Két hete vasárnap voltam hajtani. Reggel nyolctól délután kettőig esett ennyi fácán és nyúl, két róka, két szajkó, egy tőkésréce gácsér. A hajtásban hat darab róka volt, ebből a kettőn kívül még egy meglehetett volna, ha egy erdőcsík sarkán áll valaki. A ravaszdi bevárta, amíg a vonal eltávolodik az erdőtől, de az egyik kutya szagot fogott, és kiugrasztotta. Többen is rápuskáztak, én már csak annyit láttam belőle, ahogy a farkával búcsút int a nádba ugrás előtt... azért kapott még búcsúzóul egy díszlövést.
Kárt nem tett benne.
Eddig nem nagyon lelkesedtem az apróvadért... de annyi új élmény ért azon a napon, hogy azt hiszem, megszerettem. Jó társaság, kellemes hangulat, csodálatos munka a kutyáktól, jó levegő...
rég nem gyalogoltam ennyit, de megérte.
Teríték
Rókák
