Évtizedekkel ezelőtt úgy tanultuk Oszi bácsitól,hogy a Cervus elaphus montanus legfőbb ismérve a gyakori jégághiány mellett a kettős korona.
Trófeasúlyban a testsúly 5 %-át produkálja.A nyugati bikák ezzel ellentétben a testsúly 8%-át is elérik.
Mindenki azt állítja,hogy a kárpáti bikák kevés ágszámúak.Felhívom a figyelmet Karácsony Karl által feltett képre(a tényleges világrekord)negyvennégyes és a négymázsás élősúly 8%-a a súlya.
Most csak a trófeaállványokon levőknek kerestem párt,a földön levőknek is keresek később.
Mindhárom típus gyakori,vagy kevésbé gyakori egész Európában.
Az első a legmindennapibb,mégis a gyakori kereszteződések miatt meggyőző képet ehhez találtam a legnehezebben.Törökországtól Franciaországig mindenhol megtalálható ez az agancsforma.Különösen a hazai hegyvidékeken gyakori.A három közül ez az egy,melyre passzol a keleti típus meghatározás(bár a Kaukázus környékén hiányzik).
A második jóval ritkábban fordul elő.Egész Európában jelen van(Kaukázus északi lábánál,Lengyelországtól Franciaországig megtalálható,de Spanyol honban igen ritka)
A harmadik típus inkább a mediterrán vidékek és a Brit szigetek típusa,mégis a Baltikumig színesíti a populációt.
Megelőzve néhány támadást,birtokomban van egy spanyol genetikai térkép az európai szarvasokról,mely lényege,hogy minimális különbség van a kontinens szarvasai között,mégis sokan óriási különbségeket vélnek látni és ebből kifolyólag sok populációt lenéznek.Méltatlanul!
