Péter barátom óévbúcsúztatója után gondolom érthető, hogy némi izgalommal szemléltem déltájban a telefonomon: nem fogadott hívás U.Petitől... Ajjaj, ebből valószínűleg vadászat lesz... visszahívtam, buék-buék, van-e kedvem vadászni? Hát hogy a kék égbe ne volna...csak az asszonnyal kell valahogy elrendezni a dolgot
Elrendeztem...
Kicsit korán értem a megbeszélt helyre, elpipázgattam amíg Petiék megérkeztek, nézegettem az üres tómedret. Aztán befutottak Ők is, Peti újságolta, hogy az árkon látott kacsákat. Ahogy átballagtunk a töltés alatt, megpillantottunk egy csapat récét ami épp húzott be az üres, fagyos halastómeder melletti árokra, arra a nádas foltra ami tegnap is nyerőnek bizonyult. Haditerv kész, menjek előre, Petiék meg rámmozdítják a kacsamadarakat. Kértem, csináljuk fordítva...részben, mert a kelő madárra még az én gyatra sörétlövési képességeimmel is van esély, részben pedig azért, mert ez a "felrebbentés" a régi, Kapos folyón elkövetett kacsázásaimat idézi...azok a pillanatok, amikor TUDOM, hogy előttem a töltés túloldalán ott a sok réce a vizen és jajistenem, el ne zavarjam őket a bénázással, tudjak lőni, jófelé menjenek...szóval ezek a feszült utolsó pillanatok megfizethetetlenek...
Petiék előre mentek, én felküzdöttem magam a töltésre, rebbentek is a kacsák ahogy kell:
Első lövésemmel leemeltem egy gácsért, másodikkal kislányos zavaromban elhibáztam egyet...aztán jelentkezett öreg IZS-em azon hibája, hogy ha erősebb(most épp RC) lőszerrel lövök egy gyors duplát, nehéz kinyitni-ezt az azóta már beszerezhetetlen Nike Extrával soha nem csinálta. Mire újratöltöttem, már nem volt madár lőtávolon belül, de Petinek szólt a puskája...nem is eredménytelenül.
Mentünk tovább. Ilyenkor, hiába tűnik üresnek a víz, érdemes végigmenni azokon a részeken ahonnan a kacsák felkeltek mert gyakra akad pár "sunnyogó" aki behúzódik a partszélbe a nád közé. Most is volt, de lapítottak, már rég elhagytuk őket amikor felrebbentek. Az első tómeder végét töltés zárta le, feltornásztam magam a megerősítés gyanánt egymásra halmozott farönkökön, a következő tó szélén magányos kacsa rebbent, duplámra jó száz méterrel lejjebb esett be a füzesbe.
Felléptünk a partoldal szélébe, hogy előre tudjunk menni, Peti a kutyával lent maradt megkeresni a kacsámat.
Meg is lett. Eztán a szántáson előre mentem kb. 250 lépést, hogy onnan visszafordulva egymásra hajtsunk. Sajnos ez csak részben jött be, mert egy hosszinyakú gém kiszúrt ahogy mentem le a patakpartra és felrebbenve vitte a kacsákat is. Rettentő sok kacsa kelt, egy gyors duplára volt lehetőségem, egy leesett, újratölteni már nem volt időm. Ezután Petinél kitört a háború, messziről láttam ahogy potyognak a kacsák. Elindultam visszafelé a patakparton, sajnos olyan sűrű, bozótos volt a terep, hogy zavartam fel kacsákat de lövést nem tudtam tenni. Egy sumákot ugyan leemeltem de átesett a túloldalra és valószínűleg sebzett volt mert Bella nem találta meg. Petinek eddigre tele volt a keze kacsával...
Visszafelé eleinte üres volt a víz, a töltés után én előre mentem, Peti megvallatta még a kutyával a nádas részt, nem is eredménytelenül:
Én viszont hiába léptem föl többhelyütt a töltésre, a víz üresnek bizonyult. (Illetve egy madár szépen megvárta, amíg lekászálódok a töltésről és hátat fordítok neki, akkor rebbent fel én pedig elhibáztam mindkét csővel ahogy azt kell
)
Lassan Peti is beért bennünket, az utolsó pillanatban még felkelt mellette egy kacsa amit meg is lőtt, olyan messze esett le az üres tómederben, hogy én már alig láttam de szerencsére Bellának jobb szeme van, hozta is mint a nagykönyvben meg van írva.
Gyors teríték készítés, nem szabályszerűen de a hatalmas tuskó kerek lapja és az épp tizenkét kacsa szinte kínálta magát, hogy óraszerűen állítsuk össze ravatalukat.
Peti, ezúton is köszönöm, nagyszerű vadászat volt!
Boldog Új Évet és hasonló vadászélményeket minden kedves fórumozónak!
Boar
