Szervusztok!
A vadászatot nem, de engem szétmosott az eső!
Pénteken négy órákkor volt a találkozó. Örömmel láttam, hogy nem egyedül vagyok ilyen lökött, mert még vagy huszonöten voltak ott.
Az eligazítás után csoportokra osztottak minket, és minden csoport külön területrészre, külön tavacskára ment. Mármint főleg gyalog, mert az utak úgy feláztak, hogy a terepjárók sem igen tudtak rajta elmenni, a földeket meg nem akartuk "felszántani".
Mikor a kocsiból kiszálltunk elállt az eső. Ennek megfelelően az esőruhának csak a felső részét vettem fel. Mondanom sem kell, mire a helyszínre kiértünk,szakadt az eső. A csizmámban már annyi volt, hogy alig bírtam lépni. Estére deréktól lefelé úgy kiáztam mint a nokedli.
A tavat négyen álltuk köröl. Egy kísérő helybeli vadász, "Soma", "Cserkelek", és én. A vízen volt vagy hatvan kacsa. Természetesen megközelíteni nem tudtuk úgy, hogy ne kelljenek fel idő előtt.
Mivel a környező helyeken is ez volt a helyzet, a kacsák elkezdtek forogni a tocsogók között.
Bár közel sem olyan számban mint az reméltük, és a számuk indokolta volna. Kevesen voltunk, és az összes vizet leállni lehetetlen volt. Mire besötétedett hét kacsát vettünk fel.
Soma az időjárás miatt Betyárt (vizsláját) otthon hagyta. Azt mondta, jó érzésű ember ilyenkor a kutyát sem engedi ki.
El is veszett az összes kacsája!
Ami tény, megbizonyosodtam, (ezredszerre is) hogy egyetlen vadász sem normális.
Zuhogó esőben, millió kiéhezett szúnyog között (egyre jobban irigyeltem Bátort!) csak a hülye ember érzi olyan jól magát mint mi!
Valamiért mégis mosolygó emberek állták körül a 28 darabos terítéket!
Jó mulatság, férfi "munka" volt!!
