|
pati
|
 |
« Új üzenet #3338 Dátum: 2011. Február 05. - 12:03:34 » |
|
Állítólag megtörtént esetek, ha nem úgy is jó:
Színházba indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielőtt a kocsi megjött, kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és felrohant a lépcsőn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a taxi. El akartam titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad, ezért
azt mondtam:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól.
A férjem néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett kikergetnem.
Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő
rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően a füsti fecskés mese tartalmát mit sem sejtő felolvasó.
- Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől.
A mesélő úr akkor még nagyjából rezzenéstelen arccal folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekből kilóg a szép hosszú, villás farkam...
Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre. Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána
estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra,a fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam, hogy miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése, stb. Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat. - mondtam neki.
Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!
A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő "síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik fordulóban. Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet. Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a
helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület:
- Mari nénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:
- Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban...
A minap egy nem egyenruhás, de postássapkát viselő férfit láttam futni a járdán. Három kutya volt szorosan a nyomában. Elnevettem magam, amikor meghallottam, mit kiáltott oda nekik a férfi:
- De én ma szabadnapos vagyok!
Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására. A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal- kb. 1-1.5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni a székeket. Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbúváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, Parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Hát b... m.., lerobbant a buszunk, te kö...g!!!
A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál Ansett Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:
Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a légitársaság Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant:
- Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első osztályra adják!
A hölgy türelmesen válaszolt:
- Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban álló embereket kell elintéznem.
Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:
- Hölgyem, tudja maga, hogy én ki vagyok?!
A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő mikrofonja után nyúlt, és beleszólt:
- Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész területén. - A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz!
A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a fogait vicsorgatva odavetette:
- Kapja be!!
A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:
- Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!
Az évfolyamból gyér érdeklődés mutatkozott egy prof. előadásai iránt. Ezért a prof. az egyik előadás végén bejelentette, hogy legközelebb ZH írás lesz, ahova a hiányzókat is sok szeretettel várja. Közölte, hogy hiányzást csak akkor fogad el, ha az illető beteg, és
már a halálán van. Erre az egyik diák megkérdezte:
- Elfogadja-e a hiányzás okának a túlzásba vitt nemi élet okozta végkimerülést?
Kis csend. A prof. a kérdezőre nézett egy pillanatig, majd ezt válaszolta:
- Majd legfeljebb megírja bal kézzel.
Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez.
- Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult.
Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak.
- Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért.
Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.
|
