Egy fazon stoppol egy eléggé gyér forgalmú úton. Ráesteledik, az eső is szemerkélni kezd, amikor meglát egy lassacskán felé közeledő fénycsóvát. A kocsi lassan mellé gurul és emberünk meg sem várva, hogy az megálljon, kinyitja a jobb oldali ajtót és beugrik…
Megdöbbenve látja, hogy a kocsiban nem ül senki, de az szépen egyenletesen halad tovább… első megdöbbenéséből felocsúdva – arra gondolva, hogy itt legalább nem ázik – elnyújtózik az ülésen, és ekkor veszi észre, hogy az úton egy kanyarhoz közelednek.
Még mielőtt a kormányhoz tudna nyúlni, megjelenik egy kéz és a kocsit a helyes irányba kormányozza, majd eltűnik.
Az emberünk köpni, nyelni nem tud a megdöbbenéstől, főleg amikor a jelenet a következő kanyarnál megismétlődik, majd újra és újra, ahogy épp az útirány megkívánja. Végül elérkeznek, egy benzinkúthoz ahol a kocsi begördül a parkolóba…
A stoppos – aki ekkora már eléggé be van rezelve – félelmében meg sem várja, hogy a kocsi megálljon, kipattan és berohan a töltőállomásra. Megpillantja a pult mögött álldogáló kutast és éppen belekezdene az elképesztő történet elmesélésébe, amikor kinyílik az ajtó és belép két ázott férfi. Az egyik rápillantva odaszól a másiknak:
– Te Béla! Itt az a csávó aki beugrott a kocsiba amikor toltuk…
