Megkésve bár, de egy kis szombat esti beszámoló:
Wipe meghívására egy kicsit megkésve, de fél hat után pár perccel sikeresen befutottunk Petiék vadászháza elé. Gyors csizmafelvétel, kocsicsere, majd -Sabbati után szabadon- új Ányecskával(elsőbálozós a lelkem, korábban még nem volt vadászni soha
) és Petivel elindultunk az ígéretesnek tűnő belvizes tocsogó felé. Kiérkezésünk után pár perccel Wipe beküldött a leshelyemre, csak épp azt felejtette el közölni, hogy csónak is kell hozzá, mert néhol kevésnek tűnt a 40cm magas csizmaszár... no, de sebaj! Ha lúd legyen kövér, begyalogoltam ameddig csak bírtam, mögöttem pedig a párom araszolgatott, aki -mint utólag elárulta- kezdte feltenni magában a kérdést: "Hát kellett ez nekem?"
Kellett. Ugyanis alig telt el 10 perc síri csöndben, megérkezett az első kacsa. Persze, hogy a hátunk mögül és nem arról, amerről Peti elmondása szerint jönnie kellett volna. Ezután nem kellett sokat várnunk, mert pár perc múlva, most már a jó irányból érkezett két újabb delikvens. Megpróbáltam ugyan lövést tenni rájuk, de meglepetésemre csak a felsőtestem fordult, a lábam nem, így lemaradtam róluk... Hát igen- majdnem térdig süllyedtem addigra a jó ragadós iszapba. Pár perc küzdelem után ráálltam egy nagyobb fűcsomóra, így kerülve el a szíves csizmamarasztalást. Most már lelkiekben és fizikailag is felkészülve vártam a következő kacsákat, amik nem is maradtak el. A két rám húzó kacsából egy duplával sikerült kiemelnem a másodikat, ami tőlem balra, a nyílt vízre esett-vagyis inkább tett le, mert nem hallottunk nagy csobbanást-később ez a madár nem lett meg, pedig Peti és a kutyája becsületére vált a keresés-nem kímélték maguk). Ezután egy perc csend következett a kacsák részéről, amit csak az én sípom tört meg néha. Nem is eredménytelenül, mert a következő érkezők kvartettben repültek. Ebből sikerült Petinek egy szép gácsért, nekem meg egy dublét kiemelnem.
Ezek után gyönyörű perceket éltünk át. Szinte percenként érkezett pár madár fölénk, amikből sikerült még egyet puskavégre kapnom, az erős szürkületben. Mondanom sem kell, a oldalborda jelöltem teljesen le volt nyűgözve. No, nem a lövésztudományomtól, hanem magától a hangulattól: egy tocsogó közepén állva a szürkületben össze-vissza forogtak felettünk a madarak, amiket sokszor csak hallottunk, de látni már nem sikerült csak egyet-kettőt.
Lassan közeledett a vadászat vége, Wipe pedig átszólt, hogy jön felénk, de addig se tárazzak ki, mert eshet még madár-csak figyeljek arra, hogy ő merről jön. Nem sok idő múlva meg is jelent és követve az irányokat, lassacskán össze is szedegette a madarakat. Mikor egy meglett, odajött és átnyújtotta nekem. A második kacsát adta át nekem, mikor az erős szürkületben tőlünk olyan 5 méterre tett le egy gácsér. Persze mindketten egyből mozdultunk, és a felszálló madarat kicsit kiengedve ketten ejtettük el.(Én azt mondom, hogy Peti lőtte, mert ő volt a gyorsabb, ő viszont azt állítja, hogy ő csak szárnyazta, én találtam el rendesen, de szerintem ez csak amolyan vendéglátói udvariaskodás a részéről. Még kb. öt percig lehetett látni, de aztán a ránk telepedő sötétség végleg befejeztette a vadászatot velünk. Kitáraztam és vártam, hogy Peti felszedje az utolsó madarat is és lassan, a húzást még egyszer átbeszélve visszaballagtunk az autókhoz.
A végeredmény: 6 lőtt madár, melyből ötöt szedett fel Wipe, egy boldog vadász, aki egy jó húzást élt át, egy elégedett házigazda(remélem tényleg az!
) és egy megfertőzött oldalbordajelölt.
Peti-még egyszer köszönöm a meghívást, nagyon jól éreztem magam!
