A többi holnap...vagyis most :
Igen. Állítólag én is horkoltam. Mondjuk ez engem nem zavar.
Lényeg a lényeg, a hajnali cserkelés ”elmaradt”. Nem is baj...mire mindenki magához tér a sok gumicsizma, és tiramisu-párlat után, éppen jól esik a máj.
Délután ismét felülök a lesre. A szél ugyanolyan.A tegnap lőtt borjú zsigereit csak a hollók csipkedték meg, így disznóra nem igazán számítok.
Az őzek ismét elsők a szórón, nagyon válogatnak. A tegnapi suta, a gidájával. A gida, mivel a szél a belsőség felől fúj, nyugtalannak látszik...óvatosan, kinyújtott nyakkal szaglászva megközelíti a belsőséget. Nagyon nem tetszik neki, visszatolat, majdnem a szórónál fordul csak meg. Jön egy róka is, de mintha ez nagyobb lenne a tegnapinál...és valóban. Ő már nem egy idei süldő. Várom, hogy mit szól a kinn hagyott zsigerhez, hát nagyon nem erőlködik. Egerészik. De azért csak érdekli a dolog, szaglászik jobbra-balra. Folyamatosan távcsövezek, nézem hol az őzeket, hol a rókát. Vagyis immár rókákat...megjött a tegnapi süldő is. Kergetőznek, egerésznek. Ha túl közel kerülnek a szóróhoz, a gida ismét rendet tesz, de a suta idővel megunja a vörösöket, és elvezeti a csemetéjét.
A két róka komoly kergetőzés közben azért csak kerülgeti a zsigert is, de nem láttam, hogy ettek volna belőle.
Ismét őzek a szórón, suta két gidával. Ők is jóllaknak, szemmel tartják a rókákat is. A két vörös úgy dönt, hogy elég az egerekből, lelépnek.
Balról mintha jönne valami, az erdőből zajt hallok. Az őzek elfutnak előttem, meg sem állnak a dombtetőig, ott aztán szem elől vesztem őket.
Mire visszafordulok a szóróra, már ott áll egy bak. Ő is ropogtat, miközben egy gida is kiballag a rozson lévő kukoricát csipegetni.
Megvártam míg elvonultak, aztán én is ”balra el”, irány a ház. A szokásos esti pisztáciát megint behozta Soma a szóróról, így van mit rágcsálni.
„ Reggel szakadó eső fogad, a hajnali vadászat elmarad, helyette egy kis frissítő fürdés a gelsei fürdőben, aztán irány újra az erdő. Az eső elállt a nap kisütött, a felhők szétoszlottak, kiváló vadászidő. Lajos ma megkavarja a lapokat, és szinte mindenki máshová kerül. ”
Hiába...Sam nagyon érti az írást...
Én maradok a jól bevált lesemnél. Időközben fagy, nagyon lehűlt a levegő.
Menetrendszerűen megjelennek az őzek, a rókák is kergetőznek, majd megjelenik egy tehén, egyedül. Vajon a borjút keresi? Hosszas távcsövezés után kilép egy borjú is...jóllaknak mind a ketten.
Eközben több szóró felől is lövések dörrennek. Sam ír egy SMS-t, hogy meglőtte, de nem talál vért.
Visszaírtam, és úgy döntöttem, hogy visszamegyek a házba, Lajos segítségét kérni. Útközben összetalálkoztam Pistával, aki izgatottan mesélte az este eseményeit.
Nosza L200-ra fel, látogassuk meg Somát, aki szintén lőtt egy disznót.
Somát útközben találjuk, jellemzően egy reklámszatyor friss süldőmájjal sétálgat.
Pistával felmegyünk a máj korábbi tulajdonosáért, Lajosék meg autót cserélnek, mert a Defin jobb papucsok vannak. Megérkeznek, gratulációk (mert azért gratula a gratula!), töret-átadás, süldőrendbetétel, majd irány Sam. Azt hittem, hogy sosem érünk oda...de odaértünk.
Rövid helyszínelés után megtaláltunk minden fontos nyomot. Na ez kimerült az elugrás helyében...de azért követhető nyomok is voltak. Én elindultam ezeken, a rutinos öreg rókák meg a szórótól felfelé, csak úgy az orruk után. Könnyen voltak, nem volt bedugulva az orruk. Lassan haladtam, amikor valakik büdös disznószagra panaszkodtak. Na Sam nem panaszkodott. Feküdt a disznó, örült mindenki, „ gratulációk (mert azért gratula a gratula!), töret-átadás”.
Sanyi és Pista kiközelítették a kant majdnem a lesszékig, és Sanyi kizsigerelte az első Vaddisznóját!
Közben a Defender elvitte Lajost és Somát, valami utánkeresési célokkal.
Mire visszajöttek jól kitárgyaltuk az eseményeket, és már az forgott a fejemben, hogy miféle avatóbotot kellene vágni. Megjön az autó, bepakolunk...irány a ház.
„ A vadászháznál előkerül valami gumicsizmából főzött pálinka, aztán a Soma disznójáról lekerül a kabát, éjfél után a meleg kandalló mellett elevenednek fel újra az emlékek…”
Mondom én, hogy Sam tuggya és tugggya...
„ Vasárnap, Sába telefonja hajnal négytől 15 percenként folyamatosan csengett, Ő meg automatikusan rányomta a szundit… Fél hétkor nagy nehezen elvétette és sikerült kikapcsolnia. „
Sajna ez is pont így történt...
Reggel keresgéltem avatóbotnak valót...akácot nem akartam, egyeneset megint csak nem...
legyen má' valami jófajta zalai...
De megtaláltuk az ideális avatóbotot, feliratoztam, majd a jogosultak felavatták vaddisznó vadásszá Sanyit. Teccett! Szerintem Sanyinak is!
És akkor újabb idézet :
„ Szeretném megköszönni Németh Lajosnak a lehetőséget, a szíves vendéglátást, hogy elviselt bennünket, hogy hozzásegített bennünket a felejthetetlen élményekhez! Köszönöm a jelenlévőknek a sok segítséget, a türelmet és jó volt veletek! Köszönöm! „
Még annyit, hogy tökéletes vendéglátásban volt részünk, nagyon jó volt ismét találkozni Veletek, az esti beszélgetések a kandalló barátságos melegénél valóban felejthetetlenné tették ezt a hétvégét!
Remélem a többiek is megírják az eseményeket.
Lajos! Akkor én most BB. lettem?
Miért is vártam eddig?
Még valami...
Horrido! Neked nem mondták, hogy a savanyúságba nem kell mézet tenni?
peti
