Gratulálok a sikeres vadászoknak
Hajnalodik.
A turkáncsokra hiába vártam, ez alkalommal se látogatták meg a betárcsázott kukoricatarlót. Se baj, marad a róka, meg napközben az apróvad.
Itt nálunk, „víz” híján, nemigen van kacsa. Igaz, van egy tározó, de amíg jó az idő, azt a 50-60 kacsát képtelenség puskavégre kapni, aztán ha befagy a tó, tova szálnak.
A tározó felesleges vize egy elégé gazos, szűk csatornán távozik. A nyári nagy záporok hordaléka, az egyik átereszt részben eldugították, itt létrejött egy szerény víztükör. A fagyok beálltával, egy kis etetéssel, reméltem ide csalok pár kacsát.
A terv bejött, január utolsó napjaira egy 20-as csapat vendégeskedett a fák közti víztükrön. Február 1-én sikerült kimenjek. Első alkalommal reggel 8 körül, ropogós havon, próbáltam minél csendesebben belopni a csatornát. Tizenöt-húsz lépésre sikerült megközelíteni a vizet, mikor szárnyra kapott a hápogó csapat. Kiválasztok egy gácsért, de csak másodikra sikerült marasztalni, a többi meg tovaszállt.
Kora délutánig bokrásztam és sikerült egy kakast puskavégre kapni, majd négy óra körül visszamentem a kacsázó helyre. Hiába tudtam hogy k.b. honnan szálnak fel a kacsák, megint csak a második lövésből sikerült egy tojót terítékre hozni.
Ezzel be is fejeztem a kacsa idényt.
