Örülök, hogy tetszik.
Nagyjából olyan 20-24 óra, mire a végleges formát eléri egy ehhez hasonló munkadarab. Legalábbis nekem.
Azért készült majd egy hónapig, mert minden nap nem tudtam vele foglalkozni és alkalmanként sem mertem 1-1,5 óránál többet rászánni, mert bérházban szomszédok is vannak a világon. :
Vannak, akik 2-3 óra alatt produkálnak ilyet, vagy még ennél sokkal szebbet. Csak azt nem tudom, hogy hogy a frászkarikába.
Szerintem ott már olyan rutin van az arányok felosztásánál és kialakításánál, hogy bátran nekiereszti a legnagyobb fúrót az elején, hogy gyorsan kinagyolja az alakot és eltávolítsa a felesleges anyagot. Utána már csak finomítani kell a formákat.
Ehhez azonban nem szabad tévedni. Ezt saját tapasztalatból tudom. Ha az ember elnagyolja és többet szed le az anyagból, mint kéne, akkor már b....hatja! Így lett a legutóbbi disznós nyakkendőmből a srégen álló kanból srégen álló süldő-malac. A fejnek nem maradt elég hossz a testhez képest, és ugye a kan rövid, kissé gömbölyded fejjel nem igazán festene jól. Szóval én nagyon sokat pepecselek és nagyon óvatosan, milliméterről milliméterre emelem ki a megálmodott formákat a koszorúból. És még így sikerül elrontani.
A legrosszabb az, hogy mikor az ember szépen felrajzolja olyannak, amilyennek a végén szeretné látni, már akkor tudja, hogy tuti, hogy nem olyan lesz.
Végig tartani kell a formát, amit felrajzoltál, ami az elején még könnyű, mert a rajzvonal mentén előbb az anyagot kell elmarni a test mellől.
Azt követően azonban jön a munkának az a része, amikor már a rajzolt vonalak eltűnnek és csak a nyers marás szélei és az emlékezet mutatja csak, hogy hogy kell majd kinézzen a végén és mi az az irány, amit követni kell. A legrosszabb az egészben az, hogy mindig nagyobbra és vastagabbra kell hagyni a formákat, mint a végeredmény, mert a végén kerekíteni kell a lábakat, az arcrészből lejjebb kell satírozni hogy a fülek jobban előtűnjenek, stb. Szóval úgy kell kialakítani, hogy legyen miből elvenni, ha kell, de úgy, hogy arányos maradjon az egész, amennyire csak lehet.
Nyilván ez stílus kérdése, mert vannak olyan alkotók, akiknek a munkái pl. nonfiguratív jellegűek, aminek szintén megvan a maga szépsége. Ott nem kell gatyázni a fentiekkel. Én azonban szeretem minél élethűbben visszaadni az állatokat és a háttérnövényzetet. Ehhez azonban sokkal több idő kell.
Leginkább azért csináltam srégen szemből, mert a lapátok közötti részt másképp nem tudtam volna elérni a fúróval, így azokat egymástól elválasztani nem lehetett volna. Ha gímet csináltam volna, azzal könnyebb dolgom lett volna oldalról, mert az ágak között be lehet nyúlkálni a két agancsszár közé.
Szóval kell vele matekolni, de ez a szép benne.
Robi, amit pedig Te csinálsz, az egyszerűen lenyűgöző.
Én a helyedben egy ilyen koszorún kipróbálnám a csontmetszést 3D-ben.
Olyan rajtudással, mint a Tiéd, szerintem nagyszerű darabok születnének a kezeid alatt.
