Magyar vizsla

[Eb]

Semmiképp nem célravezető még a jutalomfalat,

8 hónapos a kutya. És nem kell jutalmazni ha nem adja át előtte az aportot. 
Ha majd belekóstol a vadászatba, úgyse a falatért fog dolgozni. (Szerintem)

[Palánki Gábor]

Szia Gergő!
Rosszul csinálsz valamit, ez igaz. Nem apportozni kell indulásként ebben a korban. Az apport játékos tanítására alkalmas időszakon szerintem már túl vagy. Ne apportoztasd! Indíts alapvető fegyelmi gyakorlatokkal, vagyis láb mellett követés pórázon, ültetés! Most biztos okosat mondok, mert alig lehet hozzájutni, de én (ismerve mindkettőt) a Carl Tabel féle könyvet javaslom. Próbáld meg az ottani szisztémát alkalmazni, de csak ésszel, mert nem német vizslád van! Tehát hagyd egyelőre az apportot, nem azzal kell kezdeni! E mellett, ha a Jilly-féle könyvet ismered és az abban leírtakkal nem érsz el eredményt, akkor nem a kutya a hibás! Nem túlzottan népszerű módszer a par force, de én próbáltam, hatékony. Egy nagyon komoly gond van vele: a pillanatnyi rosszat el kell fogadni a hosszabb távú jó érdekében! Ez azt jelenti, hogy az ember meg kell keményítse a szívét, még ha az erősen sajog is egy-két esetben, mert hosszú távra szeretne kiegyensúlyozott vadásztársat! Sajnos a magyar vizslával személyes tapasztalatom nincs, így nem igen tudom elmondani, mi a leghatékonyabb módszer. Természetesen én csak egy lelkes amatőr vagyok, de ha kérdésed van szívesen segítek akár magánban is.

A többi kutyával való rendszeres találkozás előtt ki kell építsd a bizalmat! Vagyis azt, hogy a kutya feltétel nélkül elfogadjon, mint "falkavezért", aki a mindenkori biztonságot megadja és a a feladatot meghatározza. No, ez szerintem nehezebb kérdés mint az apport tanítása! A kutyát erre részbe kondícionálják az alapvető fegyelmi feladatok, másrészt Neked kell
példát mutatnod! Például: idegen kutya megjelenése esetén arról tudomást sem véve megkövetelni a láb melletti követést. Ilyet elő lehet idézni mesterségesen is. Én például a félénk kutyámmal kertvárosi részen sétálgattam, hogy ne akarjon minden kapualj alá beszaladni (vagy elszaladni), ahonnan rávakkantanak! A probléma kezelésére kiváló lehetőséget jelentenek a társas vadászatok is, de ezen időszakon már túl vagyunk.

Sajnos azt kell mondjam, a képzés könnyebb részével elkéstél. A 8. hónapra bizony a kutya sok mindent kell tudjon, még ha nem is tökéletesen, de a felismerés a feladatok egy jelentős részénél meg kéne legyen. Most ez a nehezebb út, de ne hidd, hogy nem lehet eredményes! Kitartást hozzá Neked is és a kutyának is!

Üdv: Palánki Gábor

[Palánki Gábor]

Bocsánat, de "összemostam" a hozzászólásokkal az alapkérdést! Tehát: Jilly-féle könyv, vagy Tabel-féle könyv. Mindkettő jó támpont.

[St.Girgesz]

Üdv. Girgesz!

Ha a kis szuka keveset van veled, akkor amikor elkezdesz vele foglalkozni először az csak játék legyen.
Ha már túl van azon, hogy csak neked örül, akkor kezdheted mással is szórakoztatni.
Semmiképp nem célravezető még a jutalomfalat, mert arra mindig el fogja dobni az apportot, és erről később nehéz lesz leszoktatni.
Természetesen a fegyelmező gyakorlatoknál a jutalomfalat ha nem is a legjobb, de jó megoldás.
A legjobb amikor a kutya a simogatásnak, dögönyözésnek örül. Az később is bármikor "kéznél van".

Mostanában sokat játszok vele, kergetőzünk, dögönyözöm, és amikor meglát majd kiugrik a bőréből örömében(ez látszik rajta, csóvál, ugrabugrál körülöttem, mindenfelé követ, stb.). Ülni könnyen megtanult, a helyben maradást gyakorolgatjuk napi 5-10 percben, a többi játékkal megy el. Jutalomfalatot sem mindig kap, ált. a játék végén adok neki valami nyalánkságot-menet közben azonban sokszor csak egy "buksisimogatás" a jutalom, hogy ne szokjon rá túlságosan a falatkákra.

Semmiképp nem célravezető még a jutalomfalat,

8 hónapos a kutya. És nem kell jutalmazni ha nem adja át előtte az aportot. 
Ha majd belekóstol a vadászatba, úgyse a falatért fog dolgozni. (Szerintem)

Nem tudom jutalmazni amikor átadja az apportot, mert nem is foglalkozik semmilyen tárgyal, amit eldobok.
Tegnap viszont eljutottunk odáig, hogy a rágóbotját már átvette a kezemből játék közben.

Szia Gergő!
Rosszul csinálsz valamit, ez igaz. Nem apportozni kell indulásként ebben a korban. Az apport játékos tanítására alkalmas időszakon szerintem már túl vagy. Ne apportoztasd! Indíts alapvető fegyelmi gyakorlatokkal, vagyis láb mellett követés pórázon, ültetés! ...
Üdv: Palánki Gábor

Szia Gábor!

Akkor egyenlőre hanyagoljam ezt az apport-témát? Mikor érdemes elkezdenem, ha már a játékos koron túl van?
Sétálni már járunk pár hete -most több időt tudok ráfordítani-, és legalább ezzel van egy kis sikerélményem: eleinte a közeli játszótérig sem jutottunk el(100méter), mert megmakacsolta magát, én meg nem akartam ráncigálni, nehogy végleg elmenjen a kedve a dologtól.
Ezután autóval elvittem egy erdőbe, ahol nem zavarunk senkit és póráz nélkül sétáltunk egy hatalmasat-eleinte nem akart jönni utánam, de mikor látta, hogy otthagyom az autónál utánam futott.  Innentől kezdve látszott, hogy kezdett feloldódni, mert szaglászott, futkározott, érdekelte minden-persze ha messzire ment akkor visszahívtam. Ezt párszor megismételtük és már ott tartunk, hogy a területen mindig vissza tudtam hívni -eddig-, és nem rohangál messze előre, csak 15-20mre távolodik el tőlem. Miután láttam, hogy már érdekli mi van a kerítésen kívül, tegnap este megpróbáltam a faluban is újra egy kört tenni vele -és csodák csodája: jön mellettem szépen, szaglászik, érdeklődik. Csak akkor van gond, ha idegen kutyát lát, mert olyankor megáll és csak egy kis nógatásra, biztatásra indul meg újra-remélem, ha sokat sétálunk, akkor rájön, hogy nem kell félnie.
A Jilly-féle könyvet úgy ismerem, hogy két éve volt nálam és akkor átolvastam egyszer, de sajnos vissza kellett adnom és nem mindenre emlékszem belőle pontosan (vagy egyáltalán).

Üdv

Gergő

[tistván]

Szia, Gergő!
Ha megengeded néhány ötlettel szolgálnék, de nem vagyok profi, így kezeld fenntartással!
1. Legyél nagyon türelmes, ha jó a "vére" a kutyának mindent csinálni fog, de be kell hoznia a kihagyást, ehhez idő kell. Amíg nem volt időd senki semmit sem foglakozott vele? Kenelben volt?
2. Ahogy mondták, felejtsd el az apportot egy időre, majd érzed ha megérett rá.
3. Játszál, de inkább legyél vele sokat, járd az erdőt és a falut, hogy szokja és dícsérd sokat. Én jutalom falat ellenes vagyok, a kéz mindig kéznél van!
4. Az alapdolgok mehetnek persze. Ül, fekszik, póráz, szabadon láb mellett.
5. Még a helyben maradást sem gyakorolnám addig amíg megvan a lehetősége, hogy félelmében indul esetleg utánad. Persze rövid ideig és kis távról, úgy hogy lát közben csak azért, hogy megértse a feladatot, lehet. Szerintem, nem az időt nehéz növelni, hanem azt megértetni, hogy mit akarunk tőle. De fontosabbnak tartom az alapokat jól rögzíteni.
6. Menj el a henteshez és szerezz egy marha bunkós csontot (ha eddig még nem tetted volna). Add neki egészben, ha egyedül hagyod a kenelben (főzheted is ha gondolod), had rágja. Ha megszerette, pár hét múlva vidd magaddal az erdőre a csontot is és legyen éhes a kutya. Mikor már jól elfáradt, add neki oda és hagyd, hogy rágja kicsit, aztán indulj el és hívd a kutyát is.Szerintem vinni fogja a csontot is. Ez már ugye majdnem apport. De még ne vedd el tőle, csak ha elejti vagy nem érdekli, had cipelje. Ha ez már működik és érdekli a dolog, akkor néhány alkalommal dobhatod is a csontot. Ha érte megy és felveszi, akkor indulni és hívni. Szerintem vinnni fogja utánad. 10-20 méter után állj meg had rágja kicsit. Aztán vedd el tőle, mint falkavezér (semmi apport) és menjetek tovább, újabb 10-20 méter után add neki vissza, ne dobd, csak add neki a szájába. Ezt ismételgesd a kocsiig kétszer, háromszor mondjuk úgy, hogy a végén nálad maradjon a csont. Otthon megint add neki vissza.
Pár napnál többet ne gyakorold ezt, ha már megy, hagyd abba, ez nem apport, ez kaja, ezt lehet rágni is, ez csak arra van, hogy a "vére" megszólaljon a zsákmányszerzés és cipelés terén. Én ilyenkor vadat azért nem adnék, mert azt ne kezdje rágni, húzni vonni stb. Majd később. (ja, azért csontot is cserélhetsz néha)
7. Szerezd be a Jilly féle könyvet (egy időben postán is megküldték, folyamatosan hirdették az egyik vadász újságban) de ne szó szerint kövesd, hanem gondolkodva!

Remélem, tudtam valami használhatót is mondani!
üdv.

[St.Girgesz]

Szia, Gergő!
Ha megengeded néhány ötlettel szolgálnék, de nem vagyok profi, így kezeld fenntartással!
...

Szia!

Köszönöm a tanácsokat neked is!-ahogy elnézem nagyjából hasonlókat mondotok, így biztos, hogy igazatok van.
A csonttal jó ötletet adtál!-van ilyen rágócsontja(főtt-sült, igazi kutyacsemege), egyet már elkoptatott, tegnap adtam neki a másodikat.
Amíg nem volt rá sok időm, addig a következő volt a helyzet: egy, max. két alkalommal nem értem rá megetetni sem őket, akkor anyum adott nekik enni, a többi esetben mindkét kutyát én etettem csak(van még egy két éves szuka tacsim is ezen a kis szuka vizslán kívül). Etetés előtt és után kicsit dögönyöztem őket, meg néha átvittem a kis vizslát anyumékhoz, van a kert végébe a kaptárakhoz. Kennelben csak ritkán vannak a kutyák, ált. szabadon járnak-kelnek az egész udvarban. Ezt miért kérdezted?

Gergő

[Bobakos]

Kennelben csak ritkán vannak a kutyák, ált. szabadon járnak-kelnek az egész udvarban. Ezt miért kérdezted?

Gondolom a "kennnelbetegség" miatt.(foglalkozás hiánya, ingerszegény környezet)
Én pl. nagyon bezárásellenes vagyok.

[St.Girgesz]

Gondolom a "kennnelbetegség" miatt.(foglalkozás hiánya, ingerszegény környezet)

Értem. Ilyen problémája nincs

Én pl. nagyon bezárásellenes vagyok.

Én is!-csak akkor zárom be a kutyákat, ha vendégek jönnek, vagy olyan munkát csinálok az udvaron, amibe nem szeretném, ha "beleérdeklődnének".

[Bobakos]

Girgi!

Szoktasd magadhoz,(az a lényeg hogy benned bízzon maradéktalanul) meg az autóhoz, és hozd el a fórumtalálkozóra!
Én úgyis viszem az apját, majd ott lesz miről beszélgetnünk.
 

[Palánki Gábor]

Szia Gergő!
Induló állapot az, hogy minden nap vidd ki a kutyát egy kicsit! Ha csak tíz percre, akkor is! Szokja meg, hogy a környezetedben biztonsággal mozoghat, Te vagy a fix pont, bárhová mentek. Ezzel együtt kezdd el a láb mellett követést tanítani, szigorúan pórázon! Kezdetben, ha megmakacsolja magát állj meg és légy türelemmel, oda fog jönni hozzád. Apport egyelőre semmi, amíg nem tanul meg pórázon tisztességesen láb mellett jönni és ülni. A tistván által javasolt módszerben van logika, és működhet is, de összemossa az apportot a rágcsálnivalóval, ez szerintem a későbbiekben hátrányt jelent. Én inkább kényszer idomítást javaslok, még ha fel is hördülnek páran. Mert ugye kényszer lehet az is ha korallozom, és az is ha kissé a fogakhoz nyomom az ajkakat... Szerintem neked nagyon sokat segítene egy jó könyv. Nézz körül az ismeretségi körödben, hátha van valakinek Tabel-féle, "A mindenes vadászkutya" című könyve. Piszok nehéz hozzájutni, de lehet szerencséd. A könyvben kifejezetten jó képzési programot találsz, de ezt nem minden kutya karakterére lehet sablonosan ráhúzni! Ha elolvasnád, könnyebben tudnánk segíteni, mert akkor a kérdéseid már célirányosak lennének, nem általában tennéd fel őket.

[Wipe]

  Szia Geri!

Több lehetőséget is fölsoroltak neked a kutya nevelés ilyen-olyan változatából.
Én így kezdtem Lizával:
Liza kéthónaposan...




...és három és fél hónaposan



Négy hónapos korában végig gerléztünk egy délelőttöt, és a lőtt madarak zömét vele szedettem össze.
A helyedben megpróbálnám a játékos apportot vaddal. Gerle, szarka, stb...
Liza sem érdeklődött a labda vagy a bot elhozása után, de a gerlét elsőre elhozta.
De a legfontosabb, hogy minél több időt tölts a kutyával!!

[St.Girgesz]

  Szia Geri!

Több lehetőséget is fölsoroltak neked a kutya nevelés ilyen-olyan változatából.
Én így kezdtem Lizával:
...

Ígértem neked képeket Zizikéről:

[tistván]

Na, ne! Zizinek hívják? Olyan nekünk is van!
Kicsit elmaradtam, de válaszolnék pár dologra!
De először is, Sziasztok!
A kenelt azért kérdeztem, hogy az automatikus tanulási időszakban volt e valakitől lehetősége a kutyának tanulni?
Erről nem nagyon esik szó sehol, legfeljebb a problémás kutyák fejezetben, de ott is már csak a "kezelés" szintjén.
Minden könyv "úgy kezdődik", hogy hazaviszed a kutyát és onnan kezdve éjjel nappal vele vagy és tanítod. A kutya ilyenkor automatikusan tanul, hiszen ez a felnőtté válás útja, ezt tenné, hiszen erre van kódolva genetikailag, ha falkában, ember közelsége nélkül nőne fel. Mivel ilyenkor te vagy a falka, tőled kezd tanulni, arra hangolódik, hogy tőled, illetve az embertől tanuljon.
Az élet aztán kicsit más, lásd a te esetedet is, szerencsére vele volt a tacsi, így szinte biztosra veszem, hogy rá kattant, mint oktatóra! Neked most ezt az irányultságot is át kell fordítani benne. Ezért van kicsit nehezebb dolgod. Szerintem mindent tud, amit a tacsi. Tévedek? Ezt viszont a hasznodra is fordíthatod! Ha olyat tanítasz amit a tacsi is tud, akkor vidd őt is magaddal és mutasd be a kicsinek, hogy miről van szó. Meglepődsz majd, hogy milyen gyorsan lesi el a másik kutyától a tudnivalókat.
Gábor!
Igazad van, hogy az általam ajánlott módszernél van veszélye összemosni az apportot a rágcsálni valóval, de ez elkerülhető (szerintem). Azért írtam, hogy ne apportírozzon a csonttal! Csak adja oda, vagy dobja el és induljon, és hívja a kutyát NE HOZASSA a csontot, csak engedje, hogy a kutya hozza! Szerintem ez lényegi különbség. És remélem, nem is azonos vezényszavakat használ rá Gergő! Lehet nem sikerült elég pontosan fogalmaznom, de nem akartam regényt írni. Fontos, az is, hogy ezt csak addig csinálja, amíg a kutya érdeklődését felkelti, utána már lehet rávezetni az apportra. Én a kényszer idomítással várnék még, időt kell adni ennek a kutyának!
Amúgy nem erőltetném a mű apportot sokáig, én személy szerint nem nagyon csípem az apportbolond kutyákat. Ha kicsi érdeklődése van a kutyának, lehetne már vaddal megpróbálni (fácán, réce) persze csak ha  a fegyelem is megvan már hozzá!
Sok sikert!

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Szervusz István!

"Minden könyv "úgy kezdődik", hogy hazaviszed a kutyát és onnan kezdve éjjel nappal vele vagy és tanítod."

Nagyon igaz amit írtál. Már régóta foglalkoztatott egy gondolat amit csak azért nem írtam le eddig, mert nem akartam egyetlen kutyatartót sem megsérteni. Ez pedig annyi, hogy csak az tartson, neveljen bármilyen munkakutyát aki naponta többször, több órát tud fordítani a tanítására. Ez különösen érvényes a nagy mozgásigényű vadászkutyákra.
Akinek nincs ideje elég, hogy egy kölyökkutya tanításával foglalkozzon az inkább ajándékozza el jó helyre.
Vannak időszakok a kölykök életében amikor szinte órák alatt meg tudjuk tanítani dolgokra, és ezeket a gazdának időben észre kell venni. Az elmulasztott hetek, hónapok olyan kiesést jelentenek amit később szinte lehetetlen pótolni. Természetesen később is meg lehet tanítani sok mindenre a kutyát, de sokkal több munkával ami sem a gazdának, sem a kutyának nem könnyű. Főleg, ha a gazda s kezdő, vagy türelmetlen a kutyával.
A kennelt én soha nem tudok elfogadni, bár tudom, van ahol csak így tudják tartani. Főleg vadászkutyáknál. Még azt is inkább elfogadom, ha lakásban van, mert még ott is többet mozog mint egy pár négyzetméteres kennelben. Nem utolsó sorban folyamatosan velünk van.
Egy jól nevelt jó vadászkutya Társ a vadászatban (sokszor többet ér tíz embernél) de egy neveletlen, rosszul tanított,elrontja nem csak a saját hanem az egész környezet vadászatát! (Ettől még lehet imádni!)

Vadászüdvözlettel:  Attila

[Mikibácsi]

Az én kutyáim (vizsla és tacsi) is kennelben laknak, mert még nincs kerítés a házam körül, de próbáltam nagy kennelt építeni. 40 négyzetméteres lett, így talán nem olyan kicsi, de tény, hogy alig várják, hogy kiengedjem őket. Ilyenkor megőrülnek és megállás nélkül rohannak. Tavasszal megépítem a kerítést és akkor már az egész terület az övék lesz. Igaz hogy akkor a vadak nem fognak bejárni a telkemre...  Próbálom őket minden nap kiengedni, illetve elviszem sétálni a falu körül. Ekkor lehet a már megtanult feladatokat gyakoroltatni.