És hát határbak is volt, legalább is az írásban olvasható, hogy a véreb a szomszédban érte utol...
És hát a baknak fogalma sem volt arról, hogy éppen a mucsaröcsögei, vagy a bivalybasznádi vadászegylet-társaság-kft-mittudoménmicsoda vadászatra jogosult birodalmát tapossa...a tudatlan barma...
És hát a kedves szomszéd nem is akarta átengedni a vérebvezetőt a határon, hanem odaültette sorompónak a szerencsétlen hivatásos vadászát, míg ők nem voltak telefonon elérhetőek....
Mert más farkával szép és nemes dolog a csalánt verdesni (hiszen ilyen esetben elég egy telefon az illetékes hatóságnak és az akadályozó ember már búcsút is inthet a vadászzjegyének és
vele együtt a fegyvertartási engedélyének is, minimum másfél évre).
Ez ám a híres és karakán magyar virtus.
Az más kérdés, hogy a vérebes nem volt egy hülyegyerek és nagyon gyorsan elintézte a dolgot úgy, hogy a bak is meg lett váltva a szenvedésétől és a helyi vadőrnek sem esett bántódása.
Ha bejön a tervük, vajon milyen szerepet szánhattak a később megtalált bak trófeájának?
