Január 31-én este véget ért a vízivad vadászata Abádszalókon is.
Napközben fácánvadászaton vettem részt (itthon, sikerült 10 lövésből 5 kakast terítékre hozni), majd délután négy órakor visszamentünk a területünk egy másik szegletébe, ahol egész idényben szép húzás volt. A Nagykunsági-főcsatorna egy kis mellékágára álltunk rá. Egyik oldalán szántás, a másikon (ahol álltunk, hogy "takarásunk" legyen valamelyest) 18 m magas nemesnyár-erdő.
Már erősen sötétedett, amikor bal oldali irányból két kacsa párhuzamosan a kis csatorna felett, pont elém kívánt levágódni a vízre, de (valószínű) megpillantották fegyverem mozdulatát, ezért ugyanazzal a lendülettel húztak is tovább a szántás felé.
Alsó csővel egyiket sikerült úgy eltalálni, hogy csak lefelé tudott összecsapott szárnyakkal zuhanni, a felső csővel sajnos csak szárnyazni tudtam a másikat. Láttam, hogy hol tett le, de sajnos nem találtuk meg, pedig volt kint velünk három kutya is.
Tás-felvétel: megjegyeztem srégan szemben magammal egy karót a csatorna másik oldalán, amire valamilyen szatyor volt erősítve, attól visszafelé 5 fával álltam; madaram a szántásra esett velem szemben, a csatornától kb. öt méterre. Csatorna megkerül, terep beazonosítás, szántás szélén körbevilágít a fejlámpával, és egy lépéses mozdulat után meg is pillantottam.
Fénykép nem készült. A felvett madár tőkés réce tojó. Fegyver: IZS bock, lőszer: Nike 11-es fácánlövő sörét.
