Volt egyszer messziföldön egy önálló, magabiztos királylány, aki egy
szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó
partján, környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott
egy békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Ó, csodálatos
hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha
megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor
drágám, össszeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal
együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és
emiatt örökké hálás és boldog lehetnél!
Aznap este, miközben a királylány könnyű vacsoraként, enyhén
fehérboros hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott,
magában elmosolyodva így szólt:
Én kurvára nem így gondolom...
