Tegnap este telefonos forródróton megszerveződött egy kis csapat a ma reggeli libázásra.
Össze is jöttünk (volna) hatan a három gödörre, de biztosan megoldottuk volna a dolgot......ha a reggel 6-os induláskor a köd hiányára hivatkozva nem mondja le 4 vadásztársunk a randevút.
Nálunk sem volt nagy tejföl, de azért felvettem a hivatásos vadászunkat és kettesben nekivágtunk.
Mikor odaértünk a tavak mellé, ott már délceg, jó vastag ködpaplan várt minket
A víz felől pedig élénk zsivajt hozott a párás levegő....
Jó messze hagytuk a kocsit és gyalogtúrázva közelítettük meg a gödröket.
Én maradtam a másodiknál, Joci tovább sétált az utolsó felé.
Mikor kezdett világosodni, egyre jobban kibontakozott a ködből az alattunk elterülő hatalmas tó és rajta a rengeteg madár, ahogyan nagy csapatokban úszkáltak ide-oda a még be-nem fagyott részeken.
Aztán itt is, ott is megindult egy kisebb csapat.
Az előőrsök kezdtek kiszállni a bebuktatott tarlók irányába, de minket még elkerülve.
Aztán jött az a hang, ami megpezsdíti a libavadászok vérét. Mint a távoli vonatzúgás, vagy vadászrepülő hajtóművének hangja....
Amikor több száz liba kel egyszerre, az az élmény leírhatatlan, ha valaki nem tapasztalta még, el sem tudja képzelni.
Joci felől jött az első dupla hangja, majd jól hallható két nagy, tompa puffanás is kísérte.
Erre elkezdtem vizet facsarni a tus-nyakból
Nem is kellett sokáig várnom, egy 5 libából álló csapat tartott felém.
Mit szépítsem, jól elbalfaxkodtam a dolgot....
Várnom kellett volna még, de túl korán felálltam a gödör padkájáról és elkezdtem lőni őket. Sőt ahogy vissza emlékszem, talán tisztességgel meg sem céloztam egyet sem közülük
Persze sértetlenül távoztak a három durranás után....
Visszaültem gondolkodni egy kicsit. Rám is fért, a kezem cidrizett a nagy izgalomtól.
Újra töltöttem a Browningot, biztosítottan afelől, hogy nem ő hibázott és vártam a reménybeli következő lehetőséget.
Kisvártatva meg is érkezett. Balra tőlem jött egy kb. 20 nyáriból álló kompánia. Nem voltak sem közel, sem alacsonyan, de éppen határesetnek tűnt a dolog.
Amikor egyvonalba értek velem, a legközelebb szálló elé húztam és rálőttem. Éreztem, hogy lemaradok róla, no meg elkezdtek emelkedni is azonnal.
A második alá ment, de a harmadikra megbillent, kihagyott pár ütemet a szárnyával, de tovább repült a csapattal. Kísértem a szememmel az újratöltés alatt és láttam, hogy egyszer csak meredeken elkezd ereszkedni, majd mielőtt földet ér, már pörgött is egyet a levegőben. Ezt jó jelnek éreztem, megjegyeztem az irányt és figyeltem tovább a víz felé.
Társam felől is szólt néha a puska, de nem hallottam utána a jellegzetes huppanásokat.
Már azon gondolkodtam, hogy lassan be kellene rekeszteni a lest (nagyon fázott a lábam a gödör alján megrekedt hideg levegőben és egy találkozó miatt az idő is kezdett szűk lenni), amikor a tóról ismét felkerekedett egy felhőnyi liba. Mentek egy nagy kört és mit tesz Isten, pont felém vették az irányt!!
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam az izgalomtól. Olyan egyenesen húztak rám szemből, hogy annál szebbet elképzelni sem lehet. Ráadásul a pont szembe jövő tollas vad a kedvencem, ritkán szoktam hibázni.....
Elhatároztam, hogy nem fogok felállni, hanem ülve lövök rájuk.
Az első vonalat átengedtem magam felett, majd kinéztem egy nyílegyenesen felém repülőt és meredeken előttem meglőttem. Kb. 25-30 méteren lehettek, egyből összecsomagolt és elkezdett zuhanni felém. Abban a pillanatban már húztam is a szomszédjára a csövet és majdnem teljesen felettem ő is összecsukta a szárnyait és zuhanásba kezdett. Már ki is néztem a harmadikat, elé is húztam, amikor egy hatalmas dübbenéssel fél éterre a fejemtől földet ért az első liba a gödör peremén
Erre ijedtemben belenyúltam a ravaszba és ellőttem két liba között
A másodjára meglőtt kb. ekkor ért földet.
Ami elém esett, ülő helyzetben elértem. A másik a hátam mögött feküdt mozdulatlanul, kb. 15 méterre. Kiugrottam érte és azt is oda tettem a másik mellé.
Visszatettem a puskára a szíjat, elpakoltam a lőszereket, amikor egy újabb csapat érkezett fölém.
Még gondolkodtam is rajta, hogy kell-e nekem még lőnöm, de a puska már önállósította is magát
Kissé jobbra jöttek tőlem, nagyon együtt voltam a legközelebb repülő nyárival, amikor a puska annyit mondott, hogy "csett"..... csütörtök....
Gyorsan újra ismételtem, de kiesve a ritmusból két hibázást könyvelhettem még el. Nem kellett volna már lőnöm.
Azonnal hívtam Jocit, hogy pakoljon, befejeztük.
Elmentem megkeresni a messze leesőt, ott találtam rá, ahol földet érhetett. Szétterpesztett szárnyakkal feküdt a hasán, három véres folt látszott a bal oldalán a lágy részeknél.
Már ballagtam vissza vele, amikor láttam, hogy társam felé tart egy nagyobb csapat. Lefeküdtem a behántott tarlóra és élveztem a mozit.
Joci jól kivárt, majd amikor az elsők túlmentek már felette, egy tempós duplával ki is vett kettőt közülük. Az első tisztán esett, de a második után még kellett egy kicsit futnia.
De azért meglettek ők is.
Visszaérve a gödörnél raktam egy rögtönzött terítéket.
Majd elballagtam a kocsiért és felszedtem a libákat, majd Józsit is (aki közben még eltelefonált egy remek lehetőséget, így még egy dupla hibázást elkönyvelhetett magának
)
Róla is készült egy fotó, mert végül is nem minden nap lő az ember fia két dublét, ráadásul egy lilik és egy nyári kombinációban
Úgy gondolom, hogy ez a reggel egy életre megmarad bennem, bárhogyan is alakul libavadász jövőm
(Ja, azért hazafelé nem mulasztottuk el felhívni a hideg helyett a meleg ágyat választó vadásztársakat és részletesen ecsetelve a reggeli élményeket, jól elkentük a szájukat!!
)
