Ha már a többiek nem, akkor írom én:
Andorka Péternél voltunk libázni a hétvégén, és nagyon jól éreztük magunkat.
Röviden ez történt:
A szombat esti húzásra ballagtunk ki, beszélgetve megtört puskákkal, mikor 50 m-re szép lassan mintegy 8 m magasan keresztben elrepült előttünk egy liba.
Ha halkan megyünk, és készülünk rá, biztosan megvan.
Elhelyezkedtünk, vártuk a libákat, de csak 2 csapat jött az egyik felettem, de nagyon magasan.
Amikor már jól szürkült, kimentünk a nádból egy szivárgócsatorna partjára, hátha húznak rá kacsák. TJ le is vett egy gyönyörű gácsért. Liza pedig szépen apportírozta.
Visszamentünk a szállásra, kaptunk egy olyan húslevest, hogy mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána!
Megittunk 2 üveg bort, beszélgettünk a reggel ott vadászott társasággal még egy kicsit.
Másnap reggel a másik oldalra mentünk, mert este úgy hallottuk, hogy inkább az északi oldalon szállnak be a libák.
Leálltunk egy kukoricás szélébe és vártuk, hogy jöjjenek az elárasztott területről a libák. Jöttek is, de most is nagyon magasan. Tettünk lövést azért, hallottuk is kopogni a libákon a sörétet, de nem sikerült elejtenünk egyet sem. Aztán TJ is rálőtt egy magasan repülő csapatra, amiből kivált egy liba és rövidesen elkezdett lefele kalimpálni.
A képek telefonnal készültek elnézést a minőségért.
Sajnos nem jó időt fogtunk ki. Nem, hogy hűlt volna, de melgedett az idő, és a máshol mindenhol jellemző esti és regeli köd helyett mindkét alkalommal tiszta, szélcsendes időnk volt.
Talán legközelebb több szerencsénk lesz, de így is igen jól éreztük magunkat, sok libát láttunk, hallottunk.
Köszönet még egyszer Péternek!
