Oldalak: 1 ... 820 821 822 823 824 825 826 827 828 829 830 831 832 833 834 835 836 837 838 839 [840] 841 842 843 844 845 846 847 848 849 850 851 852 853 854 855 856 857 858   Le
  Nyomtatás  
Szerző Téma: Szarvasbika  (Megtekintve 1189841 alkalommal)
Makkmarci
Vadász
*****
Elérhető Elérhető

Hozzászólások: 2014



« Új üzenet #12585 Dátum: 2017. Szeptember 13. - 17:24:19 »

A galériában lévő csoportkép közepén ismerőst vélek felfedezni. Miért van az,hogy meg sem lepődöm? Mindenesetre tudnék mit mesélni....

Négy ember közül Neked melyik a középső? Én a jobb szélsőt ismerem... Szép ismerőseink vannak mindenesetre mindkettőnknek...  Fejvakarás
Naplózva
táborilelkész
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1484



« Új üzenet #12586 Dátum: 2017. Szeptember 13. - 17:39:11 »

Négy ember közül Neked melyik a középső? Én a jobb szélsőt ismerem... Szép ismerőseink vannak mindenesetre mindkettőnknek...  Fejvakarás

Amelyiknél nincs puska. De szándékosan nem fogalmaztam konkrétabban. Nemigen büszkélkedem vele.
Naplózva

Engedd Uram,hogy tisztán lőjek, tisztán öljek és,ha nem lőnék tisztán, engedd Uram,hogy tisztán hibázzak.
wildheger
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1420


« Új üzenet #12587 Dátum: 2017. Szeptember 15. - 20:25:37 »

OOO Lehet én nem gondolok valamire... De felvilágosítana valaki, hogy mi a fene indokolja ezt náluk?!
Például az április 15. bakvadászatot még valahogy megértem, a későbbi megnövekvő takarás végett... (no nem mintha bármikor is terveznék tavaszi - még ittott barkás sápadt agancsú őzvadászatot)
De a hasonló trófeaállapotú gímvadászatnak mi értelme van? Nem bírják kivárni a labancok a hűvösebb szeptemberi hajnalokat, vagy tényleg mi az oka ?

Vadászüdv  Emelem
Egyszer már írtam,hogy az osztrákok nem labancok!
Labancnak a császári szolgálatban álló magyarokat hívták!
Naplózva

A világ gyakrabban jutalmazza az érdem látszatát mint magát az érdemet...
(La Rochefoucauld)
wildheger
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1420


« Új üzenet #12588 Dátum: 2017. Szeptember 15. - 20:35:09 »

Két fő következtetésem van :

1./ " kiváló vadgazda mérnököt még nem láttam." - Viszont ÉN  qrva  jó .......mérnök vagyok  !  ???   Fejvakarás Vállat von
2./ Ha olyan kevés szarvas van Somogyban  Fejvakarás ????   Hajtsunk át innét  Tolnából pár ezer példányt . Ott biztos nagyon hiányoznak !     Emelem
Nagyon nem értitek,mit írok.
Nem azt mondtam,hogy kevés van,hanem fogyóban van!
Naplózva

A világ gyakrabban jutalmazza az érdem látszatát mint magát az érdemet...
(La Rochefoucauld)
wildheger
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1420


« Új üzenet #12589 Dátum: 2017. Szeptember 15. - 20:37:46 »

Pedig van egy pár elsőrendű ilyen szakember kis hazánkban... Igen
Helyileg ismerik/elismerik a munkájukat, de ők nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy országos hírük legyen.
Teszik a dolgukat a munkahelyeiken.
 Emelem
Nem azt írtam,hogy nincs,hanem azt,hogy még nem találkoztam kiváló vadgazda mérnökkel(nem az idős korosztályra gondoltam).
Naplózva

A világ gyakrabban jutalmazza az érdem látszatát mint magát az érdemet...
(La Rochefoucauld)
wildheger
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1420


« Új üzenet #12590 Dátum: 2017. Szeptember 15. - 20:45:49 »

Statisztikát kell nézni mégpedig a terítéknél.....Soha ennyi szarvas nem került még  éves terítékre. Biztos azért mert kevés van belőle..... Vigyorog Ráadásul Somogyban lövik a legtöbbet, ahol Wildheger szerint kipusztulóban van a gímszarvas..... Hááát
 



Erdőfelügyelői megállapítás: "A statisztika olyan,mint a bikini... a lényeget eltakarja.
Másik megállapítás szerint a statisztika legnagyobb feladata,hogy önmagával megegyezzen.
Naplózva

A világ gyakrabban jutalmazza az érdem látszatát mint magát az érdemet...
(La Rochefoucauld)
wildheger
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1420


« Új üzenet #12591 Dátum: 2017. Szeptember 15. - 20:48:05 »

Erdőfelügyelői megállapítás: "A statisztika olyan,mint a bikini... a lényeget eltakarja.
Másik megállapítás szerint a statisztika legnagyobb feladata,hogy önmagával megegyezzen.
A fenti statisztikából nem tűnik ki,mennyi a tényleges állománylétszám! Mielőtt mást látna valaki,a tényleges szó aláhúzandó!
Naplózva

A világ gyakrabban jutalmazza az érdem látszatát mint magát az érdemet...
(La Rochefoucauld)
Lorka
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 843


« Új üzenet #12592 Dátum: 2017. Szeptember 15. - 20:52:15 »

Van bármi ezen a Sárgolyón amiben Wildheger és Aranyvessző valaha is egyetértett?  Hááát
Naplózva

A Tejfelesszájú.
wildheger
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1420


« Új üzenet #12593 Dátum: 2017. Szeptember 15. - 21:17:30 »

Az egész fotónak műanyag szaga van, a skatulyából kihúzott micisapkás vadászatszervezővel meg a tereptarka cicababával.
De azoknak, akik vevők a hormonnal felnyomott, első esti lesen elejthető műbikákra azoknak pont ez kell...
Megnézném a bika elmúlt évek béli levetett agancsszárait... A gondos vadgazda nyilván megőrizte őket.
Ha néhány papucs elszaggatása árán kihozod a berekből,akkor megnézheted.
Naplózva

A világ gyakrabban jutalmazza az érdem látszatát mint magát az érdemet...
(La Rochefoucauld)
wildheger
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1420


« Új üzenet #12594 Dátum: 2017. Szeptember 15. - 21:45:28 »

Nos ha nem lennének fellelhetők ilyen és ehhez hasonló fotók az interneten, akkor bizonyára joggal örülhetne a vadásztársadalom....

 

Az már csak hab a tortán, hogy a magyarországi terítékfotókon is jól látszik, hogy a bika jobb füléből kiszakították a krotáliát.....

Aztán van még egy ilyen kép is...ismert arcú és nevű személy az idén tavasszal egy magyarországi kertben, ettől a bikától  felvett, hullajtott jobb szárral parádézik...



Ezt a trófeát a VI. Festetics Trófeaszemle keretében bemutatták négy napja Keszthelyen. Az ott készült fotókon jól látszik, hogy a trófea folyamatosan ereszti a vért, mert  rossz nyelvek szerint ez a bikába beléinjekciózott nyugtatók véralvadásgátló hatása miatt állt elő

 



Aztán lehet beszélgetni, szőrszálakról, meg hogy igazi szabad területi zalai bika, csak legyen aki elhiggye....






A hullott agancs szemága más ívű.
A jégág tűzési magassága más.
A középág íve más.
A korona minden ágának tűzési pontja más.
A farkaság tűzési magassága és formája más.
De azért a felületes vizsgálónak azonos lehet.
Naplózva

A világ gyakrabban jutalmazza az érdem látszatát mint magát az érdemet...
(La Rochefoucauld)
wildheger
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1420


« Új üzenet #12595 Dátum: 2017. Szeptember 15. - 22:50:05 »


Először is szeretnék gratulálni a bikához!  Igen A képet pedig én is várom ám! Kacsint

Nekem hasonló élményem volt három éve ősszel, akkor lőttem első gím bikámat. Felénk a kárpáti-típusú  őshonos.
A sztori a saját tökéletlenségemet is szemlélteti majd, na de így kerek és így igaz a történet.

Nagyon sokat jártunk bika után. Sok alkalommal hallgattuk a bőgést (néha nagyon is közelről) , de látni bizony egy bikát sem sikerült. Kísérőm meg is jegyezte, hogy a köd velem együtt jön és megy.  Ördög
Ugyanis a köd mondhatni napi szinten mentette előlem a bikákat. Szinte senki másnál ez elő nem fordult, vagy legalábbis ennyire menetrendszerűen soha. Olyan féltékenyen takarta Őket előlünk, mint ahogy az anya védi a gyermekét. És valóban így volt. Akárhányszor kerültem sorra, annyiszor kúszott elő a semmiből a tejfehér függöny, mire a területre kiértünk. Legyen az hajnal vagy délután.

Szeptember végén aztán egy szemerkélős (köd nélküli  Vigyorog) késő-délutánon megtört a jég. Egy lesen ülve éppen elábrándoztam, amikor a Kísérőm megjegyezte: "ott a bika!" Erre hangosan vissza is válaszoltam valami humorosat, mivel napi szinten évődtünk már egymással a szerencsétlenségem miatt. Persze hogy nem akartam elhinni, hisz folyamatosan ugrattuk már egymást.
Azonban olyan mereven és mozdulatlanul nézett előre, hogy az óvatossága átragadt rám és inkább elhallgattam. Szememet igyekeztem ugyanabba az irányba fordítani anélkül, hogy a fejemet is mozgatnám. És ott volt! Alig 70 méterre épp egy fiatal tölgyesből igyekezett szép lassan kifelé. Egy kökényesen kiváltva a mellettünk lévő alig 100 méteres gyepcsíkon átváltva be készült menni a túloldali majd 15 hektáros kukoricába.

Nos én puskaszíjat csak cserkeléshez használok, de ezúttal a lesen is rajta felejtettem - balszerencsémre.
A bika lőhető volt, Őt kerestük, így nyomban nyúltam is a puskáért. A szíj elég hosszú volt és a jobb könyökömet akasztottam bele, hogy ne verődhessen, s hogy stabilabban a vállamba feszülhessen. Ahogy lőirányba tartva vállba húztam - a céltávcsőben éppen felvillant a bika képe (keresztben állt) - a kibiztosítást követve a szíjat a könyököm enyhe hátrahúzásával akartam még jobban eligazítani, amivel együtt a kezem is (ujjam az elsütőbillentyűn) elindult hátra, és a már kibiztosított puska elsült úgy, hogy a céltávcsőben még nem rendeztem a szálkeresztet rendesen.
A lövésre a bika ugrott egyet, bele a kökényesbe. Kísérőm el volt hűlve, hogy Ő még ilyen "villámkezűt" nem látott, aki ilyen gyorsan tud célozni. Amikor kétségbeesve közöltem vele, hogy csak egy villanásnyira láttam a célkeresztben a bikát és véletlenül a szíj miatt elrántottam az elsütő-billentyűt, továbbá hogy megvan a nagy esély a gyomorlövésre, na akkor lett nagy kapkodás és szemöldök-tangó! Ördög

A bika kiugrott a kökényből, és átvágni készült galoppban a gyepen. Meg nem állt volna. Végig követtem a céltávcsőben és kerestem az oldalán a vért (amit hála istennek sehogy sem találtam). Közben torkunk szakadtából bőgtünk kánonban,  és böffentettünk nagyokat, hogy megálljon. És megállt!
Ekkor kapta az első golyót, kissé magas lapockára célozva hatalmas becsapódással, amitől azonnal összeesett és csak a mellső lábai mozdultak meg néha.
Így telt el fél perc, amikor már kezdtem megnyugodni és a pulzusom sem 200 volt (hanem kb. 180). Rettenetesen megijedtem, hogy első bikámat megsebezve elvesztem, holott annyira készültem az első alkalomra.
Szóval amikor épp megnyugodtam, a bikát mint ha árammal megcsapták volna, elkezdett ficánkolni a földön és mellső lábaira próbált állni. Mire észbe kaptam, már a hátsó lábaival szilárdan állva rúgta magát előre úgy, hogy közben majd többször orra nem bukott, mert a jobb mellső lába csak lógott élettelenül. Mire rálőhettem volna, már a kukoricában volt.

Amit akkor éreztem, a kutyának sem kívánom. Mert ott nem esett ám össze. Csak a két villás agancs látszott, amint jó 50 méter menekülés után megállva körbe-körbe forgatja a fejét és kémlelt. Az agancs állásából és mozgásából így gondoltuk. Hogy súlyos lövést kapott, abban biztosak voltunk már ekkor, hisz menekülés közben megállt. Azonban hogy nem feküdt el, az riasztó volt.
Már biztosra vettem, hogy elvesztettük. Jó 150 méter vastag csíkban kb.  15 hektár kukoricában a túlvégen gond nélkül átmehet a túloldali tölgyesbe. Másik lehetősége is volt ám, ha a hátunk mögött "átugrik" az alig 100 méteres tarlón (azt már levágták valamilyen oknál fogva), s rögtön egy még nagyobb tölgyesben köt ki. Na ott megtalálni...
Az utóbbit választotta. Lassan a villás agancs úszni kezdett a kukorica tetején a tarló felé.  A másodperc törtrésze alatt döntöttünk. Leugráltunk a lesről és irány a tarló széle. Itt mellig érő kökénybokrocskák takarásába álltunk és lőboton nyugtatott puskával (csak épp mi nem voltunk olyan nyugodtak) vártuk, hogy mi lesz. A szél sajnos felé fújt, de még haladnia kellett a takarásból való kilépéskor vagy 30-40 métert, mire az orrába csapna a szagunk.
Mikor kilépett láttam, hogy nagy-beteg. Komótosan, mint egy öregúr, jobb lapockáját és lábát mereven húzva szép lassan gyalogolt át keresztbe előttünk. Magam sem tudom, hogy mikor és hogyan húztam el az elsütő-billentyűt, de a lövés ismét földre döntötte és láttam a becsapódást is a bőrén (amit sem azóta, sem azelőtt nem tudtam meglátni soha egyetlen elejtett vadamnál sem).
Szinte láttam, ahogy a találat helyén hullámzik a bőr. Gerinclövés volt.
Mindennek ellenére még jó másfél percig próbált felállni, agancsával a földbe vágva próbálta magát a földről felemelni, mert mellső lábtól hátrafelé semmije sem mozdult. Rohantam oda, hogy megváltsam a szenvedéstől, de nem volt már rá szükség. Már csak feküdt és még rám nézett, sóhajtva néhányat. Láttam, hogy már csak félig van itt, mert mellé lépve (elég nagy könnyelműség volt így utólag) látszott a szemén, hogy nem engem néz, hanem elnéz mellettem.
Az elmúlt néhány perc olyan szinten megrázott, hogy az óvatosságnak még a csírája is kiment belőlem. Mellé guggolva még oldalára is tettem a kezem és végigsimítottam rajta, mielőtt elment volna. Így távozott.

Nos ekkor éreztem én is azt, amit Csabus is említett. Vajon megtehetjük-e?
Kellemetlen volt az érzés, hogy egy olyan erős őserejű állatot, mint ez a bika - ami egy villanással pozdorjává törhette volna a csontjaimat - egy hozzá képest milyen satnya lény ejtett el. Mintha az oroszlánt a nyúl ütötte volna ki. Hatalmas testű, jó kiállású kárpáti-típus volt.
Komolyan mondom, sajnáltam. Másnap, mikor elkezdtem kikészíteni a trófeát  (ezt nem engedtem senkinek), jutottam el oda, hogy már valóban elkezdtem örülni.

Nos a lövések:
Az első szerencsére hibázás volt, meg sem karcolta.
A második magas-lapocka lett volna, ha oda megy. De nem oda ment, köszönhetően a testem minden szegletében lüktető szívemnek. Előre ment nyaktőre. Egy főeret elkapott, mert belül elöntött mindent a vér. A nyaktőnél a csigolyák alatt ment el alig egy ujjnyival. Feltételezem, hogy jól megrázta a gerincet, azért esett össze. A felgombásodott lövedéket megtaláltuk a csigolyák alatt a húsban, két-három centin múlott, hogy nem ütötte át a vadat.
A harmadik egy elég "multifunkcionális" lövésnek sikeredett. Másképp nem tudom nevezni.  A gerincet eltörve a tombak-köpeny ott maradt a széttört csigolyák között, míg az ólommag (ez sosem fordult elő ennél a lőszernél, sem előtte, sem utána) lefelé haladva a szívet lyukasztotta át! Az ólmot nem találtuk meg.

Mindkét lövés alig 80-100 méter közötti távon lett leadva. A kaliber 30-06, a használt lőszer pedig 180 grain-es Winchester Power-Point. Ez a lövedék hihetetlenül gombásodik és nem esik szét. Mindennek ellenére képtelen volt átütni a bikát.
És dacára az utolsó hihetetlen lövésnek, még jó másfél percig megpróbált felállni. A tarlót tisztességgel összetúrta félkör ívben a háta fölött.

Addig hittem is, meg nem is, hogy mi mindent elbír a gím a bőgés idején. Azóta már tudom is.
Elnézést a hosszas leírásért, de ez most valahogy kijött belőlem.

 Emelem
" Felénk a kárpáti-típus őshonos."
Kérhetek egy pontos leírást a kárpáti-típusról?
Mert szerintem ilyen nem létezik.
Naplózva

A világ gyakrabban jutalmazza az érdem látszatát mint magát az érdemet...
(La Rochefoucauld)
Kama
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2972



« Új üzenet #12596 Dátum: 2017. Szeptember 16. - 18:11:30 »

A hullott agancs szemága más ívű.
A jégág tűzési magassága más.
A középág íve más.
A korona minden ágának tűzési pontja más.
A farkaság tűzési magassága és formája más.
De azért a felületes vizsgálónak azonos lehet.

És a teríték fotó meg a barkás bika?

 Stoel egypárszor már megnéztem, de egyetlenegy icipici eltérést találtam csak...  Stoel
Naplózva

"Hiszen ha csak úgy egyszerre agyon lehetne lőni mindent, venne-e puskát a kezébe valamirevaló ember?"
(Zsindely Ferenc)
Lorka
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 843


« Új üzenet #12597 Dátum: 2017. Szeptember 16. - 19:27:34 »

" Felénk a kárpáti-típus őshonos."
Kérhetek egy pontos leírást a kárpáti-típusról?
Mert szerintem ilyen nem létezik.

Na akkor az pont olyan mint a jó vadgazdamérnök.  Röhög
Naplózva

A Tejfelesszájú.
wildheger
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1420


« Új üzenet #12598 Dátum: 2017. Szeptember 16. - 20:12:48 »

És a teríték fotó meg a barkás bika?

 Stoel egypárszor már megnéztem, de egyetlenegy icipici eltérést találtam csak...  Stoel
Ott voltam,terítéken láttam a bikát.
Vadászbarátaim lefényképezték,abból kaptam A4-es méretű fényképet,valamint a barkás képről is.
Két méretet hasonlítottam össze.
A rózsa aljától a középág szárral alkotott teknő és a középág hossza hogyan aránylik egymáshoz.
5,3:5,0 a barkás képen
5,0:6,0 a terítékfotón
Az agancs fejlődését hetente mérték.A homlokcsaptól körívekkel behatárolták a szár és az ágak fejlődését.
A barkás kép szerint az agancs növekedése kész,csak tisztítania kell a bikának.
Viszont az általam mért arányok  szerint a barkás fotó ideje után a középág még jelentősen nyúlott,pedig a fejlődési séma szerint a középág növekedésének már akkor be kellett fejeződni,mikor a korona még csak duzzadtabb volt,mint a szár.
Azonkívül a két fotón más az alsó szár keresztmetszete.
A kerti bikák a krotáliát a fülük közepén viselik,a terítéken a fülsérülés pedig a negyedéig  tart a behasadás,amit akármi is okozhat.
Naplózva

A világ gyakrabban jutalmazza az érdem látszatát mint magát az érdemet...
(La Rochefoucauld)
Bentshaft
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1841


vadaszijasz


« Új üzenet #12599 Dátum: 2017. Szeptember 16. - 20:39:29 »

" Felénk a kárpáti-típus őshonos."
Kérhetek egy pontos leírást a kárpáti-típusról?
Mert szerintem ilyen nem létezik.

En nem ertek hozza, de nem esetleg erre gondolt ?

Naplózva

I don't hunt in order to kill, I kill in order to have hunted.
Oldalak: 1 ... 820 821 822 823 824 825 826 827 828 829 830 831 832 833 834 835 836 837 838 839 [840] 841 842 843 844 845 846 847 848 849 850 851 852 853 854 855 856 857 858   Fel
  Nyomtatás  
 
Ugrás: