Vizivad vadászata

[chris]

Gratulálok az elsőhöz
Azt az összehordó flintát meg tessék megbecsülni. Igaz, meg kel vele tanulni lőni, sokat gyakorolni, de megéri.

[csontmetsző]

Gratulálok! Szép zsákmány.

[mr.Hucul]

 Noha nem vizivad de jobb hijján itt dicsekszem el vele. A tavaly végre valahára lekerült nálunk a védett fajok listájáról a kormorán, tehét végre törvényesen is el lehet velük beszélgetni arrül a pár mázsa halról amit felzabálnak, meg összesebeznek. Kihasználtam, hát az alkalmat és az egyik szigeten rájukcserkeltem. Egyet meglőttem (álá kocavadász) a vizen, egyet szárnyaztam, majd kettőt sikerült a 77 hetedik menyországból leszólitani. Az utolsó úgy jött lefelé mint a gránát. Szóval nő a kis 16-os böcsülete. Sajnos lusta voltan az "ótomatát" keresztülcepelni azon a kefesűrű bozóton, pedig megérte volna, mert ha nem volt 150 darab ezekből a halhóhérokból a csapatban hát egy se. Ja azóta a horgászok közadakozásba kezdtek, mondván állják a patronszámláimat csak továbbra is apritsam a "fekete sereget".

[Forend]

 

Köszönöm, hát van amikor nem hátrány az ostorszűk Aya

 

[Forend]

Noha nem vizivad de jobb hijján itt dicsekszem el vele. A tavaly végre valahára lekerült nálunk a védett fajok listájáról a kormorán, tehét végre törvényesen is el lehet velük beszélgetni arrül a pár mázsa halról amit felzabálnak, meg összesebeznek. Kihasználtam, hát az alkalmat és az egyik szigeten rájukcserkeltem. Egyet meglőttem (álá kocavadász) a vizen, egyet szárnyaztam, majd kettőt sikerült a 77 hetedik menyországból leszólitani. Az utolsó úgy jött lefelé mint a gránát. Szóval nő a kis 16-os böcsülete. Sajnos lusta voltan az "ótomatát" keresztülcepelni azon a kefesűrű bozóton, pedig megérte volna, mert ha nem volt 150 darab ezekből a halhóhérokból a csapatban hát egy se. Ja azóta a horgászok közadakozásba kezdtek, mondván állják a patronszámláimat csak továbbra is apritsam a "fekete sereget".

Aztatat hiszem Magyar honban is kapnának rendesen, az ólomból, volt is ahol lehetett vadászni. Csak kulturáltabban kelet volna csinálni. 

[norberto31]

Ezzel sokan vagyunk így... 

Köszönöm a választ...
Erre gondoltam én is és nem is egymagam mennék 

[Coachman]

Üdvözlet !

Múlt hétvégén itt Wekerle felett is 3-4 gágogó csapat elhúzott nyugat felé. ....sajnos későn került elő a távcső. 

[ritt]

Tegnap megjöttek felénk is, délután döbbenten néztünk vadászismerősömmel, amint falunk felett húztak. Utánamentünk, a területen lévő 1km2 halastó felett egyre lejjebb ereszkedtek. Ez volt tegnap. Ma este kimentünk, több száz darab keringett a levegőben. A nádba elbújva sikerült életem első Libáját ill Lilikjét terítékre hoznom Sajna a töltés közben kirántottam a zsebemből 1000 forintomat, de sebaj.. most nem sajnálom annyira.
Bár hátha meglesz holnap :

Köszönöm mindenkinek, a pénz is meglett, csak kicsit megázott, a libust is megettük tegnap, finom volt, bár 5 napig pácban állt.

[Karácsony Károly]

a libust is megettük tegnap, finom volt, bár 5 napig pácban állt.

Legfeljebb fasírtnak !  Senki nem akarta megbántani a boldogságtól repeső szívű , élelemszerző gyereket ... !     

[ritt]

Legfeljebb fasírtnak !  Senki nem akarta megbántani a boldogságtól repeső szívű , élelemszerző gyereket ... !     

Üdvözlet

Nem kívánom a bizit magyarázni, de tényleg jó lett, azért 5 nap ízes páclében csodát tesz. Amúgy a családba ha valami nem az igazi meg szoktuk mondani, sőt meg sem bántódunk rajta.
 

[godena]

Üdv Vízivadvadászok!

Nagyon gyenge esti húzásokban volt részem szeptember óta, nem is erőltettem szegény récék abajgatását. Ma azonban kivételt tettem. Ez az este sem volt valami hűűhaaa...
De, ami miatt mégis klaviatúrát ragadtam, az az, hogy egy kicsit méltassam a Devana sípját.
Először egy saccra 30-as csapatot szúrtam ki, de még véletlenül sem a leshelyem felé húztak. Na, elő a sípot! Szólt is a vízre hívó hang. Nem sikerülhetett túl rosszul, mert szinte villámcsapásszerűen fordult rám a récék jó harmada. Az csak hab volt a tortán, hogy a kiválasztott madár lövésemre összekapta a szárnyait és élettelenül zuhant a tőlem pár méterre levő gazosba. A kutyám már hozta is. (Szerintem életem legnagyobb méretű tojóját lőttem, bármelyik kihízott gácsérral felvehette volna versenyt.)
Egyre jobban sötétedett. De a síp újabb és újabb madarakat hívott le. Ennyire eredményesen csak egyetlenegyszer tudtam alkalmazni, de akkor a csalirécék is vízre voltak téve, meg jófajta köd is segítségemre volt. (Óriási szerencsém még emellett, hogy nálunk senki sem használ efféle eszközt, emiatt nincs agyonhápogva a terület.)
Az, hogy nem sikerült újabb récéket az aggatékra tenni, két oka volt:
1. A lővilág erőteljes csökkenése, ami miatt legtöbbször csak néztem, ahogy letesznek elém a vízre.
2. Amikor meg tudtam lőni, nem sikerült találni...   (Ez az igazabb indok..., de nem sokkal...)

 
  
 

[mr.Hucul]

 Kivettem öt nap szabit és szerdán startolok Tepélypusztára megabajgatni a lilikeket. Pali barátom állítólag már kivágta a legtüskésebb akáckarót avatópálcának (még nem lőttem libát). Annyi elővigyázatossági rendszabályt azért foganaosítottam, hogy a legvastagabb pufajka-nadrágom csomagoltam be. Utoljára 14 évesen, első vadászatom előtt voltam ilyen izgatott. Akkor egész éjszaka egy szemhunyást nem aludtam, mert akkoriba nagy szó volt, hogy nem bujkálva, hanem Kovács Zoli bátyám mellet mint hivatalos puska és patronhordozó vehettem részt vadászaton. Most meg mindenféle libás hírekkel birizgálják az idegrendszerem a fíuk.

[labrador]

Üdv Vízivadvadászok!

Nagyon gyenge esti húzásokban volt részem szeptember óta, nem is erőltettem szegény récék abajgatását. Ma azonban kivételt tettem. Ez az este sem volt valami hűűhaaa...
De, ami miatt mégis klaviatúrát ragadtam, az az, hogy egy kicsit méltassam a Devana sípját.
Először egy saccra 30-as csapatot szúrtam ki, de még véletlenül sem a leshelyem felé húztak. Na, elő a sípot! Szólt is a vízre hívó hang. Nem sikerülhetett túl rosszul, mert szinte villámcsapásszerűen fordult rám a récék jó harmada. Az csak hab volt a tortán, hogy a kiválasztott madár lövésemre összekapta a szárnyait és élettelenül zuhant a tőlem pár méterre levő gazosba. A kutyám már hozta is. (Szerintem életem legnagyobb méretű tojóját lőttem, bármelyik kihízott gácsérral felvehette volna versenyt.)
Egyre jobban sötétedett. De a síp újabb és újabb madarakat hívott le. Ennyire eredményesen csak egyetlenegyszer tudtam alkalmazni, de akkor a csalirécék is vízre voltak téve, meg jófajta köd is segítségemre volt. (Óriási szerencsém még emellett, hogy nálunk senki sem használ efféle eszközt, emiatt nincs agyonhápogva a terület.)
Az, hogy nem sikerült újabb récéket az aggatékra tenni, két oka volt:
1. A lővilág erőteljes csökkenése, ami miatt legtöbbször csak néztem, ahogy letesznek elém a vízre.
2. Amikor meg tudtam lőni, nem sikerült találni...   (Ez az igazabb indok..., de nem sokkal...)

 
  
 

Szia Godena!

Gratulálok a récéhez!
A Devana nekem nem jött be, 2-3 hónap alatt elhangolódott és sehogyan sem tudom megfelelően visszahangolni. Van már kettő is, de úgy szólnak mint szilveszterkor a dudák.
Most egy skót hívót használok, kézzel kell nyomkodni. A hátránya viszont ugyan ez, mind a két kezem kell hozzá, így ha fordul a réce, hívó le, puska fel, réce el.
De legalább nem lesz tele nyállal, bár lehet én vagyok nagyon nyálas, ezért nem tudom használni sokáig a Devanát.
Azért az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy életem egyik legjobb húzásán a Devanát használtam. Meglőttem a nyolc tőkést, odasétáltam Ferenc barátomhoz, aki kb 100 méterrel lejjebb volt a Dunán. Neki akkor egy volt még csak. Sípoltam, Ő lőtt, a kutyám meg hordta ki a vízből. Percek alatt neki is meglett a nyolc. Utána, csak sípoltam és megtört puskákkal csodáltuk a sok beforgó kacsát. Nagyon nagy élmény volt!
   

[godena]

A Devana nekem nem jött be, 2-3 hónap alatt elhangolódott és sehogyan sem tudom megfelelően visszahangolni. Van már kettő is, de úgy szólnak mint szilveszterkor a dudák.

Köszönöm!

Nekem a 3. telem az idei, ugyanazzal a síppal.
Amikor megvettem, kissé mélynek találtam a hangját, de nem volt vészes, ezért nem nyúltam hozzá. Amikor leporoltam szeptemberben, észrevettem, hogy - ahogyan Te is említetted - szilveszteri duda hangja lett. Szétszedtem és látnom kellett, hogy a műanyag nyelv vége megrepedt egy hajszálnyit. Emiatt volt a recsegős hang. Egy olló segítségével levágtam a hibás részt. Nem volt rossz döntés, mert a dudahang is megszűnt és a hangmagasság is a helyére került.
  

[mr.Hucul]

 Mint írtam nagyon vártam már életem első libavadászatát és bizony az égi felelősök jó kedvükben találtattak, mert december 4-én az esti húzáson nem kevesebb mint három nagyliliket lőttem a Tisza-tó partján Poroszlónál. A Mikulás még sosem hozott szebb ajándékot. Alább pedig következzenek a részletek.
  Szerdán irgalmatlan ködre ébreve vágtam neki a határátkelésnek, majd fél 11 tájt Mátészalkán átnyergeltem Ági Sanyi cimborámhoz és hajrá Tepélypusztának, Lázár Pali barátomhoz. Odaúton felhívtam a Palitt aki elárulta, hogy a reggeli húzáson négyen 15 libát lőttek. Na innentől nemcsak nállam, de Sanyi  cimboránál is elkezdett szakadozni a cérna, holott ő lőtt már mindent ami a pézsmatulok meg a nagykudu között van, de libát bezzeg nem. Kettőre végre befutottunk a Fauna Zrthez, ahol a Pali barátnőjének Ancsának jóvoltából egy jó fácánleves és pár szilva után nekivágtunk a szerencsére tartósnak bizonyult ködnek. Poroszlónál a gátra felhajtva pedig valami furcsa hangulatba kerültünk. Sanyi igazán nem kezdő vadász de a több ezer liba látványa, a ködből hallatszó folyamatos lik-lik-lik, a szárnysuhogás az ő idegeit is megcincálta én meg arra gondoltam, hogy ez biztos álom. Node végre megérkeztünk a tetthelyre, ahol a gát lábához telepített erdősáv takarásában kezdtük várni a lilikeket. Azok pedig jöttek! Alacsonyan ámde rohadt gyorsan repülve vágódtak ki a kötelékek a ködből aminek az lett a következménye, hogy a lebutított kölcsön-berettát háromszor is szárazra lőttem eredmény nélkül. No ekkor letettem a puskát, rágyujtotttam és amig a cigi égett igyekeztem megnyugodni, mert éreztem, ez így nem lesz jó. Közbe Sanyi felőll is bősz puskaropogást hallottam, de a leeső liba puffanása minen esetben elmaradt. Végül elnyomtam a csikket, betáraztam és figyelni kezdtem. Nyolc-tíz darab jött is, én meg a vezérharcost a második lövéssel úgy leszóllítottam a csapat éléről, hogy csakúgy puffant. Örömömben tölteni is elfelejtettem így a következő csapatra csak egy lövést tettem amitől egy lilik szárnyazva besiklózott a nádasba. Bántott a dolog, de nem volt idő polemizálni mert a libák jöttek mint a füst. Legalább 3-5 ezer nagylilik volt az egy-két kilométeres körzetünkbe, mert egy kukoricatarlón rengeteg szem maradt és az vonzotta a libákat mint mágnes a vasat. Végül még kettőt sikerült lőnöm, de az örömöm akkor vált teljessé mikor láttam,hogy Sanyi barátom mindkét kezében két libával botorkál a kocsi felé. Szóval mindketten meglőttük életünk első libáit amiért örök hála Lázár Palinak és Erdei Péternek. Természetesen az avatás sem maradt el, meg a további ismerkedés a különböző kunsági párlatokkal, minek következtében eléggé elgyalázott állapotba kerültünk, noha rám még várt egy-két megpróbáltatás Abádszalókon és Kunmadarason ahol két remek nagyterítékes fácánvadászaton vehettem részt, de az már egy másik történet, ahogy Kipling mondaná.