Vizivad vadászata

[J.vadász]

Végre nekem is megvan az idei első.
Hatalmas Nyári gúnár, szerintem gr. Széchenyit is megúszta már néhányszor.

 

[zajandras]

Udv.Tanacsot szeretnek kerni,hogy libavadaszatnal hogy alcazzam magam.Mult heten voltam libazni,de allandoan kiszurtak a nadban.Pedig a vegen mar a foldon ultem es magamra tortem a nadat.

Szia!

Vegezát kérdezd ez ügyben. A fegyvercsőre érdemes figyelni, azt még a kacsa is kiszúrja. Nagyon kontrasztosan látszik a fekete cső.
 

[godena]

Egy kis mai vízi munka:



 

[labrador]

Egy kis mai vízi munka:



 

. 


     

[mr.Hucul]

Egy kis mai vízi munka:



 

Gratula a labradorhoz kedves kolléga. Nekem végre a Káró kezdi normálisan végezni a vízi munkát. Nemrég sikerült lepattintanom egy récét ami valahová a hasig érő jeges víz mögött egy kétember magas nádasba pottyant. Már lemondtam róla gondolván úgyse lesz meg, amikor a drótos német felcsapta az orrát és mint a motorcsónak, be a dzsumbujba. Némi lobákolás után meg jön kifelé a szájában a kacsával. A múlt hétvégén meg a Batár partján lőtt az egyik vadászom egy kakast a 77-ik mennyországból ami a szépen behártyásodott vízbe esett. A kollektíva ebei csak nézték a jég közepén billegő fácántfarkat míg oda nem értünk. Kutymorgóm akkor átment jégtörőbe, becsörtetett majd hozta szépen a kakast. Azért hogy örömöm ne legyen teljes (lehet irigységből) a kollektíva néhány tagja egyre bizonygatja, hogy "tönkre teszem" a kutyát ezzel a durva munkastílussal, holott én nem látom, hogy ártana neki. Tüskébe-bozótba-nádba-jeges vízbe egyaránt nagy vehemenciával megy (gyakorta agyonlövéssel kell fenyegetni, hogy vegyen már vissza a tempóból) és szemmel láthatóan örömét leli a munkában.

[vadasz90]

Üdv a Vadásznak.

Kedves vadásztársak, az idén egy kedves barát jóvoltából résztvehettem elsö fácánvadászatomon.
Annyira megérintett a szárnyas vad vadászatának szépsége, hogy azóta se tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy vadászni szeretnék rájuk.
Ezúton kérem a fórumtársakat, amennyiben tudnak lehetőséget kínálni vizi vad vadászatára( kacsa, liba ) kérem jelezzék privátba. Minden lehetőséget meghallgato, persze nem ingyen kérem. Ami különösen érdekes lehet számomra azok a hajnali és esti húzások.

Elöre is köszöm.

Üdv Péter.

[Tomek]

Hajnali négy. Pittyeg a telefon. Azonnal ébredek… bezzeg ha munkába kéne menni… Lebotorkálok a konyhába, gyors kávé, pár falat. Kiszagolok az udvarra, fagyos, tiszta a levegő, halványul a csillagok fénye. Puszi az itthon maradó feleségemnek, és a kiságyban szuszogó kislányomnak, aztán neki a hajnali rövid útnak.
Utána a megszokott dolgok: üdvözlés, újabb kávé, az esélyek latolgatása. Matyi is felkészül. A tóparton virrad ránk. A kocsiajtó becsukásával vége szakad a városi létnek. Csodálatos, deres tájon fut szét a kelő nap fénye. I. int. „Arra mész amerre akarsz. Itt fel, vagy arra le – mutatja. – Talán ott a fánál…” – bólintok. Elindulok. Matyi egy ideig nyargal mellettem, aztán megmerevedik és nézi I.-t. Ő másfelé indul. Lógó nyelvvel fut utána a vizsla. Megállok egy pillanatra. Odabenn a tavon zsong a libaszó. Csodálva, tátott szájjal hallgatom. Majd lassan megindulok. Zsebemben csörögnek a patronok. Hát hová… - gondolkodom. Tényleg annál a furcsa növésű fűzfánál szoktak zömében kihúzni, de gyerünk feljebb. Ropog a nád – őzek menekülnek nagy ugrásokkal. Rókában is reménykedem.
Aztán megindulnak. Hol erre, hol arra, felém egyenlőre nem jön semmi… balra kihúz egy nagyobb csapat, gyors dupla hangja hallatszik, I. úgy látszik az északi oldalon állt el, kavarog felette a rengeteg liba. Nem látom esett-e. Lapulok a csatornaparton, mint a nyúl. Most… közeledik egy nagyobb csapat, de kiszúrnak. Ijedt lilikezéssel törnek a magasba és térnek el. Pedig meg sem mozdultam… A tavon továbbra is megy a zsinat. Kacsák kelnek fel de csak a tó felett tesznek egy kört, itt mondják előttem a csatorna túloldalán. Csak akkor látom őket, ha magasabbra emelkednek, egyébként csak a szárnyuk suhogása hallatszik.
Jobbról nyári lúd geggent. Nem nagy csapat. Összehúzom magam. Halkan beszélgetve közelednek, ütemesen gyűrik maguk alá a fagyos levegőt. Már majdnem felettem vannak… hallom a szárnyuk suhogását, na, most! Csörög rajtuk a sörét, rémülten szárnyalnak feljebb, megbomlik az egység. Semmi. Bárgyún nézek. Kicserélem a patronokat erősebbre. Bár, ha lik iránt van, és jól találja, nem számít a patron. Három milliméteres söréttel is lőttem libát. Mindig a puska végén kell keresni a bajt. Igaz, a páncélszerű tollazat is sok liba életét megmenti.
Gyorsulnak az események. Újabb ludak érkeznek. Messziről közelítenek, de hallom, hogy erre tartanak. Ellenőrzöm a puskát, aztán bele a nádba. Szeretnék nádszál lenni. Jönnek… egy kiszáradt fa meredezik a tóparton, amögött fognak feltűnni. Egy liba, kettő liba… fölém érnek. Duplázok. A lövések üresen vesznek a levegőbe. Megtévesztő ez a liba.. lassúnak tűnik, de a lomha szárnycsapások nagyot lendítenek a testen, könnyú mögé, elé, mellé lőni. Tovább várok. Nem sokáig. Újra a kiszáradt fa mögül érkeznek. „Lilik-lilililk-lililk”- torkomban dobog a szívem. A fa felett… a nádfal felett – várj még, mondom magamnak – felettem, no, nézzük! Az elsőt nem, azt ott balra, nekimérem, durr! Lúdriadalom. Jobbról egy madár kiesik. Nohát… nem is arra céloztam! Hangos puffanás a mögöttem lévő szikes gyepen. Odapillantok. Még néhány tétova szárnycsapás, mintha az elhaladó társaknak intene, és a megszakadt vándorlástól búcsúzna. Leteszem a puskát. Odaballagok és leveszem a kalapom. Fiatal nagylilik. Hasán még nem fejlődtek ki a keresztsávok. Megsimogatom, aztán felveszem, és visszasétálok a nádba. Kiürítem a puskát, és leülök a hátizsákra. Lábamnál pihen a liba. Mozgalmas a húzás. Gyönyörködöm. Kár ezt a reggelt további durrogással megszentségteleníteni.
Csodálom ezt a madarat. Ha köd van, vagy munkába menet vadlibaszót hallok, mindig a nádi reggelek jutnak eszembe. Szabadságot ad ez a hang, ha megpillantom a város felett húzó libák ékjét.
Ülök a zsákon. Felettem húznak a libák. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, és láthatom.

[Sam6]

Hajnali négy. Pittyeg a telefon. Azonnal ébredek… bezzeg ha munkába kéne menni… Lebotorkálok a konyhába, gyors kávé, pár falat. Kiszagolok az udvarra, fagyos, tiszta a levegő, halványul a csillagok fénye. Puszi az itthon maradó feleségemnek, és a kiságyban szuszogó kislányomnak, aztán neki a hajnali rövid útnak.
Utána a megszokott dolgok: üdvözlés, újabb kávé, az esélyek latolgatása. Matyi is felkészül. A tóparton virrad ránk. A kocsiajtó becsukásával vége szakad a városi létnek. Csodálatos, deres tájon fut szét a kelő nap fénye. I. int. „Arra mész amerre akarsz. Itt fel, vagy arra le – mutatja. – Talán ott a fánál…” – bólintok. Elindulok. Matyi egy ideig nyargal mellettem, aztán megmerevedik és nézi I.-t. Ő másfelé indul. Lógó nyelvvel fut utána a vizsla. Megállok egy pillanatra. Odabenn a tavon zsong a libaszó. Csodálva, tátott szájjal hallgatom. Majd lassan megindulok. Zsebemben csörögnek a patronok. Hát hová… - gondolkodom. Tényleg annál a furcsa növésű fűzfánál szoktak zömében kihúzni, de gyerünk feljebb. Ropog a nád – őzek menekülnek nagy ugrásokkal. Rókában is reménykedem.
Aztán megindulnak. Hol erre, hol arra, felém egyenlőre nem jön semmi… balra kihúz egy nagyobb csapat, gyors dupla hangja hallatszik, I. úgy látszik az északi oldalon állt el, kavarog felette a rengeteg liba. Nem látom esett-e. Lapulok a csatornaparton, mint a nyúl. Most… közeledik egy nagyobb csapat, de kiszúrnak. Ijedt lilikezéssel törnek a magasba és térnek el. Pedig meg sem mozdultam… A tavon továbbra is megy a zsinat. Kacsák kelnek fel de csak a tó felett tesznek egy kört, itt mondják előttem a csatorna túloldalán. Csak akkor látom őket, ha magasabbra emelkednek, egyébként csak a szárnyuk suhogása hallatszik.
Jobbról nyári lúd geggent. Nem nagy csapat. Összehúzom magam. Halkan beszélgetve közelednek, ütemesen gyűrik maguk alá a fagyos levegőt. Már majdnem felettem vannak… hallom a szárnyuk suhogását, na, most! Csörög rajtuk a sörét, rémülten szárnyalnak feljebb, megbomlik az egység. Semmi. Bárgyún nézek. Kicserélem a patronokat erősebbre. Bár, ha lik iránt van, és jól találja, nem számít a patron. Három milliméteres söréttel is lőttem libát. Mindig a puska végén kell keresni a bajt. Igaz, a páncélszerű tollazat is sok liba életét megmenti.
Gyorsulnak az események. Újabb ludak érkeznek. Messziről közelítenek, de hallom, hogy erre tartanak. Ellenőrzöm a puskát, aztán bele a nádba. Szeretnék nádszál lenni. Jönnek… egy kiszáradt fa meredezik a tóparton, amögött fognak feltűnni. Egy liba, kettő liba… fölém érnek. Duplázok. A lövések üresen vesznek a levegőbe. Megtévesztő ez a liba.. lassúnak tűnik, de a lomha szárnycsapások nagyot lendítenek a testen, könnyú mögé, elé, mellé lőni. Tovább várok. Nem sokáig. Újra a kiszáradt fa mögül érkeznek. „Lilik-lilililk-lililk”- torkomban dobog a szívem. A fa felett… a nádfal felett – várj még, mondom magamnak – felettem, no, nézzük! Az elsőt nem, azt ott balra, nekimérem, durr! Lúdriadalom. Jobbról egy madár kiesik. Nohát… nem is arra céloztam! Hangos puffanás a mögöttem lévő szikes gyepen. Odapillantok. Még néhány tétova szárnycsapás, mintha az elhaladó társaknak intene, és a megszakadt vándorlástól búcsúzna. Leteszem a puskát. Odaballagok és leveszem a kalapom. Fiatal nagylilik. Hasán még nem fejlődtek ki a keresztsávok. Megsimogatom, aztán felveszem, és visszasétálok a nádba. Kiürítem a puskát, és leülök a hátizsákra. Lábamnál pihen a liba. Mozgalmas a húzás. Gyönyörködöm. Kár ezt a reggelt további durrogással megszentségteleníteni.
Csodálom ezt a madarat. Ha köd van, vagy munkába menet vadlibaszót hallok, mindig a nádi reggelek jutnak eszembe. Szabadságot ad ez a hang, ha megpillantom a város felett húzó libák ékjét.
Ülök a zsákon. Felettem húznak a libák. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, és láthatom.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Hajnali négy. Pittyeg a telefon. ..........

 

Tomek!

Hol a bánatban voltál eddig?  :

[Tomek]

Köszi nektek!

Attila, kérdésedre a válasz: elnyelve a munka és a szabadidő hiányában. Igyekszem megírni most néhány friss és nem friss élményemet. 

[Tomek]

Pontosabban a munkában. 

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Üdv Tomek!
Örülök, hogy ismét olvashatom az írásodat!

[Boar]

 

[vadasz90]

Vadászüdv Tomek

[svk]

Szilveszteri vadászatom eredménye.