Tiszteletem az Uraknak!
Amikor – szerintem – valaki eldönti, hogy íjjal szeretne vadászni, és amennyiben tisztességes ember, a lehető legtöbbet megteszi azért, hogy ez így jó is legyen, vagyis megveszi a bizonyítottan lehető legjobb felszerelést, és gyakorol és gyakorol, és gyakorol…. akkor a tűzfegyverhez viszonyítva, önként a vadászat egy olyan atavisztikus és sokszorosan megnehezített formája felé fordul, amelyben hatványozottan lecsökkenti az esélyeit a „puskás” vadászathoz képest. Vadászó emberbarátaink sokaságának, ha nem találták volna fel a puskaport, még csak halvány lila segédfogalma sem lenne arról az érzésről, hogy milyen az általa elejtett vad fölött állni (valószínűleg magamat is beleértve). Ez szerintem tény.
A másik tényt csak vélelmezem: amikor a világ nyugatabbik felén – ahonnan ez az újkori íjászvadász divat begyűrűzött - elkezdődik a pár hetes szezon a tűzfegyverre - nem az elől töltős, vagy srétes fegyverre gondolok - akkor tarkállik az út széle az állami erdők mellett ott parkírozó „vadászok” autójától, és ha nem lennének hupinorandzsnarancssárgába öltözve, szerintem jól agyon is lődözné egymást az a sok ember abban a három hétben. Ez egy dolog… De ha ott is egész évben tartana a huzagolt hátultöltő tűzfegyver-szezon, szerintem már nem nagyon lenne mire vadászniuk! Most persze nem a ritkán lakott területekre gondolok, hanem a viszonylag urbanizált részekre. Tehát már szépen kiírtottak volna mindent modern golyóspuskával. Ez is oka az íjvadászat divatjának. Kanadai fórumtársunk pedig minden tiszteletet megérdemel szerintem önként vállalt „száműzetésében” a nehezített vadászvilágban, hogy még akkor sem fog sortmagnumot, amikor szabadna. De az Ő sikerélményét szerintem a „puskaporos” emberek soha nem érezhetik át!
Az íjászvadász sikere, éppen a belefektetett többletigény miatt sokszoros érték a szememben a puskásvadászéhoz képest. Azonban mivel egy jól lövő íjász nagyon nagy sikerekre képes – és most vállalva az összes átkot a becsületes íjászvadászok átokládájából – az íj csendességéből és a puskához képest tökéletlenségéből adódóan óriási kártételekre is! Enyhe hányinger – és főleg düh - kerülgetett, amikor hazánk egyik íjászvadász „pápája”, vagy inkább csak szócsöve, saját könyvében írja - miután oldalak tucatjain ecsetelte, hogy ez mennyire fair és tisztességes vadászati mód -, hogy hogyan lőtte hasba minden vágyának non plus ultráját, a kárpáti szarvasbikát közelről, mert a vad bemozdult. Persze nem lett meg…… És hány ilyen van, amit nem írnak le!! És hány olyan érmes trófea, amit íjászok, és még csak nem is íjászvadászok őrizgetnek! Ne mondjátok, hogy nem így van, mert konkrét esetekről tudok, amikkel addig dicsekedtek el, amíg ki nem derült ki, hogy ki a hallgatóság! Sőt volt vadásztársaságom egyik hangadó „becsületkódexe” mesélte dicsekvésképp véletlenül egyik íjászboltban barátomnak, hogy ő ezen meg ezen a helyen a területünkön, hány és hány disznót lőtt, és vitt haza csendben „titkos” szórójáról! Na, ez az okosság kishaver…!! Csak hát országunk kicsiny, és előbb-utóbb minden info körbeér………..Természetesen tűzfegyverrel is lehet rapsickodni, én nem vitatom, de az íj akkor is a „csendes halál” szakértő kezekben, és olyanokéban, akik nem szakértők, csak azt hiszik magukról, a csendes kínhalál (…napokkal később). Hogy rohadna le az összes kezük!!!!!!
Ez viszont a puskára is igaz. Szerény véleményem szerint minden tisztességes embernek, vadásznak erkölcsi kutya kötelessége a lehető leghatékonyabb felszerelést választani életek kioltására, ha már vadászni akar. Ez főleg abban az esetben igaz, ha a homo sapiensnek abból a modern kori, elkorcsosult fajtájából való, mint sokunk, aki csak tűzfegyverrel képes behozni azt az év tízezredek során kemény punnyadással elvesztegetett vadásztehetséget, amely nélkül teljesen világtalan a természetben.
Remélem, hozzá sem kellene tennem, még mielőtt valaki le akarja a kevés hajat is a fejemről üvölteni , akit ez sértene, hogy „akinek nem inge, ne vegye magára”!
Üdv,
