Mai napon óráim elmaradása miatt, gondoltam kimegyek kacsázni. Igazán nem is én örültem ennek hanem a labradorom. Hiszen az apróvad vadászat nálunk le lett fújva, és már egy hónapja nem is volt területen.
Egy csatornát gondoltam megnézni, ami kb 4 km hosszú. Alig hogy sétáltunk egy 100 m-t máris egy tojó repült fel előttem a legideálisabb lőtávra. Kutyám örömmel apórtírozta, a feltűnően kistestű madarat. Továbbiakban csak fácánok keltek a kutya előtt, és bizony értetlenül nézett rám, szinte minden felrebbenő madár után, hogy most miért is nem lőttem. Már csak egy 200 m volt hátra mikor váratlanul két kacsa emelkedni kezdett a vízről, egy gyors dupla, és máris kutyám ismét apórtírozhatta a madarak.
Nekem is jólesett a mai séta, de igazán a kutyám élvezte a mai vadászatot.
