Ma délelőtt végre mi is ránéztünk a récékre a patakokon, köszönhetően a héten befagyott tavaknak.
Az első hely, ami nem patak, hanem egy sertéstelep ülepítője volt, szintén jég alatt állt.
Így gyorsan átmentünk a halastavak melletti árokra, az tavaly is nagyon jól adott récét.
Elsőnek én mentem előre, ami annyiból nem bizonyult jó ötletnek, hogy Feriék előtt nagyon laposan, a nád takarásában keltek a kacsák, és nem tudott lőni. Csak mellettem emelkedtek normális magasságba, sikerült kettőt kivennem közülük. A lövésekre még további récék keltek fel, összesen vagy 40 db és elhúztak észak felé.
Miután összeszedtük a zsákmányt, szerepet cseréltünk.
Pár lépés után egy öngyilkos szajkó indult el a túloldali fasorból, egyenesen felénk. Ferihez volt közelebb, szépen le is szedte.
A leeresztett tó vége felém már nagyon kezdett bizonytalanná válni a talaj, úgyhogy a gátnál visszafordultunk, inkább hagytuk az elmenekült récékét békén. Közben két sunnyogó tojót még elhibáztunk.
Visszaérve a műút mellé, raktunk egy félidei terítéket:
Ezután átmentünk egy másik területrészre, a Kapos mellé. Itt Feri is meglőtte a maga récéit,
úgyhogy elfogadható eredménnyel indultunk haza ebédelni:
