Csak egy kellemes sétának indult…
Csodálatos napsütés, friss őszi szellő, sárguló lombok csábítanak a természetbe. Jó lenne járni egyet, a kutyának is kell a mozgás, és persze a gyakorlás. Még csak a kilencedik hónapot tapossuk, van még mit tanulnunk. Rövid töprengés után választom az egyik elhanyagolt csatornaszakaszt. Ideális lesz, hisz van víz, szinte végig nád, és a gát is elég jól be van nőve gazzal…
Még alig néhány száz métert sétálunk, amikor mellőlünk, a nád takarásából ismerős robajjal kelnek a kacsák. Követem a hangot, és már látom is, amint egy tojó emelkedik a nád fölé. Kicsit lemaradok ugyan, de a lövésre összekapja magát és bevágódik a vízbe. Közben a gácsér már a nád felett hasítja a levegőt, de őt is megállítja a lövés. Kiesik a gátra, a kutya rástartol, de abban a pillanatban a kacsa a fejét előre nyújtva, szinte laposkúszásban igyekszik a biztonságot adó nád felé. Közelebb érek, s pont azt a pillanatot látom, amint a kutyám ráveti magát a víz szélét éppen elérő kacsára. Megvan, gondolom, de meglepetten látom, hogy a kutya szájában csak néhány toll pihen. Lebukott a víz alá, s néhány másodperc után öt méterrel távolabb jön fel ismét. Kutyám veszi a lapot, és őrült iramban vágódik utána, de a kacsa ismét eltűnik. Többször játszódik le ugyanez a jelenet, de a kitartást siker koronázza.
Szájában a zsákmánnyal boldogan úszik felém. Dicséret, jutalomfalat és már megyünk is a tojót keresni. Nincs könnyű dolgunk, sűrű a nád, de a kutya már látja a túloldalon a nádszálak között felvillanó tollgombócot. A következő pillanatban már ismerős kép, amint a kutya felém fordul, szájban a kacsával. Ismét dicséret, majd folytatjuk ezt a kellemes sétát…
Fácánok sorát ugrasztjuk ki a sűrűből, de kutyám legnagyobb bánatára egyszer sem hallatszik az ismerős dörrenés. Hirtelen szárnysuhogásra leszek figyelmes. Három tőkés húz el felettük, s alig háromszáz méterre beszállnak a csatornára. Támpontot keresek, és izgatottan folytatjuk a sétát…
Lassan csendben közeledünk. Itt kell lenniük, s belépünk a nádba. Hangos szárnycsapkodással és elégedetlenkedő hápogással kelnek a tőkések. Az egyetlen gácsért veszem célba, s már megy is a lövés. Jól jelzi a találatot és bezuhan a csatornába. Biztos vagyok benne hová esett, és már megyek is érte. Találok néhány a tollat a vízen, de a kacsa sehol. A kutyám néhány méterrel feljebb töri a nádat. Füttyentek és odahívom, hogy szagot fogjon, de nem jön. Újabb fütty és már hallom amint közeledik. Már a víz felé mutatok, amikor meglepetésemre a kutya szájában meglátom a gácsért. Boldogság tölt el, hisz ez bőven több, mint amire számítottam a kutyától.
Még néhány fácánnak okozunk pár kellemetlen emléket, s lassan, a lemenő nap utolsó sugarait élvezve elindulunk haza…
