Tavaly a kajla tagi bakomat legelőször akkor pillantottam meg, amikor a territórium ura éppen kergette, vágta, űzte. A domináns bak sem volt rossz, bár szabályos hatos agancsa nem indított el bennem semmit.
A vadőrrel többször is megnéztük utána, majd egyetértettünk, hogy hagyni kell még egy évet öregedni legalább.
Tegnap hajnalban újra összefutottam vele. (Nálunk sosem lehet tudni, túlél-e, annyi veszély leselkedik rájuk.)
Gyönyörűen le volt tisztítva, a szárak kissé megvastagodtak, a hátsó ágak viszont jelentősen megrövidültek: elkezdett visszarakni.
Szerintem eljött az ő ideje... bár üzekedésig nem bántanám, utoljára hadd örökítsen még!
