Kevésnek érzem az egyetlen felkiáltó jelet.
Egy ilyen kaliberű ember legalább hármat érdemelne
De lehet, hogy ki fogom próbálni.
Legközelebb, amikor szarvasok által tönkre rágott kukorica (amit ugye a szarvas nem szeret) mellett számoljuk a milliókat,
majd mélyen a paraszt szemébe nézek és csodálattól elfúló hangon suttogom felé: Grzimeeeeek.......
Nem kétlem, hogy sikerem lesz
Jelen állapotban, izzadtságszagú, teoretikus finghámozás és okoskodások helyett
MEGOLDÁS kellene, de az nincs.
Azért nincs, mert a vadászatban/vadászatból élők nem akarnak megoldást.
Járok olyan nagyüzemi területre, ahol a kukoricák, napraforgók és szóják közé jelentős mennyiségű pillangós keverékeket vetnek
igen nagy területeket kivonva a termelésből, hogy a szarvasnak legyen legelő területe.
Hatalmas vadkáruk van a fent említett növényekben úgy, hogy a legelők roskadnak a pillangós zöld tömegtől.
Pedig a szarvas nem szereti a kukoricát.
Egy másik területen, amerre a szem ellát, sarjaztatott és fiatalos akácerdő van mindenhol. Bennük ezer tonna szám a friss hajtáscsúcs, a rügy....
Mellette tarra rágott kukorica mindenhol, pedig a szarvas nem szereti a kukoricát.
Egyszerűen sok a szarvas....nem is sok, hanem irreálisan rengeteg.
Akkor is sok ha sok a csapadék és akkor is, ha aszály van.
És ezen nem fog segíteni egy állatkert igazgató nevének misztikus emlegetése,
még ha olyan nagyon tudományosan hangzik is.
Kipróbálhatod,de égni fogsz,mint a Reichstag!
Ugyanis magadnak és a vadgazdálkodóknak kell Grzimek nevét elsuttogni.
Ő kísérlettel bizonyította,hogy nem azért nagy a vadkár,mert sok a vad,hanem mert kevés.
Nincs sarjúlegelés,kínjában mindenbe belekóstol,mint a dám.
Azonkívül mi magunk okoztuk a kukoricakárok zömét.
Már leírtam,de újra leírom!
Egy Magas Bakonyban élő osztálytársam osztálytársam mondta a következőt:
Soha nem volt probléma,vadkár a krumpliban. Egyszer adtunk a vadnak krumplit,azóta nem tudjuk megvédeni a krumpliföldeket.
A kukoricaetetés ugyanezt eredményezte. Ész nélkül adjuk a kukoricát a vadnak,pedig csak kalória,minimális fehérjetartalommal(csíra),rosttartalma sincs,ami a szarvasnak létkérdés.
Lajos írt egy általa tapasztalt esetről,mikor a szarvasok csipegetés nélkül átmentek az általunk jó vadtakarmánynak ítélt pillangósokon és legelni kezdték a perjés útszélt.
Mikor kezdő voltam,sok olyan táj volt,mint a Bakonyalja.Kisbérről Pápára az út reggelente kétszer annyi időbe került,mert minden faluban akkor hajtották ki a gulyát a legelőre,amely legelőn sokszor vártam a szarvasokat esténként. Meg is jöttek,mert ott sarjú várta őket.
Ma hol találunk ilyen legelőket?
Nem elég,hogy elvettük a vad lételemét,feltörtük a réteket,legelőket,szabályoztuk a folyókat,ezzel megöltük a ligeterdőket,a félszáraz legelőkön szőlőt telepítettünk,a mocsarakat lecsapoltuk,most még az utolsó legelhető részeket is feltörjük,mert minek oda az a nyavalyás út,legyen a tábla nagy,összefüggő.
A nagy táblákon mit termelünk? Diesel -repcét, kukoricát,amit nem a háziállatainknak adunk,hanem utaztatjuk erre-arra, napraforgót,de nem a nagytányérost,hanem a kistányéros nyamvadtat. Bekényszerítettük a szarvast az erdőbe,ahol már nincs nyiladékgondozás,minden kis rétet,tisztást beerdősítünk,amiket idejekorán úgy megbontunk,hogy a nagycsalán lesz az uralkodó,vagy a Solidago gigantea. Csodálkozunk,hogy a biodiverzitás huszadrangú lett?
És rendkívül mérgesek vagyunk,mert vadkár van.
Az emberkár nem lényeges?
