Német Vizsla

[Cudar]

Stefi! 

Nem unatkoztatok a Vizsláddal az elmúlt 12 évben! 

Azért még néha vidd ki a területre bokrászni, egy kakas vagy kacsa öreg korában is erőtől kicsattanó ifjút tud csinálni belőle egy kis időre. Én 10 évesen nyugdíjaztam a régi Vizslámat, de 15 éves koráig kivittem minden télen párszor, de már csak kettesben mentünk. 16 éves lett januárban, mikor már beteg volt nagyon, alig bírt menni. Bezártam a házba és mentem a kocsihoz. Hallom, hogy ugat, nyüszít. Visszamentem érte, beraktam a kocsiba. Területre éréskor majd kicsattant, még menni is tudott rendesen, az orrával még nem is volt baj, a fácánokat sorra verte fel. Két kakas után hazafele indultunk, a kocsiba már elaludt. Otthon már a kezemben vittem be, letettem a kandalló elé. Éjjel még bejött hozzám a szobába, megnyalogatta a kezem, majd visszafeküdt a kandalló elé...reggele szépen csöndbe elaludt. Mindha csak az utolsó vadászatát szerette volna még megélni.

Még sok-sok szép, kandalló előtt eltöltött nyugodt évet kívánok neki! 

Igazi vadászhoz méltóan ment el! 

[Balkóbátya]

Nagyon szépen összefoglaltad a német vizsla lényegét, temperamentumát! 
Én éppen ezért szeretem (és fenyegetem meg a lelövéssel naponta többször  ), és kíváncsi leszek a gyakorlati tapasztalataidra Nv vs. Labi ügyben.
Legyen még sok szép nyugdíjas éve az öregnek, és csak hagy tanítsa az ifjoncot  .

Ne bántsd azt a kutyát,lesz abbú még valami! (Amúgy meg aki a társaság éves fácánterítékének a 80%-át egymaga lövöldözi össze,ne panaszkodjon a vizslájára! )

[mr.Hucul]

 Káró kutyám (drótos németvizsla) fél éves korára igen jó reményekkel kecsegtet, de kéz kell hozzá, mert néha rájön a szelektív süketség. Ugyanakkor már kezdi megállni a fácánt, szárazról-vízből egyformán szépen apportíroz, de a kullancsokkal nagy bajban vagyok. Kipróbáltam már minden a búbánatot, de eddig úgy tűnik a Killtix nyakörv ami bevállik. Az eb amúgy méretben lassan eléri a helyi "megsült", rosszul takarmányozott vizslákat. Előre láthatóan két éves korára csapni fogja a 40 kilót. Kemény, határozott, nem fél a tüskétől-bokortól, egész nap megy mint a szélvész. Pár hete sajna összekapott egy jagdal aminek az lett a következménye, hogy varni kellett a fülét, a jakinak meg a lapockáját. Őzek után néha meg beugrik, de dolgozunk a problémán. Ahogy a disznós topikban írtam alig lehetett elrángatni egy konda csapájáról, tehát a disznó is érdekli. Néhány napja kivégezte az első (sebzett) macskáját és azóta azt hiszi ő a császár a szemétdombon. A harc szemmel láthatóan jót tett az önérzetének.

[mr.Hucul]

 A hétvégén Borbély Feri komámmal és az ő magyarvizslájával kimentünk egy kis szarkázásra-varjúzásra, no meg megnézni hogyan muzsikálnak a kutyáink. A teljesség igénye nélkül el kell mondanom, hogy Feri cimborám fél évesen és katasztrofális fizikai állapotban szerezte a Kuruc nevezetű ebét (csontsovány, rettegő, nyomorult kutyaparódia volt amit megszánt a barátom), míg én 8 hetesen hoztam el Kárót a drótos németvizslámat jó helyről, ahhol a kutya családtag és kiegyensúlyozott körülmények között, minden szükségest biztosítva nevelem. A különbséget "zongorázni lehet". Noha Káró csak 7 hónapos már kivállóan állja a fácánt, minden gurdajba beletrappol, sásból-nádból apportíroz és fáradhatatlan, addig szegény Kuruc egy évesen a sűrűbb dudvákban egyszerűen nem hajlandó kilépni a nyomunkból és nem látom benne azt a tüzet, agresszívitást (erről a juhász korcsai tudnának mesélni) ami a németben meg van. Aranyos, kedves és hízelegve próbálja meghálálni sorsa jobbra fordulását, de hiába kivállóak az ősei (apja anyja aktívan vadászik) az első félév rányomta a bélyeget. Amit viszont nem értek. A magyar vizsla az udvaron, steril körülmények között a fácátollból-nyúllábból összerakott csalira gyönyörű vadmegállásokat produkál, de terepen minden kiszáll belőlle. Bezzeg Káró, az említet csalit ha jó a kedve elkapja és széttépi, de olyan pofákat vág rá, hogy az eszméletlen. Mintha azt mondaná: ezzel a hülyeséggel bohóckodjak! Terepen viszont állja a fácánt mint a szög. Nemrég pedig már emberre is komolyan odakapott. Egy "önkiszolgáló" favágóval (érsd tolvaj) bajmolódtam amikor a kutya megérezte a hangomban, hogy valami nem stimmol a komával és utasítás nélkül elkezdett morrogni rá. Nagyon nem akartam német vizslát tartani, pláne nem drótszőrüt, de kellemesen csalódtam ebben a fajtában.

[mr.Hucul]

 Mivel ilyen topick nincs, jobb hijján ide írom. Van nékem egy nagyon jó barátom aki nemrég mutatott egy érdekességet. Az érdekességet pedig úgy hívják: amerikai buldog. Amíg nem láttam hogyan teper le a  40 kilós kutya egy közel mázsás, vágnivaló ürüt (juhászkodik a haver), amíg nem láttam, hogy ez a kutya hogyan isteníti a gazdi lányát, amíg nem tapasztaltam hogy csak egy megtürt valaki vagyok a közelében, azt hittem ez is csak egy elmebeteg pitbull-származék. Aztán rá kellet jönnöm, hogy sokkal több! Egyesek szerint vadkanvadászatra is bevállik. A bajok most ott kezdenekk kialakulni, hoggy Billynek és Joanának kölykei születtek. Egy hónap múlva hazavihetnék egy kölyköt (komoly értéket képvisel, noha a nem ismerik ell Magyarországon önálló fajtaként), de több dologtól is félek. 1.) Családom, akik lassan kiátkoznak a vadmacska-borz-vaddisznó-drótos németvizsla bandával egyetemben. 2) Egy ilyen született gladiátor ( a barátom hortobágyi sinkáival nagyon nem tudnak kijönni) összeszoktatható-e a németvizslával és egyébb háztáji jószágokkal? 3) Tényleg nekilehet küldeni ezt a morc harcost egy mértes vadkannak vagy csak mese habbal az egész. Vadász és mészároskutya génjei dolgoznak még, vagy csak feltupírozzák a fajta hírnevét? Ha valamelyikőtöknek van tapasztalata e fajtával kérem írjon. Megjelenésre nekem nagyon bejönnek, és szívesen látnék egyszer egy fatolvaj kontra amerikai buldog meccset, mivel a németjuhászokból nagyon kiábrándultam. Ez a jószág állítólag nem olyan veszekedett orvvadász és nem kell félni hogy a bozótosból egy nyullal-őzzel jön elő ( Buck nevú ordas németjuhászom sajnos megtette, azóta egy fatelepet őriz).

[U.Péter]

A hétvégén Borbély Feri komámmal és az ő magyarvizslájával kimentünk egy kis szarkázásra-varjúzásra, no meg megnézni hogyan muzsikálnak a kutyáink. A teljesség igénye nélkül el kell mondanom, hogy Feri cimborám fél évesen és katasztrofális fizikai állapotban szerezte a Kuruc nevezetű ebét (csontsovány, rettegő, nyomorult kutyaparódia volt amit megszánt a barátom), míg én 8 hetesen hoztam el Kárót a drótos németvizslámat jó helyről, ahhol a kutya családtag és kiegyensúlyozott körülmények között, minden szükségest biztosítva nevelem. A különbséget "zongorázni lehet". Noha Káró csak 7 hónapos már kivállóan állja a fácánt, minden gurdajba beletrappol, sásból-nádból apportíroz és fáradhatatlan, addig szegény Kuruc egy évesen a sűrűbb dudvákban egyszerűen nem hajlandó kilépni a nyomunkból és nem látom benne azt a tüzet, agresszívitást (erről a juhász korcsai tudnának mesélni) ami a németben meg van. Aranyos, kedves és hízelegve próbálja meghálálni sorsa jobbra fordulását, de hiába kivállóak az ősei (apja anyja aktívan vadászik) az első félév rányomta a bélyeget. Amit viszont nem értek. A magyar vizsla az udvaron, steril körülmények között a fácátollból-nyúllábból összerakott csalira gyönyörű vadmegállásokat produkál, de terepen minden kiszáll belőlle. Bezzeg Káró, az említet csalit ha jó a kedve elkapja és széttépi, de olyan pofákat vág rá, hogy az eszméletlen. Mintha azt mondaná: ezzel a hülyeséggel bohóckodjak! Terepen viszont állja a fácánt mint a szög. Nemrég pedig már emberre is komolyan odakapott. Egy "önkiszolgáló" favágóval (érsd tolvaj) bajmolódtam amikor a kutya megérezte a hangomban, hogy valami nem stimmol a komával és utasítás nélkül elkezdett morrogni rá. Nagyon nem akartam német vizslát tartani, pláne nem drótszőrüt, de kellemesen csalódtam ebben a fajtában.

Csak most olvastam ezt a hozzászólást. Ha már fél éve a barátodnál van a kutya, akkor félő, hogy nem jön teljesen redbe. Először volt kint a területen a vizsla?

Tragikusan korán elpusztult Artúr kutyám - az első labradorom - után csak egy fél évesnél idősebb, a gazda nyakán maradt alomból választhattam magamnak kutyát - anyagi helyzetem miatt...
Dorka lett az új családtag, egy kicsit csökött, rendkívül félős (egy hangosabb szóra rohant az asztal alá), bolhaallergiás (igen sok pénzembe került, mire ez kiderült) kis szuka. Nagyon lassan kezdett hozzászokni az új környezetéhez. Amikor első alkalommal - áprilisban - kivittem, csak mellettem jött egy-két lépésre, az orra  a földön, a farka a hasa alatt és maga volt a megtestesült kétségbeesés.
Olyan nagyon nem izgatott a dolog - persze azért mindent megtettem, hogy javuljon a helyzet - mert arra gondoltam, hogy addig, amíg fedeztetni nem tudom, valahogy majd elvadászom vele, és az almonból egy kant megtartok, azt nevelem majd igazi vadászkutyává.
Három hónap múlva  csodálkozva néztem, mit művel, milyen érzéke van a vadászathoz, aztán nem sokkal később már eszembe sem jutott, hogy tartok meg kölyköt. Máig a legjobb kutyám volt, mindig azt mondogattam, hogy nagyon szeretnék én olyan százalékkal lőni, ahogy ő dolgozik...

[mr.Hucul]

 Valami kezd alakulni a Kuruccal és ebben az én Káróm is részes. Közösen a némettel már hajlandó dolgozni. A német drótos valósággal "viszi" magával. Ugyanakkor a testméretein és a töredezett fogain már nem tudunk segíteni. Mindegy, a fő az, hogy megmenekült szegény magyarvizsla és már néhány szép vadmegállást is produkált. Igaz, hogy naponta egy kiló nyesedéket falt fel az elmúlt három hónapban + folyamatosan kapta a "Lorit" kutyavitamint. Fejben is egész szépen kisimult. Csak lesz belőlle valami, de mr. Melákért (Káró uram) nem adnám mégha egy kiló  aranyat is hozzádobna a gazdája.

[mr.Hucul]

 Folyton kérdezgetik tőlem, hogy miért nem hagyom itt ezt a szemétdombot és dobbantok nyugatabbra ahogyan ezt sokan teszik. Nos pont most keveredtem haza az ártérről és elmondok egy történetet, miért szeretem a Tiszamentét, itt az Édentől keletre. Hajnali hattól délután kettőig vágtuk az árteret Káróval és mire hazafelé fordítottuk a kocsi rúdját bizony alig álltunk a lábunkon. A hátam is majd beszakadt a három jobb sorsra érdemes Tás-származék súlyától, az ivóvizem is rég elfogyott és a kutyával mindketten úgy néztünk ki mint gyermekkorom kedvenc mese hőse a Rettegetett Öhömböhöm, annyi koldustetű ragadt belénk. Faluszélén szomjazván adta magát a gondolat, hogy benézünk a Csárda nevezetű műintézménybe egy sörre. Csak attól tartottam, hogy az elegáns restiben egy torzonboz vadőrt és hasonlóan torzonborz drótos németvizsláját két lábbal rúgják fenéken. De nem ez történt. Káró uram egy intésre elfoglalta helyét az asztal alatt majd jött felszolgáló kislány akinek már csak kézjelekkel tudtam elmagyarázni, hogy sört de gyorsan mert megpusztulok. A kislány kihozta a sört és kérés nélkül egy lábasban vizet a kutyámnak. Megköszöntük, és a tizest amivel tartoztam egy botocskára tekerve a Káróval küldtem oda a pulthoz. Volt nagy kacagás és kijelentették, hogy ők állatbarátok és nyugodtan járhatunk kettesben sörözni. Magyarországon gondolom már régen üvöltöttek volna a Köjálért, de itt még lehet ilyet.

[Tony]

Itt is korcsmája válogatja... meg korcsmárosnéja... 

 

[Pali85]

Itt is korcsmája válogatja... meg korcsmárosnéja... 

 

A dohánytrafik előtt volt felháborodva egy anyuka, hogy én a kutyát bevihetem, ő a gyerekét nem. Óvodás forma kölök volt...
Mondtam neki, ha a gyerek majd felé úgy tud viselkedni mint a kutyám, egye fene, beviheti...
Nem vette a lapot...

[dobbasszus]

Folyton kérdezgetik tőlem, hogy miért nem hagyom itt ezt a szemétdombot és dobbantok nyugatabbra ahogyan ezt sokan teszik. Nos pont most keveredtem haza az ártérről és elmondok egy történetet, miért szeretem a Tiszamentét, itt az Édentől keletre. Hajnali hattól délután kettőig vágtuk az árteret Káróval és mire hazafelé fordítottuk a kocsi rúdját bizony alig álltunk a lábunkon. A hátam is majd beszakadt a három jobb sorsra érdemes Tás-származék súlyától, az ivóvizem is rég elfogyott és a kutyával mindketten úgy néztünk ki mint gyermekkorom kedvenc mese hőse a Rettegetett Öhömböhöm, annyi koldustetű ragadt belénk. Faluszélén szomjazván adta magát a gondolat, hogy benézünk a Csárda nevezetű műintézménybe egy sörre. Csak attól tartottam, hogy az elegáns restiben egy torzonboz vadőrt és hasonlóan torzonborz drótos németvizsláját két lábbal rúgják fenéken. De nem ez történt. Káró uram egy intésre elfoglalta helyét az asztal alatt majd jött felszolgáló kislány akinek már csak kézjelekkel tudtam elmagyarázni, hogy sört de gyorsan mert megpusztulok. A kislány kihozta a sört és kérés nélkül egy lábasban vizet a kutyámnak. Megköszöntük, és a tizest amivel tartoztam egy botocskára tekerve a Káróval küldtem oda a pulthoz. Volt nagy kacagás és kijelentették, hogy ők állatbarátok és nyugodtan járhatunk kettesben sörözni. Magyarországon gondolom már régen üvöltöttek volna a Köjálért, de itt még lehet ilyet.

Egy idős vadásztárs kutyája (nem sok haszna volt, de a vadászot nem zavarta) mikor még szokásunk volt (pár éve) apróvadazás után inni valamit a legközelebbi kocsmában, a kutya mindig egy deci traminit kapott...

[Eb]

Nálunk is morog a kocsmáros ha sáros a kutya, de had morogjon. A kutya is csak akkor sáros, ha a gumicsizma is az. Akkor meg nem mi degy?   

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Nálunk is morog a kocsmáros ha sáros a kutya, de had morogjon.....

Különben is : "A vizsla is ember,te állat!"

(Ezt az idézetet már nem emlékszek, hogy hol olvastam, talán a Betyár a magyar vizslában.)

[dobbasszus]

Svferi
Olvasgatom a topikot az elejétől...
Azokról a csokikutyákról nincs véletlenül mostani képed? A magyarvizsla-németjuhászokra gondolok.
 

[Urbán Zsolt]

Üdvözletem az Uraknak!

Azt szeretném kérdezni a Tisztelt Fórumtársaktól, hogy volt-e valaki az idén megrendezésre kerülő Sz-Sz-B megyei VAV vizsgák valamelyikén, és ha sikeresen vette a feladatokat kutyájával, mennyi idő alatt küldték meg a hivatalos VAV igazolványt?

Az utolsó vizsgán (nov. 10-én) is szép létszámú, emlékeim szerint 21 kutya vett részt a mustrán. Nekünk is ott sikerült megszerezni a hivatalos igazolást, az éppen 5 hónapos kiskutyámmal.
"Gratulálok, postai úton küldjük a papírt", hangzott az utolsó feladat végeztével az ítélet. Nem kicsit örültem.
Hétvégén nálunk is beindul a társas vadászati idény, aztán vinni kellene a kis bolhafészket is, hagy lomoljon ott előttem, de ugye papír nélkül nem lehet.

A válaszokat előre is köszönöm.

Vadászüdvözlettel: Urbán Zsolt