Na, viccelődjünk egy kicsit...

A brassói néplaptól újságíró érkezettCsíkszeredára. Kéri, mutassák meg neki a legöregebb favágót. Amikortalálkoznak, azt mondja neki:
- Hallom, maga még a gróf birtokán dolgozott. Nekik gürcölt évtizedeken át, s lám, csak egy kis kunyhót tudott szerezni. Meséljen, bátyám, milyen volt az élet régen. Mondja, akkoriban hány gatyája volt?
- Nyolc.
- Miből?
- Gyolcsból.
- És most az új rendszerben hány van?
- Kettő.
- Miből?
- Abból a nyolcból.

A falusi doktor találkozik az utcán az egyik betegével:
- János bátyám, mit visz az üvegben?
- Hát, az igazat megvallva doktor úr kérem, egy csepp papramorgót...
- Nem abban egyeztünk meg, hogy többet nem iszik?
- Többet nem, de gondoltam: ennyit lehet.
- Ennyit? Hát ez rengeteg!
- Nem mind az enyém, a fele a komámé.
- Akkor most gyorsan öntse ki a maga részét!
- Nem lehet doktor úr, mert a komámé van felül!

A fiatal székely megveri házsártos anyósát. Az anyós feljelenti, s a bírószázhúsz lejre bünteti. Csóválja a fejét a legény, s végül kiböki:
- Miért éppen százhúsz lejre büntetett bíró úr?
- Száz lej a büntetés, fiam!
- És a többi?
- Az a húsz százalék vigalmi adó.

A góbé áll a tornácon, s figyeli a kakast, amint az hevesen lohol egy tyúk után. Már-már utoléri, amikor a góbé egy falat kukoricamálét hajít elébe. A kakas megáll, bekapja a málét, és csak azután rohan a közben jelentős előnyhöz jutott tyúk nyomába.
- A szentségit! - kurjantja a góbé. - Ilyen éhes se szeretnék lenni!

A góbé bemegy az istállóba, és azt látja, hogy döglődik a lova. Gondol egyet,bemegy a házba, tollat, papírt kerít, és gyárt egy rakás sorsjegyet. Azzal el a kocsmába, s kihirdeti, hogy sorshúzás lészen. Ötszáz lej egy jegy, és a főnyeremény egy ló. Gyorsan fogynak a sorsjegyek. Megtörténik a sorsolás is, ésa góbé elviszi a nyertest az istállóba. De ott már csak egy döglött gebét találnak.
- Te gazember! - dühöng a nyertes. - Egy döglött lóért fizettem én ötszáz lejt?
- Dehogyis. Tessék, visszaadom az ötszázast.
- És a többiek?
- Mit akar velük kend? Hiszen ők nem nyertek...
(merje mondani valaki, hogy nincs üzleti érzéke a székelyeknek.)

A góbé csúnyán elveri a feleségét, mire az asszony feljelenti.
- Hogy merte megütni a feleségét? - förmedt rá a csendőrtiszt. - Hát nem tudja,hogy csak a
hatóságnak van joga büntetni?
- Hát nem bánom! - feleli némi tétovázás után a góbé. - Itt a botom, üsse maga!

A suttyó legényke szántott az apjával. Az apa fogta az ekét, a fiú meg a lovat vezette. Az eke ki-kiugrott a kemény földből. Bosszús volt a székely, szidta a fiát, hogy ő rontja el a szántást.
- Nem én rontom el, hanem az édesapám!
- Hogy beszélsz te az apáddal? Annak idején én nem mertem volna visszafeleselni az apámnak.
- Vót is magának apja?
- Vót bizony, különb mint neked!

A szegény székely családban kihívják éjszaka az orvost. Amikor fizetésre kerüla sor kiderül, hogy egy fitying sincs a háznál. A házigazda így mentegetőzött:
- Ne haragudjon, doktor úr, de fizetni nem tudunk! Azért is hívtuk éjszaka,hogy ne akadályozzuk a nappali pénzkeresésben...

- Csodálom kedves komám, hogy soha nem jut eszébe az a tízezer lej, amit tavalykölcsönadtam
kendnek!
- Már hogyisne jutna eszembe, hisz ez volt életem egyik legboldogabb napja!

Édesanyám, mit rakjak a tésztára?
- A fedőt fiam, hogy az apádnak is maradjon.

Ha nem fizet kend, az ügyvédhez megyek!
- Miért, azt hiszi tán, hogy ő fizet helyettem?

János bácsi, hallotta? Olcsóbb lett a zab! Örvend-é?
- Örvendjen a ló!

Maga ezután már sem nem pipázhat, sem nem ihat - mondja szigorúan az orvos.
- Ezt ne is mondja nekem doktor úr, mert én a pipámtól semmiért el nem válok!
- No, nem bánom, egy keveset szívhat, de csak hosszú szárú pipából, mert így améreg nem oly
veszedelmes.
- Aztán nem lehetne-e inni egy kicsit, hosszú nyakú üvegből?

- Meghalt a komám.
- Hallottam.
- Kár, mert valami fontosat akartam neki mondani.
- Fontosat?
- Hát!
- Aztán mi lett vóna az a fontos?
- Komám vigyázz, mert dől a fal...

Mikor megcsókolt a legény, miért nem rikoltoztál?
- Amikor csókolt nem tudtam, mert foglalt volt a szám. Utána meg már minek rikoltsak?

Minek teremtette az Isten a pityókát ?
- Az Úristen a pityókát a szegény embernek teremtette.
- Aztán mért?
- Hát csak azért, hogy a szegény embernek is legyen, akiről lehúzhassa a bőrt ebben az adóterhes
világban.

Mondja bátyám, elvinne Szentgyörgyre?
- El én...
Szótlanul ülnek a bakon már órák óta.
- Messzi van még Szentgyörgy?
- Hát már elég messze...

- Na, vetkőzzék le !
- De főorvos úr, kérem...
- Mondtam, hogy vetkőzzék le!
- Instállom, én...
- Na, vetkőzzék gyorsan!
A székely végül levetkőzik, az orvos megvizsgálja. Ránéz:
- Magának semmi baja nincs!
- Az nincs! De hoztam egy szekér fát!

- Nem szabad többé pipálnia! A pipafüsttől meg is vakulhat!
- Én már abba nem hagyom a pipázást doktor úr; mert mindaz, amit eddigi életemben láttam, s amit
ezután még látni fogok, nem ér fel egy tömés dohánnyal.

Tanító úr, holnap hozok egy tyúkot!
- Jó lesz fiam, előre is köszönöm!
Másnap reggel a tanító várja a tyúkot, de a gyerek anélkül jön az iskolába.
- Na, Gyuri, hol van az ajándék?
- Jaj, tanító úr, nem hozhattam el a tyúkot!
- Talán elvitte a kánya?
- Az nem.
- Megdöglött?
- Az sem.
- Tán megbetegedett?
- Dehogy betegedett meg, inkább csak jobban lett!

- Te Julis! Este gyere ki a kazalhoz, de bugyit ne vegyél, mert fontos közlendőm van.

- Tudod barátom, nagyon nehéz feleségnek valót találni. Lány az volna, de eddigakárhányat
kommendáltak, egyik sem tetszett az édesanyámnak...
- Tán csak nem?
- Egyet kivéve! Azt kedvelte, mert szakasztott olyan volt, mint ő.
- Hát akkor?
- Az meg édesapámnak nem tetszett.