Sziasztok Libavadászok!
Nekem volt szerencsém ma Vegeza barátomnál belekóstolni egy jóféle (no nem pálinkába), hanem libázásba!
Az első hívóhelyen -negyed nyolc körül- egy árokban való elhelyezkedés után kitette Géza a csalimadarakat, majd vártuk az érkezőket. Az időjárás nem volt túl kedvező, mert köd éppen széthúzódott, még a Nap is kikandikált.
Néhány kíváncsi csapat elhúzott felettünk, de nem jutottunk lövéshez.
Azután nálam elszakadt a cérna és bepróbálkoztam egy pár nyári lúdnál, de magasan voltak még, nem értem el őket.
A második helynek, egy fűvel, nadragulyával benőtt kisebb árkot szemelt ki Géza, ahol előzőleg szépen forogtak a libacsapatok. Tiszta volt az idő viszonylag, a ködfelhő már felemelkedőben volt.
9 körül mondta Géza, hogy szerdán ilyenkor lőtte az idei első szőke bombázóját. Úgy látszik nem volt rossz ómen a dolog, mert nemsoká ránk húzott néhány nagylilik, amiből egyet sikerült leszólítanom a második lövésemre. A lövésre kelve nagy csapatokban jöttek még a libák magasan, de egy jobbról érkező egyes nyári lúdra hívta fel a figyelmem Géza, amit szépen meglőttem.
Később egy csapat liba érkezett szintén jobbról, amire újfent Géza hívta fel a figyelmem. Ebből az első lövéssel hibázva, majd a másodikkal egy libát becsomagoltam, a harmadikkal egyet sajnos megsebeztem. Az kivált a csapatból, majd jó messze a kocsik felé leszállt a tarlóra. Felvettem az elsőnek lőtt libát (ami kissé sáros lett, ennek később még lett némi jelentősége), majd vártunk még. Amikor ki akartam tenni a harmadik libát, akkor vettem észre, hogy ez egy vetési lúd, nem is nyári. Ezzel sikerült felvennem életem első VETÉSI LÚDJÁT! Sőt, a libák szabad népének hazai "Big five"-jából egy napon felvettem egy-egy példányt, csak a "mindennaposnak mondható kanadai lúd és a nílusi lúd nem jött össze!!!
Valahogy nem estem kétségbe, gondolhatjátok! Nálam boldogabb libavadász nem volt a környéken!
Aki ismeri Gézát tudhatja, hogy nála No.1 a liba, egy igazán "elvetemült" barátra leltem személyében!
De az erdei szalonka és a dolmányos varjú kapcsán magam is meg tudom érteni a szenvedélyét! Nemrég olvastam valahol, hogy az igazi barátsághoz csak két hülye kell (utalva a Vuk két pityókás házi lúdjára)!
Nem alaptalan állítás a szenvedélyességünket figyelembe véve (nomeg asszonykáink esetenkénti ítéletét)!
Íme a teríték!
Illetve az avatás sem maradhatott el...
32 g-os 4,1-es Haltech Nike Huntinggal vadásztam, jól muzsikált! Sajnos a második vetési, ahogy mentünk az autó irányába vissza, felszállt és alacsonyan, lassan elrepült.
Azért még után kerestem, aminek egy dolmányos varjú látta még a kárát, de ennek történetét a szárnyas kártevők topicba írtam meg.
Géza! Ez úton is köszönöm, hogy megtiszteltél a lehetőséggel!
Egy örök élmény volt...
