Nálunk is 6 körül lenne.
Csak itt egy 120 kg-os test van alatta, Lajoséknál meg gondolom 160.
Erre írtam, hogy marhanagyokat lehet tévedni...
Na ja.
Ráadásul Ég és Föld a különbség a terepi, sokszor akár csak pár másodperces trófeabírálat, meg a "küldhetnél még róla pár fotót" eszmefuttatások között
Élesben pl. a Hegedűs Sanyi által, a fotó alapján saccolt durván hibás ítélet kb. elképzelhetetlen.
Ha élőben látja Sanyi a bikát, de legalább terítéken, akkor szerintem sokkal közelebb jár a valósághoz.
A testméret nagyon sokat tud segíteni, feltéve, ha a zember egy területen vadásztat/vadászik és a bikák is zömmel egy helyről valók.
De ha ez utóbbiak nem így vannak, abba bele lehet keveredni rendesen.
Sok éven át vadásztattam azonos időben Gyulajon a nagy területen, és a bent külön kerített bikakertekben is.
Irtó nehéz volt, napjában akár többször átkalibrálni a szemmértéket, mert a benti, "kert a kertben" bikák testtömege október derekán is súrolta a 70-75 kilót,
míg a nagy területi "gettós" bikáké akkorra már sokszor nem érte el az 55-öt sem.
Akinek nem volt rá képessége, hogy tudatosan bíráljon, hanem csak az összkép alapján begyakoroltak szerint mondta ki az ítéletet, az akár kilónyit, vagy még többet is
tévedhetett, ami dámnál elfogadhatatlan.
Voltak is olyan régi motoros kollégák, akiket bottal sem lehetett volna bekergetni a belső kertekbe vadásztatni.
Ha néha mégis sor került rá, abban ritkán volt köszönet.
Egy akkoriban jó zsáner számba menő gyulaji 3,3 kilós, hosszú, felfelé szélesedő, előre kissé összeboruló bika, ugyan azokkal a 100 méterről látható
paraméterekkel a bikakertben könnyen lehetett 4,5 kilós is. Kb. 35% eltérés, ami nagyon sok.
Mindezt 1-2 cm-rel nagyobb szárkörméret (nem átmérő!) mutatta, amit a terítéken fekvő bikánál, laboratóriumi körülmények között össze lehet vetni
a szem méretével, meg a fül szélességével, de amikor a bika hancúrozik a tehenek között, és végre megáll egy pillanatra valahol, akkor ez lehetetlen.
Előbbi ára jelenleg a társaságunknál 400eft, utóbbié 1,2 millió. Ha a 35% eltérés sok, akkor ez?
Ilyen tévedésen már elúszhatott az éves prémium, de ha valakinél többször előfordult, akkor a bizalom, de akár a munkahely is.
Még izgalmasabb volt ez a probléma Högyészen a gímekkel.
Ugyanis sok bika helyben maradt es nálunk rakott fel, ezeknek általában ismert volt az élőhelyi lehetőségük, a sok évtizedes, mindig tovább bővülő és
Továbbadott gyakorlat segítette a vadasztatókat, hogy be tudjanak kategorizálni egy jellegzetes "hazai" bikát.
De a hőgyészi erdőkben bőgő gímbikák jelentős része (érzésből legalább 20-25%) nem itt rakott fel.
Az itteni szarvas feltehetően szoros kapcsolat van jóval távolabbi gímállományokkal, ami logikus is, mert a genetika ,eromlasát a természet a saját
eszközeivel nyilván igyekszik megakadályozni.
Nagyon nem volt mindegy, hogy az adott bika melyik testformájú, tömegű és színű tipust képviseli, mert ezek figyelmen kívül hagyása akár kilós tévedést is eredményezhetett.
Egy kapitális, 10-en felüliek társaságába tartozó bika esetében ez szintén igenigen szamlába vágó ügy lehet.
Pár kollégával már rég lobbiztunk azért, hogy pl. a dámbikáinkat ne tömeg, hanem IP alapján értékesítsük, de ez nálunk nem akaródzik divatba jönni.
Pedig sok országban eredményesen alkalmazzák a pontszám alapján való elszámolást, és sokkal "igazságosabbnak" tartom, mint egy olyan paraméter
alapján fizettetni, ami a mérlegelés másnapján sokszor már köszönő viszonyban sincs a számlán szereplő adattal.
Főleg azokba az esetekben, amikor a trófea a bírálatot megelőző órákban még fürdőkádban ázott, magába szívva a világ legnagyobb árréssel továbbértékesített folyadékát
