Ahogy egyre hűvösebb napok jönnek, úgy élénkül meg kedvenc patakom környéke az északról érkező récéktől és itthoni társaiktól. Még nem az igazi, ahhoz igazán hideg kell, de napról-napra több tőkést látok.
A ma esti húzás rövid volt, nem tartott talán 10 percig sem, elég későn is kezdődött. Először egy magányos réce érkezett magasan, sietve ráhápogtam. Jól sikerülhetett, mert azonnal félkört leírva visszafordult a hangra, majd le is tett a vízre szépen tőlem 20 m-re. Természetesen meg sem próbáltam felverni onnan, hiszen jól tudtam, ma ő lesz a csalikacsám. Nem is csalódtam: a következő trió már őt vette célba. Én meg az utolsót. Lövésem sajnos nem volt tökéletes, a réce szárnyazva csobbant a Benta vizébe. Labradorom kilőtt, mint a nyíl, majd egy látványos vízen futást bemutatva, 30 méteres üldözést követően kezembe adta a gácsért. Letettem magam mellé a fűbe, majd újra elfoglaltam leshelyem. Mivel a "csalim" is elrepült, már csak a víz csábításában, valamint csalsípomban bíztam. Nem is kellett sokáig várnom: két újabb réce nem tudott ellenállni a vízre hívó hangnak. A hátulról érkezőt telibe találta a sörétraj. Összecsukott szárnyakkal zuhant a gazosba. Kutyám azonnal a keresésére indult. Én meg ezzel szinkronban majdnem infarktust kaptam, úgy megijedtem: az eddig mellettem kinyújtóztatott, holtnak hitt gácsér a lövés hangjára megelevenedett, majd menekülni próbált. Alig értem utol...
Miután végleg elcsendesedett és én is megnyugodtam valamennyire, mohóságom erőt vett rajtam. Újra szárnyak sziszegését szerettem volna hallani, így újra a récehívó felé nyúltam. Nem kellett csalatkoznom, három tőkés érkezett. Könnyűnek ígérkező lövésre jöttek, természetes volt hát, hogy duplára elhibáztam őket.
Velem volt két gyerekem is, akik nagyon büszkén sétáltak az autóhoz kezükben a rucákkal. Nem mehetek el szó nélkül a labradorom munkája mellett sem, hiszen rendkívül fegyelmezetten, hiba nélkül tette ő is a dolgát. Nélküle mindkét tőkés az enyészeté lett volna.
Pár gondolatot írnék még a lőszerről is. Egyik vadásztársamtól kaptam fél doboznyi régi piros 10-es Nike-t, mivel az ő puskájának ejektora alá rendszerint becsúszott. (Közben persze kiderült, hogy a fegyver volt a hibás...) Valahol/valamikor írtam itt a fórumon, hogy az Izsem nem viszi túl jól a 10-es sörétet. Na de ezt??!! Wetzlar ft. szavaival élve olyan, mint az "ustor". A második récét valami parádés távolságból emelte le. És ez nem az első alkalom volt, hogy bizonyított nálam. Nem lettem jobb sörétlövő, ez a régi lőszer nagyon jó! Bárcsak lenne még pár dobozzal a fegyverszekrényemben!
