Akkor visszatérve a kardfogú tigrisre....néhány nem elhanyagolható tulajdonság és adottság amely ennek a fajnak ( most a Smilodont tárgyaljuk ) a dögevésben lévő táplálkozási érdekeltségét erősíti. Nagyon helyesen sokan észrevették, hogy a rozmárnak van hasonlóképpen a normálisnál sokkal nagyobb méretűre megnőtt szemfog párja és azt is sokan helyesen írták, hogy ezeket az agyarrá erősödött szemfogakat a rozmárok a táplálkozásnál úgy használják, hogy beakasztva a tenger alatti sziklákon megtelepedett kagylótelepek réseibe, maguk felé rántva a fogakat, leválasszák a sziklára tapadt kagylókat és utána elfogyasszák azokat. Használja még a rozmár a két metszőfogát a vékonyabb jégrétegek feltörésére, valamint a vastag áttörhetetlen és csúszós jégtáblákra történő kikapaszkodás során, ahol mintegy horgonyként veri bele a jég felső rétegébe a fogait, hogy a rögzítő erejét kihasználva fel tudja húzni tonna körüli testét a jégre. Verekednek is a rozmárok az agyaraikkal, de soha sem ütik egymásba túl mélyen, csak sekélyen vagdalkoznak velük, mert ők is jól tudják, hogy a hosszú fog, ha mélyre hatol és nincs idő időben kihúzni, akkor az ellenfél testének hirtelen elmozdulásával nagyon könnyen megfeszül és el is törik.
Azt már láttuk a Smilodon testéről, hogy rövid, kicsi farka van, ez nem azokra a ragadozókra jellemzők akik futás közben támadnak az áldozatukra, hiszen minden többi macskafélének, amelyik sikeresen vadászik a rohanva vágtázó prédára, hosszú, mozgékony farka van, amely az éles fordulásokban és ugrásoknál segíti testét egyensúlyban tartani.
Tehát le lehet szögezni, hogy a Smilodon, ha egyáltalán vadászott is valamire azt lesből tehette. Az oroszlánnál kétszer erősebb megvastagodott, túlizmolt mellső végtagok sem a gyorsaság elérésben segítették. Ha megnézzük a humán sportokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a kar körméreteinek vastagításában a súlyok emelése az ami nagymértékben segít. Nincs ez másként a Smilodonnál sem, mert ez az állat irtózatos súlyokat cipelt egész életében.
Hatalmassá nőtt erős szemfogaival más ragadozó állatok elejtett prédaállatainak maradványát hurcolta biztonságos, más ragadozó, dögevő szemek által rejtett búvóhelyre, hogy nyugodtan tudjon falatozni belőle.
Ehhez aztán nagyon jól jött a speciális két szemfog, melyek mint két horgony, szinte kiakadhatatlanul rögzítődtek a dög tetemének csontjai között, majd hátrálva, folyamatosan farolva, az első lábak és a nyak gigászi erőkifejtése folytán biztonságos helyre húzta, rejthette a kadávert, hogy fogyasszon belőle. A Smilodon ebben volt nagymester a dögök eltakarításában, gyenge alsó állkapcsa nem is tette volna lehetővé, hogy harapással élő prédaállatra támadjon, mert a szemfog törésének igen nagy volt a kockázata.
A barlangi oroszlánok vadásztak és a maradékot a Smilodon pedig rendszeresen eltakarította, így ez a két faj szimbiózisban élt, a Smilodont táplálkozási lehetősége a barlangi oroszlánokhoz kötötte.
Apropó tudjátok, hogy az akkor élő oroszlánok miért barlangi oroszlánok? Nos nagyon egyszerű, mert a jégkorszaki olvadék a mélyebb helyeket keresve víznyelőkön, töbörökön keresztül a víz által kivájt hatalmas barlangrendszerekben rakta le az időközben elpusztult ősállatok tetemeit. A tudós paleontológusok pedig nagyon sok a víz által egy helyre szállított oroszláncsontok tömegéből arra a következtetésre jutottak, hogy itt a barlangokban oroszlánok éltek és el is nevezték őket barlangi oroszlánoknak. Igen ám, de sok medve csontot is találtak, na azok meg a barlangi medvék lettek. De a meglepetés akkor érte őket, amikor rengeteg bölény, szarvas, vadló, sőt humán csontokat is felfedeztek. Na akkor már az egyikük észbe kapott, hogy minden állatfaj azért nem élhetett a barlangban. És éppen a legfontosabb fajt, amelyik tényleg napi szinten használta a barlangot a mindennapok túléléséhez a jégkorszaki embert nem nevezte el barlangi embernek. Pedig az a név igazán találó lett volna.
Szinte magam előtt látok egy képet, ahogy a földig csüngő hasú "barlangi oroszlánok" teli zabálva magukat hússal ott hagyják a szabad sztyeppén az elejtett bölénytehenet, amit aztán rögtön megrohamoz az eddig tisztes távolságban a kadáver köré szoros gyűrűt vont dögevők hada. Három óriás hiéna, néhány sakál és rengeteg sivító keselyű.... majd megszakadnak az igyekezettől, mert tudják, hogy nagyon kevés idejük van az evésre, mert hamarosan meg fog érkezni valaki, aki véget vet az egész lakomának....Nem hiába kapkodják fel a fejüket minduntalan nyugtalanul az óriáshiénák....Ahun ni ....már érkezik is...lassú komótos, kitartó ügetéssel, egy magányos Smilodon, az óriáshiénák vállt egymáshoz vetve megpróbálnak ellenállni a behatolónak, de egy irtózatos gyors pofon a Smilodon jobb lábával rojtosra tépi a bal szélső hiéna egyik fülét és négy vörös vércsík fut tovább
a pofája bal oldalán.....hangos káromkodó vihogással elugranak, de rebben széjjel az egész gyülevész had is..... Az összes keselyű a levegőben, tudják nincs értelme tovább várakozniuk, mert a Smilodon nem végez fél munkát...A kardfogú pedig hatalmas agyarait a bölény alsó állkapcsai mögé süllyeszti, majd farral hátrálva, a fejénél fogva mintegy 30 métert húzza el a hatalmas testet, olyan helyre, ahol a sztyeppi fű, mintegy 3 m magas kóróvá száradt....Itt pedig nyugodtan neki fekszik a maradék elköltésének......
http://index.hu/tudomany/kard031007/
