Jó napot!
Régebb óta foglalkoztat a fém (fegyver) vésés gondolata. Sok (igen drága) eszköz hiányzik még nekem ehhez, de gyakorolni addig is kellene, míg közelebb jutok az elképzeléseim megvalósításához – gondoltam - mégis húzódott, halasztódott az ismerkedés a fémekkel. Kallódott a fiók aljában egy régimódi véső, ami nemrégiben a kezembe akadt. Na és találtam a ház körül rozsdás hulladék vaslemez darabot is. Hát megtörtént az első kapa, akarom mondani véső vágásom is végre. Az első gyakorlat. Mi is legyen? Rókát még sosem kért senki, nem elég trendi-agyaltam. Egy róka portrénak indult először, aztán kezdtem ráérezni a „bulino” technika ízére és pár tölgylevelet is véstem köré, aztán vérszemet kapva mélyebben is belementem az anyagba…de hát minden fázist egyetlen vésővel nem sikerülhetett megoldani. Azért valami értékelhető lett belőle, mire a vésőm éle elkopott, annak ellenére, hogy ez csak az első gyakorlás. Még nagyon sok mindent kell megtanulnom. Pillanatnyilag újraélezni sem tudom még a marokvésőt. A figurális vésésben van némi gyakorlatom a csontmetszés révén, így ettől a rókától nem nagyon kell elájulni. Meg hát ez csak tét nélküli munka, gyakorlás volt. Ahol megszaladt a véső, véstem még egy levelet-ágat, nem gond. Ezt egy fegyvervésésnél már nem lehet felvállalni. Élesben már minden vágásnak a helyén kell lenni, mert nem lehet javítgatni, radírozni… Az ornamentika, arabeszk, feliratok, domború és nehezen hozzáférhető felületek jobban feladják majd a leckét, ha egyszer valóban oda jutok. A tausírozásról nem is beszélve.
Az idevaló vésők mondjuk nagyon mások, mint amit eddig használtam. Ez egy eléggé bumszli hegyű, ormótlan véső volt ehhez a munkához, ami sokat takart a mikroszkóp alatt a munkaterületből. Egyelőre megint félre is rakom a fémvésést, de érdekes lesz kitapasztalni majdan a fények játékát a fémen. Ugyanis ez adja a kép színét, fénytörések építik fel a jó képet, a szürke különböző árnyalatait a fehér és a mélyfekete árnyalatok között, nem a festék, ami idővel úgy is kikopik. A vésés mélysége mellett fontos annak szöge és a minta sűrűsége, többek között.
A kész munka lefényképezése sem egyszerű, nehéz visszaadni azt, amit kézbe fogva mutat a véset. Valami mindig csillog, a képen a finom árnyalatok pedig kiégnek, nem érzékelhetőek fényképen. Lefotóztam a munkát 2 szögből, hogy érzékelni lehessen, miről beszéltem fentebb (fejjel lefelé látszik jól), aztán megfestettem részmetsző tintával, ami kicsit feldobja. Aztán, ki tudja, a profik mit használnak ehhez? Ez szakmai titok sokaknál, néhányan nem festenek, mások festenek, de tagadják…nehéz kiigazodni. Én most festettem is, de e nélkül is értékelhető volt a végeredmény.
Üdv.: a rajzoló
