi történt….!? Megtöröm a puskát és látom, hogy az előbb lecsúszhattam és már kilőttem a felső csövet..
Összezártam a puskát, hozzáfogtam a Magled-et és még sikerült meglátnom a csalánok között lassan eltűnő disznót!
Ekkor már csak elmenőben, a hátulját láttam és cca. 12 méterről, arra lőttem az alsó csőből egy nehéz TUG-gal. Lövés után a disznó eltűnt.

Lázas utánatöltés….. a nagy keverésben egy  töltényt elejtettem - azonnal elnyelte a csizmaszárig érő avar .
Vizsgálom a kutyát, szerencsére nincs baja, lédiglich a bolhanyakörvet csapta le róla a disznó, némi szőr kíséretében.

Rendszereztük a sorainkat a tacskóval és tovább indultunk arra, ahol a disznó állt. Nem találtunk semmi lőjelet.
Talán a vérzés mintha erősebb lenne! Sötét, a lucskos őszi avaron nehezen követhető nyomok.

Felelőtlen disznóvadász kálváriája…..gondolkozok azon, hogy haza kéne menni! Reggel jó fényben többedmagammal visszajönni……
Ugyanakkor láttam könnyelművé vált lövéseim által szerencsétlen disznót szenvedni!!!
Nem, most tovább!!!

A kis vágásból a vérnyom kivezet, át egy régi fahordó úton fel egy kis töltésen, végig a szálasban.
A lámpával előre világítva megyünk tovább a vérnyomon a feltűnően lehiggadt tacskóval.

Világítok néha előre, de a vizes szálas és a sötét avar hidegen tükröződik vissza. Nedves bükkök mindenütt, kicsit jobbra nagy szürke tuskó.
Tuskó??!!
Rávilágítok, ott áll a disznó teljes nagyságban keresztben és pislog. Azonnal rákapom a puskát, odalövök a nagygolyóval, nem találom el, alatta fröcsög a sár, a tacskóm a lövés pillanatban akar kiugrani a disznó felé és majdnem feldönt.
Mire újból lövőhelyzetbe kerülnék már megint nincs mire lőni, a disznó eltűnt. Nyúlok a zsebemben a következő 9,3-as lőszerért, de nincsen. Keresve sem találok, nem is találhatok, hiszen négynél többet nem hordok magammal.
Hármat ellőttem, egy pedig elveszett az avarban (másnap megkerült), lenne ugyan még az 5,6-oshoz néhány teljesen expanzív Ballistik Tip távlövő, dúvadazó csudabogyó nálam, de ezekkel nem fogok egy ilyen fenevad után menni.

Irány haza!
Messze nincsen, kocsival néhány perc és sárosan, véresen be a vadásszobámba,  páncélok kinyit, egy marék 9,3-as zsebre, közben kap vizet a tacskó, és  már megyünk is vissza.

A töltés oldalán leállok és óvatosan közelítek a legutóbbi lövés helyére. Jól felismerhető a vérnyom, megyek jó 150 métert még, mikor meglátom az előttem fekvő disznót.

Oldalról megközelítve látszik, hogy még él, a hasán fekszik és jár az oldala. Nem tud már felállni. Mögé megyek, hogy ne lásson, és fültövön lövöm.
Tüdejéből a levegő egy utolsó sóhajtásszerű morgással távozik, jobb lábát remegve kinyújta,  beteljesül, amit az ösztönei a réten, az oldalába csapó hatalmas ütés után előre bocsátottak.

A szokásosnál is nagyobb tisztelettel vettem birtokba zsákmányomat.
Öt lövésbe került, hogy hozzájussak, melyek közül az első hátracsúszott, puhán és alacsonyan érte, a tüdő legalsó saroklebenyét roncsolta. Nem is vérzett, mivel hiába a nagy kaliber, a lőcsatornát eltorlaszolták a belsőségek.
Az első sebágyból kiugorva elhibáztam, az utánalőtt nagygolyós lövés talált és eltörte a medencecsontot és a hátsó comb forgóját, az elgombásodott TUG-ot a hasüregben találtam meg. Ezzel a találattal még elment több mint 200 métert.
Ezen kívül még az utolsó lövést találtam meg, oda ment ahova szántam, fültőre.



Ez a disznó több volt, mint zsákmány….. ellenfél is!
Minden tiszteletem neki!


(http://up.picr.de/9138740hmg.jpg)

(http://up.picr.de/9138741jjy.jpg)

Hans!

 :Emel :Emel :Emel

Horrido! :OKO :OKO :OKO :Emel

Sokan nem is tudják, mi az igazi nagybetűs Vadászat! Na EZ az! Helyrehozni amit elb@sztál, nem a vadőrre hagyni a piszkos munkát! :NON

Üdv a vadásznak! :Emel

Gratulálok Horrido!   :Emel :OKO
Ilyen vadászat adja az igazi sava-borsát!

Horrido!! :Emel Ez FÉRFI munka volt! Az igazi vadászathoz VADÁSZ is kell nem csak vad!

Nekem átjött, benned van az X - faktor!!! ;D :OKO

Gratulálok ! :OKO   Jó történet, izgalmas kaland és nekünk kitűnő újévi olvasnivaló .  :Emel
Én három alkalommal találtam meg élve a meglőtt kant. Ezek közül kettő menekült mikor odaértünk  :tacs -val. A harmadik melynek történetét röviden már leírtam , nem tudom hogy támadni akart e ? A kutya szokása ellenére nem ugatott, valószínű megütötte a kan, csak a bokor mozgása miatt kapcsoltam fel a puskalámpát is és már a feje kissé oldalt állva  kint is volt a bokorból mikor a nagy közelség miatt két méterre még nagyon egy pontra világítva a nyakán táncolt a lámpafény és meghúztam a ravaszt. A disznó tűzberogyott . Sajnos nekem két puskámról nem lehet levenni a távcsövet de eddig még csővel párhuzamosan világító lámpa fénye mindig segített. Szerencsére Csipetke kutyám se a kantól se a lövéstől nem sérült meg. Azonnal megvizsgáltam mert nem tudtam hogy a lövés pillanatában hol volt de lőnöm kellett mindenképpen.     :Emel

Hát ezt nagyon jó volt olvasni gratulálok! :Emel :OKO

Tegnap este megtörtént első, és talán örök emlékre "emlékezetes utánkeresésem".
Barátom tegnap hívott, hogy rálőtt egy bikára, a mondatot még be sem fejezte, én már az ajtóba álltam hónom alatt 3,5 hónapos tacsimmal.
A beszélgetést után körülbellül egy órával értünk a rálövés helyére. Nem a bizonyult se nehéznek, se túl extrémnek.
A les mellett még elmesélték, hogy történt az eset, biztosak voltak benne, hogy a bika 50-60 m után összeesett, szépen jelezte a lapocka lövést, a rálövés helyén tüdő darabokat találtak.
Előre megbeszéltük, ha még időbe rálőnek valamire, mindenképpen értesítenek, mert már nagyon szerettem volna mutatni igazi vadat a kis méregszáknak.

Lesétáltunk, kutyámat elfektettem, amíg mi megnéztük az árulkodó vércseppeket. Visszamentem, Müzli még mindig ott feküdt ahol az előbb hagytam, odavezettem az első vércsepphez és "keress" vezényszóval útjára bocsájtottam, először egy elugró tarvad nyomán indult el, de pár méter után rájött, hogy az nem a helyes út, második próbálkozásra már szépen felvette a bika csapáját, a vércseppeket is meglepően szépen jelezte, egy egy keresztbe jövő váltót néha ellenörzött, hogy nem arra ment-e az erdők királya, de aztán mindig hamar visszatalált az "igazi nyomra". Én néha előre-előre világítottam és tőlem kb. 10 m-re végül megpillantottam a lelkét kilehelt vadat. A kutyusnak is valami gyanús kezdett lenni, mert elkezdett egyre erősebben húzni, szóltam neki, hogy várjon meg, és levettem a nyakörvét. Nagy boldogan rohant a bika 1-2m-es körzetébe és nagy kiabálásba tört ki. Mi is odamentünk a bikához, kicsit hergeltük még a kutyát, mire aztán meg merte fogni a bikát, még jó pár percnek el kellett telnie. Én közben átadtam a töretet az elejtőnek. Mire nekiálltunk a zsigerelésnek, Müzlit már nagy vidáman ráncigálta első "zsákmányát".

Nekem és Müzlinek is ez volt az első bika, amit élőben láthattunk. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen fiatalon is ilyen szép utánkeresést mutatott be, nagyon ügyesen korrigálta minden apróbb hibáját, és a végén nagyon szép volt a dermedtre csaholása is, bár ezt most én szúrtam ki előbb, de ez a jövőben remélem sokszor a segítségemre lesz.
 

Nagyon irigylem hogy csaholja a dermedt vadat ! Lehet hogy nem kéne megtépkedtetni mert akkor tépkedni fogja és nem ugatni !
Gratulálok !  :OKO :Emel  Csipetke utódjához méltó szép első keresés volt ! 

A végén egy kis örömet szoktam neki szerezni ezzel, gondolod, hogy ha rájön, hogy nem tud visszavágni elkezdi csak tépkedni a dermedtet?

Bence! :Emel

Gratulálok neked is és  kutyádnak is!
Remélem Zsolti adott töretet! ;)

 :OKO :OKO :TAPSol :Emel

 :WA

Köszönöm!
Nem, én adtam neki, majd legközelebb, szinte biztosak voltak benne, hogy ott a bika, ez nem egy klasszikus sebzés-utánkeresés volt!
 :Emel

Nem apró lépésekben haladsz az biztos!

Gratulálok a kutyának, gazdának, és "kezdő vadásznak" is!     :OO :OO :OO  :rohog :rohog :rohog

Gratulálok Bence!
Jól bekezdtetek az biztos. Most nem az számít, hogy nélkületek is meg lett volna. Ez mérföldkő a kiskutyád számára. Becsüld meg az ilyen barátokat és használj ki minden lehetőséget, bármilyen egyszerű is a csapa.

Üdv, Dani

Gratulálok Bence!  :OKO  :Emel

Bár nekem nagy hiányérzetem van.  :fejv :Vvon  :ba


Nem találom a munkáról a videót  :WA

Sajnos erről nem készült, egyrészt sötét volt, másrészt a gépem bedobta a törülközőt.
Egy róka ugattatásos van, majd megcsinálom a hétvégén asztán felteszem a tacsisba.
Remélem alakul valami a hétvégén is, amit lehet dokumentálok.

Mivel szinte biztos, volt hogy megvan, sőt még az is hogy hol van a bika, így ez igazából nem a klasszikus értelemben vett utánkeresés volt. De semmiképp nem akartam kihagyni, ahogy mondtad egy mérföldkő volt, végre találkozhatott igazi vaddal a kutya, igazi csapát.
Remélem még sok hasonló és ennél fontosabb utánkeresésben lesz részünk.
 :Emel

 
Reggeli rövid utánkeresés : Nyolc órakor szólalt meg a telefonom és a vadászmesterünk érdeklődött hogy mit csinálok délelőtt . Gondoltam majd megmondja Ő .
Úgy is lett. Elmondta hogy reggel 7óra után rálőtt egy bikára. Szerinte nem rossz a lövés de nincs a közelben a szarvas ,próbáljuk meg az új 5 év körüli vérebével megkeresni
és ha az nem megy akkor Csipetkével próbálkozunk. Tíz órakor indultunk a közeli fenyőerdőbe. Útközben elmondta hogy hat bikát látott egy rudliban és mind villás volt de 4-5 kiló közötti trófeával  :riii (Jellemző a jelenlegi állapotokra) A legnagyobb agancsú egyedet választotta és lőbotról meg is lőtte 30-06 os fegyverrel S&b  sp. lövedékkel . Viszonylag jól vérzett a szarvas már a rálövés  helyén is. Lassan lendült bele a kutya a keresésbe és amíg a sebzett a rudlival tartott többször tévesztett. Egy helyen aztán elmentek a rudli után de én az utolsó vérnél maradtam , az újraindításnál kiderült hogy a bika 270 fokos törést csinált és a sűrűbb fenyves felé vette útját. Innét már könnyebben ment a véreb és újabb 200 méter után meg is találtuk a bikát. A lövés alacsonyan érte a szív mögött de roncsolta a tüdőt így szerencsére ilyen rövid távon kiadta az erejét . Szerencsére (szerencséjére) a kutya most könnyebben adta az "áldozatát" nem kellett láncoskesztyű a zsákmány elvételéhez.   :rohog

Gratulálok a sikeres utánkereséshez!  :Emel
Azért zárójelben jegyzem meg, hogy sajnálom, hogy nem Csipetke áll a bika mellett.   ::)

Meg lehetett volna oldani hogy utána Csipivel is megkerestetem de az nem lett volna feladat neki.  :WA

Milyen vezeték volt a vérebhez, látom nem a klasszikus bőrvezeték.

 :OKO

Milyen az a 270 fokos törés?

 :OKO :OKO

Föle lesz annak az ötnek!  ;)

A rudli elment balra az kb. 90 fok  egyenest előre 180  jobbra 270 de szerintem még ennél is élesebben majdnem visszafordult ami ugye 360 fokos fordulat a "népi regula " szerint.    :WA

Szerintem is!  :OKO

Stefi!  :OKO :Emel

Igen ha a trófeasúlyra gondolsz ? Szerintem 5,5-6 kiló között áll meg. kb. 6 éves fa@a selejt ! :Emel

 :OKO
Milyen jók az ilyen csapázások egy kezdő kutyának (meg egy kezdő kutya vezetőnek). Gratulálok!

Üdv, Dani

Szia Stefi.
Gratulálok a sikeres munkátokhoz.
Össze fogtok szókni a vérebbel,lehet tudni róla valamit,hogy kinél volt képezték e stb.
Üdv:HSanyi

Szia Sanyi ! Nem az én vérebem ! A hivatásos vadászunk kapta Paks környékéről ahol két másik véreb is volt a gazdának. Állítólag több eredményes utánkeresése volt már de ennyi kutyának nem tudnak munkát adni és egy kis hibája hogy a megtalálás után  senkit sem enged a vadhoz. Egyébként nem voltam elragadtatva a munkájával a nem hideg nyomhoz szoktatott tacsim is tud ilyet vagy jobbat.    Üdv   Stefi    :Emel

2011.01.14.

Az előző napi hóesésen felbuzdulva a szombat este is a lesen ért bennünket Barátommal.
Egy völgyben lévő szóróra ültünk ki, reméltük, hogy ide nem fog annyira bevágni a szél.
Éppen én nézegettem a távcsővel, amikor fél 10 magasságában a havas hegyoldalban kiszúrtam az érkező disznókat.  Gyorsan súgtam is a mellettem ülő Barátomnak, hogy vegye fel a puskát, mire az info elért hozzá, 7-8 darab malacka futott ki a szóróra kíséretükben egy kocával. Pár másodperc múlva három, kicsit már megfontoltabb disznó érkezett meg a szóró fölé. A másodszorra érkezett sertevadak nagyon egyformák voltak, kettő folyton takarta egymást, a kicsit feljebb lévő társuk elég jól mutatta magát. A fehér háttér előtt mindent nagyon jól láttam a keresőben.  Zsolti már célozgatta a később érkező, szóró fölött álló fekete csuhásokat. Súgtam neki, hogy a fönti teljesen keresztbe áll, lője meg. A következő pillanatban hatalmas durranás, a 7mm-es lövedék elhagyta a csövet,a lövéstől az egész les beremegett,  így nem láttam a meglőtt disznó reakcióit. Gyorsan megkerestem újra a tett helyét két disznót láttam elfutni arra, ahonnan jöttek. Egyet, valószínűsíthetőleg a sebzettet pedig halottuk a szórótól balra recsegni, kidugtam a fejem a lesen kívülre a távcsővel pedig próbáltam megkeresni a disznót, nem sikerült azt viszont halottuk, hogy egy jó pár méter rohanás után egy helyben kezdett zörögni.
Nekünk a vérnyomásunk már az egekben, a lábam között fekvő Müzli pedig éppen most fordul egyet álmában. Nagy az izgalom, de megbeszéljük, hogy összepakolunk, visszamegyünk a kocsihoz, fölösleges cuccokat ott hagyjuk, én is felöltözök az utánkereséshez, addig a disznó is végleg eltávozhat az örök kukoricatarlókra. A rálövés helyét azért megnéztük, de a kutyát nem engedtem még, nehogy idő előtt felvegye a csapát. Egy kis keresgélés után pár csöpp vért a találtunk a hóban, megjelöltem, gondoltam ez már indulásnak elég lesz.
A hó ellenére, a hőmérséklet sajnos nem igazán télies, így a kocsival nem tudtunk felmenni az erdőre.
(Sajnos nem tudtuk reggelre halasztani a keresést, mert másnap fácán hajtásra voltam hivatalos, azt meg nem mertük megkockáztatni, hogy reggel jövünk vissza, hátha nem végzünk vele időre, de mivel 99% volt, hogy a disznó elpusztult, így be mertük vállalni az esti keresést.)
Müzlit felkaptam a kezembe, nem akartam, hogy az oda-vissza sétában merüljön ki. Kb fél óra alatt leértünk az autóhoz, átöltöztem, kipakoltunk és már indultunk is vissza.
Végre magamra ölthettem, a már régóta tervezgetett, próbálgatott utánkereső felszerelést. A kutya is megkapta a világító nyakörvét.
A rálövéstől körülbellül másfél óra telt el, mikor Müzlit a neki térdig érő hóba raktam és megmutattam neki az első csepp vért. Első körben a második vércsepp felé indult, de aztán rossz irányba ment. Sajnos ez a két vércsepp volt, így nem tudtam, hogy merre kéne mennie a kutyának, így csak rá számíthattam.
Ahogy ezt már sok helyen olvashattam, a legtöbbet a kutyától lehet tanulni, és mivel csak elképzelésem volt, hogy a disznó merre van, így mentem a kutya után, bármerre is indult el.
Mikor láttam, hogy a kutya többször is ugyan arra megy felvettem, nagyon ideges volt, kis szíve majdnem kiesett a helyéről. 6-8-szor is elindítottam a vérről, de mindig rossz irányba ment, a többi, egészséges disznó csapáját követte, de szerencsére nem adtam fel se én se ő.  Egy újraindításnál aztán, olyan irányba indult amerre még nem jártunk, közben Zsolti keresgette a következő vérnyomot, de nem talált semmit. Éreztem, hogy most jó fele megy a kutya, 10-15 m múlva meg is találtam a következő vércseppet. Nagy örömmel kértem meg Barátomat, hogy álljon meg az utolsó vérnél. A kis tacskóm orra megtelt a sebzett disznó szagával és kitörő lelkesedéssel követte az egyre sűrűbbe egyre jobban vérző disznó nyomát. Világítgattam magam elé is, 10 m-re lehettünk a disznótól mikor megláttam, szóltam Müzlinek, hogy várjon egy kicsit, levettem  róla a vezetéket, és a disznóra engedtem. Sajnos most nem volt annyira lelkes mint a múltkori bikánál, de amikor egy kicsit megrángattam a disznót elkezdett ugatni rá. Egy kb. másodéves kant sikerült lőnünk, komolya csatára alkalmatlan (vékony, rövid) fogakkal.  Amíg a kutya ugatta  a disznót én kerestem valami töretnek valót. Gratuláltam, megköszöntem a lehetőséget és átnyújtottam a töretet a „sebzőnek”. Müzli is megkapta élete első töretét, nem kis örömömre. Szegény kis rövidlábú vadásztársam nagyon elfáradt a keresésben, amíg mi zsigereltünk ő a táskánkra gömbölyödött és elaludt.
A végére pedig egy kis száraz statisztika:
Vadfaj: Vaddisznó, kan
Kaliber: 7x64
Lövés: Tüdő, máj
Csapa hossza: 100m
Hajsza hossza: 0m
Csapa kora: 1,5 óra

A megtalálás pillanata:

Az utánkereső "csapat":

Fárasztó szakág az utánkeresés:

 :Emel

"Szegény kis rövidlábú vadásztársam nagyon elfáradt a keresésben, amíg mi zsigereltünk ő a táskánkra gömbölyödött és elaludt."


Mennyire kedves ez a történet!! :Emel

Gratulálok Müzlinek az első törethez, Nektek pedig a disznóhoz!


 :Effendi

Köszönjük szépen!
 :Emel

Gratulálok Bence ! Fogja Müzlit még jobban is érdekelni a dolog abban biztos vagyok csoda hogy így is érdekelte mikor legszebb álmából keltetted fel . Majd úgy 7-9 hónaposan más lessz csak addig el ne rontsd !     :Emel     Dizájnos ez az utánkeresőruha ! Szerintem a disznó azt hitte megjött a Mikulás  :rohog és neki ezt hozta ajándékba .  :riii

Gratulálok Bence!

De miért is jó ez a ruha az utánkereséshez? Jól látom, hogy mentős mellény van rajtad? Megkülömböztető jelzés nincs?  :epl

Köszönjük!  :Emel
A ruha több okból is kell (szerintem) egyrészt ha a sebző túl buzgó és esetleg puskával ügyeskedik mögöttem biztos, hogy lát, a golyó általi halálnál, békésebbet is el tudok képzelni. Másrészt a mellényen rengeteg zseb van tudok rakni bele mindenféle fontos cuccot, a gatya vízlepergetős,, ebbe tudok kúszni, mászni talán kevésbé ázik át, felénk 90%-ban akácosok vannak, nem feltétlenül a vadász ruháim akarom szétszaggatni. Német vérebeseket láttátok már? Sisak, szemüveg, mindenféle védőfelszerelés, rajtuk tényleg még megkülönböztető jelzés is van.

 :o  Sziréna?  :o   :rohog  :St

Gratulálok Bence, fog ez menni! Ilyen egyszerű kereséseket simán bevállalhatsz a kutyával, ettől jobb gyakorlás nincs szerintem. Idővel könnyen szét fogja választani az egészséges vad és a sebzett szagát is, nem lesz annyira bizonytalan az elején. Ha véletlenül élne a vad, amikor utoléritek, a hajsza most még eszedbe se jusson. Inkább hagyjátok ott csendben és hívjatok tapasztalt kutyát. Müzlinek még sokat kell erősödni és tapasztalni addig. Lám, hogy elfáradt most is. (Én is sokszor vittem Somát ölben egy-egy fárasztó esemény után. Ő is nagyokat aludt mellettem az ülésen, amíg hazaértünk.)

A ruhát mindig a célszerűség fogja meghatározni. Én nagyon szeretem a hagyományos öltözetet és eszközöket, de bizony vannak már célszerűbb, tartósabb dolgok, mint amit évtizedekkel ezelőtt használtak a kutyavezetők. Szerintem nagyon rendben van  ruhád. Ha bírja a bozótot, nem ázik azonnal át, és még látnak is benne, akkor jó. Meg kell, hogy mondjam, hogy én is a velem együtt kereső puskásoktól tartok a legjobban. Sokszor még 2-3 méterre se látni, és vannak szófogadatlan emberek, akik fejetlenül tekeregnek körülöttünk ilyenkor - segítő szándékkal. Hát egyáltalán nem hátrányos, ha feltűnő színű ruhában van az ember, hogy véletlenül se nézzék vadnak. Ámbár az ilyeneket legjobb rövid úton és keményen helyretenni, esetleg otthagyni az egész bandát, ha nem azt csinálják, amit mondasz.

Sziréna meg akkor lesz, ha egyszer egy ilyen puskás odalő a bozótban közeledő valaminek, ami lehet, hogy a négykézláb közeledő, környezetébe beleolvadó kutyavezető...

Üdv, Dani

Köszönöm Dani!  :Emel
Én is ezért tartom nagyon célszerűnek ezt az öltözéket. Attól én még tartok, hogy mi lesz ha nem Barátoknak keresek, mert őket megkérem, hogy én had vigyek puskát, vagy esetleg annyira megbízok benne, hogy azt mondom lőjön ő (bár én úgy gondolom, hogy az én kutyám, én lőjek, bármilyen jó lövő is az ember, annyi minden közbejöhet, elég csak egy gellert kapott golyó...), de sajnos akiktől igazán félek, az idős, önfejű és ráadásul még nem is mesterlövész mivoltukról híres vadászok, akiknek nem tudod elmagyarázni, hogy márpedig én akarok puskát vinni, ő pedig ürítse ki, ezen a tényen sokat nehezít a fiatal korom is, de háát majd megküzdök valahogy ezekkel az akadályokkal.

 :Emel

Gratulálok Bence!  :OKO :Emel

Én pedig csakis akkor megyek ha vihetem a saját puskám ! Valamivel meg kell védeni a kutyám és magamat ha úgy alakul. Azt azért megjegyzem hogy nem csak az idős vadász lehet önfejű és gyenge lövő sőt............  Szerintem a láthatósági mellény indokolt -ha többen mentek a sebzett után- de én már megőrültem volna ha minden megkereséshez átőltöznék .

Ezzel így teljesen egyetértek.  Az a puska önvédelemnek sem árt. Lehet, hogy kicsit félreérthetően írtam nem az idős vadászokat akartam bántani, úgy gondolom, hogy a legbiztonságosabb az, hogyha egy ember kezében van puska, annál akié a kutya. Nyílván ez alól is vannak kivételek, de az már más kérdéskör. Ez most, ahogy írtad igazából egy megkeresés volt, azért öltöztem át, mert szeretném kitapasztalni, mit melyik zsebembe tudok rakni, hogy pakoljak, úgy, hogy ne akadjak el mindenben, hogy ha UTÁNKERESNI kell ne akkor szerencsétlenkedjek, mert még mondjuk sose volt rajtam ez a mellény, hanem akkor már legalább ezek az alapvető dolgok rutinból menjenek, úgy is lesz még ott elég meglepetés. Meg hát  az is hozzátartozik az igazsághoz hogy még nem volt alkalmam annyit keresni, hogy beleunjak az öltözködésbe.
 :Emel

Az nem gond ha "túlfegyverkezel" a megkereséshez mert ha nem látod hogy eldőlt és mozdulatlan abból akármi is lehet ! Sőt még a mozdulatlan is megmozdulhat ! :S.Peti

Kedves Bence!

Derék dolog amit a kis tacsival produkáltok!!!! Minden elismerésem! Tanuljon a koma az  a ényeg! Annak ellenére, hogy a tacsi jellemzően éves, másféléves korban komolyodik meg. Persze vannak kivételek. Az utánkereső ruhát érő kritikával ne foglalkozzál. Szerintem tökéletes, sőt a tacsi nyakörve is. Nem is értem miért fikázzák az éltesebb vadásztársak....
Dani leírta, úgy ven rendjén!
H

Köszi szépen Horrido, igyekszünk. A nyakörvet egy barátomtól kaptam, igazából ilyen biciklis karszallag, kis piros ledek vannak rajta, így mindig látom merre jár a kutya, ha meg rávilágítok, még fényvisszaverős is.
 :Emel

Hogy miért fikázom ? Mert ugratni jó !  :rohog Azért fórum a fórum !
A lényeg ! Én minden vadat megpróbálok még az éjjel a lövés után megkeresni mint ahogy Bencéék is tették ! Több oka van ennek, idő és pénz másnap kimenni megromolhat, ellophatják,kikezdhetik a ragadozók de fő és ez már nem biztos hogy jó (nem követendő) az ADRENALIN . Namost ezért nem viszek magammal egy másik váltás ruhát és nem öltözök át .Még belegondolni is szörnyű hogy a téli ruhából ott a terepen kihámozzam magam és átöltözzek  egy óra alatt aztán legtöbbször 5 perc alatt vagy annyi se megvan a vad.Meg aztán minek a láthatóság ha egyedűl vagyok a sűrűbe ! A klasszikus utánkeresés az más kérdés akkor már én is felveszem a harci színeket . A kutyára egyedüli utánkeresésnél is célszerű és ajánlott a világító  vagy fényvisszaverő nyakörv. :WA

Éltesebb tudodki....  :WO  :tasli

Gratulálok, sok kitartást a következetes és fokozatos munkához! :OKO

Sziasztok!

Úgy tűnik Soma újra a régi. A hétvégi terelés alkalmával volt lehetőségünk kicsit visszarázódni a régi kerékvágásba.
Kiskutyám már az érkezéskor helyre igazított egy helybéli fiatal hannoveri vérebet. Később mikor az autóban maradt a rangidős bajor vérebbel egy rövid időre, akkor azt is a Niva hátsó üléséről csomagtartóba szorította  ;D. Szóval önbizalomban nem volt hiány. A teríték viszonylag szűkös volt, mivel már sokadjára tartottak ezen a környéken hajtást, riglizést. Nem is akadt csak kettő sebzés. A nap érdekességét főként az adta, hogy ismét térkép és elmondás alapján kellett megtalálni a rálövések helyeit. Szerencsére ebben már nagy gyakorlata van a vérebes kolléganőnek, így rám csak a "kiutalt" szolgálati Niva vezetésének élménye maradt a nem éppen hétköznapi terepen. Az orosz csoda - külsejét meghazudtolva - becsülettel helytállt.
Az első rálövés olyan helyen volt, amire azt mondtuk, hogy a hallani vélt becsapódás valószínű csak a lövedék fába csapódásának hangja lehetett. Én legalábbis nem kockáztattam volna kb 150 méterre a fák közé való belövést egy ilyen helyen. Egyéb támpont híján a megadott 10-11 óra irányában igyekeztünk megtalálni a lőjeleket, ami abból állt, hogy az előttünk lévő hegyoldalon elindultunk felfelé, hátha valamelyik kutya belebotlik a sebzett disznó csapájába. Már-már valószínűtlen távolságban találtunk néhány jól járt keresztváltót, ahol több vad is elhaladhatott aznap. Végül az elől haladó véreb megtalálta a vért. Zsuzsi aztán nagyon előzékenyen átadta a lehetőséget, és Somával kicsapáztuk az 560 méter távolságban lévő kis babos kant. Néhány kisebb törésen kívül nem volt semmi különös, a disznó váltókon igyekezett, megkerülte a hegyoldalt és pechjére belefutott a másik puskás sorba is, így hamar befejezte a pályafutását, bár az elsőként kapott gyomorlövéssel amúgy sem volt sok esélye.
Aztán kellemes ebéd, melegedés a hatalmas máglyánál, ismerkedés a helyi erőkkel  :epl. EGy néprajzkutató számára egy ilyen esemény felérne egy kéjutazással, abban egészen biztos vagyok.  :rohog
A másik sebzés délután még az elsőnél is könnyebb eset volt. A magaslesről az előtte lévő völgyben elterülő csipkés sűrűbe lőtt bele a sebző/elejtő. Itt is a megközelítés, aztán a hely betájolása volt, ami érdekessé tette a dolgot, mivel itt sem nézték meg a rálövés helyét. Megmutatták, hogy ott 11 óra irányában, vagy 120 méterre annál a magasabb fánál valahol. Na ott minden fa egyforma volt, de még egyforma lombtalan is. Kinéztem egy fát, amire úgy gondoltam, hogy az lehet, aztán nekivágtunk Somával, hogy majd Zsuzsi odairányít. Hát éppen semmit nem láttam lentről a völgyből, se a lest, se az "irányítót", a kinézett fát is szem elől veszítettem már az első métereken, mert nem akartam orra esni a nagy figyelésben  :OO. Na azért volt lent egy szimpatikus vadcseresznyefa, az valahol ott volt, meg aztán fentről is úgy látszott, hogy jó helyen járok. Megvártam Zsuzsit, mindketten kiválasztottunk egy-egy  szimpatikus váltót, hogy majd csak keresztezzük megint a sebzett nyomát, és meg lesz a csapa. Mivel a disznó visított a rálövés után, gerinc vagy vese lövésre gyanakodtunk. Tán 10 lépést tettem, amikor Zsuzsi kiáltott, hogy ott a disznó szemben előtte a váltón, Szöcske kiszúrta légszimattal. Mivel puska csak nálam  volt, gyorsan visszafordultam és előre mentem, de már nem volt szükség lövésre. A mázsa körüli koca már éppen befejezte földi pályafutását, még egészen meleg volt. Talán épp minket várt "harcállásba helyezkedve", csak elfogyott az ideje... Jobb is, hogy nem abajgatták, mert vagy megszalajtotta volna őket, vagy kiment volna a világból. Soma aztán nagy bátran úgy megrángatta, mint a papucsomat szokta reggelenként.  :SL



Üdv, Dani

Dani !  :OKO  Örülök hogy rendbejött  Soma !   :Emel

Dami, Soma! :OKO :Emel :PP


Minden tiszteletem az utánkeresőknek!


 :S.Peti

Én is örülök, hogy rendbe jött Soma! Gratulálok az utánkereséshez!  :Emel

Dani, a térképeket mivel csinálod? Kutyához van GPS-ed?
 :Emel

Gratulálok!

Vazzzze! Mik vannak...

Ez ám a szervezés!
Mit csinált a felvezető, ha se a rálövés helyét nem nézték meg, se egy szalag vagy zsebkendő nem volt, hogy kb. hol lehet???

Azon meg, hogy hova tesznek lövést emberek teljes önbizalommal (csakodalövöknekivazze - azévagyokitt - elsesüssemapuskátapénzemér'), azon nem kell csodálkozni... Sajnos...

Szia!

Lehet látni csuda dolgokat manapság, de a személyzetet meg kell, hogy védjem ebben az esetben. Volt nekik feladat kiosztva bőven ahogy hallottam és ha a vendégek (nem fizető) időben érkeznek, akkor talán idejük is lett volna rá, hogy elvégezzék, esetleg a rálövés helyét is pontosabban megjelöljék. A lényeg, hogy a körülményekhez képest elég jól elmondták, hogy mit és hol kell keresni, így két vaddal több feküdt a terítéken.  :Emel

Köszönöm mindenkinek a gratulációt, de amint látjátok nem kellett nagy tudás ehhez a naphoz. Az emlékezetes számomra az, hogy Soma teljesen egészségesen, csillogó szemekkel tette újra azt, amit a legjobban szeret(ünk).

Bence neked írtam külön a nyomonkövetéssel kapcsolatban.

 :Emel

 :OKO :Emel :Emel

 :OKO :Emel

Gratulálok Dani!

Jó, hogy újra a régi a Soma. Mitől jött végül rendbe?

Gratulálok Dani!  :OKO  :Emel

Szia Dani.
Örülők,hogy minden rendben van Somával és újra dolgoztok.
A sikeres munkákhoz gratulálok.
Üdv:HSanyi

Szia Csaba!

Mivel az első doki által felírt Medrol kúrát még aznap elkezdtem (két nap múltán rendben is volt Soma), így a másik orvos azt javasolta, hogy már azt csináljuk végig. Bár ők telefon alapján egyből a Primavet-hez akartak irányítani, végül csak megvizsgálta Somát, és akkor mondta, hogy nem olyan vészes a helyzet, ne terheljem fölöslegesen a pesti vizsgálatokkal. Gyógyszerként az általad ajánlottat adta volna eredetileg, de már nem akarta keverni a Medrollal. Végül is a Medrol is ugyan azt teszi, csak elavultabb és van mellékhatása, ami miatt további gyógyszer kell mellé. Nagyon korrekt volt, elmondta az adagolást és minden egyebet. Alig akart pénz elfogadni, végül komoly 500Ft vizsgálati díjat volt hajlandó átvenni, számla ellenében! 6 nap kúra után hagytam abba a gyógyszerezést, mert akkor már hányt tőle Soma. Még egyszer nem adnám neki az biztos. Minden esetre van egy új állatorvosunk és egy egészséges kutyám.

Üdv, Dani

Örülök neki, hogy rendbe jött. Reméljük a közel jövőben nem újul ki Nála. :T  :WA

Este van, vacsorázunk Somával. Helyesebben csak én, ő már régen el is felejtette a jól megérdemel adagját. Most itt ül és néz. Nem ugat, nem nyüszít, csak néha sóhajt és a hunyorgó szemeivel kér. Én, a szigorú gazda nem adok neki, nincs kunyerálás! Közben azért mégis lekanyarítok egy karika kolbászt és a szájába adom. Egye fene, most az egyszer.
Vacsorázunk, és van idő gondolkodni rajta, hogy mi is történt ma délelőtt. Nehéz is lenne nem rá gondolni. A cipóra dagadt térdeim lüktetése, az összekarmolt kézfejem, arcom sebeinek égése eszembe juttatja, hogy milyen kalandunk volt ma. Üggyel, bajjal ugyan, de megint előkerítettünk egy disznót.
Még előző nap sebezték, délelőtt úgy tizenegy óra felé. A magányos disznó a leadott lövések után lábát húzva bicegett el a rálövés helyéről. Annyi biztos volt, hogy az első, nem túl jól sikerült lövés után még legalább egy lövedék talált. Két oldalra vérzett, ami a hóban elég jól látható volt, és követni is lehetett könnyedén. A disznó egy kilométeres kanyarral megkerült egy hegycsúcsot, majd bevette magát egy tizenkét hektáros tölgyes, gyertyános fiatalosba. Ott már alig vérzett, az idő is délutánra hajlott, a lőszer is elfogyott, így a keresés másnap reggelre lett halasztva, de akkor már mi is jelen voltunk:

Jó félórás zötykölődésbe telik, mire a rálövés közelébe, a foszladozó, itt-ott lyukas dróttal körbevett vágáshoz érünk. Hamar megvan a csapa. Két oldalán az egészen sötét vér még jól látszik. Csont, háj, vagy szőr, ami segítene a találat helyének beazonosításában, az nincs. Máj, gyomor, esetleg béllövésre gyanakodunk. Na meg az egyik lábával biccentett is…
Soma hamar ledarálja a kerítésig tartó rövid szakaszt. Innen következik az a bizonyos kilométernyi körív, amit mi kihagyunk. A kutyát leveszem a csapáról és balra fordulva a kerítés mellett egy erdei úthoz megyünk, ami odavezet ahhoz a bekerített fiataloshoz, ahová a disznó beváltott. Ez is van hatszáz méterre, sok időt megtakarítunk ezzel a huszárvágással.
A kerítés előtt harminc méterrel ismét ráállunk a csapára. Egy-két apró vércsepp és az előző napi lábnyomok jelzik a hóban, hogy jó helyen járunk. Somát átteszem a lyukon és mi is bebújunk a kerítésen. A dróton is van egy kevés kent vér. Szépen beváltott a disznó a két-három méter magas sűrű gyertyánosba. Megyünk a nyomon utána. Még istenes is a terep, nem kell csak néha négykézlábra ereszkedni. Vagy száz méter múlva jobbra kikanyarodunk egy fahordó útra, de csak ép egy szusszanásnyira, mert a disznó átment a túloldali szederindásba. Na, ez már valóságos hason kúszós hely. Soma szépen vezet, én meg elég jól tudom kontrollálni, mert a hóban helyenként még elhullott egy-egy csepp vér. Néha még kenés is akad, még hozzá elég biztató magasságban. Szerencsére ez a szedres sűrű csak ötven méter széles és hamar ki is bukkanunk a másik oldalon. Öreg tölgyek és bükkök alatt csapázunk tovább vagy százötven métert.
Kezd bonyolódni a helyzet, mert a hóréteg elég vékony és alaposan meg van szórva különböző méretű régi és egészen friss disznó, szarvas és muflon nyomokkal. Soma leír egy balos ívű kanyart és valamivel feljebb a hegyoldalon ismét a sűrűnél vagyunk. Vért ugyan nem, de egy magányos disznónyomot látni időnként a hóban, ami valamennyire elválik a többitől. Remélem, hogy jól megyünk. Kiskutyám a sűrűben rááll egy váltóra, de meggondolja magát és visszajön, hogy bóklásszunk kicsit még a nyílt terepen. Látom rajta, hogy elveszett számára a fonál. Túl sok a friss szag, ami elnyomja az immár huszonkét órás nyomot. Szemben a hegyoldalon is látni két jókora disznót, ahogy minket néznek.
A barátom figyelő állásba helyezkedik, mi a kutyával visszamegyünk az utolsó biztos pontig a szederindás széléhez. Újra indulva leírjuk ugyan azt az ívet, ugyan ahhoz a váltóhoz, de most be is bújunk a sűrűbe. A fiatal tölgyesben négykézláb követem az egyre izgatottabb ebet, igazolásként még vért is találok. Alig ötven métert haladunk, amikor nagy zörgéssel disznó kel előttünk. Somát azonnal elengedem, és egy perccel később már csaholja is a vadat. Én óvatosan egy tisztább rész felé hátrálok, és nagy kerülővel, jó széllel a közelükbe lopakodok. Ez sikerül is vagy tíz perc alatt, közben Soma folyamatosan vakog egy helyben. Már ott állok vagy tizenöt lépésre, de semmit nem látni belőlük. Markolászom a puskát, gúvasztom a szemem, de a szederinda miatt zörgés nélkül már nem tudok közelebb menni. A disznó valamit megneszel, mert elindul jobbra, nekem éppen jó irányba. Egy gyalogút húzódik keresztül a sűrűn, azon fog átváltani. Gyorsan kihátrálok én is odáig. Már jön is a disznó, de utána is mozog a fű, gondolom, hogy Soma az. Mégsem, ő valahol hátrébb ugat. Egy nagy disznó már át is ugrik a nyiladékon, utána még jön három süldő. Na, szépen lyukra futottunk. Kényelmesen elballagnak előttem, de egészséges mind. Somát hívom, de most le sem bagóz. Talán inkább csodálkozik, hogy miért nem lövök már. Belépnek a sűrűbe. Én utánuk, mert Soma még mindig ott ugat. Öt lépésre előttem egy kupacban a három süldő, Soma egy méterre előttük. Nagy a bizonytalanság disznóéknál, de végül elkocognak. Persze Soma is. Kicsit bosszant, hogy nem jött vissza ezért elindulok utánuk. A sok gally miatt megint térdre kényszerülök, így azonnal a szemembe ötlik a vér a havon. Talán mégis velük volt a sebzett, bár annak komolyabb a nyoma. Pár méter után a kérdés megoldódik. A kis konda elkanyarodik felfelé a hegyoldalnak, de a vér és a mi disznónk nyoma itt marad. Most már könnyen lehet követni. Itt a sűrűben amúgy is nagyobb a hó, nem olvasztotta meg a nap.
Megérkezik a balga tacskó is, nem űzi ő feleslegesen a vadat. Visszateszem rá a nyaklót és kúszunk tovább a gyertyánosban. Elég szépen van vér, igazi barnás-feketés sötét egyveleg. Nem egyszerű a terep, de a beteg disznók szeretnek ilyen sűrűkben megfeküdni, hát megint kezdek bízni a dologban. Nem is kell túl sokat haladnunk, hogy ismét izgalomba jöjjön Soma. Újabb disznó kel éppen előttünk a csapán egy szederindás foltból. Csatolom a tacskót, mert másként nem érhetjük utol. Elviharzanak, bár én a disznót nem is látom, csak a szagát érezem. Gyorsan távolodik az ugatás, észak felé a kerítés irányába. Igyekszek utánuk, ahogy lehet, de a disznók váltóit nem rám méretezték. Néha még egy-egy friss piros vércseppet is látni, így jónak tűnik a döntés, hogy Somát ismét hajszára engedtem. Sajnos, mire a szederindáktól megtépázva kiérek a sűrű túloldalán, az ugatás abba marad. A barátom mondja, hogy ő látott valami nagyobb disznót, meg a három süldőt kijönni. Soma jött utánuk, de aztán szem elől tévesztette őket. Mit mondjak? Miként Bendegúz tette azt, én is sok szép gondolattal gazdagítottam a világot, az biztos.
Na, végre megjön Soma is. Hónom alá vágom és megyünk vissza a gyalogúton oda, ahol elengedtem. Jó sok friss váltó van keresztben. Az egyiknél le is teszem a kutyát, vegyen már ugyan szagmintát. Hát véres lesz a hó a talpa alatt. Na, innen a friss vér, ami másodjára megvezetett. Valami megszúrhatta, de nem látni hol vérzik, nem is sántít. Nagy baj nem lehet.
Visszabandukolunk a csapához, folytatjuk a vezetékmunkát. Szidom a disznókat, hogy éppen itt kellett tanyát verniük, de hát erről ők nem tehetnek. Ez a legjobb sűrű a környéken. Szép napsütötte meredek hegyoldal, én is itt tanyáznék nappal, ha vaddisznó lennék.
A csapán tovább haladva még sebágyat is találunk nagyjából éppen ott, ahol megugrott az előbb a disznó. Nem könnyen, de megtaláljuk a kivezető nyomokat. A disznó - szerencsétlen - összehányt mindent, és sok véres, fekete hullatékot is hátrahagyott. Ennek igazán nagy baja van, az biztos. Ez nem rázta volna le Somát.
Kétszáz méteren belül vagy hat sebágy is az utunkba kerül, ahogy kúszunk előre. Mindegyiknél fröcsögő fekete vérrel, hányással. Egyre feljebb jutunk a jeges hegyoldalon. A hó és a vér ritkul, a nyomok sűrűsödnek. Itt-ott összegyűjtött fűcsomókat is látni, itt készülnek malacozásra a kocák. Mi meg jól megzavarjuk őket. Jó lenne már befejezni a keresést…
Addig-addig, hogy megint elveszik a nyom. Ismét vissza kell menni egy darabon. Akkor látom, hogy mégis van vér szépen. Valami aljas csipkebokor felszakította a kézfejemen a bőrt, az csepeg szanaszét. Soma odajön, nyal rajta vagy kettőt, ezzel el van intézve a dolog.
Lefelé azért könnyebben haladunk, szánkózok a hegyoldalon. Jó köves – most már emlékszek, miért fáj az oldalam… Még jó, hogy komoly kutyavezetőktől ellestem egykét fortély, így visszatalálok a csapán és könnyen megvan az utolsó, valóban a disznótól származó vér is. Erőltetjük tovább a dolgot, már csak magunk miatt is. Meg is van, hogy hol néztük el az irányt. Hát nem csoda. Van itt disznónyom felfelé, lefelé, keresztben és hosszában, csak győzzük kibogozni.
Rétegvonal mentén haladva a sokadik sebágyat találjuk, és Soma ugatva húzna előre. Alig bírom tartani az átfagyott kezemmel. Tétovázok, hogy mi legyen, úgyis csak hátráltatom. – Menjél kiskutyám, fogd meg! Soma elfut, én próbálok a nyomában maradni, de újra hajt valamit, nyifogva megy visszafelé, amerről jöttünk. Lent a völgyben csaholja a disznót. Keresni próbálok valami tisztább részt, hogy kitörhessek a bozótból, de nem megy egy könnyen. Erre felé kisujjnyi vastagságú, két méteres szederindák szövik át a gyertyán husángok törzsét. Akár a pókhálóba gabalyodott légy, vergődök előre lassan. Barátom a fahordó úton fut a küzdőtér felé, hamarabb odaér, de megint hiába. Mire a völgyhajlatba érünk, ahol az előbb még ugatott Soma, most elhallgat. Figyelünk, hogy merre lehetnek, de csend van. Végre vagy tíz perc múlva felcseng az ugatása, fent a hegytetőn. Ott, ahol a két nagy disznót láttuk délelőtt, mikor megérkeztünk. Most is ott áll egy disznó vagy százötven méterre tőlünk. Soma valahol előtte ugat. Már-már lövésre emeljük a puskáinkat, de inkább közelebb megyek. Csak hetvenöt méter a szintkülönbség, de alig győzöm szusszal már. Taposom a fél lábszárig érő havat serényen. Soma ugat, ugat, majd vinnyogva felsír. Lepereg előttem az elmúlt három és fél év és látom az összetiport kiskutyát a havon elnyúlni. Ha lehet, még jobban sietek, de szerencsére nem kell, ahogy hallom Soma nem akar adós maradni,belemar a disznóba. Jól van tehát. Persze mire a tetőre érek kihalt a terep. Se kutya, se disznó. Már kissé kellemetlen a dolog, hogy felzavargatjuk itt az összes vadat, de hiába. Ez a szentséges kutya is, csak a bolondját járatja velem.
Ballagok, végig a gerincen, amikor a szentséges kutya megjelenik. Néz rám, aztán elkocog. Biztatom, hogy most már mutassa, hol a disznó. Megy előttem, néha visszasandít, aztán hirtelen megtorpan. Borzolja a szőrét és megint ugat. Valami van előttünk. Látom, ahogy megvillan egy disznó oldala a szederlevelek közt, Soma utána ugrik, de visszajön és lemegy a hegyoldalon egy tejesen más irányba. Nem értem. Ott tipródok, hogy mi legyen, amikor ugatni kezd. Kis kanyarral ráközelítek, és látom ám, hogy egy fekvő disznót ugat, sőt már kopasztja. Ez bizony a mi disznónk. Egy kis kan. Valóban béllövése volt. Az egyik első lábán friss, golyó vágta horzsolás, a másikon régi, beforr lövésnyom. Szenvedett eleget szegény, mire befejezte itteni életét.
Hát nem mondom, egy valódi kutyavezetőnek biztosan feláll a szőr a hátán, de mi azért jól kivadásztuk magunkat. Ugye Soma? Tessék, itt van még egy darab kolbász.


 :Emel

Emlékezetes napotok volt! :OKO

 :OKO
 :Emel

Dani! Gratulálok! :OKO :Emel

Ez komoly munka volt Dani!

Gratulálok Nektek!  :Emel

Ez igen!  :OKO

Dani!
Le a kalappal előttetek! :OKO :Emel

Dani!
Gratulálok, szép munka volt! :OKO
És ne sajnáld Somától a kolbászt, mert megérdemli!
A táp, hogy vált be?

Gratulálok Nektek Dani!  :OKO :Emel

Dani , Soma ! Gratulálok !  :OKO :Emel

Azt hiszem én lőttem volna egy másik disznót ! :OO  (is)  Elég nehéz lehetett ennyi disznó között nyugodt maradni. Az utolsót a szederlevelek között látott disznónak egész biztos odagyújtottam volna aztán  :tasli.             Egyszóval  :Emel

Köszönöm Nektek  :Emel

Valóban célra emeltem párszor a puskát, de nem szeretek csak úgy odagyújtani. Még az kellett volna, hogy valami malacos kocát oldalba lőjek tévedésből. Na akkor nemigen esett volna jól a vacsora.
Egyébként már ezt is restellem, hogy háromszor is egészséges disznót hajtott Soma. Talán, ha végig vezetéken dolgoztatom, akkor sok időt és fáradságot megspórolva hamarabb megtaláljuk a kant. Na és persze nem riogatjuk fölöslegesen a többi disznót, de ki gondolta, hogy annyi disznó van bent előttünk. Az utolsóként látott élő disznót, ha tisztán látom az oldalát, és hogy hol áll Soma, lehet, hogy én is meglőttem volna. Szerencsére nem így történt.

Gratulálok Nektek!   :Emel

Khmm...
Lehet, magam is kigomboltam volna egyet vagy kettőt... :St
Aztán vakarózhattunk volna... :fejv

Dani!
Szép volt, ügyesek voltatok.  :Emel

Utánkeresés Gím tehén 2012.02.01

A tegnapi napom is, csak amolyan unalmas hétköznapi szerdának indult. Iskola, rohanás haza, még a kutyákkal se tudtam kerülni egyet a határban, mert muszáj volt tanulnom. Zsolti Barátommal beszéltem egy pár percet telefonon, mondta, hogy megy ki a területre. Kívántam neki egy kalappal és elköszöntünk.  Pillanatok alatt eljött az 5 óra, én ekkor már külön, délutáni fizika órámon ültem, és hallgattam a Newton féle törvények elemzését.
Még nem is tudtam igazán elmélyülni a tanulásba amikor a táskám mélyén megcsörrent a telefonom. Tanárnőm mondta, hogy vegyem fel, nehogy kinyomjam. Sejtettem, hogy Barátom lesz az, gondoltam lőtt egy őzet, de nem így történt. Hangján is lehetett érezni, hogy ideges. Mondta, hogy rálőtt egy szarvasra, már megnézte a rálövés helyét, de” semmi  vér”. Megbeszéltük, hogy amint végzek telefonálok.  Elkezdtünk feladatokat oldogatni, pár perc után aztán Zsuzsa néni mondta, hogy térjek vissza, mert látja, hogy fejben már az erdőben vagyok. Összekaptam magam aztán és úgy csináltam a feladatokat, mintha akkor előbb letelne az az egy óra, fel-fel pillantottam az órára, nagyon megörültem mikor végre a nagy mutató kezdte eltakarni a 12-es számot. A következő percben már a kapu előtt voltam fülemen a telefonnal.
1 óra elteltével sem találtak semmi szarvasra utaló jelet, pedig már ketten keresték a sebzett tarvadat. Kérdeztem, hogy mit gondol, eltalálta-e, van-e értelme elmennem. Sajnos nekem reggel 8-ra az iskolapadban kellett ülnöm, így a reggeli keresés szóba se jöhetett.  Zsolti azt mondta, hogy ne menjek, majd megpróbálják reggel megkeresni (kutya nélkül), de én már az első telefonnál eldöntöttem, hogy ha nem lesz meg akkor MEGYEK. Hazaértem, gyorsan összepakoltam, elköszöntem a családtól és már hasítottam is a jó öreg Nivával, anyósülésen Müzli kutyámmal. Fél  8 körül értem, a Lőtérhez, ahol megbeszéltük a találkozót, átrakodtunk a másik kocsiba és már mentünk is fel a rálövés helyére.  A kocsiban Zsoltit kifaggattam mi hogy történt, mit látott, mit gondol. Sajnos nem sok bíztató dolgot mondott a lövést  nagyon kiszolgáltatott helyzetből tudta megejteni, , a másik lesen lévő vadásztársuk nem hallott csapódást, össze kerestek mindent, de még egy csepp vért sem találtak ebben az elmúlt 1-1,5 órában.
Megérkeztünk. Leparkoltunk a les mellé, felöltöztem, összepakoltam, nem voltam nyugodt.  Két lehetséges váltó volt, ahol állhatott a meglőtt szarvas.
A valószínűbbnek tartott váltón elindítottam kis tacsimat, abba az irányba ahonnan érkeztek a szarvasok, úgy gondoltuk, ha már arra átnézték talán megpördülhetett a vad és visszafelé lódult meg.
Müzli először kicsit furcsállotta  a dolgot, de aztán egyre nagyobb kedvel indult befelé az akác sarjasba. Jó pár métert mentünk már előre amikor észrevettem, hogy mintha vagdalózna egyik váltóról a másikra. Pár száz métert hagytam menni, de valahogy nem láttam azt, hogy tudná hova is megyünk. (Így utólag átgondolva, az is lehet, hogy itt a rudli nyomán mentünk visszafelé, így több nyomot is érezhetett a kutya.)  Szóltam neki hogy várjon meg, felvetem és elindultunk kifelé a sarjasból, szerencsémre ezt a területet már ismertem, így benéztem a magasabb fák irányát és elindultam ölemben a kutyával kifelé. A sok akáctüske ott szúrt, vágott ahol csak ért. Nagy nehezen kiverekedtük magunkat, de akkor vettem észre, hogy valahogy az ellenkező oldalon sikerült kikeverednünk. Megkerültük és ismét a rálövés helyére mentünk vissza. Gyönyörű csillagos ég volt már-már egyre jobb holdvilággal, így lámpára sem volt szükségünk.
A WC papírral megjelölt váltó mellett aztán elfektettem kis vadásztársamat. Most az út másik oldalán lévő két váltót vizsgáltuk meg, ahol a beváltást sejtettük.  Visszamentem a még mindig hason gubbasztó Müzlihez és a nekem szimpatikusabb váltón indítottam el. Először nem volt kedve bemenni a összegyűlt gallyak közé, kis noszogatás után aztán valami számára mindennél fontosabb illattal megtelhetett nedves kis orra és elindult, a már tiszteletet parancsoló 4-5 magas akácok, minden vadnak biztonságot nyújtó rejtekébe.  Piros nyakörve büszkén világított vékony kis nyakán, így tudtam még egyszerűbben követni.  Egy ideig próbáltam vért keresni a váltón amin haladtunk, de aztán mikor láttam, hogy a kutya, bármilyen szépen is kértem nem igazán akart lassítani, úgy döntöttem, hogy akkor megyek utána aztán vagy lesz valami, vagy újra megpróbálunk elindulni a rálövés helyétől.  Körülbelül 100m-re a vélt beváltástól voltak olyan gondolataim, hogy ismét rossz helyen járunk, lehet, hogy csak egy friss váltó amin megyünk egyre inkább az erdő mélyére, de tudtam, hogy nincs más esélyünk, hiszen 1 órán keresztül keresték a vért, de nem találtak semmit, egy szemmagasságban érkező bodzaág zökkentett ki a gondolkozásból.  Utólag már biztos máshogy látom mint, ahogy akkor gondoltam, de mintha itt sokkal céltudatosabban, látható tévesztés és megingás nélkül ment volna a kutya . Egy-egy fa törzsét Müzli tüzetesebben „megvizsgálta”, én sajnos még mindig nem láttam sehol egy csepp vért.  Tacsim viszont egyre nagyobb kedvvel, néha felemelt orral ment, egyszer csak egy nagy szőrös kupacot pillantok meg. Abban a pillanatban eddig még sosem tapasztalt érzés kerített hatalmában.  Talán még a szemem is meggyűlt egy pár csepp könnyel, büszke voltam a kutyámra, nagyon boldog voltam.  A mögöttem kicsit lemaradó Zsoltinak csak annyit voltam képes hátra kiabálni, hogy „Na milyen kutyám van?”. Először nem tudta mire vélni, aztán, mondtam, hogy meg van a szarvas, gratulálok.  Oda léptem a vadhoz, és elkezdtem mozgatni a lábát, fejét és néztem a kis társam ahogy ő is nagy boldogan ugatja a megtalált vadját. Amikor aztán jól  kikiabálta magát leguggoltam és megsimogattam kis Müzlikémet, aki ezzel a teljesítményével hatalmas lépést tett a „halhatatlan utánkereső kutyák csoportjába”.
A dicséret után aztán visszament és újra elkezdte tépkedni a tehenet.  Én pedig kerestem egy töretet a sebzőből  lett elejtőnek. Büszkén nyújtottam át Zsolti Barátomnak a megvérezett jáger kendert.
Az utánkereső is megkapta a megérdemelt töretét, ezzel már kis tacsim két törettel büszkélkedhet.
A tehénnek magas lapocka lövése volt, a lövedék összetörte a lapocka felső részét, a bordák közt hatolt be a testüregbe  és a tüdő csúcsát is eltrafálta, de a zsigerekben maradt a golyó. A mellkas tele volt vérrel, de kimenet hiányában a testben halmozódott fel, így jöhetett majd 200 métert a sebzett tarvad.
Vadfaj: Gímszarvas
Ivara: tehén
Súlya: 93kg
Csapa kora: 3 óra
Csapa hossza: 200m
Hajsza hossza: 0m
Kaliber: 7x64

A jól megérdemelt zsákmánnyal


A "főszereplő"


Az elejtővel:

 :OKO :Emel


 :S.Peti

Bence!  :OKO

Müzlinek meg  :Emel

Zsoltinak add át üdvözletem!   :OKO  :WA

Köszönjük!

Átadom!
 :Emel

Nem semmi Bence! Szívből gratulálok Nektek  :Emel  :TAPSol  :WA

Bence !  :OKO   :Emel
Mostmár teljes áron visszavásárolom Müzlit ! :rohog
Ez nagyon szép  pillanat a vérnélküli munkába - mikor váratlanúl minden jel nélkül megpillantod a kutya előtt a vadat .Az írásod olvasása során szinte én is éreztem hogy milyen bizonytalan mikor a többi szarvas nyomán megy és milyen érzés mikor valami azt súgja hogy jó nyomon jár a kutya. Ennyi vad megtalálása után sem tudom pontosan meghatározni hogy mi alapján érez rá az ember hogy most az igazi nyomon van a tacsi - talán ez nem is más mint megérzés aminek alapfeltétele az összeszokás.  Még egyszer !  :OKO     Nagyon vigyázz rá !  :tasli

Szervusz Bence . :Emel
Üdv:HSanyi

Gratulálok Bence!
Remélem egyre többször fogsz majd sikeres munkákról beszámolni.

Tényleg nehéz megtanulni bízni a kutyában, de ha nincs vér, vagy egyéb nyom, akkor nem tehetsz mást, hallgatni kell a kutyára. Neki ott van a műszer az orrában.
Egyébként majd meglátod, hogy ezek a fatörzs, belógó gally szimatolások a legtöbb esetben jót jelentenek. A menekülő vad hozzádörzsölődik a növényzethez és otthagyja a szagmolekuláit. Ezt csak a kutya "látja", mi nem.
Ha nem tudod, hogy merre kezdjél keresni, akkor egy jó módszer, hogy körbejárod a kutyával a rálövés környékét mondjuk egy 5-10 méteres sugarú körben és figyeled a kutya reakcióit. Amerre a kutya akar menni, arra indulj.

A képeket sajnos nem látni.

Üdv,Dani :Emel

Sajnos az imagerz.com megint nyekeg. Vagy megjavul, vagy nem. Használjátok a picr.de oldalt, ritkán szokott gond lenni vele, teljesen jól használható.

 :OKO :Emel

Sajnos a képet én sem tudom megnyitni.  :-X  A picr.de -vel még sose volt problémám légyszi tedd fel azzal is.   

Én látom a képeket, de ha valaki segít, hogy kéne picr.de-vel felrakni akkor nagyon szívesen megcsinálom még egyszer (az előbb mikor próbáltam nem jelenítette meg a képeket).


Köszönjük szépen a gratulációkat!  :Emel
Ez volt az első igazi és nagyon is komoly keresés, a vér hiánya és az hogy előtte egy órán keresztül keresték csak még bonyolultabbá tette a helyzetet, de szerencsére Müzli megoldotta.
Nagyon sokat tanulhattam ismét az utánkeresésről. Ez a gally, fatörzs szagolgatás tette egyértelművé, hogy van értelme még menni mert itt valami járt.
Szerintem egyre jobban kezdünk egy hullámhosszra kerülni, ezzel talán egyre gördülékenyebbek lesznek a keresések. Most már abban is biztos lehetek, hogy pár órás nyomon, a jól meglőtt és rövidebb-hosszabb halálvágta után elfekvő vadat a kutya megtalálja., eddig ezt csak vonszaléknál tapasztaltam, de az teljesen más. Arról is megbizonyosodhattam ezen a keresésen, hogy egyre ügyesebben találja meg a sebzett nyomát, a múltkor a vérrel "jelölt" menekülési úton is csak többedszerre indult jó felé, most már a 10 vad nyomából is megtalálta a sebzettét.

 :Emel

Gratulálok Nektek Bence! Jó látni a fiatal lelkesedést! Képet majd tégy fel!

Szia Bence! :Emel

Gratulálok nektek! :OKO :TAPSol

Én  azt a pillanatot várom, mikor arról számolsz be, hogy te lőttél valamit, és Zsolti keresett! :rohog :rohog

Volt már olyan is.....  :Emel

Na talán most már látjátok Ti is!  :Emel

nekem a gallery.site.hu vált be a legjobban. Évek óta oda töltöm fel a képeimet és nem nagyon volt baj vele eddig.

 :Emel

Szervusz Bence.
Gondolkoztam sokat,hogy írjak e vagy sem de talán nem haragszol meg ezért a pár sorért.
Ne hidd,hogy rossz indulat vezérel,mivel nem Te lőtted a tehenet,De szép nagy vezér tehént lőtt a barátod.
A Tőrettel kapcsolatban csak annyit,hogy a töret mellé utolsó falat is jár amit lehet,hogy a nagy sietségben "elfelejtettetek" oda tenni.
Ezt csak azért írtam neked,mivel azt látom,hogy elhivatott után kereső lesz belőled,és tudod aki ezt fel vállalja az azt is felvállalja,hogy a hagyományokat ápolja és tiszteletben tartja.

Üdv a vadásznak Tisztelet a vadnak.

 :Emel:HSanyi

Sanyi, szerintem biztos, hogy nem haragszik meg a Bence. De abban tudsz segíteni, ahol a vadász hagyományokról részletesen lehet olvasni. Sok minden ragad az emberre, rám legtöbb itt a fórumon, de mivel sajnos nekem nincs lehetőségem annyit kijárni, ha igen akkor is egyedül egy vezetővel. Gondolom, hogy erre is jó volt a 2 éves vadászjelölti státusz. Ott meg lehetett tanulni többek között a hagyományokat is. De most.....
Jó lenne, ha lehetne a vadászetikáról és hagyományokról olvasni.

üdv: Csaba

Kedves Sanyi!

Mindenre van magyarázat. Sajnos az én fényképezőm bedöglött, ezért el sem vittem magammal, a Barátomé pedig otthon maradt, így mint a képeken is látod, ezek már egy udvarban készültek. Mikor elmentem töretet keresni össz-vissz két darab normális jáger kendert találtam, az egyik lett a töret, a másik pedig az utolsó falat, kb 100m-t kellett utána húznunk a tehenet, mire leértünk az erdőről hirtelen fél 11 lett, nekem pedig iskolába kellett mennem, így lent a faluban már csak annyira maradt időnk, hogy pár fényképet készítsünk, hogy ne csak az emlékeinkben, hanem a fénykép albumban is legyen nyoma ennek a tarvadnak.
Ha ez egy őszi hajnalon történik, amikor zöldben van az egész erdő a terítéket is elkészítettük volna seb törettel és utolsó falattal. Erre is volt már példa NEM IS EGYSZER. Ha tehetjük igen is tiszteljük és próbáljuk megőrizni a hagyományokat. Sajnos ez most nem egy olyan helyzet volt, ahol erre volt időnk és lehetőségünk, mindamellett a vad megkapta a végtisztességet.

A "vadászjelöltségről" az a véleményem, hogy igen is az egy jó dolog lehetett. Hatalmas szerencsémre én egy olyan ember mellett válhatok vadásszá aki mellett minden olyan dolgot megtanulhatok ami semmilyen könyvbe nincs leírva. Én a nagyobb problémát abban látom, hogy sokan még azt sem tudják, hogy kell egy szórót megetetni, a tinta sem száradt meg az engedélyükön és már a kísérő vadász mutatja neki a 10 kilós bikát és ő valószínűleg nem azért vadászik, mert szereti a természetet és tiszteli a vadat, hanem mert ez egy fajta presztízs neki.
Biztos vagyok benne, hogy sok embernek furcsa, hogy egyből minden fegyvert meg lehet vásárolni és lhet menni BÁRMIRE vadászni, de én ha viszonylag gyorsan is, de megmásztam a szamárlétrát, amit egyáltalán nem bánok, sőt örülök is neki, mert rengeteget tapasztaltam (és a legtöbb tapasztalatot, információt nem az elejtett vadak számával hanem a sikertelen kiülések alkalmával a nagy beszélgetések során szereztem), ami valószínűleg majd a hasznomra fog válni.

 :Emel

 :OKO  :Emel

Szia Sanyi!
Nincsen baj azzal a tehénnel szerintem. Még itt a Kisalföldön sem számít túlzottan nagynak. Hogy hosszu a feje az egy dolog, de kopottas az oldala, meg nem is túl masszív jószág.
A törettel kapcsolatosan igazad vagyon, bár örülni kell, hogy vannak még vadászok kik adnak egyáltalán erre (mint, ahogy Zsolti+Bence) Nyilván a körülmények befolyásolhatnak sokmindent. Magam sem csinálok-tam mindig terítéket, töretet, tudod te is, hogy néha a vadászat munka és rohanni kell.

Vadászüdvözlettel,
Horrido

     
    Hansi      :OKO

Szia Sanyi!
Ezen a fórumon ez az első hozzászólásom, az okát most főleg nem magyaráznám. Mint Bence Barátom is leírta, VOLT utolsó falat és MINDIG van is! Talán, így, hogy ketten is állítjuk, elhiszed. Mint fentebb olvasható a kép az udvaron készült, nálam. Egy nehéz, tüskés terepről húztuk ki ketten, hogy a krotáliát is csak a vadrácson tettem bele, mert az is leszakadt volna. A tehén szájában is volt egy kötél de mint írom, a kép nem a megtalálás helyszínén készült. Ami a vadászjelöltségi időt illeti, tényleg jó dolog volt. Én pont 30 éve voltam ebben a státuszban. Most teljesen más a (vadász)világ. Bencét ne féltsétek, izzig-vérig VADÁSZ, a szó legjobb értelmében. Rengetek közös vadászatunk volt már, nélküle nem szívesen megyek ki. Nemcsak vadászik mellettem, de ott van minden munkánál, legyen az etetés, lesépítés, kotorékozás, utánkeresés, vadföldművelés, bármi... A vt. vadászmestereként fontos számomra, hogy milyen legyen az utánpótlás. Ezt a tehenet egy 10 főből álló rudliból választottam ki, és nem Ő volt a vezértehén.

Vadászüdvözlettel: Zsolti  :Emel

Jézusom, Sanyi... :tasli

Szívből gratulálok a Vadászoknak!!


 :Emel :Effendi

Hogy így végszóként megvédjem magunkat, mi így adjuk meg a végtisztességet a vadnak, ha az a környezet és a lehetőségek engedik:

A megtalálás után, a töret átadásakor a vad:

...és a terítéken:

 :Emel

Szia Zsolti!
Bármi oka legyen annak, hogy nem szólsz hozzá ehez a forumhoz.. DE igazi vadászemberre és ismerve téged így vitruálisan ki merem mondani hogy EMBERRE szükség van itt is, illetve lenne itt is. Nagyon. Vadásztok, utánkresetek ha kell! Idomítsuk együtt Bence és a kis tacsi talán kicsit felgyorsult vadászpályáját együtt, egymást kisegítve!
Horrido

Gratulálok Nektek, szívből. Így kell ezt.  :Emel :OKO

„Emlékezetes” utánkeresés, Vaddisznó 2012.02.04 Gerinctüske lövés

 
Sajnos az utánkeresés nem csak úgy lehet emlékezetes, hogy a kutya által forgatott bikára a
vadász bravúros kegyelemlövést ad le. Nekünk ma reggel egy tanulságos, de sajnos
eredménytelen utánkeresésben volt részünk.
Reggel 7órakor csörren meg a telefonom, nem tudtam, hogy ez az ébresztőm lehet vagy
micsoda, de azért csak kikászálódtam az ágyból, látom, hogy Zsolti Barátom keresett, hamar
vissza is hívtam. Egyik vadásztársunk éjjel sebzett egy disznót, 8 órakor találkoztunk és mentünk
a területre.
Mint kiderült egy nagy disznóra lőttek rá, ami összeborult. Majd felkelt, elkezdett támolyogni 
eddigre lemásztak a lesről és kb 10 m-ről rálőttek. Ezután a disznó bemenekült a sűrűbe. Éjjel
nem folytatták a keresést, reggelre kérték, hogy segítsünk.

A rálövés helyén valóban élénk piros, már-már rózsaszín vért találtunk amivel a támolygó disznó
jól be is terítette a szóró környékét (ezek láttán, és az elmondottak alapján gerinctüske lövésre
gyanakodtunk), majd a második lövésnél pedig nagy felületen, sötét vörös vért találtunk.  A
rálövés helyének vizsgálata után rá is tettem a kutyát a csapára, szépen, határozottan indult el a
fiúk által is vélt irányba. A domboldalon lefelé mentünk, a kutya elég biztosan követte a csapát, az
volt a gyanús, hogy folyton szarvas sz@rba botlottunk, de hát úgy gondoltam amíg ilyen
magabiztos megyek a kutya után. 100 m után egy fenyvesbe keveredtünk be itt láttam, hogy a
kutya kezd elbizonytalanodni. Na akkor vissza és újra indulás.

Megint ugyan abba az irányba indultunk. Most kicsit más felé indultunk, de ez is bizonytalannak
tűnt, így visszamentünk ismét a szóróhoz. Elfektettem Müzlit és most a sötétebb vért kezdtük el
vizsgálni, folytatódik e valamerre. Tőlünk jobbra, több száz méter hosszú és több száz méter
széles, kopár gazos volt (erre mentünk először), balra pedig egy akácos. Nagy nehezen aztán
rátaláltunk a sötét vér folytatására, rá is tettem a kutyát, ami szépen elkezdte kidolgozni, egy
félkört írtunk le (végig apró vércseppekkel) majd visszaértünk a szóróhoz.  Gyanús volt a dolog így
tüzetesebben megnéztük a „vértócsát” és rá kellett jönnünk, hogy ez egy korábban lőtt vad vére
volt és nem egy hátra csúszott lövés nyoma ami az általunk keresett disznóból folyna. Ekkor vált
bizonyossá az is, hogy a második lövés nem talált.

Ismét az élénk piros véren indítottam a kutyát, most egy kicsit feljebb lévő váltóra tévedtünk, itt
aztán ismét találtunk vércseppeket. Innen kb 300-400 m-t a kutya illetve a szemünk segítségével
tettünk meg, vércseppről-vércseppre. Sajnos a kutyát annyira nem érdekelte a nyom, talán a
könnyű lövés miatt a disznó nem termelt elég adrenalint. Egyszer-egyszer ment rajta pár métert,
majd ismét letért róla. Nagy nehezen elértünk egy akácos darabot. Nagyon bíztam benne, hogy
ebben elfeküdt a disznó. A sebzőt leküldtük a kb 20m széles sor aljára, hogy ha a sebzett disznó
kiugrik az erdőből lője meg, mi pedig gyöngygolyóval töltött sörétessel indultunk a sűrűbe. Itt is
kevés vérrel, és a ritkásabb részen ment a disznó. Itt  megint kezdett elveszni a remény, ezután
egy csemetés darab és egy felszántott vadföld következett ahol a disznó a közepén trappolt végig,
egy csöppet sem törekedve a takarásra. Elértük a határt, engedélyt kértünk a szomszéd terület
vadászmesterétől és ott folytattuk a keresést.  A sebzett vad itt is egy földúton ment tovább átvágva
egy tisztáson beváltott egy tölgyesbe. A helyzetünket rontotta, hogy szinte végig hátszéllel kellett
keresnünk.
A tölgyesben ismét ment egy darabig majd a tisztáson átvágva a másik oldali erdő darabba
ment. Itt emelkedőnek felfelé folytatta útját.  Tudtuk, hogy ezt a disznót nem a lendület hozta el
eddig, nagyon könnyű lövése volt. Bő 1km alatt egyszer sem feküdt el. De azért még nem adtuk
fel, mert elég ígéretesnek tűnő beváltást találtunk. A dombtetőn egy hatalmas túrásba feküdt el
ELŐSZÖR a disznó. 50m múlva egy szederindával benőtt csemetésbe ment be az üldözött. Itt
nagy nehezen tudtuk követni a vérnyomot max 100m-en keresztül. A kutyát ide már nem vittem be,
azt már az elején leszögeztem, hogy hajszázni nem fogok vele, itt pedig nem tudtam volna rá
figyelni, magát megvédeni pedig még nem tudja. A vér egyre kevesebb volt, aztán egyszer csak
elállt és nem tudtunk tovább menni.  A keresést szűk 2km után adtuk fel, amikor a vérzés teljesen
abbamaradt. A keresés során teljesen biztossá vált, hogy egy gerinctüske lövött, nagy
valószínűséggel kan disznóról van szó. Egy szederindás alagútban a disznó fent végig kente az
ágakat, tehát a szőrén végig csorgó vér a „hátán” lévő sebből származott.
Úgy gondolom, hogy a disznót a végsőkig kerestük. 2km alatt a disznónak 1-2 komolyabb
kenése, (nagy jóindulattal sebágya)  volt, látszott, hogy ésszel, és  nagyon is jó erőben tudott
menni, hiszen több dombot és emelkedőt is leküzdött. Nagy szerencse kellett volna, hogy ezt a
disznót megfogjuk, friss, „mai” vért nem is találtunk, tehát a disznó ezt a távot éjszaka tette meg.

Sajnálom, hogy ez alkalommal nem egy disznó mögött térdelős, mosolygós képet tudok felrakni,
de talán ebből is lehet tanulni, nekünk nagyon hasznos volt a keresés, ismét sikerült
tapasztalatokat szerezni.


A kép nem most készült, mivel nem lett meg a sebzett, így a fényképezők nem is kerültek elő. Ezt pár hónapja egy hajtáson készítettem, de a disznó itt a kép előterében lévő nyílt placcon rohant végig.

Szervusz Bence és Zsolt.
Nem gondoltam volna,hogy az írásom igy felkavarja az érzelmeket.De mivel vizuális ember vagyok a képek alapján ez a benyomás keltet hatalmába.
Aki ismer tudja milyen vadász vagyok aki nem az ismerjen meg.Lassan közel húsz éve koptatja már a bakancsom talpa az erdőt,kisebb nagyobb sikerrel.Na most nem ez a lényeg.Azért arra a kíváncsi lennék Zsolti ha eléd tesznek egy fotót amin van egy csontos fejű Gímtehén aminek a súlya 95 kg te mire gondolnál elsőre.(igaz nálunk a Bakonyban is szép súlynak minősül).
A Töret manapság sokk érték hagyomány mellet elmegyünk vagy elsiklunk a részletek felet vagy nem tudjuk mi az stb.
Lehet,hogy elhamarkodottan ítéltem de ahogy írtam is nem a kötözködés vezérelt.
Ettől függetlenül Zsolt örülnék/örülnénk neki a ha tapasztalataiddal gazdagítanád a Fórum életét és néha akár egy szakmai szó csatába is be kapcsolódnál.
Vadászbarátsággal:HSanyi

Szia Sanyi!
Természatesen tudom, hogy nem a kötözködés vezérelt, hiszen "ismerlek" a másik helyről. Tudom, hogy tőlem nem is messze vadászol, több közös ismerősünk is van.Csupán kiegészítettem a Bence írását. A többi dolgot megírtam privát üzenetben Neked.  :WA   :Emel  Vadászbarátsággal: Zsolti

Milyen idős most ez a tacsi, hogy sebzett kant is kerestek már?
Úgy tudom a szarvasnak kedvesebb szaga van a kutya számára. Nem lehet, hogy emiatt is érdektelenebb kezd lenni disznó keresésnél a kutya?
Én nem kutyázom, csak érdeklődök.

5 hónapos a kutya, CSAK vezetékmunkára használom még, úgy indultunk neki, hogy ebben a disznóban van két lövés, tehát nagy valószínűséggel már dögön találunk rá, sajnos nem így volt, de végig a kutya mögött mentem, a sűrűbe meg már nem is vittük be, tehát nagyon vigyáztam rá!.
Keresett már disznót is, nagyon remélem, hogy nem lesz neki közömbös a disznó. Én úgy tudom inkább az őz szokott bekavarni a szagával, de az is inkább vérebnél.
 :Emel

Kedves Sanyi!

Én sem vitatkozni akartam, de úgy gondoltam a képekkel "megvédem magunkat". Szeretném, ha igen is egy hagyományokat őrző és tisztelő, etikus vadászként kerülnék be a "köztudatba".
 :Emel

 :fejv

1. Az utánkeresés nem játék. 5 és 3,5 hónapos kutyával kimenni, az játék. Nem ezt érdemli a vad. Mellesleg ezért neheztelnek a vérebesek ránk...
Elég ilyenkor a biztos dermedtrekeresés.
2. Az esti hókuszpókusszal alaposan kiszúrhattok a kölyökkel. Nem véletlenül megy bizonytalanul. Elárulok egy titkot. Fél! Erre jön egy alaposabb negatív élmény és soha nem lesz belőle jó kutya! Mert mondjuk véletlenül él a szarvas még, vagy a disznó és a kutya felé menekül...
3. Este 100-150 méter kontrollnak elég, továbbmenve általában többet ártunk, mint használunk, pláne nokedli kutyával.
4. Nagy kincs a fital lelkesedés, nagyon nagy!, de a szokások nem véletlenül alakultak ki, érdemes azokat betartani. Olvassatok szakirodalmat! Frevert, Fuchs-ok, Bőhm, Krewer...

Különben meg hajrá Fiúk!  ;)    :Emel

Az ilyen hasznos hozzászólásokért érdemes itt lenni!
Kár hogy kevés az ilyen!
 :OKO :BOW

Anti! :OKO Én finomabban próbáltam megfogalmazni, de ez a lényeg. Várjuk meg míg egy éves lesz az a tacs. Bence tőlem is kért véleményt ez ügyben privátban, meg is írtam, de nem találta fontosnak, hogy válaszoljon..... :riii
Nyilván megválaszolódtak a kérdései maguktól, ahogy utánkereső lett.....
H.

Szerintem azzal a gím tehénnel nincs semmi baj (mármint a meglövésével csúnya szóval selejtezésével)
Gerinctüskén lőtt disznót ha a gerinc sérülése nem okozott bénulást  nagyon nehéz megkeríteni. Nagy szerencse kell hozzá és ha nem jár eredménnyel a disznó kiheveri a sérülést.
Bence már többször írtam hogy vigyázz Müzlire ! Egy kilométert mentetek a sebzett kan után az öt hónapos kölyökkel .  :tasli  Ez egy virtuális tasli !
Most gondolj bele ha valamelyik sűrűben rátok ront a megszorult vad !? A monitor előtt a fotelben könnyű mondani írni hogy megvédtük volna a kutyát. Higgy nekem olyankor még magadat megvédeni sem könnyű . Az adrenalingőzös helyzetben pillanatok alatt zajlanak az események és nem a kutya akkor a legfőbb gondod.
Jó lenne minél hamarabb gyakorlókertben élő disznóval tréningezni és még az is csak "játék" a valódi feladathoz képest.

jó volt olvasni ezt a pár gondolatot remélem. :Emel
üdv:HSanyi

"Jó lenne minél hamarabb gyakorlókertben élő disznóval tréningezni és még az is csak "játék" a valódi feladathoz képest."

Ezt nem értem. Jó az 5 hónapos tacsi kutyának, ha tréningezett gyakorlókerti, fifikás, kitanult élő disznóval össze engedjük? Vagy arra értetted, hogy kerítésen keresztül találkozzon élő, mozgó disznóval?

Mi 4-5 hónaposan próbából beengedjük rutinos kutyával a kölyköket. De igazán 1 éves kor körül kezdjük el az érdemi munkát. Szerintem pont jó, hogy rutinos a disznó, mert kevésbé durva, de azért odavág a túl bátor kutyának.

Ez a kép egy disznóhajtásos DVD-ről nagyon ismerősnek tűnik... :fejv

Remélem nem veszik a szívükre ("csak" az eszükre), de néha a sokkterápia hatásosabb!  :Q

Sajnos saját tapasztalatok alapján írom, amit írok. Nekem dobta el kan fiatalkorában az egyik tacskómat (Pukkancs), futott még az anyjával a disznó után....de már "úgy" jött vissza....
Mikor visszajött, én már odébb voltam a nyiladékon. Többször megállt, figyelt. Nem mert odajönni hozzám rögtön. Legalább háromszor megállt, hogy megnézze, biztos nem disznó vagyok-e. Mivel tudtam, hogy nem sérült, akkor még mosolyogtam a dolgom, később már nem...Örökre benne maradt!
Disznós gyakorlókertbe bevittem. Odamentünk a disznó közelébe. Még félre is nézett, amikor mondtam Neki, hogy keresd kiskutyám!
Hát nézem én gazdám, de egyszerűen nem találom!.... :Q -mondták a szemei...
Anyjával persze már fogta a disznót, és akkor viszont beleszállt és belefogott, és meggyőződésem, hogy félelemből, bármilyen furcsán hangzik...
Sűrű, disznólakta vidékeken azóta is óvatos, sötét nagyobb foltokat figyel az erdőn...morog, "buffog". Ez van. A rókát, borzot, macskát, egyéb nagyvadat fogja, mint a satu, ott lelekes, csak disznószaga ne legyen...Ezért is kell vigyázni szerintem a nagyvérű kutyákkal, mert hamarabb kerülnek veszélyes helyzetbe éppen emiatt, és ha erre nincsenek felkészítve, akkor rosszra fordulhat a dolog.
A rutinos anyját a fentebb említett esetben pár méterre előttem szintén ott görgette a disznó a földön, de ő már fel se vette. Megrázta magát, -így jártam, gondolta. De Neki már meg volt alapozva az önbizalma.
Biztos nagy különbség van az egyedek és a fajták között, ami az egyiknek sok, az a másikat csak még jobban ösztönzi...csak lehet, mire kiderül melyik csoportba tartozik az ebünk, addigra már késő.

Az első tacskómnál (Etike) én is elkövettem 9 hónapos korában azt a hibát (szintén nagyon lelkesen... :Q), hogy szabadon keresve bíztattam egy este sebzett disznó keresésére (akkoriban még vezetékem se vót  :St).
Na, a kiskutya be se mert menni a sötétben a sűrűbe... :fejv Mit tegyek, gondolkoztam. Felkaptam, és bésétáltam vele a sűrűbe vagy 20 métert a vérnyomon és letettem. Na akkor már kimenni se mert, inkább maradt a közelembe... :ego  :Q

Aztán megnyugodott és keresni kezdett, mentünk is a nyomon egy darabon, de olyan lövése volt, hogy messzire elment és este persze nem lett meg. De mi lett volna, ha él a disznó, és megtaláljuk...

Pedig jó, fogós, tehetséges, dermedtre csaholó volt, amíg rövid kis élete tartott.

 :Emel

Pontosan így gondolom ! :OKO   Ezért írtam hogy az is" csak játék " az igazi sebzett begőzölt agyú disznóhoz képest !   A munkavizsgán a rutinos disznó akit hetente többször megugatnak a kutyák megunta a dolgot melege lett és a Lujó kutyám előtt belefeküdt a dagonyába . :)

Értem. :OKO

Szia Bence!

Nagyon hasznos hozzászólásokat váltott ki ez utóbbi munkátok. Sok mindent nem is tudok hozzátenni, Silvestris összefoglalta. Magam is követtem el hasonló hibákat, nem csak az elején, még most is megesnek néha. Viszont a kutyát nem szabad fölösleges veszélyhelyzetnek kitenni, ez a legfontosabb. Ne akarj mindent azonnal, csak fokozatosan tudsz haladni te is és a kutya is.
Én ebben az esetben azt mondtam volna (főleg a mai fejjel): "Rendben elmegyek Müzlivel, de csak akkor, ha ott van egy képzett kutya és a vezetője. Én majd megyek utánuk". Hidd el, hogy "másodhegedűs" szerepben is nagyon sokat lehet tanulni, sokkal kisebb kockázattal, és van esély a vad megtalálására. Az pedig külön öröm, ha a te kutyád találja meg a helyes csapát, ha netán az első kutya téveszt.
Szóval csak ésszel és fokozatosan.

Nemrég találtam egy német honlapot, ami nagyon jól összefoglalja az utánkereséssel kapcsolatos alapvető dolgokat. Igaz, hogy ott sokkal komolyabban veszik ezt a dolgot és nagyobb kultúrája van. Kiragadtam a legérdekesebb részeket, talán még nem túl nagy a kép, de olvasható. Érdemes elolvasni, ha valaki tud németül. Esetleg valaki le is fordíthatná, ha eléggé járatos a német nyelvben és akkor mindenki megértené, mert nem csak a kutyavezetőknek hasznos.


Itt a forrás: http://www.kbgs.de/ (http://www.kbgs.de/) Sok érdekes dolgot lehet még itt olvasni, kár, hogy a Magyar Véreb Egyletnek nincs ilyen oldala.

Üdv, Dani

Weißes tuch und lupe...

Hát, ilyet se láttam még... :fejv

Ha meg google chromet használtok, az automatikusan lefordítja bármely nyelvről.

Én se, de ez semmit nem jelent. Talán nem hülyeség. A fehér zsebkendőt a füvön végig húzva ott is találhatsz vért, ahol amúgy nem biztos, hogy látod. A nagyító gondolom azért kell, hogy pl a talált szőrtípust be lehessen azonosítani. A klasszikus vérebezés egyik kelléke ugyanis a "szőrtérkép" (Schnitthaarbuch), ami a sebzés helyét segít beazonosítani. Nem tudom használ-e ilyet valaki Magyarországon.

A Die Nachsuche menüpont a legjobb, bár van néhány dolog, ami nekünk talán furcsa, vagy épp itt nem használják.

Csaba a Google fordítás legfeljebb viccnek jó a német vadásznyelvet tekintve. Persze azért ki lehet silabizálni azzal is.

 :Emel

Nem a zsebkendőn csodálkoztam :), hanem a nagyítón... :fejv
A "szőrtérkép"-et az ember a fejében hordja, így kisebb a lebukás veszélye :St. Azt úgyis tudod, hogy a szomszédasszonyé rövid és vörös, a lányáé meg borotvált :Q

És ha most valaki lecsapja a magas labdát és azt mondja, hogy én a pofámon is "szőrtérkép"-et hordok, az kapja be... :Q

 :Hehe

Szóval nem csak előtte de utána is meg kell borotválkoznod !  Csak azért hogy le ne bukjál ha nem kopaszbarackot vacsorázol !  :T                  :rohog

Oszt fogat is köll ám mosni, mer nehogy közé ragadjon a térképrészlet... :FOG :rohog

Borotválkozni?
Az öncsonkítás mindenféle módjára megvetéssel tekintek... :Q

Ja. Ezért jó Erdőjárónak. Ő "addig" simán kiveszi az agyarakat oszt jónapot... :Q

Kedves Horrido!

Nekem ezzel kapcsolatban NEM írtál privát levelet, végig néztem az összes levelemet, és egy üzenetet váltottunk egy rókás recepttel kapcsolatban. Ezt pedig, hogy " nem találta fontosnak, hogy válaszoljon..... :riii" ne haragudj, de kikérem magamnak, ha megkaptam volna a nekem szánt leveled biztos hogy VÁLASZOLTAN VOLNA.

 :Emel



Nem próbálom megmagyarázni a felmerülő kérdéseket, van egy pár dolog amit én kicsit máshogy látok, de nyílván az én érveim is megtámadhatók lennének. A segítő szándékó hozzászólásokat köszönöm szépen mindenkinek!
A hétvégén két tüdő lövött disznót keresett a kutyus, friss csapán mindegyik bő 50m volt. Itt most ugyan azzal a nagy kedvvel ment mint az első disznónál és a szarvasnál

 :Emel

Megtaláltam egy tanulságos és a vizslámra majdnem végzetes utánkeresés terítékfotóját.
A vizslán látszik a vér akkor még nem gondoltuk hogy nagy a baj !
Vendégségben sebesítettem meg a disznót egy magasról meredek szögben lefelé elcsúszott láblövéssel. Másnap az addig barátaim figyelmeztetése ellenére hajtásokban eredményesen használt vizslámmal és egy fiatal tacskóval valamint e népes társasággal szegődtünk a kan után. A vércsapát a kutyák nélkül is jól lehetett követni és én a kutyák után gyorsabban haladva elhagytam a társaságot. Nem vezetéken kerestünk a kutyákkal sajnos ez is lett a baj legfőbb oka. Másfél kilométer után megtaláltuk a disznó vackát ami egy bokor alatti teknő volt de abba nem feküdt bele szegény hanem mellette a havon töltötte az éjszakát égő sebét hűtve. Innét felgyorsultak az események. A kutyák "felvillanyozódtak" és csaholva vetették magukat a nyilván nem olyan régen felvert vad nyomába. A kan egy szederindákkal benőtt nagyobb bokor alatt húzódott meg. Odaérkezésemkor visítást csaholást hallottam majd a Picúr nevű kis tacskó tolatott ki a bokorból bátran visszaállva csaholta a sertevadat. Feltűnt a disznó alakja is de a vegyescsővű puskából odalőtt gyöngygolyó eltérült az ágakon. A disznó visszahúzódott a bokorba és az ellenkező oldalon próbált meg kereketoldani. A kis tacsinak helyén volt a szíve csipkedte ugatta forgatta a kant mig én is oda nem értem. Szívesen néztem volna ezt a jelenetet hosszabban is de közben beugrott " Mi van a vizslával ? " Fültövön lőttem az immár nyílt placcon forgolódó disznót és a vizslat kezdtem szólítgatni. Tíz perc múlva került elő Robi kissé megpúposodva. Átvizsgálva láttam hogy a péniszen el van nyílva a bőr az oldalán három centis vágás és a hátsó comb belső oldalán csepeg a vér egy kisebb vágásból. Nem tünt súlyosnak a dolog de mire a nehéz terepről kiértünk már nagyon bágyadt volt a vérveszteségtől és ölbe vittem be az időközben értesített állatorvoshoz a műtőasztalra. Egy kisebb eret kellett elkötni a combjában mert onnét jött a vér folyamatosan.  A kutya felépült. A csék bőrén még mindig látszik hogy felhasadt mert azt mondta a doki hogy azért nem varja össze mert ha szűk lesz nem tudja visszahúzni. Jön is kifelé a cséve rendesen ha hoznak valami jó szukát hozzá !  :Q ( Nem tudom hogy nálam is beválna egy ilyen hasítás ?  :rohog  ) Azóta ha a kan szagát megérzi szinte röpül kifelé a nádból Robi kutyám . Kíváncsiságból elvittem hajtásba és érdekes módon a süldőt ugyan úgy a földhöz vágta mint azelőtt de kanra soha többé nem lehetett ráizzítani. Eddig az esetig 3-4 disznót lőttem velük hajtásban . Sajnos Picúrt a házunk előtt elgázolták mikor a magas hó miatt ki tudott bújni a kerítésen. Szóval egy korai kellemetlen élménnyel örökre el lehet venni a vércsapa munkától a kedvét a jó kutyának is.        :Emel

Köszönjük a tanulságos történetet.
Nagyon jó a kép, gratulálok!  :Emel

Nekünk egy jagd vérzett el hajtásban. Elég kis vágást kapott a heréinél.
Sajnos mire az autóhoz értünk vele, már késő volt.

A hajtó kutyák milyen arányban élik meg a nyugalmas öregkort?

Jobb ha nem nő nagyon az ember szívéhez. Valamilyen oknál fogva a jagdokal  mindig történik valami.
Barátom két kutyája, (akik már doktoráltak disznóból, és soha nem vesztek el) a befagyott holtágba szakadtak be sebzett disznót pörgetve.
Disznó, kutyák minden a jég alá. Na ezekről a kutyákról gondoltam, hogy megérik az öreg kort.
Nem is beszélve a helyi hajtókról, akik képesek egy két jobb kutyát kikötni a fához, másnap meg hazavinni.  :alu

Szerintem ez a szerencsétől és a tapasztalattól függ . Szinte mind kap egy egy sallert mire megtanulja merre van a disznó eleje.

Nekem a vizslám csúszott be a Sárvíz csatornába aminek mind két partja két méter szélesen be volt fagyva a közepén folyt a víz . Mikor láttam hogy kezd kimerülni beszaggattam a jeget beleálltam a tökig érő vízbe és nyakörvénél fogva kihúztam.   

Szia Bence! Hát nagyon benéztem valamit, kikuttattam a PÜ-mjeimet és valóban NEM te kérdeztél tőlem tacskós tapasztalatokról és nem válaszoltál. Más fórumtárs. Ezért szeretnék elnézést kérni Tőled! Tényleg ne haragudjál, de rengeteg privát üzenetet kapok, összecseréltelek valakivel. Mégegyszer bocsánat, nem akartalak megbántani.
A kiskutyával viszont valóban lassabban egy picit!
Vadászüdvözlette, Horrido

Meg legfőképpen a hajtások számától.
Nem mindegy, hogy a társaságnál évente megrendezett 3-4 hajtásba megy a kutya, vagy szezonba minden hétvégén, sokszor még hétköznap is.

Kedves Horrido!
Semmi gond, előfordul mindenkivel. Így nem maradtam "sáros" a többiek szemében sem.

Vadászüdvözlettel: Bence  :Emel

Szia!
Van olyan "profi" kutyás hajtó nálunk, akinek az a szomorú tapasztalata, hogy a jagdjai közül a legjobbak igen nagy százalékban a 4.-5. évük között szenvednek valami végzetes balesetet. Akkorra érnek be teljesen, a sok eredményes munkától túlteng bennük az önbizalom és ez néha átcsap meggondolatlanságba.
Tacskókopók és tacsik között ez nem jellemző, kimondottan terrierek esetében és főleg a kanoknál figyelte meg.
Van tapasztalat mögötte, évente 5-10 kutyát nevel és igen eredményesen is dolgozik velük.

Na de melyik kutya tekeri ki a szederindából a disznókat? Mert a tacsik nem nagyon. Persze ha van idejük rá, akkor talán.
A barátaim is 20-30 felnőtt kutyával hajtanak, kivétel nélkül szukákkal. Nem is olyan önfejűek, és nyugodtan vihetik a tüzelőket is dolgozni.

Leállt az utánkereső topik ! Nem is csoda mert most nem nagyon kell a kutyuli elég a  :ebavadasz1
Ma azért voltam egy kis "keresésen" ! Tegnap kollégám rálőtt egy süldőre vélhetőleg ugyan az a süldő konda támadta meg mint legutóbb engem. Szerinte tíz disznó is lehetett mind egy forma nagy. A lényeg hogy 8x56 -os S&B távcsővel nem látta hogy egy másik is a közelébe került a célbavett süldőnek és a lövés után megdöbbent hogy amire lőtt az jobbra 10 méterre elterült az akácban egy másik meg a rálövés helyétől kissé balra szintén feküdt de csak tíz másodpercet. Addig csodálkozott a dolgon hogy ez utóbbi felugrott és a többiek után szaladt.  Az este felhívott az ügyben , már akkor is az volt a tippem hogy egy szilánk vagy repesz darab valahol fejbe vagy gerincen találta . Ma reggel utánnanéztünk a dolgoknak és valószínűleg így volt mert néhány nagyon kicsi vércseppet szórva csatlakozott a kondához és távolabb már semmi vért nem találtunk.

Az egy nagyon rutinos disznó volt. Lövésre feküdj! Aztán ha tiszta a levegő, akkor spuri... :TAPSol :vad

Stefi, ilyenkor a fiatalabbját viszem, könnyebb ellenőrízhetőség, könnyebb munka (bár a nagy hóban kicsit küzdenek a tecsik  :Q, nagyobb esély a sikerre.

Hát igen, ilyenkor látni, hogy elmegy-e a kutya egy keresztező csapán, és ha elmegy észbe kap-e?

tecsik=tacsik  :St

Jogos de Csipetkét nem akartam kínozni a 30-40 centis hóban. Igen ilyenkor jól lehet tanítani a kontrolálhatóság miatt .

Én megkerestem ha jól emlékszem a múlt héten, friss csapán, tüdőlövéssel mindkettő max 50m szaladt.
Pénteken megyek ki, remélem lesz még mit keresni.
Sajnos én most könyékig gipszben vagyok, pedig már nagyon is esedékes lenne egy  csapát húzni Müzlinek, nemártana egy kis gyakorlás.
 :Emel

No comment...

Kedves NO COMMENT!

Sajnálom, hogy már ehhez a topikhoz sem lehet úgy hozzászólni, hogy ne kéne 25-ször meggondolni, hogy mit írok le, mert valaki ilyen semmitmondó megjegyzéseket tesz. Azért kiváncsi lennék, hogy pontosan mit nem akarsz kommentálni. Én ezen a fórumon egy vadammal sem kérkedtem, mutogattam, villogtam a történeteimmel. Csak a kereséseim IGAZ történtét írtam, meg nem csak a jót és a szépet. Ha jól értem a név és személyazonosság nélküli célzásod akkor azért szeretném megvédeni magam. Minden szabadidőmet kint töltöttem a területen( 99%-t kísérőként) amikor csak tudtam a legszebb és a legundorítóbb időben is, amikor sokan a kályha mellett a TV-t nézve melegedtek. Sokszor éjszakákon át ültünk a kukoricavetéseken, hogy a más lustább tagok aztán már a megvédett kukoricán lőjék a disznót. bikát. Nem számoltuk, hogy hányszor ültünk kint, de én augusztusban láthattam először disznót terítéken, pedig március óta folyamatosan jártunk ki. Sokan a társaságból csak hóban, jó holdkor, melegben járnak ki és azért meg meg lövik a maguk disznóját, arányaiban sokkal többet mint mi a rengeteg kijárással. Szerintem akkor túlzok, ha azt mondom csak minden 15. kimenetellel találkoztunk vaddal és itt nem csak a disznóról van szó. Mi ha útba került meglőttük a rókát is, nem csak a disznót meg a nemesebb vadakat, ezt se sokan teszik meg sajnos (tisztelet a kivételnek). Sajnos mindenki csak azt látja, hogy hú mennyi vadat lőtt "x", de arról senki nem beszél, hogy "x" hányszor volt kint, nem csak vadászni hanem lest állítani etetőket feltölteni, csapdázni, dúvadazni amikor csak tehettem mentem és segítettem én is. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok tag és nekem nem lenne kötelességem segíteni nagyon is kivettem a részemet a fentebb felsorolt dolgokból és segítettem barátaimnak ha kellett, amiben csak tudtam. Nekem szezon közben lettek meg a papírjaim fegyvereim, és több hónapja tartogatjuk a vendég jegyeket, hogy én is fegyverrel ülhessek ki. Szerintem úgy érdemes vadászni menni, hogy bizakodik az ember, hát én most ezt mertem tenni.

Én ebbe a topikba azért szerettem írni, mert ide segítő szándékú, és nem rossz indulatú, hátsó szándékú hozzászólók irogattak. Akinek nem tetszett valami az egy normális hozzászólásban kifejtette,hogy miért is nem és nem fél mondatokkal célozgatott, amit vagy meg lehet érteni vagy nem.
És azért várom, hogy igazából mire is gondoltál ezzel az építő jelleggű hozzászólással.

A többiektől elnézést, hogy ilyen hozzászólásokkal kell elrondítanom ezt a topikot. :Emel

Ha ismeritek egymást személyesen akkor legyetek szívesek szóban egymás szemébe mondva, nem itt a fórumon egymást vádolva!

Bence ! :OKO :Emel

Elgondolkodtató hogy egy olyan fórumon ami "egymás szórakoztatását" tapasztalatok átadását, tanácsok kérését hivatott szolgálni. szinte fél az ember egy történetet megírni vagy saját tapasztalatát átadni mert akkor vagy okoskodónak,dicsekvőnek,stb.stb tüntetik fel. Lehet sőt biztos hogy ember és ember között vannak különbségek és természetesen vannak az írásokban stílusbeli különbségek és vannak durva elhajlások is ( lásd kimoderáltak köztük én is ) de azért egyes emberekből hiányolom a minimális tolerancia és a minimális empátia  meglétét !       :S.Peti

Drága jó   barátom!
A saját nick-nevemen írtam ha nem vetted volna észre! Nem vagyok olyan gyáva féreg hogy kreálok egy fika nick-et...
Szerintem nem kéne ekkora arcodnak lenni a vasárnapi eset után... Mégis, mire akarsz megint vadászni?
Ezt a szar dumát meg hagyjuk már,hogy csak én etetek, csak én építek lest...

Remélem megértettél!


Ha ismeritek egymást személyesen akkor legyetek szívesek szóban egymás szemébe mondva, nem itt a fórumon egymást vádolva!

Azt hiszem nem értettük egymást. Én leírtam, hogy nem csak vadászni járok ki, egyáltalán nem magamat akartam ajnározni, csak a tisztánlátás érdekében írtam le ezeket.
Én sajnos nem tudom, hogy te ki vagy, de úgy tűnik, hogy te tudod, hogy én ki vagyok, mert itt a fórumon nem írtam egy betűt sem a vasárnapomról, ha jól emlékszem.
Én tovább nem akarom szennyezni ezt a topikot, szóval részemről a vita befejezve, itt nyílt topikban. Ha esetleg megírnád privátban, hogy honnan ismersz annak azért örülnék.

Mire beérik a kutya, nekem is meglesz minden az utánkereséshez.

Úgy gondoltam talán ebben a topikban van a legtöbb ember akit érdekelhet ez a megoldás a puskacipeléshez:





 :Emel

Egyel több vacak ami el tud akadni a bozótban... :fejv

Még nem próbáltam élesben, de ne legyen igazad!
Remélem inkább könnyíteni fog mint hátráltatni.

Ha "gyorsan köll" a puska, bajba kerülhetsz.
Nézd meg az utánkereső puskákat, a csőtorkolatnál van a szíjkengyel, így a túlnyúló cső nem akad el olyan könnyen. Ha normál szíj van a puskán és úgy viszed a válladon, akkor könnyebben elakad viszont kifordul. Ezzel a heveder rendszerrel viszont nem tud kifordulni, ha ezzel elakadsz, akkor nagyon elakadsz.
Én nem erőltetném.

Szia Bence!
Ha komolyan akarsz foglalkozni az utánkereséssel és nem csak hobbi szinten,akkor megfontolandó lenne egy rövidcsövű golyósfegyver 8x57JS kaliberben,a szíjkengyelt pedig a csőtorkolatnál elhelyeztetni,ahogy Boar is javasolta.
Tagadhatatlan előnye van a sörétesnek a két egymást követő lövésben,de ha kilőtted mindkét csövet,onnantól szoktak jönni a gondok.
Engem gyúrt már meg disznó,úgy hogy visszakanyarodott a saját csapája mellé,amikor elmentünk mellette,kirobbant a sűrűből és hátulról fellökött.Szerencsémre koca volt,így megvágni nem tudott,csak tombolt rajtam,aztán csővégről megadtam a kegyelemlövést neki.Hiába marta a tacsi,tépte,ugatta,rá se bagózott.
Az volt a szerencsém,hogy kézben fogtam a fegyvert,szál erdőben lehet sétálni fegyverrel a vállon,de a sűrűben felejtsd el.
Ez egy jó tanács,amit szívlelj meg,mert kellemetlen és fájdalmas lehet a tanulópénz.
Üdv:magesz

magesz  :OKO  A fegyver ügyben is igazad van de a tipikus utánkereső puskák elég drágák még az egun.-on is.  Szerintem egyenlőre megfelel ez a sörétes aztán majd jönnek a tapasztalatok  ott bent a sűrűben. Ott majd kiderül hogy jó e ez a megoldás a " puskaszíjra" ami leginkább a biatlonisták megoldására hajaz de ugye azok nem járnak a bokrokban .( Ha csak el nem tévednek  ;) )  Én nem viszek magammal két puskát vadászni azzal keresek amivel lőttem . Ha olyan utánkeresés van amire rá tudok készülni akkor legtöbbször az IZS bockot viszem vagy a 35-ös Rem. alsókulcsost távcső nélkül. Azért olcsó megoldásként szerintem szóba jöhet egy előagyszános sörétes is vagy lerövidített csövű golyós és egy ügyes mester még szíjkengyelt is tud biggyeszteni a végére.  :Emel

Sziasztok!


Nálunk következö megoldás jött be:

A haverom hivatalos körzeti utánkeresö, bajor hegyi vérebe van, több mint 15 éve van bevezetve ebbe a funkcióba.
Ö egy leröviditett M98-ast használ, 8x57IS kaliberben, a csöszájnál rögzitett dupla (hátizsákszerü) hevederrel.

Én ennek a fegyvernek a mintájára használok egy rövid Mosi-Nagant karabélyt, a bajonett, miután nálunk tilos, le van csavarva és a bajonett tengelyén van átvezetve a heveder.
Duplán megy le a tusára,tehát ezt is mint a hátizsákként lehet hordani, miután nem áll ki a kátamon túl, még soha nem akadtam meg vele, pedig sokat lesz bevetve, nálunk a terelövadászatokon megy két-három vadász a hajtókkal.
Utánkeresésre ugyanúgy bevált. A terep nálunk elég durva, de a vegetáció föleg fenyö.
Persze egy karácsonyfa fiatalos, feketeszederrel füszerezve, is eléggé cikis.
A csöszájat egy darab bekötött végü bicikli-belsövel védem, lerepül a lövéskor, nem kerül semmibe és biztosabban tart, mint a ragasztószalag.

Üdv                                 Gyuri :Emel

Néztem én is a 8x57-eseket 9,3-asokat, csőtorkolatnál mefogatva, rövid csővel, stb. De egyenlőre ez a sörétes tűnt a leggazdaságosabb és legegyszerűbb megoldásnak, nincs pénzem egy külön "utánkereső" fegyverre. Meg egyenlőre értelmét és hasznát sem látom, mert szerintem itt nem lesz annyi és olyan komoly keresés, hogy érdemes legyen beszereznem külön puskát erre a célra. Már néha így is úgy érzem, hogy túl sok dolgot szereztem be az utánkereséshez, de háát ezek nyílván nem akkora volumenű dolgok mint egy új puska.
A szíjat nagyon gyorsan le lehet venni, egyenlőre én annyi hátrányát látom, ha sűrűbe leveszem a hátamról és úgy keresek hogy a kezemben fogom, na úgy tényleg elakad meg útba van, a hátamra viszont elég jól felfekszik, annyi változtatást talán lehetne még, hogy egy szíjkengyelt kéne beújítani a csőtorkolatra.
 :Emel

Szia Bence!
Nem tudom egyébként milyen golyós fegyverrel rendelkezel,de egy sima m98-as mauser(zastava)50cm körüli csővel bőven jó.A szíjkengyel kérdést meg bármelyik fegyvermester megoldja.A 8x57Js vagy a 30.06 javasolható ilyen célra,mert ha hónaljba tudod csak beszorítani,nem rúg agyon.
Egy javaslat a puskaszíjra,létezik egy fagörgős szíj,amit a görgőnél fogva,azt hátrafele húzva,rásimul a fegyverre a szíj.Nem kell túlbonyolítani,mert ismered Murphy-t! ;)
Sikeres kereséseket neked! :Emel
Üdv:magesz :Emel

Szia Bence

A mostani FEHOVA kiállításon látható volt a SAVAGE ARMS placcán egy nagyon jó fegyver. Tipikus utánkereső puska volt, narancssárga szintetikus tussal, rövid csővel, a kaliber az egyik legjobb ebben a műfajban 9,3 x 62. A puskán volt még egy amerikai (azt hiszem 40-es távcső) távcső is. Az ára szintén nagyon kedvező, 230.000 Ft körül mozgott. Ennyi pénzért nem biztos, hogy érdemes használt fegyverben gondolkozni.

Szia magesz!

7x64-es ZKK-m van, egy fix szerelékes 7x50-es Meoptával. Ezt meg itt az akácosban nem igazán, sőt talán egyáltalán nem tudom kihasználni, itt max 15m-re tudok ellőni, ez is inkább télen meglőhető távolság, tehát ha már távcső akkor esetleg egy 4x32-es lenne jó amivel nem csak egy fekete foltot, hanem mondjuk egy fél disznót látnék akkor is ha az 7m-re fekszik a bozótban.
Ezt a szíjat meg majd meglátjuk, ha már megvan kipróbálom, majd megírom a tapasztalataimat.
 
 :Emel Bence

Akkor lehet, hogy mégis csak érdemes lett volna felmennem a FEHOVÁRA körülnézni. Nézegettem én is (csak úgy kiváncsiságból) puskákat erre a célra, lehetne azért összerakni nagyon ütős szetteket, nem is olyan horror áron, de majd ha tényleg igazán komolyra fordul a dolog és tényleg sokat hívnak keresni akkor esetleg beruházok valamire.

 :Emel

Valami ilyesmi ? Na ezen én is gondolkodtam 8x57 kaliberben. A 230.000 ehhez képest kedvező ár ! Nem tudsz többet a cégről ? (tel. email, stb.)

Stefi
Priviben válaszoltam.

Fiúk!

Egy fiatal és agilis srácról van szó, aki nagyon szereti az utánkeresést!
Gondolom ha tele lenne pénzzel, nem egy IZS duplával járná az erdőt a sebzett vad után.
Hiába ajánlgattok ilyen-olyan puskát, ha nincs rá keret, akkor nincs.
(Néha a nagyon kevés pénz is nagyon soknak tűnik!)
Egyébként egy gyöngygolyót jól lövő sörétes első puskának szerintem elegendő, mert pár vadat kerestünk már mi is, de kefes űrűben eddig a "ruszkibokk" fényesen bevált.

Ha rákap az ízére és lesz miből félre tenni, biztosan lesz neki rövidcsövű golyósa.
Addig szerintem érdemesebb lenne inkább a kutyavezetést, és a szakma trükkjeit megosztani vele!  ;)

Ez egy jó megközelítés és egyben a valóság is, ha jól gondolom.

Szerintem nagyon rendben van Bence fegyverszíja. Majd, ha lesz lehetősége, akkor vesz egy kengyelt a cső elejére, mert így tényleg elakad el a bokrok alatt kúszva. Mondjuk a csővégre rögzített szíjjal meg a hosszú fegyver a vádliját fogja verdesni menet közben... az se kényelmes. A rövid fegyver, a csővégre rögzített szíjjal nem akad el, és jóval kényelmesebb, ez tény, de addig azzal kell dolgozni, ami van.
Nekem oldható kengyel van a puskán, ha be kell bújni a sűrűbe, és a közelben lehet a vad, akkor bal kézben vezeték, jobban a puska, amiről leakasztom a szíjat, hogy ne akadályozzon. Persze így se kényelmes kúszni, meg a puska is kap rendesen, de legalább gyorsan tudok lőni, ha kell. Az összehúzható, görgős szíj, amit Magesz írt, nekem nem vált be. Az is elakad, ráadásul kényelmetlen vele a puskát vinni, mert folyton csúszkál.

Üdv, Dani

Tisztelt Olvtársak!
Aki komolyan foglakozik (vagy foglakozna) sebzett nagyvad keresésével, annak a figyelmébe szeretném ajánlani a Vadászati Törvény következő rendelkezéseit:
Vtv.68. § (1)190 E törvény alkalmazásában tiltott vadászati eszköznek minősül:
e) a gímszarvasra, dámszarvasra, muflonra, valamint őzre történő vadászat esetén a sörétes vadászlőfegyver;

Vhr. 58. § (1)193 Apróvadat sörétes vadászlőfegyverből kilőtt söréttel, nagyvadat golyós vadászlőfegyverrel szabad elejteni.
A hivatásos vadász által– nagyvad utánkeresés során kegyelemlövéshez – alkalmazható vadászlőszer kivételével vadászati célra legalább 2 mm-től legfeljebb 5 mm-ig terjedő átmérőjű sörét használható.

Vagyis a fentiak szerint ugyan úgy tiltott módon való vadászatnak számít a sebzett gím, dám, őz és muflon elejtése sörétes fegyverrel (kivéve a hivatásos vadász általi elejtés!), mint az egészségesé!!
Gondoltam ezt megosztom veletek, mielőtt még bárki bajba sodorja magát, ráadásul többek elvi támogatásával, némileg jóhiszeműen (habár a törvény ismeretének hiánya ugye nem mentesítő erejű).
Érdemes ezt a fegyver megválasztásakor figyelembe venni, vagy megválogatni a keresendő vadfajt. Habár ez egy elhivatott "vérebes" vonatkozásában igen csak életszerűtlen lenne.
Tehát utánkereséséhez általánosságban golyós fegyvert kell használni! (Kivéve ha a keresést hivatásos vadász végzi, vagy ha a keresett vad vaddisznó)
 :Emel

Ez egy nagyon okos és jó hozzászólás volt.   :OKO
Bence csak disznót keres ezzel a sörétessel. Majd, ha egyéb nagyvad is "képbe" kerül, akkor a golyós fegyverét viszi. Ha meg bele jön a dologba, akkor csináltat vagy vesz egy "kurtányt" 8x57 kaliberben. :WA

Ha véletlenül szenvedő beteg vaddal találkozom és az nem vaddisznó és nálam csak gyöngygolyó van és sörétes fegyver akkor nem válthatom meg a szenvedésétől. ?
Mert egy másik jogszabály azt kötelességének írja elő a vadásznak ! (Amiről egyesek nagyon is elfeledkeznek pl. egy sántikáló trófeás vad vendégnek tartogatása ürügyén. )

Ezt nem is vontam kétségbe.
Csak gondoltam tisztázzuk a dolgot, amíg valaki nem lát benne lehetőséget egy fröcsögős, jóindulatú "megmondásra" :NON
 :Emel

A Vadászati Törvény bötűje szerint NEM.
A beteg vad elejtési kötelezettségét pontosan melyik jogszabály és milyen szövegezéssel írja elő?

"A beteg vad elejtési kötelezettségét pontosan melyik jogszabály és milyen szövegezéssel írja elő?"

79/2004. (V. 4.) FVM rendelet
a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól
27/A §. 4. bek A vadállomány védelme és a vad kímélete miatt vadászati idényre való tekintet nélkül haladéktalanul el kell ejteni a súlyosan beteg és mozgásképtelen, illetve a súlyosan sérült és életképtelen vadat. Az elejtést a vadász, illetve a kísérő köteles a vadászati naplóban beteg megjelöléssel rögzíteni, és haladéktalanul bejelenteni a jogosultnak. A jogosult köteles az állat-egészségügyi okból elejtett vadat vizsgálatra alkalmas módon az elejtés helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak bemutatni. A hatósági állatorvos az elejtés indokoltságáról külön jogszabály szerinti igazolást állít ki.
   

Köszönöm Karcsi !  :MEGH  Tudtam hogy van egy ilyen passzus csak hogy hol ?  :fejv
Ez alapján kíváncsi lennék a hatóságok kérdesemre adott válaszára is ! Szerintem lenne ott  :fejv mivel pontosan egy vadászati felügyelő mondta hogy akkor bármi bármivel elejthető. Gondolom a "haladéktalanul" szó erre utal . Ismerve a hatóságok egységes szemléletét és jogértelmezését lenne kavarodás egy ügy elbírálása során .  :riii

Azért egy utánkeresés nem olyan "mennyünk oszt csinájjuk, majd lesz valahogy" dolog, hogy ami éppen nálunk van azzal keresünk. Aki komolyabban foglalkozik ezzel, és szokták hívni keresni, az készül rá, tervezetten történik a keresés. Gondolom Csaba erre akart utalni és ilyen alapon bele lehet kötni a dologba. Az megint más, ha disznó vadászaton sörétes van az embernél, és egy beteg szarvassal találkozik. Akkor nyilván a gyöngygolyóval meglőheti.

Mivel most kezdtem az "ipart" ezért, nem tudom mennyi keresésre fognak hívni, mennyi vadat fogok akár csak saját magunknak keresni, de azt bátran állítom hogy legalább 90%-a disznó lesz. Annál a kevés kivételnél meg majd golyósomat kanyarítom a vállamra.
Az mondjuk szerintem megint más kérdés, hogy melyik a jobb otthagyni a sebzett vadat vagy esetleg gyöngygolyóval megváltani a szenvedéseitől. De háát ha nem is tiszteletben, de azért betartom a törvényt, mert sajnos nekünk nem éri meg játszani, mert nem ússzuk meg egy "ennyebenyével", akkor meg aztán nem kell tovább áradoznom a 8x57-esről meg a 9,63-asról.
 :Emel

Bárcsak ennyire nyilvánvaló és egyértelmű lenne ez minden hatósági személy és vadász előtt !
Hozzáteszem hogy egy jó ügyvédnek a fenti jogszabály alapján még akkor is lenne mit keresnie ha valaki a sebzett szarvas után gyöngygolyóval megy a sűrűbe és netán a segítségét kérő feljelenti !  :epl       ( Persze szigorúan csak szerintem! )
Egyébként nekem két áeü. okból történt elejtésem volt probléma mentesen .
Közben olvasom Bence hozzászólását. Szóval érdemes lenne erre valami fő hatósági embernek választ adni mert már itt is érzem a bizonytalanságot ! Még egyszer én úgy gondolom a "haladéktalanul" azt jelenti hogy nem kell hazaszaladnom a golyósért !

Egyáltalán nem helytálló a "nyilván".
Mivel a 79/2004.-ből idézett részlet nem helyezi hatályon kívül és felül sem írja a Vtv.68.-at egy nem hivatásos vadász esetében.
Még akkor sem, ha a józan ész mást is diktálna.
De ez így együtt valóban egy komplett baromság és semmi értelme sincsen. :Vvon
Érdekes lenne ha ebben az ügyben két jogász egymásnak feszülve megpróbálná kihámozni az igazságot :fejv

Sajnos az a baj (ahogy én tudom) ma a Magyarországon hatályos jogszabályban NEM EGY ellentmondás van, nem beszélve a betarthatatlan rendelkezésekről.

Szerintem a jogalkotóknál , jogszabály előkészítőknél az is a baj hogy sokszor fin@juk sincs a valóságról.
Szerintem el se tudják képzelni hogy a sportvadász az az a nem hivatásos vadász is utánkereshet. Ezért kerülhetnek ilyen kikötések a törvénybe.jogszabályba.
Ezért csak a " vadőr " használhat "őzsörétet" vagy "kilencszemest" utánkeresésre, pisztolyt kegyelemlövésre stb.

Csaba ! Ez az új magyar paradoxon !
Ha meglövöd a Vtv.68 alapján vonnak felelőségre . Ha nem lövöd meg akkor meg a 79/2004 FVM. rendelet alapján .  :rohog      De inkább!  :riii :riii :riii

Akkor menjen mindenki megfelelő kaliberű golyóssal utánkeresni és nem lehet gond. - ebből.

Dani igazad van ! De én azt mondom hogy ne legyünk már megalkuvóak csak azért mert hülye , semmitérő , elméleti "szakemberek" hoznak és készítenek elő jogszabályokat. Az én szememben ezek egy nagy nullák és az összes büntetést meg perköltséget velük fizettetném meg mikor kiderül egy jó kis perben hogy nem egyértelmű de inkább hülye jogszabályokat alkottak.   :tasli

Magam is hasonlóan vélekedek a tisztelt törvényalkotókról. :OKO

A csavaroseszü ügyvédek ebből élnek , méghozzá nagyon jól !

A lényeg a kiemelt részben van.

A sántikáló vad pl. egyik kitételnek sem felel meg. Ezt is érdemes észben tartani.

Azt hiszem mindegyikünk örülne, ha tarthatna egy maroklőfegyvert utánkeresni. Nem kéne hosszabb-rövidebb csövű puskákat a hátunkon, vállunkon, meg ahol éppen szorongatni tudjuk cipelni végig a kefesűrű aljnövényzetű erdőkben. Biztonság szempontjából sem mindegy, azért egy psiztolyt hamar előkap az ember éps már lő is, nem akad el, nem karcolódik nem vágódik neki minden második fának. Jó nyílván azzal nem lehetne 50m-nél messzebbre lövöldözni, de ahol már arra lehetőség van ott már nem olyan megterhelő egy hosszabb csövű puskát se elvinni.

 :Emel

50 méterről én egy elefántot sem találnék el pisztollyal

Én is ezt írtam, hogy az közel harcara lenne ideális, viszont arra a legjobb.
 :Emel

Aki nem gyakorlott utánkereső, az azzal a fegyverrel menjen utánkeresni, melyet a legjobban tud kezelni. Főleg disznóra!

Nana, láttam él már éjjeli őrt napvilágnál meghalni! ;)
Kollégám egy régi hajtáskor nagy mellénnyel közelített a sebzetten agonizáló, jó erős testű kanhoz.
8x57-es utánkereső puskáját odaadta az egyik törzshajtónak, hogy vigyázzon rá, ő pedig a .38 Spec. kaliberű forgótárasával bemászott a galagonyásba.
Aztán innen a történet:
Bámm....bámmm.....bámmmbámmmbámmmbámmm.........Hogyazajóku........!!!!!!!!!!!
Nagy csörtetés kifelé a bozótból, elől a nagy veszternhős, mögötte csattogó pofával a több sebből vérző kan.
Egy nagy bökkenő volt, a megbízott fegyverhordozó már igen távol járt a Mauserrel együtt és csak növelte a tempót.
-Állj meg Tibi, a jó ku...anyádat :WO!!!!!!! kiáltotta hősünk, némi félelemmel vegyes izgalommal a hangszínében.
Közben a haszontalan pisztolyt eldobta a 20 centis hóba, utólérte a berezelt kirongózit, berepetált egy lőszert a puskájába és megtorpanva, szinte csővégről lőtte fejbe a kant.
Ezen a ponton a hajtás megállt és mintegy 10 hajtóval egyetemben, vagy tíz percig kereste mindenki a hó alatt a kis fegyvert :Q

Szia Bence!
Ennek kicsit ellentmondanék. Magam sportlövő is vagyok, ismerem a marokfegyvereket, sőt van is .357-es Magnumom és Parabellumom. Látom a hatásait a céltáblán.....Ugyanakkor van egy barátom Ausztriában, aki akár a klónom is lehetne. Náluk szabad utánkeresni ezekkel a kaliberekkel. Többször meg is próbálta, de nincsen jó tapasztalata. Volt, hogy egy tárat bele kellett lőni egy sima süldőbe, míg megkerült, vagy a hatodik .357-esre nyugodott el egy szembejövő komolyabb számos disznó.
Az a baj ezekkel a maroklőfegyverekkel, hogy megnyugtat a 6-9 lövés a tárban és alkalom esetén elkezded lőni a sebbzett vadat azzal, hogy van miből. Eredmény pedig silány.
Véleménye szerint az a golyós, amit tudsz biztosan használni a legalkalmasabb fegyver az utánkereséshez. Távcső és szíj nélkül.  Amint megteheted pedig egy rövid csövű 8-as körüli vagy nagyobb lehetőség szerint a villámgyors ismétlést lehetővé tévő egyenes húzású (nem mindig R93  :Q) ismétlő ( nyilván itt is fontos, hogy biztosan tudd használni, mert éppen az utánkeresésnél kell jellemzően nagyon gyorsan, automatikus mozdulatokkal ösztönösen cselekedni és lőni)
Aztán, ha megjön a rutin, kerülhet rá egy 1,5 -ösre csavarható távcső, ami alatt is biztosan lehet célozni és akár rajtmaradhat a szijkenygyel is.
 :Q :Q
 Pl egy ilyen:
(http://up.picr.de/9606704thq.jpg)

Kezdhetnél valamit ezzel a mérhetetlen mennyiségű vadászélménnyel. Egy könyvre vevő lennék, mert most is szereztél pár perc kikapcsolódást, derültséget. :OKO

Nekem is szereztél pár boldog percet ezzel a történettel, annak ellenére, hogy ze igen is nagyon komoly dolog lehetett, jót röhögtem a megfogalmazásmódodon!

Hát úgy tűnik akkor, hogy ennek a maroklőfegyvernek talán több a hátránya mint az előnye, akkor marad a rövidcsövű álom. 7,62-esekről, hogy vélekedtek, abból rengeteget látok a vadászaprón is, néha nevetséges áron, jó nyílván nem a legócskább, leglehetetlenebb lőképűre gondolok.

Melyik gyártónak vannak még ilyen R93 rendszerrel működő fegyverei. (én még csak a Blasernél láttam ezt a fajta zárdugattyút)
 :Emel

 :Q :rohog :Q

 Horridó      :Emel    " Pl egy ilyen: "    :TAPSol  Kaliber ?   :Emel

Sima standard kaliber! 8x50R  :Q :Q :Q

Sziasztok!  Van egy jelenet  az egyik vaddisznós videó kazettámon,amin hasonló jelenet játszódik le mint amit galoscsabus írt le. Ott is kiürítenek egy tárat forgótáras pisztolyból a sebzett kanra.  Kicsit rosszul sikerült a jelenet, mert az operatőr menekülve vette, nem is tudom miért :Q  Bence ha látnád lehet hogy elvetnéd  a pisztoly lehetőségét.

Ha találok ilyet jó pénzért akkor  :OKO  :TAPSol  :Emel

Pedig az nem is .38-as, hanem .357-es Magnum volt....

Te is láttad Horridó? 

Davidde  :Emel ! Mikor a vadász majdnem át esik a bokron ?  :Emel

Több ilyet is láttam. Asszem ennél is a végső megoldás egy IZS dupla volt gyöngygolyóval. :Q :Q

Tessék:

http://www.egun.de/market/item.php?id=3341003

Egy Steyr M95  200Eur alatt.

Tudom, az a baja, hogy nem stucnyik!  :rohog

Kel fekszik, gyors hátramenetben.  Egy sűrűben.  Ahogy rémlik,már rég láttam mert csak sajnos videó kazettán van meg.  A videót meg kihajítottam mikor utoljára szívatott.

Akkor ez jobb mint a 357 . :Emel
http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQND8Hz0MurJwW9gFz8FCgBv9l-1iUhVcAvwl9v9euX0GipagvX1w

Szia!
Gy. Józsi, lengyeli vérebvezető-hivatásos vadász nagyon rég óta egy rövidre vágott Naganttal jár dolgozni és nem panaszkodik. Igaz, lőni is tud ;).
Nem nevezném ettől függetlenül ideálisnak, de talán a "szükséges minimum" szintet megüti.
 :Emel

Voldemort  :Emel  :OKO ! Na ez az  :TAPSol .

Bele lehet futni teljesen új M zárolt hadipuskába rövid csővel. Volt nekem is egy ilyen.  "Ordonnanzschiessen"-en szerettem volna indulni vele. Persze időm nem volt, mint ahogy most sincs és eladtam egy fórumtársunknak többszáz lőszerrel együtt. Árában, ami asszem nem volt 100 euró. A puska új volt, 55 cm csővel, 7,62-ben. Egy ilyenből könnyen lehetne utánkeresőt csinálni. Még szurony is volt hozzá, ha üres a tár, jöhet a  PigSticking.... :Q :Q

Ezt láttátok már?
"a hat lövésből egy nem talált csak, de egyik sem hatolt a mellkasába, mind megakadt a tarjában és a gerincében, egyik fejen is találta, kitörve az egyik kisagyarát is. "

http://www.youtube.com/watch?v=UKFtENSDcCM

 
 Üdv  Bence !  Privi ment!

 :OKO :rohog

Őőőő :OO  :fejv szóval ismerek olyan embert aki lőtt  már disznót pisztollyal . Vadat és házit vegyesen .  Csak az agytalálat hatásos igazán. A német vadászoknak tudtommal két darab pisztolya is lehet alanyi jogon, mégis kelendőek az utánkereső puskák. A 4.000 Jule ugye több mint a 400 és az már elég erős pisztoly. Túl misztifikálni nem kell hogy csak a speciális   Nachsuhe/Drückjagd fegyver az alkalmas utánkeresésre. Eleink és kortárs vadászaink is igen sok vadat megkerítettek sörétes duplával és egyszerű nyílt irányzékos golyóssal. Lenne ötletem olcsó utánkeresőre pl. csőszájnál keletkezett csőhorpadás miatt leselejtezett sörétest még ingyen is odaadják és a csővég levágásával kézies rövid fegyver válik belőle és át is megy a műszakin . Ilyeneket is láttam már hajtásban. Nekem volt egy Nagantom az a rövidebb változat ilyen célból de nem szerettem az adogatórendszerét és a zár is kinyíllt könnyen a bokrosban. Azért jól megreperálva 12-13 grammos lőszerrel már majdnem 8x57-es . Vannak GV-k 30-06 os és 8x57 kaliberben nem baj ha kicsit ki van lőve a cső mert néhány centi levágásával általában javul a lőkép és kezesebb lessz is a kurtály.    Nem elvetendő ötlet az alsókulcsosokat befogni utánkeresésre megfelelő kaliberben. :S.Peti

Utánkereső fegyverek:
http://www.frankonia.de/waffen/langwaffen/buechsen/categorylist.html#pagingSize=16&sortOption=f_n_sortmatrix_0_70_30_50&f_s_marke=Favorit&displayType=gallery&f_s_Modell=Favorit+Nachsuche&page=0&lastSelected=f_s_Modell

1.000 Euró feletti árért lennének még ötleteim !   :Sam6

Stefi!
Például?
A Savage 111 FC-t is 1000 Euroért árulják az Egun-on!  :)

 :OKO  Már érdeklődtem is ! Két három hónap múlva kezdi a forgalmazását a Magnum  :-X  izé izé . 250000 Ft os bevezető áron.  :fejv

Látom, nagytudású vándorwandererabsolom olvtárs itt is jobban tudja mi történt, mint a vérebvezető... :NON
Bár jobban megnézve a filmet, megeshet, igaza van... :Vvon

Nyakbizosítós a Savage 111? A gyári honlapon nem is találtam meg ezt a típust.

Hansi, mondanál erről egy-két szót? Léccci, léccci  :Q :Q :Q

Nem mert Ámerikába nem biggyesztenek rá nyílt irányzékot és a 9,3x62 meg a 8x57 sem a legkedveltebb kaliber . Az European  modellek közt található és valami német cég "Európásítja" aztán forgalmazzák de a Savage minőségi, robosztus, egyszerű és jó fegyvereket tud gyártani. 

Lehet, hogy megvárom amíg beszerzel egyet aztán elhívlak utánkeresni :Q Úgy is közel lekunk egymáshoz.

Én is olvastam a hozzászólásokat, háát nemsemmi. Mondjuk tényleg érdekesen reagál a vérebvezető, de háát ő volt ott, szerintem egy videóból nem tudjuk átlátni a helyzetét.
Szörnyű ilyen buta, naiv hozzászólásokat olvasni, amit egykét laikus megejt egy-egy vadász videónál, képeknél.
 :Emel

Mindenesetre az első lövésnél még nem támad a disznó, utána meg csak a gyorstüzelést hallani, látni nem lehet semmit.

 :OKO

Szerintem korábbi olvtársunknak van némi igaza, ...

Szerintem nincs gond az első lövéssel. Keresztbe fordul a disznó, nagyobb találati felületet biztosítva és ki tudja, hogy három másodperc múlva hol lesz...? Eltűnik a sűrűben, vagy az utánkeresőt cincálja. A kutya sem volt veszélyben a lövésnél, utána oldalra is ugrott. Vagy neked azzal van bajod, hogy ült a disznó, amikor az első lövést tette?

Korábban engem is foglalkoztatott a maroklőfegyver kérdés, de mivel úgy se lehet tartani, le is tettem róla. Nem is bizonyosodott be éppen a fentebb írott dolgok miatt a feltétlen előnye. Ez is inkább csak a biztonság érzet miatt kellhet? Nem tudom. Egy jó kaliberű rövid golyós fegyverrel meg lehet oldani minden helyzetet, mint azt nagyon sok profi vérebvezető munkája bizonyítja. Az ember oldalán egy pisztoly leginkább csak egy plusz dolog ,ami elakad a szederindában. Minél kevesebb dologgal kell foglalkozni, annál jobb. Nekem azt tanácsolták, hogy tanuljak meg kapásból is pontosan lőni közelre és minden körülmények között maradjak higgadt, nyugodt. Az első lövés azért nem mindegy hová megy. Persze sokáig várni se lehet, mert egy rossz lőhelyzetnél, lehet hogy csak rosszabb lesz, vagy semmilyen.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy a célnak viszonylag jól megfelelő fegyverem lehet (nem érdem, csak állapot, örökség). Nem sokszor adódott olyan helyzet, hogy gyorsan és minden képen lőni kellett, de még nem volt gond, akár gallyakon, ágakon keresztül lőve is elfeküdt a disznó. 9,3mm nem hazudik  ;D, futni szerencsére még nem kellett ;D

Ami hangot 1'29 nél hallat a disznó arra utal "megunta a dolgot" !  :Q   Ebben a szituban a dupla sörétes is jó lett volna ám.  :Emel  (szerintem )

Szia Dani!

Neked milyen az utánkereső fegyvered?

Üdv: Karcsi

Szia!
Egy Tikka 412S duplagolyós. Kal. 9,3x74R - 9,3x74R. Nehezen barátkoztunk meg, cserkelni kínszenvedés vele, bár amúgy kezes. Mióta bele keveredtem ebbe az utánkeresésbe, már előjöttek az előnyei. Dög nehéz, de legalább rövid, és gyorsan lehet kettőt lőni. Kicsit sajnálom így koptatni, de úgy vagyok vele, hogy a puska van értem és nem én a puskáért. Nem ideális, mint egy ismétlő, de megteszi. Meg aztán emlék is.

Üdv, Dani

Köszönöm a választ!

Üdv: Karcsi

Ja a duplagolyósokat és vegyescsövüeket  nem tárgyaltuk ki e célra pedig szerintem megfelelőek ! :OKO
Valamikor a 7x65R-16-16 drillingemet gondoltam befogni ilyen célra de sajnáltam és eladtam .  :riii :riii :riii

Amikor belecsöppentem a szakma sűrűjébe, bőven kijutott a sebzett vaddisznó keresésből.
Eleinte a 30.06-os ZKK-mat vittem magammal távcső nélkül, de nem találtam elég megbízhatónak erre a célra.
Aztán vettem egy külső kakasos Tulát 16-os kaliberben, jobb csőben Nike golyós extra brenneke, a balban pedig 9 szemes volt a szokásos töltet.
Ezzel már sokkal eredményesebben végeztem a munkát, csak meg kellett tanulni türelmesen bevárni az esetleg dühösen közeledő disznót.
Néha szorult a kapca, mert korán eleresztettem a két lövést és olyankor bizony meleggé is válhatott a helyzet.
Aztán egy csere folytán hozzám került egy 12-es Moosberg "pumpálós vetőgép". Azzal több éven át dolgoztam igen jó eredménnyel egészen addig, míg egy extrém hideg és havas napon az ismétlő szán be nem fagyott a bele rakódott tömör hó által és csak a csoda mentett meg egy vesén lőtt kocától. Az első lövés kissé elcsúszott és ahogyan hasaltam a szederindák alatt, nem tudtam azonnal ismételni a rámtörő disznóra. Az volt a szerencsém, hogy erős emelkedőn lőttem felfelé és a fentről rám zúduló hatalmas tömeg nem tudott időben lefékezni, hanem túlcsúszott rajtam. Mire pedig megfordult, a fahengernél fogva teljes erőmből odavágtam a puska tusát a fagyos talajnak. A tus ugyan a nyaknál eltörött, de legalább megindult a zárszerkezet és így közvetlen közelről fejbe tudtam lőni a már csak pár méterre lévő, közeledő disznót.
A puskát másnap eladtam és azóta is csak a kakasos Tulát viszem magammal utánkeresésre.
 :Emel

Szerintem az ismétlőnél nincs jobb. Ami a mérleget számomra elbillenti, az a kisebb tömeg, a megbízhatóbb biztosítás. Órákon át való cipelésnél fél kg is számít. A dupla golyósomnál pedig biztosítás a sörétesekével megegyező, csak előre tolom a kis csúszkát és tűzkész (bocs a szakszerűtlen megnevezésért). Ha mondjuk a hátamon van a bozótban és "tolatni" kell, akkor egy alattomos ág előre tolja, egy másik akár el is sütheti a tarkómnál lévő csővéggel.  :fejv Soha nem történt meg még csak az sem, hogy előre nyomódjon a csúszka, mert nagyon vigyázok, de az elvi lehetősége meg van. Emiatt viszem mindig kézbe a puskát, ha már kúszásra fordul a dolog. Az ismétlő puskánál, ha a lőszer cső alatt van, akkor ez semmi esetre nem fordulhat elő. Ha meg lövés közeli a helyzet, akkor ugyan úgy csőre lehet tölteni és kézben tartva vinni. A másik dolog, pedig az, hogy a kutya előttem megy, ha előre tartom a puska csövet kúszás közben, akkor szintén nagyon észnél kell lenni, mert nyilván a kutyát sem szeretné agyonlőni az ember. (volt már akivel megesett).

Dani, akkor te végig cső alatt viszed  a puskát és ha akció van akkor a biztosítás és a lövés között még megejtessz egy gyors zárdugattyú ki-be húzást is (csak közvetlen a lövés előtt töltesz csőre) ?
Én is sokat nézegettem a sörétes biztosítóját, hogy az egy kefesűrűben mennyire biztonságos. Nyílván nagyon ritkán, de azért szerintem mégis nagyobb eséllyel tolódik ez előre, mint egy golyós biztosítója.

Az M 98 as zászlós biztosításúaknál soha de soha nem fordulhat elő véletlen kibiztosítás ! Nem véletlenül ragaszkodnak hozzá sokan még a neves és patinás fegyvermanufaktúrák is.

Hogy könnyű legyen választani .  :Q :rohog

A kétbillentyűs duplák és vegyescsövüek mellett szól hogy két cső - két elsütőszerkezet (majdnem két puska) ! Nagyon kicsi a valószínűsége hogy legalább az egyik nem működik .

Csaba, megkérdezhetem, miért nem volt elég megbízható a 30-06-os ZKK? Talán nem volt elég megállító ereje?

A puskám mindig csőre van töltve ( ;D).
Mint említettem egy duplagolyóst nyúzok. Ennél a fegyvernél a kialakításánál fogva eleve a csőbe kerül a lőszer, tehát nem lehet cső alatt. Ha bozótosabb részre érek, akkor már kézben viszem mindig.
Ha lehetőségem lesz rá, akkor beszerzek egy ismétlőt, és akkor amíg nem lesz szükséges, nem fogom csőre tölteni, csak a tárban lesz lőszer. Persze a gyakorlat lehet, hogy mást fog majd igazolni. Lehet, hogy szimplán a megbízható biztosító használata is elég lesz.

Ismétlőnél taláng azt a megoldást is lehetne alkalmazni, hogy igenis csőre van töltve a fegyver, ki is van biztosítva, de az ütőszeg le van eresztve. Így talán a legegyszerűbben, mindössze a zárdugattyú fülének felemeléséve és visszazárásával (meglehetősen hangtalanul) tűzkész a fegyver.
Vagy esetleg a nagy sűrűben ez nem jó ötlet?

Na én efölött csúsztam át, hogy ez duplagolyós, de most visszaolvasva látom, hogy kalibereket is leírtad, meg hogy duplagolyós.
De akkor ez gondolom nem rövid csövű kivitel. Csőtorkolatnál szoktad megfogatni vagy az eredeti szíjkengyelekbe van és a cső lóg túl egy kicsit?

Egy kis keresés is legyen azért:

Béllövött malac, valami gallyon eltért a lövedék, mint később kiderült, át se ütötte a 30-06 kaliber. Kb 4-500 méteren át a sebző hajkurászta, többször felkeltve a sebágyból. A vérzés szinte meg is szűnt ezen a távon  :fejv Majd kb 400m vezeték munka, közben egy sebágy, és itt-ott csepegő vér. Soma nagyon izgatottan ment, de a viszonylag nagy hó miatt nem akartam elengedni, csak ha biztos vagyok a dologban. A vége felé már hájdarabok voltak a gallyakon felakadva és érezni lehetett a jellegzetes bél szagot is. Ekkor a sebző, aki velem párhuzamosan haladt, előttünk vélte látni a disznót, de a lövést elügyetlenkedte. Somát engedtem, kb 200 méter hajsza után állította a malacot. Egy nagyobb sűrű közepén voltak, de csak Somát láttam, ahogy ugat egy leborult nagy csipkebokor felé. Oda szorította be a sebzettet. Ahogy meglátott elém jött és szinte oda vezetett a bokorhoz. A malac a bokor alatt állt egy gödörben. A lépések zajára kilépett a sűrű nyílása felé, én meg 5 lépésről homlokon lőttem szerencsétlent. Utána már csak a vonszolás maradt hátra.




 :Emel

Nem tudom, én szerintem akkor már nem variálnék hanem csak simán biztosítót használnék. Az a kis kattanás amit esetleg a biztosító ad szerintem annyira nem zavarja a vadat.

Gratulálok nektek!  :Emel

Nincs esetleg képed a duplagolyósodról, szívesen megnézném?

Ugyan ez a helyzet a külső kakasos fegyverrel is.
Ez is egy nagy előny, ami nálam a Tula mellett szól.

A megállító erejével nem volt semmi gond.
Már ha jól céloztam és a lövedék el is ért a célig.
De mivel akkoriban a cég egyetlen fajta lőszert adott a hivatásis vadászoknak (11,7 grammos cseh SP) és az sok mindenre alkalmas, kivéve a sűrű bozótban való vadászatra, ez volt a fő probléma forrás. Valamint a puskámon az az "idióta" kombinált gyorsítós elsütés volt, ami a cseh fegyverek sajátja (egy billentyű két darabból, a gyorsító bele van integrálva a fő "ravaszba"). Tudom, van aki isteníti, nekem soha sem sikerült megszoknom. Mivel céges fegyveren nem engedtek semmiféle átalakítást, ezért kellett más fegyver után néznem.
 :Emel

"Valamint a puskámon az az "idióta" kombinált gyorsítós elsütés volt, ami a cseh fegyverek sajátja (egy billentyű két darabból, a gyorsító bele van integrálva a fő "ravaszba"). Tudom, van aki isteníti, nekem soha sem sikerült megszoknom."

Szerintem is tragédia a ZKK billentyű, a CZ már nem ilyen

Köszönöm a választ.
Az első fele teljesen jogoss, még akár eszembe is juthatott volna, ha jobban belegondolok, hiszen használtam én is ezt a töltényt, pont 30-06-os ZKK-ból.
De a ravaszt soha nem találtam volna ki! Lehet, nekem volt szerencsém a fegyverrel, gyorsító nélkül is nagyon puhán, finoman sült. Azóta is visszasírom azt a sütést!
A gyorsítóval már voltak néha gondjaim, soha nem tudtam kellően megszokni.

Nekem nagyon bejön a ZKK gyorsítója, de csak akkor ha bevan húzva. Az első vadamnál amit ezzel a puskával lőttem úgy éreztem, hogy már húztam "2cm-t" de nem akart elsülni, háát mondom mi van, nincs betöltve, vagy felhúzva, aztán még egy "pár centi" és csak elsült. Ez gondolom emiatt az osztott billentyű miatt van. Azóta aztán csak snellerrel használom. A Cz rückstekkerjét még élesben nem próbáltam, csak láttam olyat így arról nem tudok véleményt mondani, de ha ez a hatalmas holtjáték nincs a sneller nélküli elsütésnél akkor elhiszem, hogy sokkal jobb.

Tényleg fontos a biztonságos szállíthatóság a sűrűben ! Az elsütőszerkezetekkel valahogy szerencsés vagyok mert a ZKK-m Cz-m stekkeres szerkezete sem okozott gondot se más fegyverek direkt elsütése vagy a ZH és Brno gyorsítója sem,sőt a sokat szidott orosz fegyverek kemény "ravaszát " is hamar meg tudom szokni . Ennél a Savage 111 Euro  fegyvernél reklámoznak egy elsütőszerkezetet ami az utánkeresésnél (is) nagyon biztonságos idézem :
Valami rajzot is találtam Googlen hozzá de nem igazán értem. Valaki elmondaná a lényegét ? Szerintem a Marlin SX -eken is valami ilyen van .   

Kösz szépen. Majd keresek valami képet a puskáról

Dani , Soma ! :Emel

ZKK-t semmiképpen nem javaslok utánkereső fegyvernek.

Egyrészt irgalmatlan hosszú a csöve, másrészt (és ez a fontosabb) a többi típushoz képest fordítva működik a biztosítója. tehát előre van elzárva, és hátrahúzva biztosítod ki.
Párszor bebújtam vele anno ide-oda, ez-az után, és bizony többször előfordult, hogy egy ág hátrahúzta a biztosítót.
Még úgy is, hogy szinte betegesen sokszor ellenőrzöm a fegyver biztosítottságát.

Szóval ilyen célra szerintem a ZKK veszélyes.

Sziasztok!

Nekem a Naganttal gyűlt meg a bajom sokszor. Rövid cső, kézreálló, meg minden, csak néha felnyitotta a zárdugattyút a bokros! (nem a Lajos...)  :Q Na! Úgy gyorsan lőni se piskóta! Zászlós Mauser! Szerintem az a tuti! :T

Nem. Csak a magyarázó szövegben azt írja a csávó, hogy rögtön nekifordult a disznó. Az első lövésnél szerintem még csak nézett, mint a lukinyúl...
Azt az első lövést kellett volna rendesen "elhelyezni" a disznó fültövére, akkor nem kellett volna puffogtatni...

Mondjuk az első lövés után tényleg nagy háborút zavart le a kolléga. És azt írta, hogy 6ból 5 talált, tehát tényleg nem lehet egy bivalyb@szó ez a pisztolykaliber.
 :Emel

:OKO
Puskából ráadásul, nem ilyen játékfegyverből. Anno erdész kollégáim is pisztollyal jelentek meg pár hajtáson, aztán szépen leszoktak róla...

Most, hogy megnéztem ezt a felvételt, kb annyit tudok mondani, hogy érdekes. Szerintem nem annyira sűrű ez a hely, hogy puskával ne lehetne boldogulni, és mivel a kutya kiválóan tette a dolgát,  bőven lett volna idő egy cirkalmazott fültőlövésre, ahogy Boar is írta. A másik az, hogy nekem bárki mondhat bármit, hogy már biztos dög a disznó, stb. Én mindig mindenre készülök. Hogy még egy kés sincs náluk azért az gáz. Percekig nézni, ahogy agonizál szerencsétlen disznó. A vadásznak az a dolga, hogy minél előbb véget vessen a szenvedésnek, nem hogy ott beszélgessenek felette.

Persze csak a partvonal mellől kiabálok be, nem a pályán... Lehet, hogy helyben másként látta volna az ember a dolgokat.

Dani, Soma!

Gratulálok nektek az ismételten sikeres munkához!  :Emel :Emel

Üdv: Karcsi

Dani ! Nem a Somát akarom fikázni de nekem valahogy nem passzol hogy otthagyta a vadat ,pláne a még élő sebzettet ! Szerintem az ilyen vadotthagyás egy vérebes versenyen hiba ! Két okból is rossz ha téged meglátva visszamegy . Az addig leugatott vad kereketoldhat illetve rád csalhatja a sebzett disznót . Tudom hogy minden kutyának van valami hibája amit ismernie kell a vezetőjének. Csipetkével ilyen még nem fordult elő ,legfőképpen azért nem is fordulhatott elő mert vezetéken kerestetek és most hogy terjed ez az "álveszettség" még inkább csak így fogok kerestetni. Lehet hogy az én kutyámnál meg az a baj hogy a nyomon kívül egyáltalán semmi nem érdekli vagyis se lát se hall . ( na meg ezért is nem engedem szabadon csak ha már a közelben a sebzett ) Attól félek hogy ha elengedem nem tudom visszahívni. Ennek aztán kiabálhatok hívhatom csak megy a saját feje után. Ha már befejeztük a keresést és visszamegyünk az autóhoz akkor is nagyon figyelnem kell rá mert képes egy óvatlan pillanatban megszökni és visszamegy a vadhoz..  :Emel

Szia Stefi!
Volt egy nagyon rámenős szálkásszőrű tacskó szukám.
Két évig dolgoztunk együtt, amíg a diszplázia nem nyugdíjazta le szegényt, onnan 9 éven át volt családi kedvenc.
Neki volt az a szokása, hogy amikor kellőképpen feldühítette a még aktív disznót, akkor felém vette az irányt, szabályosan rám hozva a sebzettet.
Én nagyon hálás voltam neki ezért, mert rengeteg sűrűben való bújkálást és menetelést takarított meg ezzel nekem.
Nagybeteg vadat soha nem hagyott ott, azt addig ugatta, amíg oda nem értem hozzájuk.
A félelemre nem foghatom (amúgy sem félt semmitől), mert ugyan úgy járt el ha egy süldőcske volt a sebzett, mint ha egy nagy koca, vagy kan.
Sokkal inkább tudatos együttműködés szaga volt a dolognak. Amikor elfeküdt a keresett vad, akkor többször odaszaladt hozzám , majd vissza a vadhoz és a végén ráállva ugatott felém, szinte azt kommunikálva, hogy "Na látod, mire mentél volna nélkülem?!"  :tacs
Ha újból területen kellene aktívan dolgoznom, nagyon szeretném ha még egy ilyen vadásztársam lehetne   :Emel