Na, csak azért kérdeztem, mert , többek között te is, a szarvas állomány "elfiatalosodásáról", a korai kilövésekről írtok évek óta, mert a vadásztársaságok csak a pénzre hajtanak. A többi (hurok, elütés,...) csak mellébeszélés, mert ezen az alapon mindent meg kellene lőni ami megáll! De nem azért írtam, hogy vitatkozzunk!
Kedves Attila! Nem érzem, hogy az eddig hirdetett a szarvasgazdálkodással kapcsolatos véleményem változott volna.....Mivel jó szokás szerint itt minden hozzászólás tartalmában azonnal előkerülnek a kákán is csomót keresők, ezért egy kicsit el szeretném oszlatni a kulmináció körül leereszkedett reggeli ködöt..... a kulmináció valamilyen folyamat, teljesítmény csúcsát, tetőpontját, delelését jelenti. Ha a szarvasbika trófeafelrakási képességét egy folyamatnak tekintjük, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez a folyamat kezdetben új ágak felrakásával minden évben gyarapodik, míg el nem éri a kulminációt, ami a legtöbb, eddigi éveiben felrakott ágat jeleníti meg egy adott időszakban. A kulmináció utáni években a szarvasbika fogyassza ágait, "visszarak" mondják a vadászok..... azonban nem ilyen egyszerű ez a szarvasbikánál, mert beszélhetünk biológiai kulminációról és gazdasági kulminációról is. A kettő pedig nagyon nem ugyanaz.
A biológiai kulmináció, abban az évben következik be a gímszarvasbika esetében, amikor trófeájában a legnagyobb mennyiségű ág számolható meg. Ez az állapot korántsem ugyanazon életévben jelentkezik minden bikánál, hanem típustól függően (gyors fejlődésű nyugati típus, lassú fejlődésű keleti típus ) 10 és 14 életév közé tehető. Ezek a tulajdonságok már az éves agancselhullajtások kezdeti időpontjaiban is megnyilvánulnak hiszen azonos korosztályba tartozó bikák január 25 és március 10-i közötti széles időtartalmi sávban szórják agancsaikat, holott az aktuális időjárás hatásai egyformán érik őket. Mert egy részük gyors fejlődésű míg a másik részük lassabb ütemben fejleszti trófeáját. Azonban a szarvas trófeája számomra és még rajtam kívül sokak számára is nem a biológiai kulmináció idején, hanem az azt követő két három esztendő elmúltával válik igazán, az igaz vadász ember számára kívánatossá. Ekkor a trófea már koronában erősen visszarakott, a szárak egyforma vastagságúra híznak, úgy mondják " betellnek a szárak" az ágvégeken rövid hófehér gyertyák villognak, a szárak terpesztése az eddigi legnagyobb méreteket érik el. A trófea ágaiban apró törések, lepattanások fordulnak elő, az egész trófea patinássá válik, méltán hirdeti, hogy a tulajdonosa immáron megöregedett. A trófea súlya ekkor a legnehezebb...Na ezt az állapotát ritkán várják meg a vadászok, hogy elérhesse egy szarvasbika és ezért joggal beszélhetünk általában korai kilövésekről és ennek hatásaként a bika állomány elfiatalodásáról, amely immáron nem csak az én 10 éve hangoztatott vesszőparipám, hanem mivel sokáig nem voltak palástolhatók az ezen a területen elkövetett hibák következményei már a vadász szaklapokban is erről cikkezgetnek manapság.
Ha megnézünk néhány lelkiismeretesen begyűjtött hullajtott agancs sorozatot, szinte kivétel nélkül azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb ág a bika kilencedik, tizedik és tizenegyedik elhullajtott agancsain található ( vagyis fejlődési típus függvényében a bika 10-11 és 12. életévében ) azonban még további egy-két évig (lemérhető!!!!) a visszarakás mellett is növekszik az elhullajtott agancsainak súlya, tehát van tömeggyarapodás, ami viszont a trófeabírálatnál értékes pontokat tud hozni. Azt bátran leírhatom, hogy a biológiai kulmináció idején a szarvasbika trófeájának bírálati pontjai lényegesen elmaradnak attól, amit a biológiai kulmináció után egy-két, esetenként három esztendővel bírálhatnánk ugyanazon bikánál.
És akkor beszéljünk a szarvasbika gazdasági kulminációjáról....Ez nagyon egyszerű, meghízott a disznó az ólban, le kell vágni mielőbb, mert megeszi azt a kicsi hasznot is, ami még esetleg van rajta.
A tárgyalt bika esetében ezt ismerte fel az elejtő vagy a vadásztató jó szemmel. Egy sokágú, masszív trófea, a nyugati típusra jellemző örökletes rövid szárakkal. Hál istennek az idei bőséges esztendőnek, még komoly súly is került a trófeába, úgy hogy 8 bírálati ponttal meghaladta az aranyérem küszöbértékét jelentő 210 C.I.C. pontot. Az arany érem az aranyérem 210 nemzetközi pontszámmal és 238 C.I.C. ponttal is. Ezt a bikát egyszerűen bűn lett volna a bizonytalan jövőre áttenni, mert jöhet egy szárazabb periódusú időjárás, még a jelenlegi súlyt se rakja bele a trófeájába és akkor is csak ott tartunk, hogy aranyérmes.
Beszéljünk a siklósi nagy bikáról.....Egy-egy ilyen valójában öreg bika elejtése, méltán öregbíti a vadgazdálkodó hírnevét, mert valahol azt sugallja, hogy rendet tart a portán, biztonsággal felhoz egy-egy kiváló bikát akár 13-14 éven keresztül is. Ehhez pedig sok sok minden szükségeltetik, legfőképpen szakmai hozzáértés.
Azonban van egy kis baj az ilyen bikákkal, főleg akkor, ha ismeretlen és váratlanul tűnik fel a területünkön..... Mégpedig az, hogy 16 kg-os trófeasúllyal szarvasbikát Magyarországon csak nagyon keveseknek adatott meg látniuk. Ezért sajnos itt az árnál hatalmas nagy veszteségeket kell elkönyvelniük a vadásztatóknak (szabad területeken élő vadállományról beszélek ) lásd a Lenkei szindrómát a 8 kg-ban meglövetett 16 kg-os bika esetében. Ezért nagyon fontos az ilyen nagy bikáknál a hullajtott agancs friss súlyának ismerete, mert az alapján elég pontos becslésekbe lehet bocsátkozni. Egy ilyen nagy bika óvása és nevelése a területen csak úgy éri meg, ha a kilövési ár is a valóságos trófeasúlyhoz kötődik. Az ilyen nagy bikák viszont akár az európai gím trófealistát is képesek átrendezni és méltó hírnevet szereznek hazájuknak és a vadgazdálkodó egységnek, ahol terítékre hozták.
