Na, akkor megpróbálom összefoglalni a hétvégét.
Sex, pia, rock n' roll...
Bővebben:
Péntek du. -önhibámon kívül-, kb. másfél órával megcsúszva sikerült elindulnunk itthonról.
Karcag környékén már telefonos zaklatás alanyává váltam, annyira féltek Voldiék, hogy nyárson kell megsütniük a 10kg keszeget, ha nem érkezek meg-a tárcsával
Megérkezés után egy üdvözlő pálinka fogadott, majd egyből láthattam is neki a halak fűszerezésének. A halakkal nem vallottunk szégyent, mert a vacsorára már csak 4db jutott, a többi menet közben eltűnt az asztalról. Többen szóvá tették, hogy sós lett, de Boar szavaival élve: "akinek nem ízlett, nyaljon sót"
. Ráadásul utólag jöttem rá, hogy Isten nem ver bottal, mert én szóltam, hogy nem kell bele több só, de a nagy Varázsló haragjától félve engedtem a követelésnek. A sors büntetése volt, hogy Sábi következő este eltűnt, így majdnem Voldira maradt a teljesítés.
Sanyi azóta is lóg a jutalékunkkal, amit a büfé bevételéből ígért nekünk
Boar halászlevéről nem írnék sokat, mert azt csak Tomek tudná szavakba foglalni. Nekem nagyon ízlett, bár hiányoltam belőle a balzsamecetet.
Arra viszont rá kellett jönnöm, hogy Boar nem is vadkan, ahogy korábban leírták, hanem jószívű és barátságos nagy mackó
(Teljesen nyugodtan tűrte, ahogy piszkálódtam, és még arra sem állt fel, mikor szombaton hajnalban kilátásba helyeztem egy-két nyaklevest, ha tovább kritizálja hab testem >
)
Visszatérve a péntek estére, jókat beszélgettem, és hiába próbáltam mindenkivel pár szót váltani, rá kellett jönnöm, hogy túl sok jóember gyűlt össze ahhoz, hogy egy este alatt mindenkivel beszéljek. Így aztán maradtam a rövid koccintásnál (egy hét is kevéslett volna áttárgyalni mindent mindenkivel). Nem csoda, ha hipp-hopp hajnal lett-talán 4kor adtam meg magam a sorsnak
- és a párom figyelmeztetett, hogy szép a hangom, de mások nem biztos, hogy örülnek neki, ha a faházig vezető 3perces úton végig akarom énekelni az "István a királyt". Azt meg főleg ne kérdezzétek, hogy hogy került bele az a versszak, hogy asszondja: "...akácos út, ha végigmegyek rajtad..."
Szombaton 8kor valahogy felébredtem, majd a hajnali felesektől kábán konstatáltam, hogy Tapi minden felszerelése otthon maradt, így elindultunk kutyakaját, pórázt és nyakörvet venni neki, valamint magunknak is szándékoztunk valami szilárd táplálékot venni, mert akkor már sem Boar pacaljában nem bíztam, sem a magam tudományában... Jó hely ez a Püspökladány! Minden szükséges dolgot meg tudtunk venni Tapinak 5 perc alatt, míg 10zsömléért és két jégkrémért további 1órát sétáltunk.
Mire visszaértünk, már mindenki eltűnt, Boart és párját kivéve. (Ezúton közlöm, hogy sz*rul esett, hogy eltűntetek amíg mi bementünk a büfébe két kávét szerezni magunknak, mert beszélgetős kedvemben voltam épp!
)
A kávétól kicsit felfrissülve arra a megállapításra jutottunk, hogy mindenképp szükséges a többieket boldogítani, így elindultunk a lőtér felé, nehogy elfelejtsék a borostás képem. Odakint S.Peti a szokásos modorában kedvesen rábeszélt arra, hogy ugyan emeljem fel a dagadt s*ggem és álljak már be lőni párat. Ezúton köszönöm neki, mert így rájöhettem, hogy az utolsó verseny óta jelentős változáson ment át a lőtudományom. Akkor 30 lövésből 7-et sikerült lelőnöm, egy dugós puskát kiérdemelve ezzel.
Azt azért leszögeztem, hogy van még mit fejlődnöm most is
Sábának meg a "mindentlövő" puskáért kell köszönetet mondanom, mert megszerezte nekem az előkelő 3. helyet és ezzel Forrend felajánlását
A lövészet után gyors return következett vissza a szállásra, mert eszembe jutott, hogy a vacsorára szánt pulyka még ki sem olvadt teljesen... Megérkezés után ittam pár sört, amivel megalapoztam magam a főzésnek, és miközben a húst daraboltam, nagyokat mosolyogtam a többieken, miközben mellettem sztorizgattak és ugratták egymást. Aztán meglepődve láttam, hogy Tapi újra nagyot alakított, mert pár órai nasizás után úgy eldobta magát, hogy fel sem lehetett ébreszteni. Édes pofa
Főzés után újra kipróbáltuk a medencét, ami még mindig meleg volt nekem, így nem is bírtam ki pár hideg sör nélkül. Ezek után állítólag eltűntünk a párommal egy kis időre...
...mindenki higgyen amit akar. Igazuk van.
A vacsora egész jól sült el, bár megint rá kellett jönnöm, hogy ne a saját fogyasztásom vegyem alapul a társasághoz, mert a pulykaragunak legalább a fele megmaradt. Vagy lehet, hogy mégsem kellene belekontárkodnom a nagyok dolgába ezzel a főzéssel?
Annyit még hozzátennék, hogy gratulálok minden versenyzőnek!
Jó volt látni a sok mosolygó arcot. "Make love, not war!"
(A társaságból én voltam a legjobban meglepődve a helyezésemen
)
Vacsora után
és társaik. Többet nem tudok mondani, mert az este 10-től hajnal egyig terjedő időszak kicsit elmosódott, mint Blade Laci képei. Úgy el is szégyelltem magam, hogy kénytelen voltam még egy bitumenest meginni, aztán jókat nevettem Voldin, aki majdnem elszenvedte azt a korábban említett büntetést
Vasárnap reggel már egész jó állapotban ébredtem-köszönhetően annak, hogy Márti majdnem lelökött az egyszemélyes ágyról, majd mire visszaaludtam volna, hívott a bátyám, hogy nem jönnek vakolni a házat, így csúszik az átköltözésünk. No, sebaj!-gyors pakolás, főzőkészlet összeszedése, aztán irány a kispuskalövészet. Kicsit büntetésnek éreztem a két estés barátkozás után hajnali 10 órakor, a tűző napon megtartott lövészetet, de így is egész jó lett a lőképem. Sajnos ezután már indulnunk kellett, mert a páromnak dolgozni kellett mennie (de hát valakinek a pénzt is meg kell keresni...
)
Hazafelé 2órán keresztül Tapin nevettünk, mert úgy el volt fáradva, hogy az összes pózban megpróbált aludni, amit csak egy kiskutya fel tud venni.
Összegezve az átélteket: ahhoz, hogy mindenre pontosan emlékezzek, kevés volt ez a két nap.
Legalább egy hetet el lehetett volna ezzel a csapattal tölteni és még akkor sem biztos, hogy megunnám azt a sok kedves arcot, akikkel megtartottuk az első "Szalonkafórumos találkozót".
