Ma, közvetlenül ebéd után tettem egy próbát az árkokkal. Néhány napja fagy van, gondoltam, hogy a tavak beállhattak, hátha a patakokon lesznek récék?
Na meg amúgy is jólesett a ragyogó napsütésben sétálni egyet. Egy barátom is elkísért, aki már rég volt velem vadászni.
Az első területen még nem volt valami nagy sikerünk. Sokáig semmi a Kaposon, aztán láttunk a nádban őzeket, egy távolról pofátlanul bennünket figyelő rókát, és Bella felkeltett két fácántyúkot. A három szem réce kicsit odébb volt, mint ahol számítottam, így lőtávolon kívül elhúztak.
Átmentünk a második helyszínre, ahol már jó volt a taktika, előttem kelt egy kis csapat, és a leghátsó gácsér szépen visszaesett a patak szélébe. Még újra sem töltöttem, magányos tojó rebbent fel, ő a túlparton ért földet, Bella már inalt is érte. Miközben a kutya munkáját figyeltük, a nádból újabb tojó kelt, ezúttal az ellenkező irányba. Ezt csúnyán hibáztam, duplára!
Miután Bella meghozta mindkét récét, még mentünk egy kicsit a patakparton, hogy hátha..., de természetesen már nem mozdult semmi. Tehát irány a harmadik árok!
A leeresztett halastó mellett kanyargó árok egyik felén (ahol nem szabad vadászni) már a kocsiból sok récét láttunk, sejtettem, hogy a túloldalon is lesznek... A tómeder fagyott iszapján lopakodtunk előre, volt egy szakasz, amit óvatosságból nem mertem megtávcsövezni, de ezt láttam, hogy előtte-utána nincs a vízen réce. Tehát maradt egy 40 méteres rész, amit közrefogtunk. Én előrementem, és intésemre társam fellépett a töltésre. Egy pár kelt, elengedtem őket magam előtt, majd a gácsért meglőttem. Aztán gyorsan töltöttem a kilőtt csövet, számítva további récékre, de nem volt több.
Így úszta meg a tojó, igazából nem is bántam.
Tovább osontunk, a kanyarnál én is felnéztem a töltésre, itt sem volt semmi, hát akkor csak tovább, előre!
20-at sem léphettünk, amikor mellettem ballagó kutyám hirtelen fokozott érdeklődést kezdett mutatni a tó külső szélében, a part alatt álló keskeny gyékényes iránt. Amikor pedig se lát, se hall tempóban (már amekkora sebesség kitelik tőle így a 11. éve küszöbén) be is fúrta magát közéjük, biztosan tudtam, hogy itt valami komolyabb dolog készül!
Én is szaporán előresiettem pár lépést és már ugrott is ki a nagy vörös róka a gyékényesből!
Egy pillanatnyi időm lett volna mintegy 10-12 méterről meglőni, de ezt elbambultam, illetve a biztosabb helyzetre vártam, így aztán azonnal eltakarta az ott heverő vastag fatörzs...
Két-három másodperc alatt aztán kikerült a takarásból, de, ahogy közben számítottam is, már vagy 30 méterre volt, félfarral futott és pillanatokon belül elérte volna a következő nádcsomót. Egyetlen lehetőség maradt, bízni a 10-es RC-t gorombán összehordó felső csőben, és ez be is jött. Hatalmas bukfenc követte a lövést, és a többször is átforduló róka még meg sem állapodott, amikor már kapta a másik csövet is.
Elmenni már nem tudott, de a gyorsan leadott újabb két lövésnek nem nagyon látszott hatása, míg aztán eszembe nem jutott végre, hogy az öv szélén van pár 8-as is, épp ilyen esetekre... És ez már azonnal elég volt.
Szép nagy, élénkvörös kanrókát sikerült zsákmányolni, örömömnél azt hiszem, csak Belláé volt nagyobb, amikor megtalálta...
Volt ám olyan rázás, ropogtatás percekig, hogy csak úgy kopogott a rudi a fagyott talajon!
Mi közben társammal takarásba húzódtunk, mert a távolban a nagy háborúra felkelt vagy 40-50 réce, és várható volt, hogy esetleg "kapunk" belőlük. Mikor Bella nagysokára abbahagyta a róka gyimálását, jöttek is a récék, még 6 lövést sikerült leadnom.
Először csúnyán hibáztam, majd egy alacsonyan érkező párt ledupláztam, végül egy távoli gácsért megporoltam csak, de sajnos elment.
Ezzel aztán be is fejeztük, nem erőltettük tovább. Így is messze a várakozáson felül adott ez a szilveszteri délután...
