Történetünk szereplői kitalált alakok, a történet semmilyen módon nem kapcsolódik a valósághoz, benne csúnya szavak hangzanak el, olvasását semmilyen korosztálynak nem ajánljuk.
Nem véletlen kezdtem így.
Még a pénteki tűzrakás alatt történt, hogy a közterületesek észrevették a lobogó lángot a kertben. Nosza egyből intézkedtek is.
Arra figyeltünk fel, hogy pár másodpercre felharsan egy sziréna a ház előtt.
Asszonykám kinéz, hát böszme terepjáróval a helyi megmondóemberek, egy G.I. Joe és egy kis szöszke csajszi.
Jöttek is be rögtön a kertbe, a fickó igazi alfahím módjára előbb megvakarta a tökeit, majd az állát, végül köldökig cincálta a nadrágszíjat, és alaposan kidüllesztette a mellét. Én már azt vártam, mikor kezd el füvet tépkedni és a mellkasát döngetni, hogy hívhassam a Dian Fossey alapítványt vagy a Both Zolit az állatkertből, elvégre a gorillák az ő területük.
Ám ez kimaradt. Határozottan zengő bariton hang harsant az éjszakában, érdeklődve, hogy mijaf@szt csinál maga, jóember?
Szemöldököm felszaladt a homlokom csúcsára, pedig az nekem majdnem s*ggig ér.
-Szépjóestét maguknak is, miben segíthetek?
-Hát kérem, maguk megszegték a tűzgyújtási tilalmat, meg a kerti hulladék égetésére vonatkozó városi rendeletet is.
-Már megbocsásson, de három napig esett a jeges eső, a Mátrában fél méter hó van...
-Az engemet aztán nem érdekel, mert itt bírságolás lesz! -harsant a határozat.
Drága feleségem féloldalt nézett rám, és megnyalta a száját. Tudtam, hogy most sürgősen lépni kell, mert ha ő fog, akkor a fickó kórházba kerül, miránk meg kihívják a TEK-et.
-Már megbocsásson, de miért is?
-Mondom, tűzgyújtási tilalom van!
-Már nincs! -szól bele lánykám csicsergése, és mutatja a mobilját, hogy ő bizony kiguglizta. De az ürge nem jött zavarba.
-Akkor is megszegték a kerti hulladékok égetésére vonatkozó -és itt szám szerint felsorolta, melyiket- rendeleteket! Nagyot fújva borzasztó elégedett volt magával, és már vette is elő a bírságtömböt a tokjából.
-Na ide figyelj, cicus, így kell ezekkel!-szólt oda láthatóan újonc kollegínájának. Szőke Kleopátra haj, jégkék tutajos szemek, kellemesen domborodó egyenruha és olyan csodás metszésű, duzzadt ajkak jellemezték őt, amiről nem lehet eldönteni, hogy épp duzzog, vagy csókra készül.
A fickó elkezdett jegyzetelni, én pedig éreztem azt a zsibogást az agyamban, amikor elindul a vezérhangya, és elfeledem mindhárom diplomámat. Az a baj, hogy ilyenkor Hatvan legnagyobb trollja válik belőlem. Egy pillantás a feleségemmel, és mindketten tudtuk, hogy én lépek...
A figura kitöltötte a bünticetlit, és az adatainkat kérdezte. Szépen be is mondtam. Felírta, és az orrom alá tolta, hogy ismerjem is el egy aláírással.
-Baj, van, koma. Itt az áll, hogy szabálytalan hulladékégetés.
-Mié, hát az van itt!
-De pénteken szabad.
-Ja, este hatig, most meg fél hét.
-Persze, mert addig írogatott.
-Na ne tessék már annyira viccesnek lenni!-emelkedett a hangerő.
-Jól van na, nyugodjunk le!-javasoltam, pedig már azt is eldöntöttem, a vasvilla melyik végével verem először fejbe.
-Szóval az sem áll meg, hogy én hulladékot égetek.
-Akkor ez mi?-mutat a hatalmas kazal gallyra.
-Alapanyag. Ez ugyanis nem hulladékégetés, hanem szakrális tűzáldozat.
Emberünknek öt centit nyúlt az arca. Úgy meglepődött, mint faltörő kos a fotocellás ajtónál.
-Az meg mi?
-Szent tűz. Áldozati tűz. Tudja, a vallási ceremóniáink megkövetelik.
-Na nee. Milyen istenverte vallásuk van maguknak? Csak nem muszlimok?
-Nem vagyunk muszlimok, és a paprikasprét is békén hagyhatja. Békés kelta vallásúak vagyunk.
-Az meg milyen? -kezdte elveszíteni a fonalat.
-Tudja, druidák, TUATHA-DE-DANANN és társai, meg minden.
-...??
Itt jónak láttam komoly szellemi támadást indítani.
-Na nem mondja, hogy nem hallott a druidákról, meg a tavaszi áldozatokról. Innen jött a húsvét is, meg a hellóvín. És egy csomó istenünk is beépült a kereszténységbe. Ja meg a karácsony is.
G.I Joe láthatóan nem tudott mit kezdeni ennyi információval. Kissé zavarodottan pillogott, miközben bólogatva igyekezett magát okosnak mutatni. A szőke kiscsaj halkan hátrébb lépett, és beharapta az ajkát, hogy el ne nevesse magát.
-Embert is áldoznak?-kérdezte a főnök. Nem csengett ércesen a hangja.
-Ó, mi már nem, dehogy, ne féljen. A vasvilla is csak segédeszköz.
Tudja, mi lesz a szép? -böktem oldalba bizalmasan. Majd a nyári napfordulónál, mikor holdtöltekor éjfélben felmászunk egy nagy tölgyfára fagyöngyért. Az egy szent növény nálunk. Már megrendeltem eBay-en kínából a tömör arany sarlót, mert csak azzal lehet levágni. Na az szép lesz! Mindenki énekel és táncol a tűz körül, és a szent fagyöngy áldása száll mindenkire. -fuvoláztam hipnotikus hangon.
A fickó képzeletét teljesen elborította a barbár szertartás képzete. Hosszú másodpercekig a tüzet nézte, miközben körülöttünk az összes nő csendesen sírt a röhögéstől.
-De az nem lesz szabálytalan? -jött elő a közterületes énje.
-Á dehogy, majd előre engedélyeztetjük. Lehet, pont maga fogja ellenőrizni. Majd kap méz-sert, és énekelhet meg táncolhat velünk a tűznél. Csak ne felejtsen el forogni, mint a grillcsirke, mert akkor elől izzad, hátul meg lefagy az esti hűvösben.
Kleopátra ekkor már görnyedezett és fura nyihogó hangokat adott ki.
-Na látja... -mosolyogtam rá kedvesen. Nem vagyunk mi rossz emberek, csak épp vallásosak kissé. Ugye nem akar megbüntetni érte? Hiszen az alkotmányban is benne van a szabad vallásgyakorlat joga... Csúnya ügyet kerítenek ebből az újságok.. senki sem akar rosszat magának, tudja? (Dehogynem, a bőgő nőljön a hasadba, a rák meg pengesse, miért kellett neked ide f@szkodni??)
Joe bambán meredt a büntetőcetlire. Lassan áthúzta az egészet. Kolleganője a csillagos eget bámulta nagy odaadással, és minden erejével próbált nem visítani.
Lecsillapodtak az indulatok, Joe is elindult a kapu felé. Jóindulatúlag kikísértük. A kiscsaj elől ment, és gyanúsan vörös volt a füle...
-No, akkor vigyázzanak csak azzal a tűzzel! -jött az utolsó kis feddés. Ártatlanul mosolyogtunk és kellemes utat kívántunk.
A kocsi mellé érve Joe még kioktatta a lányzót:
-Látod, nem kell mindjárt lerohanni az embereket. Ezek is milyen rendesek, oszt' majdnem megbüntettem őket. Mindig figyelni kell a körülményeket! -emelte fel tanárbácsisan a mutató ujját.
Kleopátra ekkor már azt is tudta, hétfőn hány órakor fog leszámolni. Bűbájosan mosolyogva válaszolt:
-Értem én, Joe. Nagyszerű voltál. Ezért most ülhetsz az ablak mellé, jó?
Lendületesen beszálltak a terepjáróba, és eltűntek a nagy magyar éjszakában.
2017
