Sziasztok!
Az élet úgy hozta, hogy először az életemben úgy kezdődhetett a szeptember, ahogy mindig is szerettem volna: bő két hét szabival..
Az én Bikám egyelőre ugyan elkerült, de rengeteg élménnyel gazdagodhattam a reggeli-esti lesek alkalmával. Fogadjatok kettőt, ebbe a topicba szólóan..
2015. 09. 02.
Rekkenő hőséggel köszöntött ránk a szeptember.. Ezen a napon is a hőmérő higanyszála bőven 32 fok felett járt, a nap még magasan az égen, korán indultunk útnak. Izgatottan vártuk mit hoz az este, jó szarvas mozgást láttunk a körzetben az elmúlt napokban, ugyan bőgés még nem igen volt. A körzet dimbes-dombos galagonyás oldalakkal határolt völgy, legelővel, közepén hosszanti vizesárokkal. Ezen kis vízfolyás bokros szélében terveztem a leshelyem úgy, hogy egy keresztben futó galagonyasorra jó kilátást találjak magamnak. Egy régi váltó húzódik a lenyúló sűrűben az árok felé, szarvas és disznó is szívesen használja, ilyen tikkasztó időben általában jó eséllyel kecsegtet. El is kezdtem befészkelni magam a bozótba, Fater közben tovább sétált a jókora legelő másik végébe. Szinte ideálisan sikerült kialakítani az alkalmi búvóhelyet, a szél szemből fújt, ezt láttam magam előtt.
Türelmesen törölgettem az izzadságcseppeket a homlokomról, a lassan nyugvó nap ellenére sem mérséklődött a meleg. Jó néhány szúnyoghaddal való küzdelem közepette, vízcsobogás ütötte meg a fülemet, tőlem jobbra-előre az árokból, ami egyre csak erősödött. Pár percre rá mintha agancskopogást is hallani véltem volna és nem telik be kis idő már lépdelt is ki a bika a legelő irányába, igaz kicsit messzebb. Ahogy megpillantottam a nagy testet nagyot dobbant a szívem, de azt is éreztem egyből, nem valószínű, hogy „egymáséi” leszünk ebben az évben. Azonnal látszott a vékony nyak, magasan fent a fej, a rövid agancs.. Már a keresőn keresztül bizonyosodom meg, hogy egy kis második agancsú tompa-feketeágvégű villás legény csipegetett előttem a legelőn. Lassan el is oldalazott, de nem a váltót választotta, kint a legelőn nyelte el a dombhajlat. Közben leszállni készülődött a szürkület majd a sötétség és csend ült a tájra. Gondoltam ma estére ennyi jutott, elkezdtem kikászálódni a bozótból és kisétáltam a bokorsor végéhez az útra gondoltam ott megvárom az Öreget. Alig álltam ott öt percet, bentről a galagonyásból karomnyi ág roppanása hallatszott és több hasonló kíséretében egyre csak közeledett a sűrűben valami tankszerű teremtmény. Szinte arra sem volt időm, hogy valamerre arrébb húzódjak, a bokorsor jobb szélén kb 10 méterre kivágódott a ’pianio’ a legelő szélére. Szabad szemmel is jól láttam a jókora egyes disznót, a puska a vállamon és így szemeztünk. Cirka 3 másodperc telhetett el és eldöntöttem, hogy annyi kant még nem lőttem, bőgés ide vagy oda, hogy amennyiben megvárja szívesen kötnék közelebbi ismeretséget uraságával. A disznó unta meg előbb a farkasszemet és nem túl gyors tempóban de elkezdte szaporázni kifelé a legelőn. Ezt kihasználva a puskát le - vállba be és a céltávcsővel kísérve alig 35 méteren belül érte utol a 30.06—ból elengedett 11,7grammos SPCE mag. Nagyot zuhant a disznó oldalán a lövedék, ami erre kis körívben visszavágtázott a bokorsorba ahonnan jött. Tört rendesen a galagonyában és rövid időn belül már egy helyről hallottam csak a súrlódásokat. Szerintem itt vettem újra levegőt amióta megpillantottam a disznót.. Könnyen megtaláltam a beváltás helyét, bő vér jelezte merre ment. Alig 20 méteren belül meglett a galagonyasor másik szélében, alacsonyabb lapocka lövése volt. A néhány percen belül odaérkező Édesapámmal adtuk meg neki a végtisztességet.
Zsigerelt súly: 115 kg
Szimmetrikus 17,5 cm
2015. 09. 13.
Nem tartom magam túlzottan babonás embernek, de valahogy a 13 számot úgy egész eddigi életemben megpróbáltam kerülni, jó általánosságban negatív töltettel bírt számomra. De Fater csak rábeszélt, hogy nézzünk ki, leülünk egyhelyre, jó vadászidőben megnézzük az alkonyatot, egy igen ígéretes kukorica tarlón. A hely valóban ideális volt, egy nagyobb tábla tengeri széléből levágtak bő 50m-t, így egy elég széles placc nyílt a tábla és az erdő között. Két les is van ami erre a szakaszra néz, de az aktuális szél viszonyok miatt egyik sem tűnt jó választásnak, ezért az optimálisnak vélt helyen az erdőszélen kisszékre ültünk le. Előtte végignézve a tarlón a nyomokat, megtaláltuk egy egyes jótalpú sertevad több esti váltóját is és ugyan ma este is inkább a szarvasok körmére néztünk volna rá, a fejemben már akkor inkább az a disznó körül motoszkált valami.. A váltótól jó 70m-re foglaltunk helyet, csendben üldögéltünk, távcsöveztünk az amúgy korántsem rövid vágást, jókorákat szippantva a mostanra már frissítőbb kora őszi este enyhe levegőjéből. Egyszer csak a kukorica szélétől nem messze, pár hangos törésre lettünk figyelmesek, de amilyen hirtelen jött olyan gyorsan abba is maradt. Fokozódó vadászlázzal pásztáztam a kukoricaszélt, hogy hol fog kilépni végre az én bikám.. De bizony onnan nem lépett ki még egy borjú sem és közben szépen ránk is esteledett. A szarvasoknak híre sem volt a körzetben, igaz a tarlón is elvétve akadt egy-egy tarvadnyom, igazából sok mindenre nem is számíthattunk. Viszont a jóelőbbi törések okozójára én egyre inkább számítottam, valahonnan éreztük, hogy az egyes disznó lehetett az, de őkelme kínosan ügyelt arra, hogy világosban véletlenül se mutassa meg magát. Fater közben mondta, hogy ő kimegy az erdő sarkára körbetávcsövez, ha meguntam menjek ott vár. Így is lett én maradtam és csak nem akart elengedni a kíváncsiság. Húsz perc telhetett el és no lám ugyan abból az irányból ahonnan már halottuk is, újra törik két-három kukoricaszár de aztán csend. Folyamatosan távcsövezem a tengeri szélét mikor egyszer csak nem kicsi fekete „gombóc”-on akad meg a keresőm. -Jajj hát ma este is megjött a jókora talpú Feketecsuhás- konstatáltam nagy örömmel. A CZ fel a botra, piros pont be és keresem a céltávcsőben, meg is van a kb 90 méterre lévő disznó, de pont akkor indul el keresztben az erdő irányába elég öles léptekkel. Hirtelen más nem jutott eszembe, elengedtem egy hangosabb –báó-t úgy „őzriasztás” gyanánt. Sikerrel járt, a sertevad megtorpant és amint megállapodott a piros pont az oldalán elhúztam az elsütőbillentyűt.. Jól eltolva jött vissza a nagy becsapódás és a disznó hátraarc vissza a kukoricába, ahol egy ideig nagy robaj és csend. Együtt kerestük meg faterral a beváltást, jó kenés mutatta, hogy jó helyen kapta el a 30.06-osból lőtt SPCE lövedék és hogy át is ütötte a vadat. Elindultam a véren a sűrű kukoricába, és 50en belül ráleltünk a kanra. Úgy igazán örültem neki..
(Elnézést csak telefonos kép) Zsigerelt súly: 105 kg
16,5 és a lepattant végű 15,5 cm
Vadászüdvözlettel:
FeCZo
