Sziasztok!
Akinek van kedve és ideje, íme egy friss történet:
A sokadik „eeng” – 2014. 09. 27.
Ígéretesnek indult az idei szezonkezdet szarvas terén, már az első napokban esett a területen egy jó bika, aztán az első két hétben még négy került a vadásztársak lőjegyzékeibe. Augusztus 31-én hajnalban már mi is kint voltunk Édesapámmal, 3 bika bőgött körbe minket, de a lővilág megérkezte előtt tudták mi a legjobb megoldás annak érdekében, hogy idén is minél tovább hódolhassanak fajfenntartó ösztöneiknek. A szeptember 6-ai esküvőm után aztán minden engedéllyel rendelkeztem az esti-hajnali leseket illetően.
Egymást követték a vadásznapok, de valahogy a legtöbb reménnyel kecsegtető helyek is csődöt mondtak, legalábbis világosban nem mutatta meg magát egy dalia sem. Reggelre természetesen rommá volt fürödve a dagonya, oda-vissza járva a silótarló. Valahogy a bőgés is el-elmaradozott, a csapadékos időjárás, mint ahogy gondolom az egész országban, itt is elég nehézkessé tette a vadászatot. Többször áztunk bőrig a kisszéken gubbasztva, vagy éppen azon kellett imádkozni, hogy ahova még befelé be tudtunk menni a pick-uppal, onnan még aznap ki is érjünk. Így jutottunk el szeptember végig és már kezdtek előtörni a babonák, hol csak 4 lőszer került a CZ-be, hol az utolsó pillanatban homlok egyenest más helyet írtam be a könyvbe..
Szeptember 27-én szinte tökéletes őszi vadászidőben egyedül indultam ki, mert Faternak elhúzódott a munka. Öt órakor már a két akácos-nyaras völgy között húzódó tarló szélén álló lesen ültem, élveztem a nyugati szellőt. Befelé a részben elmunkált földön jócskán láttam friss szarvas nyomot, bizakodva távcsöveztem körbe és közben vártam, hogy ma végre időben induljanak útnak a szarvasok.
A szelem ebben az irányban jó, jobbra párhuzamosan húz végig az erdő szélen:
Ha kétségem is támadt volna a szélirány tekintetében, egy jobbra kb 30m-re a tarlóra kikívánkozó kis bak, hangos kiabálással jelezte, hogy igen arra fúj.. Nagy dobbanós ugrásait a sarjas akácban, az anyukáját erősen csuklásra késztetve, hallgattam végig. Ezután azért a lelkesedésem kissé alább hagyott. Ez a terület amúgy sem könnyen vadászható rész, nem csak a hosszából kifolyólag, hanem domborúan húzódik a két erdő között, még a lesről sem látom a szembe lévő szélét és ugye itt is sokszor csak az erdő partjára lép ki csipegetni a vad. Ha még ez nem lenne elég, merőleges hajlatok is tarkítják. Nem telt el 10 perc az őz elugrása után, közvetlenül mögöttem halk neszeket hallottam a sűrűből. Hát még mindig itt vagy – gondoltam a bakra magamban. Folyamatos szöszmötölés egy helyről, kezdett egy kissé gyanússá válni. Aztán erősödött a „zaj” mintha valami tépné az akácot. Vannak kisebb sarjak, amiket az őz is elér, de ilyen bulit nem csapna. Aztán amikor már agancskopogással tűzdelve verte a Bika a kis bokrot, hamar elkezdtem hallani a szívdobogásom. (Így utólag, mégis csak segített a kis bak a korai ébresztőben?) Már nagyobb ágak is törnek és jó tempóban elindult a szarvas az erdőben, széllel szemben persze, tőlem távolodva. Közben oda-oda üt egy-egy kötözködő cserjének. De lassan már olyan távra került, hogy csak a tényleg erős ágak reccsenését hozta felém a szél. Amikor már nem is hallottam, akkor vág fejen a gondolat: Azért egy tehénhangot megpróbálhattam volna.. – bosszankodtam. A csodában bízva távcsöveztem az erdőszélt, hátha kilép valahol messzebb, de teljes csend ül az akácosra. A lővilágból ugyan van még bőven, de arra gondoltam erről lemaradtam, lefelé vette az irányt a völgybe. Aztán a következő pillanatban arra eszmélek, hogy egy szarvas a tükrével felém áll az erdőszéli gazosban, jócskán 300 méterre. Fel a távcső, Bika. Mind a két szár villás, páros 10es. A teste-nyaka is viszonylagosan jót mutat, de látom, hogy nem öreg. Főként fiatal bikára van engedélyünk. Elkezdődött az agyalás, most mi legyen, lövés innen kizárva, rácserkelés kizárva ezen a terepen, ahogy lemásznék a lesről azonnal kiszúrna. Közben a Bika farral nekem, sétált tovább elfelé. Na akkor, orr befog és „eeng”.. „eeng”. Próbáltam hangosabban. Csodával határos módon a Bika megállt és még mindig farral állva, de egyenesen a lesre nézett. Jajj gondoltam, remélem elég kívánós a legény. „eeng”.. „eeng” Figyelt és csak billegette nagy füleit. „eeng” Az agancsár megfordult és kicsit srégen lépett párat kifelé a tarlón. Ezt a „játékot” nyomtuk: én hívtam, ő 5-10 néha 20 métereket lépked felém. Pár perc várakozás, de mindegyik hívásra láttam, hogy reagál. Már máskor is bebizonyosodott, hogy ilyenkor teljesen elvesztem az idő érzékemet. Közben konstatáltam, hogy ha lassan nem mi fújjuk le a „meccs”et, megteszi a lővilág vége. Bő 150métere van és már 30-40re az erdő szélétől. Az ekkora mértékű vadászláztól fűtve nem igen szoktam ilyen távra lőni, hogy is mondjam, eléggé táncol a kezemben a puska.. Eldöntöttem, egy utolsó „eeng”-et eleresztek és ha jön még közelebb megpróbálkozom a lövéssel. Szerencsém volt, elindult és kb 130ra kicsit keresztbe is fordult. Ahogy megállt már céltávcsövön keresztül néztem. Pár mély levegő, célkereszt a lapockán, és elengedtem a lövést. Tisztán, kicsit eltolva érkezik vissza a becsapódás, avatatlan ember számára leírhatatlan pozitív kicsengésű puffanása. A Bika felkapta az elejét és teljes erejéből futni kezdett, mire felocsúdtam hirtelen eltűnt a szemközti hajlatánál.. Kicsit ültem még a lesen és nagyokat sóhajtva próbáltam visszajátszani magamban az eseményeket. Mielőtt lemásztam, belőttem az irányt.. Lassan kezdett szürkülni, gondoltam jobb lenne nem sötétben keresni a rálövés helyét. Viszonylag hamar megtaláltam az elugrást, de se vér, se szőr. Elindultam a nyomán, 50 méter és még mindig semmi, még 50 a hajlatig és onnan már nem kerestem a vért.. Futva mentem még 50et a Bikáig.. Már nem érte el az erdőt, nem ütötte át a testet a 30-06os cseh lövedék, viszonylag magas lapocka lövése volt.. Mellé térdelve tettem rá a kalapom..
Valószínű a babona ami bejöhetett, hogy az egész szezonban magamnál hordott fényképezőgép aznap otthon maradt.. A később segítségemre érkező Fater és a Sporttársak autólámpafénye segített a fotóhoz:
Az trófea 24órás tömege:
4,6kg. A testet és a koponyát is tekintve, benne lehet az 5év.
Apró érdekessége a bal szemága harmadával hosszabb a kicsit kacskán álló jobb szemágtól.
Vadászüdvözlettel
FeCZo
