A martonyi nagy 8as?
Én is azokon a végeken járok
Életem bikája jó 20 évvel ezelőtt került elém.
Páratlan 8-as (jobb oldala mint ezé, bal oldalon középág felett csak dárda) volt és amikor megláttam, megállt bennem az ütő.
Bőgés után jártunk, a külső mg. területen álldogált egy kukorica szélében. Egy igazi ősállat volt, hatalmas szürke testtel, széles és mélyen lógó szeggyel, csapott farral.
A szárai valahol 120-130 cm között lehettek, középág felett olyan vastagsággal, amilyen egy átlagos 10-12 kilós agancs a jégág felett.
Viaskodott bennem egy darabig a lelkiismeret és a tisztesség a vággyal (állami területen a kerületvezetők nem lőhettek csak úgy trófeás vadat), aztán az előbbiek győztek.
Otthonról felhívtam a főnökömet, elmeséltem neki mit láttam és megkaptam az engedély rá, hogy meglőhessem a bikát.
Kerestem egy héten át, de szőrén szálán eltűnt.
Aztán évek múltán hallottam, hogy a szomszédban egy társasági tag meglőtte, de mivel max. 6 kilóig szólt az engedélye, "elfelejtették" bemutatni.....
9,60 volt az évekkel később mért, már beszáradt tömege...onnan a pontos adat, mert a vadász hagyatékát az örökösök eladták egy agancs-felvásárlónak....
Soha életemben nem voltam irigye egyetlen trófeának, terítéknek sem, nekem is kijutott bőven a jóból.
De ha arra a bikára és a trófea sorsára gondolok, mindig felötlik bennem valami mérhetetlen keserűség.....
